"Amikor megszületett, Anatóliát öldöklő mongol hordák pusztították, 30-40 évvel korábban pedig a nyugatról érkező keresztes hadak foglalták el és fosztották ki az ortodox Bizáncot. Ebben a sötét, reményvesztett és a biztonságot teljességgel nélkülöző korszakban Yunus számára az volt a legfontosabb, hogy ugyanúgy szeressük embertársainkat, mint Istent. Faji, nyelvi vagy vallási különbségtétel nélkül tekintett minden emberre."
Yunus Emre dalait Erdal Şalikoğlu budapesti jóbarátjával, Kobzos Kiss Tamás budapesti énekmondóval együtt adja elő közel két évtizede Európa koncerttermeiben, így hallottam én is az elsők között, élő két nyelvű, interaktív előadásban a csíkszeredai Régizene fesztiválon. A dalok-versek szövegét Kobzos Kiss Tamás fordította magyar nyelvre, mert a Yunus-művek korai keletkezésük ellenére olyan erkölcsi értékek tolmácsolására képesek, melyek ma is csorbítatlanul érvényesek és eszményeinkbe illenek. Összeállításunk a két előadóművész Yunus Emre: Lásd, mit mível a szerelem c. 2007-es CD-korongjához mellékelt versfüzet alapján készült. (Cseke Gábor)
YUNUS EMRE VERSEI
Kobzos Kiss Tamás tolmácsolásában
Elepesztett a szerelem
Askin Aldi Benden Beni
Elepesztett a szerelem
Csak te kellesz csak te nekem
Érted égek éjjel-nappal
Csak te kellesz, csak te nekem
Létemnek nem örülhetek
A nemléttől már nem félek
Betölt engem a szerelem
Csak te kellesz, csak te nekem
Az édenről azt mesélik
Paloták vannak ott s hurik
Legyen azé ki akarja
Csak te kellesz, csak te nekem
Engem már meg is ölhetnek
Hamvaim szórják a szélnek
Téged szólítlak onnan is
Csak te kellesz, csak te nekem
Yunusnak neveznek engem
Minden nap nagyobb lesz tüzem
Két világon nincs más vágyom
Csak te kellesz, csak te nekem
A hatalmas szerelem
Benim ol ask bahrisi
A hatalmas szerelem
Én vagyok, zúg tengerem
Vízözön csepp belőlem
Porszem végtelen nekem
A baráthoz visz utam
Ott az én birodalmam
Szerelemről szól szavam
Szerelem a lakhelyem
Földön ember míg nem volt
Lélek házat nem kapott
Sátán megátkoztatott
Ég vára volt lakhelyem
Yunus lent a nép között
Nem áll meg Isten előtt
Énekel, mint megszállott
Dervis nem lehet, ó nem
Dervissé szíved tesz
Dervislik bastadir
Dervissé észtől válsz, nem a süvegtől
A meleg tűztől van, nem a tűzhelytől
Felebarátodat hogyha megbántod
Hiába kérsz bármit imádban fentről
Urad ha keresed szívedben keresd
Zarándokutakon meg nem lelheted
Fogadd meg Yunusnak hasznos tanácsát
S hamarabb eléred, mintsem gondolnád
Malom, miért sírsz olyan nagyon
Dolap niçin inilersin…
Malom, miért sírsz oly nagyon
Bánat miatt bús a dalom
Mindenem az úrnak adom
Érte vagyok bús, és sírok
Az én nevem Bánat-malom
Vizem folyik minduntalan
Ahogy parancsolta Uram
Tenger bánat miatt sírok
Hegy tetején megtaláltak
Ágaimtól megfosztottak
Belőlem malmot csináltak
Tenger bánat miatt sírok
Hegyi fából való vagyok
Édes, keserű nem vagyok
Én az Úr szolgája vagyok
Tenger bánat miatt sírok
Hegyről vágták a törzsemet
Felbolygatták életemet
Mégis zengem énekemet
Tenger bánat miatt sírok
Ácsok megfaragtak engem
Helyre tették minden részem
A jajszavam Istentől van
Tenger bánat miatt sírok
Vizemet a mélyből merem
Forgatva lentről emelem
Látod, mennyit kell szenvednem?
Tenger bánat miatt sírok
Yunus arca örömtelen
Vágyai marasztják itt lenn
Maradása nincsen mégsem
Tenger bánat miatt sírok
Kezdet vagyok és vég vagyok
Evvel benim ahir benim
Kezdet vagyok és vég vagyok
Lelkeknek a lelke vagyok
Rögös úton tévelygőknek
Fényes lámpása én vagyok
Teremtett világot néző
Pillanat alatt teremtő
Hatalomban mindenható
Szeretet forrása vagyok
Teremtettem sík helyeket
Tettem beléjük hegyeket
Kifeszítettem az eget
Földet forgató én vagyok
A nép között rendet tevő
A négy könyvet megalkotó
Fehérre feketét rovó
A híveknek Írás vagyok
Nem Yunus az, ki ezt mondja
Isten szava szól általa
Pogánynak kár hallgatnia
Kezdet vagyok és vég vagyok
(A folytatáshoz mindig kattintsunk a További bejegyzések-re)
