A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Trianon. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Trianon. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. november 18., péntek

Múltidéző: Amikor Trianon beintett (104)


Geraldin királyné és Zog király

Budapest és az ország a rádió előtt
1938 április


Vasárnap délután félhatkor megélénkült Budapest uccáinak a képe. Zsúfoltak voltak villamosok, autobuszok, emberekkel tömve a járdák. A szokásos vasárnapi őgyelgés helyett most látni lehetet mindenkin: célja van, vár valamit, siet valahová…
Budapest népe hazasietett, hogy végighallgassa Magyarország Kormányzójának rádiószózatát. Az ujságok kiadóhivatalainak kifüggesztett táblák előtt sokszáz főnyi közönség várakozik, de a futballderby eredményei nem izgatták a tömeget. Nem hallunk szokásos vitákat és veszekedéseket, halkan beszélnek az emberek és csöndesen várják, mikor jelenik meg a kiadóhivatalok homlokán a Kormányzó beszéde. Egy-egy lakásban, különösen, ahol kevesebb a rádió, több család gyűlik össze, ismerősök, sőt idegenek is bekopogtatnak és mindenki szívesen látott vendég…
A főváros minden nagy mozijában is közvetítették a Kormányzó szózatát.
A hiradók és a kisfilmek után szünet következett, azután félhétre becsöngették a közönséget és a műsor folytatása helyett a Kormányzó beszédét közvetítette a mozi hangszórója. A kis mozik egy részében technikai akadálya volt annak, hogy bekapcsolják a mikrófont: ezekben a mozikban a hatórás előadásokon alig lézengett egypár ember. A legtöbb nagy pesti kávéház már tegnap este óta hirdeti, hogy közvetíteni fogja a Kormányzó szózatát. Hat óra tájban zsúfolásig megtelnek az összes nyilvános helyiségek, amelyekben szól a rádió.
Mi az egyik legnagyobb budapesti kávéházban hallgattuk végig a kormányzói szózatot. Nemcsak a rendes vendégek ülnek itt az asztalok körül, szegény, kopottruhás, egyszerű emberek álldogálnak az asztalok között és némán, arcukon a megilletődöttség komolyságával várakoznak. A pincérek, akik máskor talán nem látják szívesen az ilyenfajta vendégeket, most örömmel tessékelik beljebb őket. Százszámra állnak és várnak az emberek, az asztalok között mozdulni sem lehet. A bemondó szavai után méltóságteles csendben szólal meg a Kormányzó.


Ünnepelik a Kormányzót
Az emberek előbb meghatott tisztelettel figyelnek a hangszóróra, aztán egyszerre kipirulnak az arcuk, áttüzesednek a tekintetek, felragyognak a szemek. Érezni lehet a levegőben a lelkesedést, a szeretetet, amellyel a kormányzó minden egyes szavát fogadják.
Egy-egy mondat után felharsan az éljenzés és a taps, de azután ismét nagy, nagy csend, nehogy a Kormányzó beszédének egyetlen mondata is elvesszen. Az utolsó szavaknál egetverő, tomboló tapsorkánok, éljenáradat. Az emberek felállnak és csillogó szemmel, lelkesedéstől érces hangon énekli végig a Himnuszt. Amikor a nemzeti ima utolsó akkordja is szertefoszlik a levegőben, percekig harsog a lelkes kiáltás: 
- Éljen a Kormányzó! Éljen a Kormányzó!
Ezen a verőfényes vasárnapon mindenki a szabadban, az uccákon tartózkodott, amint közeledett a rádióbeszéd - így szólnak telefonjelentéseink a Dunántúlról, a Tiszántúlról, a Duna-Tisza közéről és a Felvidékről - városokban és falvakban egyaránt hazafelé özönlött a sokaság. Mintha egy láthatatlan nagy Trombita fújná a takarodót az egész ország népének, mindenki otthonába tért vissza, még a szürkület előtt. Csak azokon a nyilvános helyeken, kávéházakban, vendéglőkben láttak tudósítóink továbbra is nagyobb tömegeket, amelyeknek a helyisége rádióval van fölszerelve. Amint félhétkor, a fejedelmek és katonák pontosságával, megszólalt Magyarország kormányzójának zengő férfias hangja a mikrófonban, szinte érezni lehetett, hogy nagy-nagy némaság borul nyolc és fél millió emberre. Mindenki a mikrófon rezdülését leste visszafogott lélekzettel ebben az országban. Családok és baráti körök ülték körül a rádiót, de mintha érezték volna, hogy a kormányzói beszéd mindenkinek szól, mindenkire tartozik és mindenkié: a langyos tavaszi estében kinyitották az ablakot, hogy az uccákat és tereket is betöltse Horthy Miklós hangja.
Az ország legkülönbözőbb pontjairól nagyközségekből, kisebb falvakból jelentették Újságunk tudósítói, hogy a község népe odacsoportosult azokhoz a házakhoz, amelyről tudja, hogy falaik között rádiókészülékeket tartanak. Ötven-hatvan ember is szorongott az ilyen házak körül, uccán, az ablakok alatt és leste a beszédet. Hasonló volt a helyzet a városokban. A rádióval felszerelt kávéházi helyiségek zsúfoltak, de némák maradtak.
Mikor aztán a beszéd utolsó mondatai is belé hullottak a csöndbe, az uccán figyelők és a mozikban, kávéházakban szorongók ajkán felzúgott a lelkes éljen-riadalom.
Igy fogadta Magyarország az államfő beszédét, mint egy család, amely körülüli és komoly figyelő arccal, fogékony lélekkel hallgatta a család fejét….




A magyar arisztokrácia koronázási díszben vesz részt Apponyi Geraldine 27-iki tiranai esküvőjén
1938 április


A magyar vendégek teljes névsora és az esküvői ünnepségek részletes programja * A legviharosabb világesemények sem tudják elterelni az érdeklődést a tavasz egyik közelgő társadalmi, sőt politikai szenzációjáról. * Apponyi Geraldine grófnő és I. Zog király tiranai esküvőjéről.
Estélyiruhák és frakkok készülnek, öreg szekrények mélyéből évszázados díszmagyarok kerülnek elő, középkori családi ékszereket és ereklyéket készítenek elő az albániai utazásra. A magyar arisztokráciának számos közismert és népszerű tagja utazik le Albánia fővárosába, hogy április 27-én jelen legyen, amikor Zseri grófné örök hűséget esküszik Zog királynak és - Albániának, amelynek új korszakában első királynéja lesz.
Zseri grófnő számos budapesti ismerőse és barátja autón utazik le az esküvőre. Ez az autóút ma már kellemes utazás. Budapesttől a tiranai királyi palotáig remek széles betonút vezet. Néhány évvel ezelőtt még vakmerő vállalkozásnak, valóságos keleti expedíciónak számított volna autóval nekivágni Albánia hegyes vidékeinek. A vakmerő vállalkozó rövidesen le is kellett volna mondania tervéről és átszállnia ló-, vagy szamárhátra….
Autón utazik Esterházy Antal herceg, Lichtenstein Jánosné hercegné, Szapáry Marianne grófnő, Széchényi Hanna grófnő, Apponyi Károly és felesége, Apponyi Alfréd és felesége, Eszterházy Alice grófné és Hunyor Imre ügyvéd. Vannak akik bonyolultabb úton jutnak el Tiranába: Urbán Gáspár báróék és Edelsheim Lipót gróf meg a felesége például vonaton Rómába utaznak, s onnan repülőgépen mennek át Tiranába. A felsoroltakon kívül még Károlyi Sándor grófék, Hunyady Margit grófnő, gróf Forgách Antal és Hanna, Waldstein József gróf, Festetics Sándorné grófné leányával, Izabellával, a királyi menyasszony legjobb barátnőjével és Teleki Katinka grófnő, Zseri grófnő másik legjobb barátnője utaznak a tiranai esküvőre. Most már a teljes és részletes programot is összeállították, Albánia igazi királyi pompával és boldog lelkesedéssel készül királyának esküvőjére. Április 25-én, hétfőn este tíz órakor, udvari bált rendeznek. Ezen a bálon mutatják be a magyar vendégeket az albán uralkodónak. A bálra a meghívók „teljes díszt” írnak elő, ami annyit jelent, hogy frakkban például nem szabad megjelenni. A férfiak nemzeti díszruhában, a magyarok tehát díszmagyarban, a diplomaták diplomatafrakkban, a katonák pedig díszegyenruhában kötelesek megjelenni.
Természetesen a rendjeleket és az ékszereket viselni kell. Ugy halljuk, hogy a magyar arisztokrata hölgyek, akiknek már régen nem volt alkalmuk ilyenfajta pompás történelmi parádén résztvenni, olyan káprázatos, vagyont érő ékszerekkel indulnak útnak Tirana felé, hogy a drágaságok felvonulása külön szenzációja lesz az esküvőnek. Másnap kedden a király küldöttséget fogad, a magyar vendégek pedig Szkatariba és Durazzóba rándulnak ki s egyéb kirándulásokra indulnak a szkipetárok földjén, a fekete hegyek országában. Kedden este, a tiszti kaszinó bálján, az albán hadsereg tisztjeinek mutatja be a király menyaszonyát.
Az udvarba járatos tisztek egy része persze már ismeri a szép magyar grófkisasszonyt, de azon a kedd estén történik majd meg a hivatalos bemutatás. Másnap 27-én délelőtt tíz órakor lesz az esküvő. Persze, az esküvőre is teljes ünnepi parádéban vonul ki mindenki.
Még a hölgyek is régi történelmi díszmagyarokat, brokát szoknyákat és prémes mentéket fognak viselni.
A magyar arisztokrata hölgyek IV. Károly király koronázásakor hordták utoljára ezeket a történelmi öltözékeket. Féltizenkettőkor lesz vége az esküvőnek. A király és a királyné ezután küldöttséget fogadnak: az ország gratulál királyának és királynéjának. Felvonul a parlament, a kormány, a külföldi követségek, a hadsereg, az egyházak és a különböző tartományok küldöttségei.
A küldöttségek fogadása lesz Apponyi Geraldine grófnő első hivatalos királynéi ténykedése.
A magyar és a többi külföldi vendégek az esküvő után 160 személyes partyn vesznek részt. Április 27-én, szerdán délután 4 órakor érnek véget a tiranai ünnepségek. Az albán király és felesége az esti órákban a durazzói nyári palotába utaznak, onnan pedig nyáron kéthónapos tengeri üdülésre indulnak. Érdekesen döntött Zog király leendő felesége udvarhölgyeinek ügyében. Az udvarhölgyi teendőket egyelőre az osztrák Rüdiger bárónő végzi Apponyi Geraldine grófkisasszony mellett. Rüdiger bárónő utazik velük Durazzóba is. Ott más udvarhölgy nem teljesít szolgálatot, főleg azért, mert a kis kastélyban - nincs elég hely. Ősszel, ha visszatérnek Tiranába, akkor kezdődik majd az igazi udvartartás és ekkor lép szolgálatba az a magyar arisztokrata hölgy, akit a király felesége udvarhölgyévé már kinevezett, de akinek nevét egyelőre nem óhajtja nyilvánosságra hozni. A harmadik udvarhölgyi állást nem töltik be. A budapesti főúri társaság egy-egy tagja, Zseri grófnő régi pesti barátnői is lerándulnak néhány hónapra Tiranába, az éppen ott időző rokon hölgy vagy barátnő tölti majd be a harmadik udvarhölgy szerepét. Tiranába a király húgain kívül nem igen lesz társasága Geraldine grófnőnek, ezért állandó budapesti vendégeskedéssel akarja a király élénkíteni és felfrissíteni Geraldine királyné környezetét.
Budapestre a királyi pár egyelőre nem látogat el.
Ennek az elhatározásnak érdekes és persze hétpecsétes titok alatt őrzött oka van. Apponyi Geraldine grófnőnek a pesti társaságban még sok olyan jóbarátja és ???? pajtása van, akiket, ha mint királyné térne vissza Budapestre, esetleg nem látogathatna meg, vagy nem fogadhatna az udvari etikett tilalma miatt sem. Mivel nem akar senkit sem megbántani, csak akkor tér majd vissza Budapestre, ha már elmult egy kis idő azóta, hogy Zseri grófnőből a régi jópajtásból, Geraldine őfelsége, Albánia királynéja lett…




Hitler soha többé nem akar háborút
1938 május


Berlin, május 1.
A nemzeti ünneppé nyilvánított május elsején legelőször az ifjúság vonult az olimpiai stadionba. Berlin területéről 150.000 Hitler-ifjú és leány sorakozott fel Hitler üdvözlésére. Az 1937-38. évi német filmdíjat Leni Riefensthat kapja „Olympia népek ünnepére, szépség ünnepe” című filmjéért. Az idei német könyvdíj nyertese Baldur von Schirach „A hívek dala” címen kiadott verskötete, amelyben az 1933-tól 1937-ig terjedő üldöztetés éveiben az osztrák Hitler-ifjúság ismeretlen nevű költőinek verseit gyűjtötte össze.
A május elsejei ünnepségek kimagasló eseménye a Lustgartenben tartott nagy ünnepség volt, amelyen Hitler kancellár beszélt:
- Egyetlen néppel sem bánt a sors oly mostohán, mint velünk - mondotta a kancellár. - Térben korlátozva, nagy népsűrűséggel, körülöttünk pedig az irigyek és ellenségek tömege. Igy tehát a létért folytatott harc Németországban még nehezebb mint másutt. A német gazdasági politika elve: segíts magadon! - Én is ismerem ezt a jelszót, hogy „soha többé háborút!” Hiszen ez az én saját jelszavam.
A jelszónak nemcsak így kell hangzani: „Soha többé háborút!” hanem így kell hangzania: „Soha többé polgárháborút, soha többé osztályharcot!” A mai május elseje rendkívüli ünnep, mert hat és félmillió német lépett be a német nép sorsközönségébe. Ez a tény új feladatokat ró reánk.
Bármilyen nehezek lesznek is azonban a problémák, egyetlen pillanatig sem kételkedem abban, hogy rövid néhány éven belül sikerül mindezeket a kérdéseket megoldanunk.




Halálos repülőkatasztrófa érte az albán király esküvőjéről hazautazó újságírókat
Olasz óriásgépük sziklafalba ütközött, 20 olasz, angol, görög, német ujságíró és a római albán követ szörnyethalt.
1938 május


Róma, május 1.
Két napja egész Olaszország feszült izgalommal és aggodalommal várta a híreket az Ala Littoria hárommotoros nagy utasszállító gépéről, amely szombaton reggel indult el Tiranából, az albán fővárosból Brindisi olasz kikötő felé.
A gépnek nyoma veszett, vasárnap a déli órákig egyáltalán semmi hír sem érkezett felőle.
Csak azt tudták, hogy tizennégy utassal és hattagú személyzettel szállt fel, az utasok legnagyobb része olasz és külföldi ujságíró volt, akik az albán királyi menyegzőről számoltak be lapjaiknak. Délután bizonyossá vált, hogy a repülőgép vagy a tengerbe zuhant, vagy más szerencsétlenség érte.


(A folytatáshoz mindig a További bejegyzések-re kell kattintani)


2011. október 28., péntek

Múltidéző: Amikor Trianon beintett (103)


N-York, 1937

Franciaország katonai intézkedésekre készül a spanyol események miatt
1938 március


Párizs, március 20.
Vasárnap délután rendkívül nagyjelentőségű tanácskozás folyt is a Matignon-palotában, amelyen résztvett Blum miniszterelnökön kívül Paul Boncour külügyminiszter, Daladier hadügyminiszter és Vincent Auriol összekötő miniszter, az előző kormány pénzügyminisztere.
A tanácskozás után a miniszterelnök Dormoy belügyminiszterrel, azután Fournier-ral, a Banque de France kormányzójával tárgyalt. Ezeket a tanácskozásokat döntő események előjelének tekintik. A miniszterelnök közvetlen környezetében azt beszélik, hogy hétfőn vagy kedden egész Franciaországban megtörténnek azok az intézkedések, amelyek a mozgósítást szokták megelőzni.
Ezek az intézkedések kizárólag a spanyolországi eseményekkel állanak összefüggésben. Franciaország nem kíván beavatkozni sem a köztársasági kormány, sem a nemzetiek javára, ellenben biztosítani akarja földközi tengeri és afrikai érdekeit.
Azok a hírek, amelyek a spanyol harcterekről érkeznek, politikai körökben nagyfokú nyugtalanságot váltanak ki. Ezek a hírek a pireneusi határra, Minorka szigetére és Spanyol-Marokkóra vonatkoznak és arról szólnak, hogy egy idegen hatalom olyan katonai intézkedéseket tett volna, amelyek Franciaország érdekeit súlyosan érintik.
 Ugy tudják, hogy Franciaország mindenekelőtt a pireneusi határt fogja megerősíteni, azzal az indoklással, hogy szintén a spanyol polgárháború döntő fordulathoz ért és a francia kormánynak őrködnie kell afelett, hogy a menekülő köztársasági csapatok csak lefegyverezve léphessék át a határt és így kerüljenek az ország belsejébe felállítandó internálótáborba.
Londonban úgy tudják, hogy ezek a tárgyalások a legjobb mederben haladnak és római kormánykörök véleménye szerint is néhány héten belül sikerül teljes megegyezésre jutni minden fontos kérdésben.
Az eddigi tárgyalások az Angliát és Olaszországot a Földközi-tengeren érdeklődő általános kérdésekre. Ciprus és a Pantellária szigetek lecserélésére, a Szuezi-csatornára vonatkoztak. Egy másik tárgyköre a megbeszéléseknek a spanyol polgárháború, amelyre vonatkozólag Ciano külügyminiszter kijelentette lord Perth-nek, hogy amennyiben Franciaország beavatkozna, akkor Olaszország kényszerítve érezné magát arra, hogy másirányú katonai intézkedéseket tegyen.
Szóba kerülnek a római tárgyalásokon az Ausztriával kapcsolatos események, Németország katonai intézkedései és további szándékai Közép-Európában, amelyekről az angol kormánynak az a véleménye, hogy bizonytalansággal töltik meg a nemzetközi légkört. Említésreméltó, hogy az angol közvéleményt nem Csehszlovákia sorsa aggasztja.
A Sunday Times azt írja, hogy Angliának nincs katonai szövetsége Csehszlovákiával, ezért, ha Németország katonai intézkedéseket tenne Csehszlovákia ellen és Franciaország szövetségese segítségére sietne, Nagybritannia abba a helyzetbe kerülhetne, hogy Franciaország védelmére kél. A nagy különbség Franciaország és Anglia között abban áll, hogy míg Franciaország kontinentális hatalomnak tartja magát, ezzel szemben mi nem vagyunk az.
A Daily Herald szerint a francia-spanyol határon, Irunnát a Pireneusok nyugati részén, német csapatok vonultak fel, részben civilben, részben egyenruhában. Ez nyugtalanságot kelt Franciaországban, ahol úgy tudják, hogy a németek kezükbe vették a spanyol repülőterek, rádiók, vasutak és egyéb közlekedési eszközök vezetését.




Hodzsa, Henlein és Hlinka Csehszlovákiáról
1938 március


Prága, március 27.
Egész Csehszlovákia kíváncsian várja Hodzsa miniszterelnök hétfői rádióbeszédét, amelyben a szudétanémetek és a többi kisebbség helyzetével foglalkozik. Kormánykörökben azt híresztelik, hogy a miniszterelnök nagyszabású engedményeket és nemzetiségi reformokat fog bejelenteni, amit megerősít az a nyilatkozgat, amelyet Hodzsa a Paris Soir külpolitikai szerkesztőjének, Sauerwein-nek adott.
Arra törekszünk, - mondotta - hogy modus vivendit találjunk. A szudétanémet kérdést meg akarjuk oldani. Az előkészítő munkálatok természetesen hosszadalmasak voltak, mert azok az intézkedések, amelyeket meg kell tennünk, a gyakorlatban rendkívül bonyolultak.
Minden kisebbségünknek megadjuk a számarányához mért jogokat a közigazgatás terén, rendeletet fogunk kibocsátani, amely németeket nevez ki az állami igazgatásba. A demokratikus és szabadelvű csehszlovák alkotmány megadja a lehetőséget a német követelések teljesítésére.
A kisebbségekre vonatkozó kulturális nyelvi és iskolai intézkedések törvényhozási úton lesznek rendezve és ezáltal teljesítjük az 1919-i kisebbségségvédelmi szerződés rendelkezéseit. Azon vagyunk, hogy a feszültség engedjen és új lélektani légkör alakuljon ki, amelyet a bizalom tölt el.
 Most nemcsak arról van szó, hogy a háborút elkerüljük, hanem az ország területi épségéről és arról a hivatásról, amelyet Közép-Európában be kell töltenie az egymással szemben álló nemzetiségek és ideológiák kibékítésében. Bebizonyítjuk, majd, hogy teljesen átérezzük felelősségünket és remélem, hogy ezt a világ is el fogja ismerni. 
A szudétanémetek körében kételkedéssel fogadják, hogy a csehszlovák kormány ezeket az ígéreteket teljesíteni tudja, mert nem kevesebb, mint 30.000 cseh tisztviselő elbocsátására volna szükség. Ezt a kérdést megoldani aligha tudja a kormány, mert az elbocsátandó tisztviselői kar határőrvidékszerűen van megszervezve és politikai befolyása is tekintélyes.
Henlein, a szudétanémetek vezetője, egyébként nyilatkozott a Gringoire Prágába küldött munkatársának, De Jouvenelnek, aki előtt kijelentette, hogy a szudétanémet párt sem nyilatkozataiban, sem a parlamentben sohasem tette vitássá a csehszlovák határokat.




„A szlovákok felhasználják az alkalmat különállásuk hangsúlyozására!”


Párizs, március 27.
A Le Temps nem nevezhető magyarbarát ujságnak, ha olyan kérdésről van szó, amelyben a magyar s a cseh érdekek nem fedik egymást. Ennek a nagy francia lapnak a március 26.-i számában a következő, Prágából keltezett távirat olvasható:
„A cseh pártok fúziós mozgalmával szemben a szlovákok, úgylátszik, felhasználják az alkalmat különállásuk hangsúlyozására. A szlovák néppárt intézőbiztottságának tegnap megtartott ülésén Monsignore Hlinka kijelentette, hogy az 1938-as év ugyanolyan fontosságú lehet a szlovákok számára, mint az 1918-as év."
A bizottság ezután elhatározta, hogy a szlovák autonomista frontot az állam egész területére kiterjeszti. Ennek következtében a szlovák autonomista párt keresni fogja a közeledést Szlovákia magyar és német autonomista pártjaihoz. A prágai képviselőház legközelebbi ülésén pedig határozati javaslatot fog benyujtani, hogy az alkotmány értelmében törvényhozó Diétát hivjanak össze Szlovákiában.
A párt végül megtagadta a csehszlovák Nemzeti Tanácshoz való csatlakozást, amely tanácsot most szervezik.




Egységes dunai kereskedelempolitika!
1938 március


Az ausztriai események külkereskedelmi szempontból új feladatok elé állítják nemcsak Magyarország, hanem a másik három mezőgazdasági jellegű dunai állam - Jugoszlávia, Románia és Bulgária - kormányát is. E három állam mezőgazdasági kivitelének igen lényeges hányadrésze az osztrák és német piacon talál elhelyezést. A német piac jelentősége különösen 1933 óta fokozatosan emelkedett, miután az új Németország nyersanyag- és élelmiszerszükségletének túlnyomó részét a dunai és a balkáni államokból fedezi, azért, mert ezekkel az államokkal a Schacht-rendszer alapján klíring-, vagyis árucsereforgalomban áll, ami annyit jelent, hogy importját ezekből az államokból nem arannyal vagy devizával, hanem német áruk kivitelével fedezi.
Ennek a következménye, hogy még 1933 előtt e négy dunai állam külkereskedelmi mérlege Németországgal szemben állandóan passzív volt, úgyhogy például Magyarország egymilliárd aranypengőt meghaladó összeget fizetett ki a gazdasági válság előtti évtizedben német árukért, addig ez a mérleg most megfordult és Németország valamennyi dunai állammal szemben a külkereskedelemben passzivitásba került.
Mind a négy dunai államnak jelentős márkakövetelései vannak Németországgal szemben, amelyeket csak bizonyos nehézségekkel lehet fokozatosan csökkenteni. Ausztriával szemben a helyzet másként állott, a schillingkövetelések mobilizálása a hajlékonyabb és szabadabb osztrák devizarendszer következtében simábban ment, bár Ausztria a gazdasági autarkia terén a legutóbbi években szintén igen lényeges haladást mutatott és agrárbehozatalát a négy dunai államból fokozatosan csökkentette. A helyzet most annyiban változott, hogy előreláthatólag már a legközelebbi hónapokban egységesen vezetett német és osztrák kereskedelempolitikával állunk szemben.
A négy dunai állam legfőbb vásárlója, a német-osztrák piac egységessé válik, ami természetesen ennek a nagy piacnak fölényét és nyomását lényegesen fokozhatja. Ebből logikusan következnék, hogy a dunai államok ugyanolyan egységesen lépjenek fel ezzel a nagy erővel szemben, aki végeredményben és bizonyos mértékben rá van utalva a dunai szállítókra, mert hiszen élelmiszert és nyersanyagot például a német aluminiumipar legfőbb nyersanyagát, a magyar és a jugoszláv bauxitot, tengerentúlról, - Amerikából és az angol, valamint a francia gyarmati területekről - csak arany vagy aranydeviza ellenében vásárolhatja meg.
A dunai államok egységes kereskedelempolitikai vonalvezetésére a legutóbbi hónapokban megtörtént az első lépés és pedig akkor, amikor Jugoszlávia, Magyarország és Románia közös sertés- és zsírkiviteli irodát állított fel, amely január 1-től kezdve évről-évre a három ország fővárosaiban felváltva működik. A dunai államok jól megfontolt közös érdeke tehát azt kívánja, hogy haladéktalanul megindítsák a tárgyalásokat abból a célból, hogy kereskedelempolitikájukat német és osztrák viszonylatban közös nevezőre hozzák és közös egyetértéssel, egységes irányelvek szerint bonyolítsák le a német és az osztrák piacra irányuló kivitelüket.




A láthatatlan hullám ujságot nyom
1938 március


A közeljövő egyik legjelentősebb találmányát mutatták be New-Yorkban a minap s még az edzett szakemberek sem titkolhatták csodálkozásukat a teljesítmény láttán. Káprázatos jövő csillant meg a jó fantáziájú üzletemberek, előtt, szóval a találmány - ahogy mondani szokták - befutott.
Nem kevesebbet valósított meg az ügyes technikus, mint a rádióval közvetített ujságot. Rövidesen ez annyit jelent, hogy a rádiósnak nem kell lemenni az uccára, hogy ujságot vásároljon, ha kíváncsi a legfrissebb hírekre, elég, ha gépe elé ül, abból méterszámra jön elő a frissen nyomott lap szöveggel és fényképekkel illusztrálva.
Bárki az otthonában tarthatja az ujságnyomó gépet s ennek birtokában villámgyorsan szerezhet tudomást a legújabb eseményekről. Nem kell hozzá egyéb, mint egy normál rádióvevőgép, a Héle kétlámpás hálózati vevő, meg a kiegészítő nyomószerkezet, amely mindössze 200 pengőbe kerül. A rádiógéppel kell felvenni az ujságot sugárzó stúdió jeleit pontosan úgy, mintha zenés műsort akarnánk hallgatni. 
A megfelelő hullámhosszra beállított gép azonban nem zenei hangokat, hanem jeleket fog fel s azok erőssége szerin azután a nyomógép kisebb-nagyobb erővel pontokat sorakoztat fel egy papírszalagra. Ezekből a pontokból alakul ki azután a szöveg vagy a fénykép. A rádiókészülék által felfogott jelek nem hallhatók, mert a nyomógépet a hangszóró helyére kell kapcsolni.
A szerkezet rendkívül egyszerű, egyáltalában nem kényes és így nem is romlik el hamar. Teljesítménye ma még elég kicsi: 24 óra alatt fokozatosan nyom ki egy olyan lapot, mint amilyenek általában a magyar napilapok. Ezzel szemben a kiadott ujság nagyon szép, a fényképek tiszták és erőteljesek. A találmány jövője beláthatatlan. Lehet, hogy tökéletesített alakjában végleg átalakítja az egész mai ujságirás és kiadás rendszerét, de az is lehet, hogy elmerül a többi nagyjövőjűnek hitt, de félbe maradt találmányok közös sírjába.
Az amerikai ujságfejedelmek jövőt látnak benne. Különösen a vidéki ujságolvasók számára tartják előnyösnek, mert az újrendszerű gép kiküszöbölné a lapok vasúti szállítását és az ebből eredő tetemes időveszteséget. Hogy egy példával éljünk, a New-Yorkban kiadott újság San-Franciskóba mintegy három nap alatt érkezik meg vasúton. Repülőgépen szállítva persze jóval hamarabb, de drágábban is. Ezzel szemben a rádión közvetített újság - ha sikerül a nyomógép gyorsaságát fokozni, már pedig ebben nem kételkedhetünk - néhány óra leforgása alatt a legtávolabbi és legeldugottabb falucskában is megjelenik.
Nagy kérdés, hogy ha általánosan bevezetik, az ujsagvállalatok hogyan találják meg a számításukat. Pusztán a hirdetések díjai nem elegendők s így valószínű, hogy részint a gépek használati díja, részint az előfizetés bevezetése révén igyekszenek majd üzletté tenni a rádiós újságot. Az ujságnyomó rádió hallatlan távlatokat nyit meg és nem a szerkezeten múlik, hogy milyen mértékben válik közkinccsé és a kultúra terjesztőjévé.




Tizennyolc halálos ítélet Moszkvában!
1938 március


Moszkva, március 13.
Az este mondták el utolsó védekezésüket a nagy per vádlottai. Bucharin magára vállalta ismét a terrorcselekményeket, de a vád többi pontját tagadta. Szemébe vágta az államügyésznek, hogy képtelenek a koholt vádak, mintha az állítólagos trockijista csoport utasítására ölték volna meg Gorkijt.
Jagoda megtörten, szánalmasan, reszketve, papírról olvasta fel utolsó szavait.
- Bűnös vagyok, de megpróbáltam bűneimet jóvá tenni. Nem sikerült. Éveken át gyalázatosan játszottam a kettős szerepet….Kérem a bíróságot, kímélje életemet. A néphez, a bírákhoz, a cseka tagjaihoz és Sztalinhoz fordulok: - Bocsássatok meg nekem, ha tudtok!
A tárgyalást ezzel befejezték és a bíróság visszavonult. A késő éjszakai órákban hirdették ki az ítéletet:
Tizennyolc vádlottat ítéltek halálra, közöttük Jagodát, Bucharint, Kresztinszkijt, Rikovot, Csernovot, Rosengotzot, Ivanovot, Grinkót, míg Pletnev huszonötévi, Rakovszki húszévi, Bessonov tizenötévi börtönbüntetést kapott.
A vádlottakat idegizgató jelenetek közben kísérték vissza a Ljubljanka cellába, ahol azonban már nagyon rövid időt töltenek, mert az ítéletet legkésőbb ma, hétfőn végrehajtják.




Lakoma newyorki milliomoséknál
1938 március


A szép pesti Kálnay Klári, aki Mrs. Howard Ross néven maga is amerikai milliomoskisasszony, meghivatott egy newyorki milliomoscsaládhoz vacsorára. 
Ezeknek a Park avenuei-i palotának az ajtaja közvetlenül az uccára nyilik, ahl az embert az ajtónyitásnál szinte színházi díszbe öltözött lakáj fogadja. Ruhatári számot adnak, ebből tudni, hogy sokan leszünk. Lépcsőn megyünk fel a bárba, mert ez az első, az ivás. Bemutatkozás: „How do you do, how are you”, s már nyomják is a kezedbe a koktélos poharat.

2011. október 13., csütörtök

Múltidéző: Amikor Trianon beintett (102)


Zala György (1858-1937)
1937 december


Zala György, aki hetvenkilenc éves korában meghalt, egyike volt a ferencjózsefi korszak legjellegzetesebb és legünnepeltebb képzőművészeinek. Diadalmas művészpályát futott meg, megbízásokkal mindig el volt halmozva, sikert sikerre halmozott és voltak idők, amidőn majdnem olyan szuverén kizárólagossággal képviselte a magyar szobrászatot, mint Benczúr Gyula a festészetet.
Kettejük művészete egybeesett a történelmi öntudatára jutott magyarság századvégi mámorával, ők voltak a hivatalos Magyarország és a magyar középosztály művészeti igényeinek kielégítői, de temperamentumuk és stiláris törekvéseik is közel estek egymáshoz.
Zala is az osztrák és német neobarokk légkörében nevelkedett, ennek dekoratív és patetikus stílusa irányította egész életén át. Szenvedélyes vérmérsékletű, könnyen hevülékeny ember, kiváló és kitartó munkaerő, aki boldog volt, ha mentől hatalmasabb feladatokkal birkózhatott. Kiváló mintázó tehetség, aki alapjában a naturalista ábrázolás talaján állott, de a naturalista módon meglátott elemekből festői hatású és lendületesen mozgalmas, nyugtalan kompoziciókat szerkesztett össze, amelyekben nem annyira egyéni alkotótehetség, önálló szobrászi stílus, mint inkább a kor színpadiasan patetikus, dekoratív pompakifejtése nyilvánult meg.
Művészetének tetőpontját, legnagyobb diadalainak idejét a millennium körüli évtizedekben érte el, amidőn egymásután alkotta nagysikerű köztérszobrait és Strobbal együtt szinte kizárólagosan uralkodott a magyar szobrászaton. Aztán lassú hanyatlás következet, ennek utolsó terméke a szerencsétlen Tisza-szobor, már teljes felbomlásban mutatta egykori komponáló készségét.
Zala művészete (néhány intimebb és mélyebben átérzett kisebb méretű alkotástól eltekintve) magán viseli kora köztérszobrászatának minden erényét és minden fogyatékosságát. Nála nem az érzés mélysége és ereje a fontos, hanem a színpadias kiállás, a nagy gesztusok, a lendületes szavalás, a rendezés külsőségei, a pompa, a gyakran élőképszerűen elrendezett, de részleteiben híven utánzott természet. A bronzzal, vagy kővel egyaránt virtuózan, nem annyira szobrászi, mint inkább festői értelemben bánt, vonalvezetése nyugtalan és elaprózódó.
A dekoratív imponálás nála fontosabb, mint az elmélyedő érzés, a póz lényegesebb, mint a lelki tartalom. Nagy tömegekhez kiván szólani és ezért gyakran igen olcsó eszközökkel él, drámaisága gyakran erőltetett. De éppen ezzel a színpadias és saját erején túlfeszített, nyugtalan lendülettel pompásan illett bele korába, mely kellő erő nélkül színlegesen oldotta meg feladatit és a dekoratív pompakifejtést a művészet tetőpontjának tartotta.
Amidőn aztán az akademikus művészet kora lejáróban volt és a következő nemzedék üresnek érezte az epigonstílust és más utakon próbált járni, Zala módfelett elkeseredett és annak a művészcsoportnak élére állott, amely a lehető legélesebben fordult szembe képzőművészetünk átalakulásaival. A hivatalos Magyarország hivatalos szobrásza lett, aki sehogysem tudta megérteni és méltányolni azt a megújhodást, mely képzőművészetünkben a millennium után kezdődött és végül mégis diadalt aratott.




A villamos nem változott 50 év alatt semmit
1937 december


Kovács Lajos villamosellenőr
,,A villamos nem változott 50 év alatt semmit, csak kicsit lassúbb lett”- mondja a legöregebb villamosellenőr a 91 éves Kovács Lajos
Szép kispolgári lakás. Hajlítottlábú asztal, nagy fotók, régi porcelántányérok a falon, a sarokban pedig zongora. Az egyik karosszékben csontosarcú, élénk tekintetű öreg úr ül: a 91 esztendős Kovács Lajos nyugalmazott Beszkárt-ellenőr, az ötvenéves budapesti villamos legöregebb alkalmazottja. Még a lóvasútnál kezdje pályafutását, a szó legszorosabb értelmében - azután került a villamoshoz, az ötven évvel ezelőtt meginduló budapesti villamosok közül mingyárt az első órákban, a másodiknak elinduló kocsin ő árulta a jegyet.
- Ezek a mostani kalauzok panaszkodnak, hogy sok a munka? - kérdezi az öregúr, haragosan összerándult szemöldökkel. - Mi örültünk, ha csak tizennégy órát kellett dolgoznunk naponként. Éjjel kettőkor gyalogoltam végig a városon, hogy félháromra a végállomáson legyek, az első kocsinál.
- Mikor ment nyugdíjba?
- Tizenhét évvel ezelőtt, hetvennégyéves koromban. Akkor már ellenőr voltam, a kőbányai végállomáson indítottam a kocsikat.
- Mostanában szokott még néha-néha villamoson utazni?
- Néha-néha?! - csodálkozik - Majdnem minden nap! Legutoljára tegnapelőtt utaztam, amikor az Operába mentem és legközelebb ma délután fogok, amikor moziba megyek. 
- Életének melyik a legkellemesebb villamos emléke?
- A háború alatti női kalauzok: pontatlanok voltak, elkéstek a kocsikkal és gyakran összeverekedtek a nőutasokkal. Mindig jelentést kellett írnom a késés okáról és az ilyen kisebb-nagyobb incidensekről: többet irkáltam akkoriban, mint az egész központi iroda együttesen.
- Változott valamit a villamos ötven év alatt?
- A világon semmit.
- Gyorsabb lett a közlekedés?
- Lassúbb lett! Nagyobb a forgalom, lassabban haladnak a kocsik. - Pipára gyújt, elgondolkodva mondja:
- Ma már alig ismer meg engem a villamoson egy két fiatal kalauz.
- Fiatal?- kérdezzük - Hány évest ért fiatal alatt?
- No, olyan ötven-hatvanévest...
Elbúcsúzunk Kovács bácsitól. Erőszakkal sem tudjuk visszatartani, hogy föl ne ugorjék, ki ne kísérjen az előszobába és távozásunkkor össze ne vágja a bokáját.
Kimegyünk a Nünberg uccán át a Thököly útra, látjuk a kisszakaszra várakozó tömegeket, a csilingelve dörögő sárga villamosokat és arra gondolunk: mennyivel fiatalabb a 91 éves Kovács Lajos, mint az 50 éves pesti villamos!




Mi lesz 1938-ban
1937 december


Budapest, december 26.


Mit hoz a külpolitika
A külpolitika terén az elmult években az események olyan viharos és kalandos ütemben kergették egymást, hogy a fejlődés jövő szakaszait még a leggyorsabb vadászgépen száguldó próféta se tudja utolérni. A külpolitikai döntő elhatározások a hadügyminisztériumok féltve őrzött titkaitól, pokoli újtalálmányoktól függnek, hiszen az elmult évek kis háborúiban, Abesszíniában, Spanyolországban és Kínában a nagyhatalmak többé-kevésbé ismert harci eszközeiket próbálták ki.
Japánnak meglepetésekre különben nincs is szüksége! Az óriási távolság, a japán szigettenger ezer meg ezer búvóhelye, ahonnan tengeralattjáróival és repülőgépeivel rajtaütésszerűen csaphat le az ellenséges tengeri erőkre, fölöslegessé teszik a túlságos megerőltetést. Japán a Sárga tenger vitathatatlan ura, s a bölcselő angol államférfiúnak, Balfournak volt igaza, aki már húsz évvel ezelőtt amellett foglalt állást, hogy Kína északi felét, de ha kell, egész Kínát engedjék át a nyugati hatalmak a mohó japán imperializmusnak. Kína nehéz és súlyos falat, s az elkövetkező esztendőben Japán a nagypolitikából többé-kevésbé kikapcsolódik, minden ereje és minden fillérje arra lesz szükséges, hogy Észak-Kína óriási vasérc- és széntelepeit birtokba vegye és kiaknázza s ebben nincs hatalom a földön, amely megakadályozhatná. Még az oroszok is nyugodtan folytathatják tovább belső acsarkodásaikat! Japánnak elég lesz Kína, nem lesz szüksége Szibériára.
Oroszországban a forradalom fenevadja folytatja tovább öldöklő munkáját. Tuchacserszkij és Karachan után Litvinov és Vorosilov s talán Blücher feje is a porba hull, a szürke középszerűségek, a színtelen csinovnikok lesznek korlátlan urrá Oroszország fölött, amely fokozatosan kikapcsolódik az európai politikából és folytatja tovább a vörös falak mögött a maga nyomasztó, fojtó életét.
Európában a két hatalmi csoport, a nyugati demokráciák és a Róma-Berlin tengely mérkőzése folyik tovább.
Az angol politika minden áldozatot meghoz, minden megalázkodást lenyel csak azért, hogy a fegyveres összecsapást megakadályozza, mert az idő Angliának dolgozik, s két év kell ahhoz, hogy Nagybritannia a maga minden képzeletet meghaladó fegyverkezéseit befejezze.
1938-ban előtérbe kerülhet az osztrák népszavazás kérdése is (angol ellenőrzés alatt) és a választási jelszó: Hitler vagy Ottó!
A III. Birodalom megbékülésének Nyugattal Anglia lesz a szószólója.
Spanyolországban Franco legyőzheti a köztársaságot, de a reménynek, amelyeket szövetségesei a győzelemhez fűznek, alig teljesednek be. A spanyol minden nemzetnél jobban gyűlöli az idegent, s az új Spanyolországban az idegennek éppoly kevés szava lesz, mint a régiben volt.
Lesz-e európai háború vagy sem? Azt hisszük, nem! A kockázat túlnagy, - mondjuk, szerencsére - semhogy a spanyolországi és kínai tapasztalatok után bármely kormány a lavina elindítását megkockáztatná.
A mi szerencsénkre, mert mit nyerhet Magyarország az irtózatos játszmában? Ezért folytatjuk tovább régi és bölcs békepolitikánkat, kissé közeledni fogunk szomszédainkhoz, a román választások dacára talán sikerült az új dunai megegyezést nyélbe ütni, a határokon túl élő véreinkre jobb sors derül, a három dunai agrárállam érdekei is egymásra találnak, közös kiviteli szervek alakulnak és Budapesten találkozhat majd nemcsak a Dunavölgy minden fontos vasútvonala, hanem minden kultursugara is, s lassan felvirrad ránk is szebb napok hajnala!


Mi lesz a belpolitikában
Az első félidőben (félesztendőben) belpolitikánk úgyszólván, kizárólag az új választójogi törvény hatása alatt áll. Széll belügyminiszter választójogi javaslatát januárban tárgyalni kezdi a Háznak erre életrehívott és pártarányok szerint kijelölt  választójogi bizottság és március 15-ig harmadszori olvasásban is megszavazza a Ház a kétségtelenül rendkívüli  jelentőségű törvényt.
Azok a feltevések ereje, hogy a titkos választójog tárgyalását a kormánypárt egy része is alkalmul használja fel arra, hogy hátbatámadja a Darányi-kormányt, továbbá azok az aggodalmak, hogy a felsőház nehézségeket támasztana az új választójogi rendszerrel szemben, nem bizonyulnak valónak. Nehéz csaták, szenvedélyes viták színhelye lesz a törvényhozás mindkét háza ennek a negyedszázadot elkésett törvénynek tárgyalása idején, de kisebb módosításokkal az új választójog, ahogy mondani szokás, tető alá kerül.
A kormánypártban is a régi sebek újra felfakadoznak a különböző frakciók súlya, ereje és létszáma aszerint változik, melyiknek van több sansza arra, hogy a választások irányításában döntő befolyást nyerjen.
Meglepő színváltozások tanúja lesz az ország, elképesztő fordulatokra és pálfordulásokra készülhetünk el. Nehéz próbát kell állnia Darányi sphinxszerű egyéniségének és diplomáciai képességének, hogy „a nagy start”-ig a mai politikai helyzet felborulásának veszedelme nélkül el tudja titkolni, hogy a Nep-csoportnak közül melyiknek nyujtja a pálmát, melyik csoportból kerülnek ki a hivatalos jelöltek, illetve melyik csoport tagjai favorizáltatja főispánjaival a vármegyei listán.
Kétségtelen tény, hogy a Nep képviselőinek jó kétharmadrésze nem tudott olyan népszerűséget szerezni választókerületében, amely kiállja a titkos szavazás tűzpróbáját. Különösen Gömbös-féle erőszakos választáson bekerült új képviselők nagy részének helyzete több, mint kétséges: a Marton-Mecsér-csoport és a Bárczay-féle csoport túlnyomó többsége nem számíthat mandátumra régi kerületeiben.
A kisgazdapárt hadállásait biztosan tartja, egy titkos választási kampányban azonban, amelynek Eckhardt a zászlója, a politikai jobbágyságból felszabadult agrártömegek akaratnyilvánítása olyan eltolódást is eredményezhet, amely a kisgazdapárt legvérmesebb reményeit is meghaladja…
Az Egyesült Keresztény Párt szervezkedésének, amelynek Friedrich és Griger csatlakozása adott új lendületet, különösen a városokban lehet eredménye, ha a pártnak az utóbbi hónapokban erősen megingott belső egységét sikerül helyreállítania.
A Szabadság Párt, amelynek Rassay emelkedő presztizse, politikai ítélőképességének mind szélesebb körökben való elismerése ad jelentőséget, a fővárosban és a nagyobb városokban az eddiginél is nagyobb mértékben érvényesülhet, ha alkalmas jelöltekkel áll ki a porondra.
Éppen ez a jelöltkérdés lesz a pártok egyik legkeservesebb választási problémája? A megnagyobbodott kerületek folytán egyrészt megdrágulnak az alkotmányos költségek, másrészt a jelölt neve, közéleti multja, de ezzel kapcsolatban helyi népszerűsége, továbbá agitatórius képességei és nem utolsó sorban fizikai teherbírása is nagyobb súllyal esnek latba, mint eddig. Idegen, ismeretlen jelölteknek, rajtaütésszerű választási sikereknek sokkal kisebb tere lesz.
A szociáldemokraták választóközönsége az idők folyamán stabilizálódott.
A különböző szélső jobboldali mozgalmaknak pedig egyre több a füstje, mint a lángja: az általános választásokon alig számíthatnak több sikerre, mint az időközi választásokon!
Nyilvánvaló, hogy Darányi több olyan szociális szellemű, így a kormány iránti bizalmat megerősítő javaslatot tartogat tarsolyába, amelyeket vagy a választójog és a költségvetés vitája között vagy a költségvetés vitája után a választások kiirása előtt nyujt be és tárgyaltat le a Házzal.
Nyilvánvaló az is, hogy az ország közhangulatát nem kis mértékben befolyásolja majd a gazdasági helyzet is. Belpolitikailag tehát az újesztendő egyetlen perdöntő eseményének a képviselőválasztás ígérkezik, egyébként a sok homály, bizonytalanság és rémlátás dacára tengelytörés nélkül kocog át a magyar belpolitika az 1938-as esztendőn is.
Annál is inkább, mert a lét és nemlét kérdéseire nem a belpolitika, hanem a külpolitika adja meg a választ.



1938




Károly román király és Goga miniszterelnök kijelentései
1938 január


Bukarest, január 2.
Károly király Mihály trónörökös és az udvari méltóságok kísérletében délben fogadta a román kormányt. Goga miniszterelnök beszédében kifejezte a kormány jókívánságait és utalt arra a nagy ragaszkodásra, amellyel az egész ország a korona iránt viseltetik. Károly király válaszában örömét fejezi ki, hogy kormánya kész a mai idők szellemében egyenes úton előrehaladni. A román nemzetnek joga van az élethez, de az élethez való joga nem jelenti semmiképen sem mások elnyomását. Hívő nemzet vagyunk, de egyben mindig engedékenyek is tudunk tenni.


Goga miniszterelnök
Goga miniszterelnök rádióbeszédében ismertette az új kormány programját, amely a nemzeti gondolatot tartja szem előtt és jelszava: Románia a románoké.
- A nemzet történelmi helyreállításának gondolatát valljuk és földmíveseink helyzetének javítására törekszünk. Hiszünk a nemzetnek a keresztény gondolat jegyében való újjászületésében.
Hiszünk a királyságban, amely fontos alappillére az államnak. Szent feladatunknak tartjuk, hogy a nemzeti élet minden megnyilvánulása magán viselje a román faj vezető szerepének bélyegét. A kormány a mostani országgyűlés feloszlatása alkalmából mondja el majd programját. A feloszlatásra szükség van, mert az mai összetételében semmiféle alapot sem nyujt a pártok közti együttműködsre és nem nyujt lehetőséget az eredményes munkára.
A román kormány nem kíván semmilyen téren jogfosztással élni, a kisebbségeket sohasem fogjuk üldözni. Sokkal többet küzdöttem a szabadságért, semhogy üldözővé változhatnék.
Mindazok a kisebbségek, amelyek beleilleszkedtek mind gondolatban, mind tettekben az állam keretébe, polgárjogot nyernek és megtarthatják népi jellegüket. A kormány az ország magasabb érdekeit összhangba kívánja hozni a külpolitikával, lehetőleg minden súrlódás és incidens elkerülésével és a ma fennálló baráti szövetségek figyelembevételével.


Titulescu belépett a parasztpártba, amely élesen szembeszáll Gogával
Titulescu táviratot küdlött Maniu Gyulának a nemzeti parasztpárt elnökének és ebben a párt tagjai közé való felvételét kérte.
Titulescu belépése a nemzeti parasztpártba azt jelenti, hogy a volt külügyminiszter tevékenyen részt akar venni a nemzeti parasztpártnak Goga fajvédő kormánya elleni mozgalmában.




A budapesti találkozó
1938 január


Budapest, január 10.
A római blokk államainak miniszterei a történelmi jegyzőkönyvek aláírása óta nem tanácskoztak oly feszült légkörben és nem álltak oly nehéz feladatok előtt, mint ma.  A budavári palotában hétfőn megkezdődő tanácskozások lefolyásáról, részleteiről, döntéseiről a nagy nyilvánosság elé alig kerülnek részletek. A hivatalos közlemény, amely három nap mulva jelenik meg, bizonyára hangsúlyozni fogja, hogy a római blokk államai a jövőben is egymás érdekeinek figyelembevételével, egymás kölcsönös támogatásával fogják európai politikájukat irányítani.
Ez a jelentés ezúttal is minden szavával, minden mondatával fedni fogja a színigazságot: Olaszország, Ausztria és Magyarország egyetértése és összetartása nélkül az az ingatag egyensúly, amelyet a Duna völgyében napjainkig fenntartani sikerült, a legveszedelmesebb megrázkódtatásnak volna kitéve...
Olaszországnak feltétlen szüksége van a két nyugat-dunai állammal való őszinte együttérzésre és szoros kapcsolatra, hogy közép-európai poziciója továbbra is szilárd és változatlan maradjon. Magyarországnak és Ausztriának viszont szüksége van arra a nemzetközi hátvédre, amelyet egy katonailag és diplomáciailag vértezett nagyállam barátsága és támogatása jelent.
Mégis merőben más ma a helyzet, mint 1935 tavaszán, amikor a római jegyzőkönyvek államai blokká egyesültek! Az a remény, hogy az abesszíniai konfliktus szerencsésen elsimul és az Angliával kötött gentleman-egyezmény Olaszország és a két nyugati demokrácia megértő barátságának és a stresai frontnak helyreállítására vezet, füstbe ment. A spanyol polgárháború nem egyszer szédítő szakadék széléig sodorta Európát. A véres terrorhullám, amely végigsöpört az egyre rejtelmesebb szovjet-birodalmon, megbénította a vörös hadsereget és ezzel letagadhatatlanul meglazította a francia-orosz szövetség katonai alapját. Japán megindította 1921 óta előkészített hadjáratát Kína meghódítására.
A távoli-keleti események az európai fejlődés menetét meggyorsították!
Anglia sokkal erősebb ütemben kell, hogy megkísérelje a végsőkig kiélezett európai helyzet megoldását, a középeurópai tengely-egyensúly helyreállítását, és ázsiai birtokainak biztosítását. Ennek a tempóváltozásnak első jele Sir Robert Vansittarnak, a brit diplomácia tényleges vezetőjének távozása a Foreign Office államtitkári székéből, mert nyilt titok a nagy világ előtt, hogy ő volt idáig a halogatás, a türelem és az engedmények politikájának vasidegzetű és célkitűzéseiben megingathatatlan képviselője.
A nagyállamok nemzetközi súlyának eltolódása nem maradhatott kihatás nélkül az európai kisállamok magatartására sem. Belgium ügyesen és elszántan kibontakozott azokból a kötelékekből, amelyek eddig Angliához és Franciaországhoz fűzték.
Franciaország dunai szövetségesei közül ketten, Jugoszlávia és Románia gazdaságilag és politikailag is közelebb kerültek a Róma-Berlin-tengelyhez. Az a két tény, hogy Ciano gróf búcsúztatására az éjszaka a római Termini-pályaudvaron Krisztics jugoszláv követ is megjelent és hogy a Goga-kormány kinevezését a német és az olasz sajtó tapsviharral üdvözölte, messzehangzó bizonyítékai annak, hogy más világban, más légkörben ülnek össze a római blokk külügyminiszterei ma, mint két és fél évvel ezelőtt.
Tanuljuk meg végre: nincsen ártalmasabb és veszedelmesebb, mint külpolitikai kérdésekben párt- vagy világnézeti szempontok, rokonszenvek, ellenszenvek, általában érzelmek után igazodni. A nemzetközi politika nem ismer mást, csak nyers érdeket és reális tényeket.
A magyar emberiség sem ismerhet sem német, sem francia külpolitikát, csak olyat, amely az ország érdekeinek, jövőjének, céljainak, vágyainak megfelel. Már Széchényi figyelmeztetett , hogy jaj olyan egyénnek és kétszerte jaj azon nemzetnek is, amely lelkének indulatai, vagy szívének andalgása után indul, mert úgy jár, mint a tücsök, amely nyáron dalol és télen koplal.
A magyar külpolitika elsőrendű érdeke: megőrizni és biztosítani a nemzet függetlenségét! Magyarország mozgási szabadságának köre ma sokkal rövidebb átmérőjű, mint egy nagyállamé. Már ez okból sem szakíthatunk a Népszövetséggel, amely a nemzetközi jogbiztonságnak még mindig (bárcsak jelképes!) reprezentánsa.
I grandi dolori sono muti - a nagy fájdalmak némák, - mondja az olasz közmondás és mi is hallgatunk a fájdalomról, amely ma erősebben sajog a szívünkben, mint valaha!
A magyar közvélemény meg van győződve arról, hogy a budapesti találkozón a magyar kisebbségek, különösen az erdélyi magyarság sorsáról súlyos szavak esnek.
 És repeső szívvel várjuk, hogy a római kormány az erdélyi magyarságnak az emberi életnek legalább azt a szabadságát biztosítja, amelyet az erdélyi szászok a német birodalmi kormánynak köszönhetnek.




Franciaország elfordul Romániától
1938 január


Basel, január 9.
A Baseier Nachrichlen bukaresti jelentése szerint Micescu külügyminisztert Prágába való elutazása előtt felkereste Thierry francia követ, aki a legutóbbi barátságos tanácsokon túlmenően részletesen kifejtette előtte Franciaország álláspontját.
A jelentés szerint Thierry követ fölvetette a kérdést, csatlakozni akar-e Románia a diktatúráktól kormányzott országok külpolitikai irányzatához?
Miceseu külügyminiszter azt válaszolta, hogy a belpolitikai irány megszabása nem érinti a román külpolitika célkitűzéseit.
A francia követ a több mint egyórás tárgyalás során kijelentette, hogy ha az új kormány azonos politikát szándékozik folytatni a különböző európai diktatúrákkal. Franciaország elfordul Romániától, Magyarország barátságát fogja keresni és már a közeljövőben Magyarország jogos igényeit fogja támogatni.



2011. szeptember 25., vasárnap

Múltidéző: Amikor Trianon beintett (101)


Amerigo Toth szobrászművész,
Scander bég nyertes megformálója

Kilátás van arra, hogy északi szomszédunkkal megegyezünk! - jelentette ki Sztojadinovits jugoszláv miniszterelnök
1937 október


Belgrád, október 3.
Sztojadinovits miniszterelnök vasárnap avatta fel a boszniai Zenica városában épült első nagy jugoszláv hengerművet. Hazánk körül a láthatár az utolsó években szerencsére felderült - jelentette ki Sztojadinovits. Keleti és nyugati szomszédunkkal már létrejött a megértés és most kilátásunk van arra, hogy északi szomszédunkkal, Magyarországgal is megegyezünk.


Miért drága a papír?
1937 október


Kezdjük az elején: Szükség volt-e vajjon a háború után a gyenge és fejletlen magyar papíripart toronymagas vámokkal felduzzasztani? Mondjuk ki magyarán, nem volt szükség! Nyersanyagunk a papírgyártásra nem volt, erdeinket elvesztettük, s a cseh és osztrák papírbehozatal alkalmas ellentétele volna a magyar mezőgazdasági termékek kivitelének.
Alkalmatlan és az összgazdaság szempontjából nem rentábilis irányba tereltük tehát a tőkebefektetések egy részét, mesterséges akadályt teremtettünk kivitelünknek s ami a legfontosabb, fölösleges és káros módon megterheltük a belső fogyasztást. Mert ne áltassuk magunkat: a nagy befektetéseket, az első évek költséges kísérletezéseit, a későbbi esztendők hatalmas s a mérlegvarázslat minden művészetével alig eltüntethető hatalmas nyereségeket mind, mind a magyar fogyasztó fizeti meg, a kisember elsősorban, a legolcsóbb papírtermékek fogyasztója, akinek életszínvonalát lenyomja és művelődését megköti a magas papírár.
Másfél évvel ezelőtt a simítatlan nyomópapír kilója Magyarországon 48 fillér volt (ma 56 fillér), ugyanakkor Rómában egy lírába, Bécsben 32 garasba, Berlinben 27 Pfennigbe került. A bécsi és a pesti árak között tehát kerek százszázalékos volt a különbség! Közben rettenetes magasságba tornázták fel az árakat, amióta a fegyverkezési verseny és a műselyemipar fejlődése a cellulose árát olyan erősen felhajtotta, s a magyar papírgyáraknak ez az áremelkedés igen kedvező alkalmat adott arra, hogy a vámspannungot, a teljes vámvédelmet az utolsó fillérig könyörtelenül kihasználják. 
Most, hogy Kína nem tudja átvenni az osztrák gyáraknál tett rendeléseit, s a készáru elhelyezésére csökkenő árakon keres vevőt, a magyar gyárak is megállottak az áremeléssel, s állítólag a közeljövőben már árleszállításra is készülnek.
Ha ugyan igaz!
Arról persze szó sincs, hogy a simítatlan nyomópapír árát a rotációspapír árához igazítsák. A két áru minősége ugyanaz, különbség csak annyi, hogy az egyik felvágott és csomagolt állapotban kerül piacra. De a vágási és csomagolási költség nem tehet ki kilónként húsz fillért! Ez a húsz fillér azonban aránytalanul megdrágítja a szegény ember olvasmányát, s ez a drágítás a legveszedelmesebb, mert a papír nemcsak áru, hanem a kultúra terjesztője is, s nem tételezhető fel a legelszántabb iparvédőről sem, hogy két-három nagyvállalat, néhány kartell hatalmas jövedelmei kedvéért kockára tegye a magyar nép művelődésének gyorsítását!


Kozmosz és mikrokozmosz
Bartók Béla új zeneművei
1937 október


Iskolás korunkban szoktuk volt meg, hogy egy-egy nagy művész életmunkáját alkotó-periódusokra bontsuk fel. Fokozódó tisztelettel követtük a mester útját a fiatalság rózsaligeteiből a "középső periódus" jó-mulatságán, férfi-munkáján keresztül a "késői művek" csoportjára oly kötelező feloldódásig, transzcendens mámorig, a mindenen-túli és a végső-elérkezettség misztikus teljességéig.
Ijedt áhitattal álltunk a halálon innen életen túl alkotások titokzatos kontúrjai előtt és riadt szívvel lestük a nagyság előtt megnyilatkozó kivételes és földöntúli dolgok orfikus valóságait. A fiatalság táncoló lila lángja a férfikor forró és démoni lidérctüzei után csillagporos nyugalom a késői művészet, a földi dimenziókból kinőtt nagy ember homloka körül planéták derengő glóriája, bomladozó fényben és csobogó étherhullámok között.
Akármilyen bombasztikus és naiv is volt ez az elképzelés: rejlett benne valami az igazságból. A kiteljesedésnek, teljessé-érésnek sokféle módja van és ezek közül nem a legmegvetendőbb az, amely a műveken keresztül történik. Alkotók tudják: minden mű egy nagy áttörés és egy nagy csalódás drámája, robbantott út a falon keresztül a sívárság, a fal mögött. Amennyi lendület egy nagy szellemben leszűrődik, az elég a csillagokig, amennyi üresség és sívárság, az elég egy világürnek. Csillagok és világür: a "késői" alkotás méretei mindig kozmikusak.
Nagyságuk nem attributum többé, de önmagában megálló valóság. Nem nagy művei többé a szerelemnek, emberségnek, keserűségnek, de szerelmes, emberi avagy keserű művei a nagyságnak. Témakörük nem változik, érzéki valóságuk esetleg éppenséggel szegényül: ami új, az a földöntúliság atmoszférája, az első mondattól az utolsóig ott lebegő érzékfölötti, a szférikus légkör. A teljesen kiérett nagy alkotó mindenkor és elsősorban a méretek, a kozmikus rend és a zengő oszlopok megejtettje.
Ha az ember mindenen túljutott, mindenség és önmaga, a kozmosz és a mikrokozmosz. Találóan adta a végső leszűrtségig eljutott Bartók Béla új zongoraművei gyüjteményének a "Mikrokozmosz" címet. Talán csak az öreg Beethoven utolsó, kisérteties zongora-bagatelljei vethetők össze vele, a tétovaságában is embertelen mélységekben tapogatódzó 119. op., a forró sötétben zivatarokkal átvillámló 126. mű: talán csak ezek a késői, félig már fáradt, félig új és titokzatos vitalitásokkal teli Beethoven-művek ismerik azt az önmagába visszahulló teljességet, azt a lélektől az ujjak hegyéig feszülő és vibráló akusztikomotorikus izgalmat, amelyet a Mikrokozmosz ismer. 
Mint szirom az érett magházról, úgy hullottak le a műről a régi, gazdag természetképek, álmok, viziók; az élet elvesztette élnivalóit, magára maradt, meztelenül, szubstanciális tisztaságában. És ha mindenek elhullottak, mi az, ami megmaradt, végsőnek és elveszthetetlennek?
A hang, a hangkombináció. Akkordok egymással és egymás ellen, váltakozó tercek, kvartok, kis szekundok, nagy szeptímák, staccato, unisono, ostinato, és összecsendülnek-pendülnek a hangok: ezek a bartóki mikrokozmosz témái, címei. Ha a világ elveszett is: még megmaradt számunkra egyetlen valónk, édes testünk, kényes, vájt fülünk és ideges, finom ujjaink végén a billentyűk közt kotorászó, kísérletező izgalom.
Még a langyos fürdőnél is lágyabb és testibb gyönyörűség váltakozó tercek színes kettősfogásaiban dúskálni, és hol az a földi asszony, ki megajándékozhatna bennünket a kromatika laza, olvatag, felelőtlen és bársonysíma kéjeivel. A próba, a hangkeverés, a muzsika, a gyönyörű itt van még és most már el sem hagy többé! És ezzel egyszersmind megoldódik a „kísérletező” Bartók Béla problémája. Kísérlet és alkotás szakadéka automatikusan hídalódik át azzal, hogy a kísérlet öncélú és önértékű lesz. Az eszköz nem várja be, amíg a cél szentesíti, hanem önerejéből szentesül.


*


Nem tartozik a Mikrokozmosz sorozatába, de lényegileg teljesen rokon akkor már csak két dolog jöhet: a vele az a mintegy két tucatnyi egynemű karra írt apró kompozíció, mely a Magyar Kórus kiadásában nemrég látott napvilágot. A belső kisvilágnak ugyanaz a duskáló, tapogatódzó gazdagsága, a matériában való elgyönyörködésnek ugyanaz a légies szenzualizmusa, a szólamok duktusának ugyanaz a hangmámorba hulló, kísérletező izgalma. Talán csak abban különbözik a két mű szelleme egymástól, hogy a kórusokat a szöveg világi utalásai egy némiképen más, kissé megfoghatóbb, életszerűbb kísérleti térbe helyezik.
Itt nem a tercek és kvartok összecsengése a tárgy, hanem világi befolyások végső zenei leszürtségének stílusjátéka. Persze az igazi, a reális világtól még mindig kozmikus távolságban marad a kis művek színkép-elemzése. A „Tavasz” tárgya nem a fák lombbaborulása, még csak nem is a tavasz színes képeinek tarka impressziója a költő lelkében, de az örök tavasz-muzsikák mikrokozmosz-stilizálása.
A dolgok legmélyén itt is műfaj- és hangszínproblémák rejlenek, egymással és egymás ellen dúló akkordok helyett a "Leánynéző" karcsú gagliarda-táncának, volta-játékának virágfejű hajladozása, a "Bolyongás" tétovázó, reszketeg félszegségének gesztusa, a "Ne hagyj itt" könyörgésének tömény édessége, mely már-már az iszonyatosba torkollik, és fojtó, mint a torokba-gyömöszölt vaniliás porcukor. Németes scherzók kísértetképei villannak fel. (Resteknek nótája), tótos pásztori bú szkémája, (Senkim a világon) egy-egy rivallgó felkiáltás (Héjja, héjja, karahéjja!), daliás huszárnóta, a néptánc vaskossága (Cipósütés, Csujogató), csúfondáros játékok (Leánycsúfoló, Legénycsúfoló), stílizált madárdal, malomzúgás.
Végső stilizáltság, leszürtség, anyagtalanság zenéje ez, embertelen és kísérteties muzsika, lila árnyként lengedező, alig megfogható szólamokkal, a kozmikus eltávolodottság hangja, az utolsó lemondásé, és olyan kiábrándultságé, mely önmagára-lelt teljességében már szinte életen túli életerő, teremtő defetizmus, mely úgy rombol, hogy épít.
Micsoda végső és reménytelen csüggedés sír fel a "Párnás táncdal" kókadozó kis-szekundjaiból, le-lehulló, fáradt kadenciáiból és ebből a teljes hervadásból a fanyar illatoknak micsoda újdon szépségei! Milyen megkapó ez az irreális, ez az anyagtalanná, tehát salaktalanná vált gyermekhang, pythagorasi zene és hangvillák szűzi csengése! Milyen csodálatos ez a csengő szalag az égbolt végtelenjén kifeszítve, melynek egyik oldala szivárványszínekben villódzik felénk, de a másik a nemlét felé fordult.
Egy akad Bartók Béla új művei közül pusztán, melynek törvényei nem kozmikusak-mikrokozmikusak, - mely nem a végső és gyönyörű kiábrándultság zenéje, hanem élet, fanyar harc és a kiábrándulás folyamata maga: az "Elmult időkből" című paraszt-kantáta. Három régi nép- és műdalszöveg ciklikus egymásutánja ez a mű.
Nincs boldogtalanabb a parasztembernél, Mert nyomorúsága nagyobb a tengernél, siratja az első, a nyomorúság tengerként áradó, fel-feltörő hullámzásával. Lüktető, drámai, néha már a "Cantata Profana" légkörére emlékeztető izgalom fűti a szólamokat, (Egész nap dolgozik...), dübörgő és vérlázító "pesante"-k (A tömlöcbe teszik..., Míg lelnek benne vért...) elhaló lágyságuk is fenyegető és sötét záróakkordok.
 Vad hejehujával kezdődik a második, kísértetiesen mókás darab: "...Bort adok kocsisnak, Kocsis nekem trágyát ád, Trágyát adom földemnek, Földem nékem búzát ád, Búzát adom molnárnak, Molnár nekem lisztet ád, Lisztet adom nénémnek, Néném nekem cipót ád, cipót adok úrnak, Úr érte: botot ád..." Mint valami pokoli malom állandó darálása, mint a sors csapásainak folytonos zuhogása, úgy zúg le monomániákus ismétlődésében a botot szó örök kis terce a fisz-disz hangok szimbólumain: "Búzáért: botot, cipóért: botot, kenyérért: botot, botot, botot, botot, botot!..." egy oktávás passzázs után a magasság démoni lobogásában: Kapok érte kapok én: botot!...
A mindenre lesújtó bot metafizikus kiábrándultsága micsoda kemény logikával veret a kozmos és mikrokozmosz világába, a harmadik dal édes, hömpölygő szélességébe: Nincsen szerencsésebb a parasztembernél... Mindenét a paraszt egymaga készíti... Muzsikát és nótát nem is könyvből tudja, nem könyvből tanulta... Ime itt a végső állomás, a szenvedés édes autarchiája, muzsika és nóta, amely nem másé és nem könyvé, csak magunké, véglegesen és mindörökre.
A mikrokozmosz muzsikája és nótája, amit Bartók Béla nem mástól és nem könyvből tanult, de melyhez eljutott a kiábrándulás forró útján, melyben előbb meg kellett tanulnia, mit ad ma is az Úr, a sors; szellemért: botot, emberségért: botot, kultúráért: botot, szépségért: botot, géniuszért: botot, botot, botot!...
Mennyi botütésbe került a tercek, kvartok, akkordok végső gyönyörűsége, milyen pokol-út vezet a kozmosz felé. Ime a "végső periódus" értelme: az a szenvedésen túli zengés és boldogság, mely felé eleve elindul mindenki, aki a múzsa világában számít, és tudja előre: Szép pokol-útja lesz, de megéri.


Keszi Imre


A nemzeti Színház és kisebbségi kérdés
1937 október


Jubiláló Nemzeti Színházunkat mindjárt a felépülését követő évek - sőt évtizedek - igen súlyos megpróbáltatások elé állították.
Ha eltekintünk is a színház születését megelőző s annak létrehozásáért folytatott - elsősorban nem is kultur-, hanem valósággal nemzeti - küzdelmektől, amit a Kelemen Lászlók meg Kultsár Istvánok lelkes és hazafias hittel teli munkássága tesz oly meghatóvá, ha nem beszélünk is arról a szinte villongásig fajult versengésről, ami Pest vármegye nyakas alispánja és a legnagyobb magyar között a felépítendő theátrum topográfiai helyének kijelölése körül támadt, ha figyelmen kívül hagyjuk is a sok véleménykülönbséget, ami egyrészt Pest vármegye és a törvényhozók, másrészt a főherceg-nádor és a vármegye között annyi huzavonát okozott, mondom: ha minderre nem térünk is ki, hanem csak a színház megnyitásától eltelt száz esztendő eseményeit tekintjük végig, akkor is látnunk kell, hogy igen sok viszontagságon ment keresztül ez a nekünk oly nevezetes és jelentős kultúrintézmény.
Hiszen nemcsak művészi bajai voltak, hanem többször a bukás veszélye is fenyegette s ettől csak az a féltő gond és aggódó szeretet mentette meg, amivel a magyar nemzet mindenkor kísérte színháza sorsát s ami legkézzelfoghatóbban a törvényhozáson keresztül jutott kifejezésre.

2011. szeptember 8., csütörtök

Múltidéző: Amikor Trianon beintett (100)


Épül a Horhy-hídhoz vezető út

Viharos, durva botrányok és a Himnusz profanizálása
1937 július


Viharos, durva botrányok és a Himnusz profanizálása után Festetics gróf nyilasai elmenekültek a kisgazdapárt böhönyei gyűléséről, amelyen Németországot éljenezték és Tildy Zoltánt akasztófával fenyegették * Balatonboglár, július 25.


A Független Kisgazdapárt képviselői élükön Tildy Zoltánnal, vasárnap megkezdték agitációjukat Festetics Sándor gróf birodalmában Böhönyén, ahol a nyilasvezérnek vadászkastélya és számos zöldinges cselédje van. 
Az egyik uradalmi épületen az a botor fenyegetés várta az érkező képviselőket: Vigyázz Zoltán, mert hamarosan felkerülsz a hurokra! Egy másik épületre ez volt felírva: Le a zsidók zsebébe bújt kisgazdapárttal! Tildy, Gaál Olivér és Cseh Szombathy László képviselők természetes mulattak e bárgyúságon, mialatt a kisgazdapárti közönség tomboló éljenzése közepette megérkeztek a gyűlés színhelyére, ahol vagy ötven, egyre hangosabban és botrányosabban viselkedő nyilas helyezkedett el. 
A nyilasok Pozsonyi Ferenc elnöki megnyitóját a közbe szólások özönével próbálták megakadályozni és botrányos handabandázásuk folytatódott Vidorits Ferencnek, a kisgazdapárt helyi vezérének beszéde közben is.
Éljenezték Festeticset, zsidózták a kisgazdákat és egyszerre karjukat Hitler-köszöntésre lendítve, adott jelre elkezdték énekelni a Himnuszt.
Andrejevics szolgabíró a kiküldött hatósági biztos, aki már eddig is többször csendre intette a zajongókat, felugrott helyéről és éles hangon kiáltotta a nyilasok felé:
- Megállj! Csend legyen! A Himnuszt nem engedem profanizálni! A törvény nevében figyelmeztetem önöket, hagyják abba az éneket!
A főszolgabíró harsogó hangja és erélyes fellépése véget vetett a Himnusszal űzött visszaélésnek , de a közbeszólások nem szűntek meg.
- Éljen Gaál Gaszton! - kiabálták a nyilasok. - Az más ember volt! Nem zsidóvezér!
A szolgabíró intésére a csendőrök a zajongók felé indultak, ami nyilván megijeszthette őket, mert harcias köszöntésükkel kezdték egymást bátorítani: Bátorság! Bátorság!
Cseh Szombathy László képviselő beszéde alatt a nyilasok felváltva Festeticset és Németországot éljenezték, sőt akadt egy tréfás alvezér, aki a kolerát éljenezte.
Andrejevics szolgabíró ekkor személyesen indult a csoport felé négy csendőr elején, hogy közbelépjen. Bátori József a miskolci nyilasbotrányok hírhedt szervezője, a rovott multú kéményseprő, ekkor elkiáltotta magát:
- Éljen vitéz Endre László főszolgabíró! A mi nagyvezérünk éljen!
- Éljenek az összes főszolgabírók!- ordítozták más nyilasok. Andrejevics szolgabírót azonban nem hatotta meg ez a hízelkedés és Cseh-Szombathy László beszédét megszakítva éles hangon így szólt:
- Elég volt a rendzavarásból! További közbeszólást nem tűrök! A csendőrjárőr távolítson el minden közbeszólót a gyűlés színhelyéről!
A járőrvezető tiszthelyettes, aki feszes vigyázban hallgatta a szolgabíró parancsát, kemény hangon válaszolt:
- Szolgabíró úrnak alássan jelentem, a parancsot megértettem!
Erre Bátori vezére is kiadta a parancsot: 
- Nemzeti szocialisták, haza!
A nyilasok sietve távoztak el a gyűlésről, de amint úgy érezték, hogy már nem kell félniük a szolgabírótól és a csendőröktől, zajongani kezdtek a község főuccáján. 
Andrejevics szolgabíró ekkor egy csendőrjárőrt küldött utánuk azzal az utasítással, hogy oszlassa fel a csoportot és az ellenszegülőket állítsa elő.
Amikor Tildy Zoltán beszélni kezdett, már vége volt a botrányoknak, amelyeket Tildy kemény szavakkal bélyegzett meg.
- Amit ezek a nyilasok csináltak, mutatja, mi lenne Magyarországon, ha bármiféle diktatúrának sikerülne rátaposnia erre a nemzetre. - mondotta. - Néhány erőszakos ember, egy erőszakos, hangos, türelmetlen, többé kevésbé félnótás kisebbség elfojtana az országban minden véleményt. A diktatúra eszköze az erőszak, a gyilkosság és az akasztófa! Ebben az országban mindig szabad magyarok éltek, ez a nép vérrel és vassal védelmezte mindig a maga szabadságát. Néztem ezt az eliszkoló nyilas társaságot, néztem. Kik ezek? A gróf úr alkalmazottai, urasági cselédek. A szabad magyar nép nem fog beállni Festetics cselédeinek sorába! Ez a társaság kitörő lelkesedéssel éljenezte Németországot. Mi a hatalmas német birodalommal barátságban akarunk élni, de gyarmata és szolgái sohasem leszünk. Ha mi egy országot éltetünk, az az ország a mi hazánk és a mi válaszunk ezeknek az, hogy: éljen Magyarország! Nem fogunk lelkesedni idegen államok boldogulásáért.
Mi csak annak az országnak lehetünk barátai, amely hajlandó tudomásul venni, hogy önálló, független magyar nemzet vagyunk.
Ebben az országban mi, a nép igazi képviselői, nem fogunk meghátrálni az otromba lármázás elől. Amikor zsidókérdésről és kartelekről beszélnek, nézzük meg mi van a lepedő alatt? Itt van a földkérdés, melyről nyilas uraimék nem szívesen vallanak színt. Azt akarjuk, hogy a magyar nép maga döntsön sorsa felett és ne gróf Festetics Sándor döntsön, ennek az útja pedig: a titkos választójog.
Viharos éljenzéssel ünnepelte a kisgazdaközönség Tildy Zoltánt, aki után Berecz Sándor dr. szólott. Mielőtt a gyűlés véget ért volna, Andrejevics szolgabíró ismét felállt és a következőket mondotta:
- Bár ismeretlen dolog, hogy a hatóság képviselője egy poltikiai gyűlésen felszólaljon, én teljesen politika mentesen akarok néhány szót mondani. Itt az előbb erélyes intézkedéseket foganatosítottam. A magyar közigazgatás a vaskéz és a meleg szív képviselője. Azokat, akik a gyűlésen rendesen viselkedtek, ezennel megdicsérem és elismerésem fejezem ki előttük.




Zoltán Irén operaénekesnő és egy híres svéd színésznő 24 óráig küzdöttek felborult vitorlásuk roncsain
1937 július


Zoltán Irén operaénekesnő és egy híres svéd színésznő 24 óráig küzdöttek felborult vitorlásuk roncsain a háborgó Balatonnal 
 Siófok. Július 11. 
Nagy volt az izgalom két napon keresztül Siófokon: Zoltán Irénnek, az ismert oreraénekesnőnek édesanyja bejelentette, hogy leánya, barátnőjével, Helge Barnef híres svéd színésznővel együtt eltűnt.
A siófoki csendőrség erélyesen nyomozott Zoltán Irén és barátnője ügyén, értesítették a budapesti főkapitányságot is, naponta hússzor is telefonáltak Budapestre és az ország különbőző városaiba ismerősökhöz és rokonokhoz, de hiába: a két énekesnőnek nem akadtak nyomára. Vasárnapra virradó éjszaka egy felborult, összetört vitorláscsónak romjaiba kapaszkodva, dideregve, félig megfagyva, már eszméleten kívül partra ért a két fiatal énekesnő. Egy fiatalemberrel együtt. 
A három didergő, ideglázas embert azonnal szállodájukba szállították, ahol órákon keresztül kapták az injekciókat, míg végre az orvosok kimerítő munkája után annyira magukhoz tértek, hogy el tudták mondani, mi történt. 
Pénteken délelőtt a két operaénekesnő, ismerősüknek, Muskát József budapesti magántisztviselőnek társágában vitorlás csónakot bérelt és a sima vízen a zalai part felé indultak. Át is értek Balatonfüredre s onnan néhány óra múlva visszaigyekeztek Siófok felé. A Balaton közepén hatalmas vihar érte őket utol.
Dörgött az ég, veszedelmesen cikáztak a villámok és emeletmagasságú hullámok dobálták a kis csónakot. A vitorlás néhány perc múlva rongyokban lógott. A szél a vitorla rúdját is kettétörte és a halálra rémült, reszkető emberekkel felfordult a csónak.
Nem vesztették el lélekjelenlétük a felborult csónakba kapaszkodtak és emberfeletti erőfeszítéssel, félig eszméletlenül, görcsösen addig szorongatták a csónakot, amíg hosszú, végtelennek tűnő órák után partra vetette őket a Balaton. 
Vasárnap délelőtt munkatársunk beszélt a siófoki szállodában Zoltán Irénnel. A fiatal énekesnő még mindig halálrarémülten, sápadtan beszélt szörnyű kalandjáról:
- Gyönyörű, sima volt a víz, amikor útnak indultunk. Mi még túl csöndesnek is találtuk és bosszankodtunk, hogy a nagy szélcsendben lassan halad a vitorlás. A késő délutáni órákban indultunk vissza, amit nyugodtan megtehettünk, hiszen kitűnően ismerjük a környéket és sokszor tettük meg már az utat. 
Hirtelen percek alatt ért utól a vihar, hiszen tudja, milyen gyorsan támad a Balatonon tengeriméretű orkán. Régen ismerem a Balatont, sok csúnya vihart láttam már, de ilyen hatalmas hullámokat még sohasem...
Borzalmas pillanatok voltak, először a vitorla ment tönkre, aztán a rúd. Vagy félóráig dobálta még a vihar a kis csónakot, mi egymásba, s a csónak ülésébe kapaszkodtunk, hogy ki ne repüljünk. Egyszerre csak felborultunk, hogy mi történt utána... attól kezdve jóformán nem is tudom. Nem az agyvelőm parancsolt, már csak életösztönömnek engedelmeskedtem. Hogy milyen borzalmas órákat szenvedtünk át, milyen érzés volt egy napot a vízben tölteni és nem tudni, hogy megmenekülünk-e, vagy odaveszünk. Azt el sem lehet mondani..
Az izgalmak újra nagyon kimerítették, nem tud tovább beszélni...




Esküvő az ördögűzők szektájában
1937 július


Örjöngő üvöltözése közben ,,esküdött örök hűséget” egy ifjú pár az ördögűzők szektájában
Vasárnap dél felé az Orczy út 16. számú földszintes házból elnyújtott vonyítás hangzott ki az uccára.
Berohantunk az udvarra, ahol békésen pipázott egy ingujjra vetkőzött munkásember. Megkérdeztük, hogy mi történik itt? Csak a fejével intette egy ajtó felé:
- Esküvő van a templomban!
Egy perc múlva keskeny kis lépcsőn át bejutottunk az ördögűzők szektájának templomába, egy kicsiny, keskeny terembe, amelyben egyszerű padok álltak. A pódiumszerű emelvény padján ördögűzők papja ült, a teremben körülbelül száz öreg ember és öreg asszony őrjöngött. Sikongva, jajveszélkelve, arcukat, mellüket, ruhájukat marcangolva ordítozták: Jaj nekünk!... Megejtett minket a gonosz!.. .Ments meg minket a gonosztól!
A fülsiketítő és idegtépő üvöltözésben, hemperegésben, vonagló önverdesésben sikerült felfedeznünk egy aránylag nyugodtabb hívőt, aki mindössze csak a fejét ütögette a padba.
Ez elmagyarázta, hogy a szekta tagjai önsanyargatva imádkoznak, bűneikért vezekelnek és kérik a Nagy Szellemet, hogy távolítsa el tőlük az ördögöt. 
Az első padban három ember ült, akik hosszú fehér lebernyeget viseltek. Baumann táltos hozzájuk lépett, fejükre tette a kezét, megáldotta őket, majd rájuk fröccsentett valami folyadékot, ami azonban nem víz volt.
- Felavatlak benneteket! - kiáltotta, hogy a pokoli hangzavart túlsűvítse. Ezután a hívek odajárultak az ujonnan felavatott őrjöngők elé és leborultak előttük
De most következett a legnagyobb attrakció: az ördögűző esküvő.
Fiatal férfi és fiatal nő állt a Nagy Szellem sámánja elé: Ziegel József textilgyári szövőmunkás és Dózsa Borbála háztartásbeli.
- Összeadlak benneteket a Nagy Szellem nevében - mondta a főördögűző, mire a vőlegény és a menyasszony sírva fakadtak és megszaggatták ruháikat. Baumann prédikátor még azt is megfogadtatta velük, hogy minden házassági évfordulót böjttel és kemény fekhellyel fognak megünnepelni, majd ráhúzta a kezükre a jegygyűrűt s kiadta a parancsot: Most imádkozzunk a fiatalokért!
A tömegdühroham újra kezdődött. De a fiatal páron nem lehetett túltenni: Ők ordítottak a legjobban!
Ökölbe szorították a kezüket, a ruhájukat tépdesték, a hajukat szaggatták, az arcukat marcangolták: - Jóságos szellem védj meg minket! Ments meg minket az ördögtől... Jehova, vigyázz ránk... - a hívek egyébként óvatos titokszerűséggel suhantak ki a templomból, mint az összeesküvők. 
Megkérdeztük a ház egyik lakóját: mit szólnak ehhez a vasárnapi mulatsághoz?
- Az ember megszokja - felelt vállat vonva - azt képzeli, hogy ápoló a Lipótmezőn...




A francia és angol flotta 250 hajója és 500 repülőgépe ma megszállja a Földközi tengert
1937 szeptember


Párizs, szeptember 19.
Hétfőn reggel a francia és angol flotta: óriás páncélosok, torpedóflotillák, tengeri repülőgépek raja elfoglalják a két ország admiralitása által kijelölt útvonalakat a Földközi tengeren, hogy végrehajtsák a nyoni határozatokat és megvédjék minden kalózkodásai szemben a legnagyobb európai tenger szabadságát.
A hadihajók száma több kétszázötvennél, és ötszáz repülőgép fogja figyelni, hogy a spanyol polgárháborúban résztvevő hadihajók és tengeralattjárók, amelyeknek nemzetiségét a legtöbbször gondosan eltitkolják, nem-e támadnak meg és süllyesztenek el védtelen kereskedelmi gőzösöket. A Földközi tengeri flotta-támaszpontokat a francia kormány az angol hadihajók rendelkezéséra bocsátotta és az angol kormány új légi flottabázist állított fel Gibraltárban, azonkívül megerősítette Maltát, ahol eddig is tekintélyes repülőflották állomásoztak.
A délfranciaországi hadikikötőből már vasárnap kifutottak a hadihajók Esteva altengernagy parancsnoksága alatt, hogy résztvegyenek az angol-francia őrszolgálatban. Az altengernagy főhadiszállása Oranban van, ahol 22 francia hadihajó horgonyoz, azonkívül egy repülőgép, nyolc torpedóromboló és 13 torpedónaszád.
A francia közvélemény helyesléssel fogadja ezeket a világháború óta példa nélkül álló intézkedéseket, a vasárnapi lapok egyértelműleg állapítják meg, hogy komoly figyelmeztetés, ez mindazok számára, akik meg akarják zavarni a békét és hangsúlyozzák, hogy ha Spanyolországba kívülről újabb fegyvereket és harcosokat küldenek, - a kalózkodás nem szűnik meg és a tengeri közlekedés bizonytalanná válik, akkor Franciaország és Anglia nem marad tovább tétlen.


Ciano újból tárgyalt a francia és angol ügyvivőkkel 
Róma, szeptember 19.
(A Magyar Távirati Iroda jelentése.) 
A vasárnap Rómában nagy diplomáciai meglepetést hozott, amennyiben a külügyminisztérium délután hivatalos jelentést adott ki, amely szerint a Földközi-tengeri felügyelet ügyében Franciaország, Anglia és Olaszország között újabb tárgyalások voltak. A külügyminisztérium hivatalos jelentése a következőket mondja: Franciaország és Anglia római ügyvivője felkereste Ciano külügyminisztert és átadta neki a nyoni egyezményben foglalt felügyeleti intézkedéseknek a repülőgépekre és a víz felszínén úszó hajókra történt kiterjedéséről szóló pótegyezmény másolatát. Ugyanekkor a két ügyvivő felvilágosításokat kért az olasz külügyminisztertől a szeptember 14-i olasz válaszjegyzék jelentését illetően.
A válaszjegyzék ugyanis ellentétes magyarázatokra adott alkalmat abban a tekintetben, hogy Olaszország elfogadja-e vagy sem a földközitengeri felügyeletben számára felajánlott közreműködést.
Ciano külügyminiszter a két ügyvivővel folytatott későbbi megbeszélése során kijelentette, hogy az olasz kormány, amikor felvetette a teljes egyenjogúság kérdését, ezzel azt akarta leszögezni, hogy az olasz hajóhad számára - ahhoz, hogy résztvehessen a felügyeletben - a francia és angol hajóhaddal teljesen egyenlő helyzetet kell biztosítani.
Ezekről az olasz kormány tájékoztatta a német birodalmi kormányt is.




Nincs akadálya a magyar fegyverkezési egyenjogúságnak
1937 szeptember


Genf, szeptember 26.
A magyar külügyminiszternek Genfben, a kisantant államférfiaival folytatott diplomáciai tárgyalásai befejeződtek, ezeknek a tárgyalásoknak az anyagát kiegészítették a kisantant miniszterelnökeinek és a francia kormány képviselőjének, Blumnak a prágai tanácskozásai és a dunai államok közvéleménye feszült figyelemmel várja, mikor és mely formában mutatkozik meg ezeknek a közeledési kísérleteknek kézzelfogható eredménye.
A külföldi sajtóban, főleg a prágai és belgrádi lapokban megjelent híradások szerint Magyarország fegyverkezési egyenjogúságának elismerése ma már kétségtelen.
A probléma súlypontja ma a kisebbségi kérdésen van. Magyarországnak azon a jogos kívánságán, hogy a kisebbségek jogi és gazdasági helyzetét megnyugtató módon rendezzék és így lehetővé váljék Magyarország és a kisantant viszonyának normalizálása.
Sem jugoszláv, sem csehszlovák részről a kisebbségi kérdés megnyugtató rendezésének ma már nem áll semmiféle akadály az útjában.
Csupán a belső romániai viszonyok, részben a küszöbön álló általános választások Romániában egyelőre késleltetik, hogy e kérdésben rövid időn belül eredmény legyen elérhető. Párizsi értesülések szerint Hodzsa miniszterelnök már bukaresti látogatása alkalmával is erőteljes szószólója volt a tárgyalások meggyorsításának. Párizsban pedig, ahol a dunai államok tanácskozásait különösen feszült figyelemmel kisérték, ma már bizonyos türelmetlenség mutatkozik, amint ez a volt budapesti francia követnek, Louis de Viennenek a Temps szombati számában megjelent cikkéből kiolvasható.
Kétségtelennek tartják, hogy Blum a francia kormány nevében Prágában sürgette a megegyezést a kisebbségi kérdésben. Prágai jelentések szerint a legsimábban és leggyorsabban a jugoszláv kormánnyal jött létre az elvi megegyezés. Belgrádi tudósítónk azt jelenti, hogy a nemzetközi vásár után, amely a magyar-jugoszláv gazdasági közeledésnek és együttműködésnek erőteljes bevezetője volt, a jugoszláv politikai körökben általános az az óhaj, hogy a két ország a lehető legbarátságosabb és legszorosabb viszonyba kerüljön egymással.
A félhivatalos Vreme genfi tudósítója jelenti, hogy a „genfi tárgyalások” igen barátságos légkörben folytak, azokkal úgy a kisantant államok, mint Magyarország képviselői teljesen meg vannak elégedve és a most következő diplomáciai tárgyalások feladata lesz a részletek megállapítása. Tudósítónk értesülése szerint a kisantant kormányai a magyar fegyverkezési egyenjogúság elismerése ellenében nem kívánnak egyebet, mint egy magyar kormánynyilatkozatot, amely szerint Magyarország fegyverkezése nem irányul a szomszéd államok ellen.
Jugoszláv részről egyébként állandóan hangoztatják, hogy a Sztojadinovics-kormány a magyar kisebbség kulturális és gazdasági kivánságait a legmesszebbmenő mértékben kész teljesíteni, Korosev belügyminiszter ígéretet tett arra, hogy a közigazgatási hatóságok a magyar kultúregyesületek munkáját nem fogják akadályozni és a magyar iskola-panaszok orvoslása végett azonnal érintkezésbe lép Sztoszovics közoktatásügyi miniszterrel.
Az erdélyi magyar kisebbség hangulatának és reménykedésének az „Ellenzék” vasárnapi számában ad kifejezést, amelyben megállapítja, hogy végre megtört a jég. A genfi tárgyalásokról a román lapok nagy elismeréssel írnak, ami annál fontosabb, mert az utódállamok közül leginkább Románia mutatkozott sokáig elutasítónak, sőt ridegnek.
Az „Ellenzék” is hangoztatja, hogy vérmes reményeket nem szabad dédelgetni, a tárgyalások elhúzódhatnak s csak nagyon lassan, lépésről-lépésre valósulhat meg az áhított és kényszerű rendezés, amelynek meredek, tüskés és szakadékos az útja, de meglesz, mert meg kell lennie.




A Horthy Miklós-hid
1937 szeptember


Ha jogosult volt Budapestre az a dicsérő jelző, hogy a szép hidak városa, még jogosultabb lesz ezután, amikor elkészült a magyar hidépités legujabb remek alkotása, a Boráros-téri Horthy Miklós-hid. Eddig a budai hegyekből ereszkedtek alá a fővárosi Duna-hidak (vagy a hegynek futottak, aszerint, hogy ki honnan nézte), addig az uj hid az első, amelynek egyik lábánál sincs hegy és a pesti sikságot a kelenföldi lapállyal köti össze.
Hét évvel ezelőtt, Horthy Miklós kormányzóságának tizedik évfordulóján határozták el a Boráros-téri hid megépitését. Dr. Álgyai Hubert Pál elgondolása szerint készitette el a terveket a kereskedelmi minisztérium Dunaépitési Szakosztálya és az elfogadott tervek alapján indult meg az épités 1933 juniusában. Három évig és három hónapig tartott a hatalmas munka, dolgozott ezer és ezer munkás a vasgyárakban, kőfejtőkben, a talaj feltöltésén és a tulajdonképpeni hidépitéssel, mig most végre ünnepi felavatásra készen áll a Horthy Miklós-hid.