"Na, milyen volt?"

Utazás * Ádám Gyula fotója

Ilyen és ehhez hasonló kérdések vártak a neten, mikor hazatértem marosvásárhelyi portyámról.


Ahová, ugye, azért merészkedtem, hogy megmutassam magam vékonyka verseskönyvem mellett, hozzája csatolva, mintegy illusztrációként, felolvasva egy-két-három-négy verset a nagyérdeműnek, aki a Bolyai utcában lévő unitárius egyházi tanácsteremben tiszteletét tette. Méghozzá november 11-én, du. 17 órakor.


A helyek megteltek, a rendezvény nagyjából két óráig tartott, furcsán eredeti happeningek zajlottak le egy-egy könyv kapcsán. Az még hagyján, hogy Dsida Jenő istenes versgyűjteményét Kilyén Ilka mutatta be igen szép szavalatokkal (sajnos, erőteljes háttérzajjal a terem utolsó sorai felől), meg hát én is szimplán verset olvastam, de már Lőrinczi László több megjelent munkájához Jánosházy György érkezett segítségül, aki iskolatársa volt a szerzőnek és  a kilencven évesek fakuló emlékezetét hozta körünkbe, meglepően erőteljes élniakarással és memóriával. Mindenek előtt a műfordító Lőrinczit méltatta...