Fehéregyháza

Ispánkút, Petőfi-fejjel

Lapozgatós kedvemben, a Romániai Magyar Szó 1994. június 7-i számában találtam egy Szász János-verset, amit a költő azért tett közzé, mert bizonyos, gyergyószentmiklósi politikai körök azzal vádolták, hogy Tőkés püspökkel kapcsolatos bíráló megjegyzései kérdésessé teszik az ő patriotizmusát. Válaszában Sz. J. leszögezi, hogy ő következetesen Ady patriotizmusának híve, anélkül, hogy Adynak képzelné magát, majd a jobb megértés kedvéért versének üzenetére bízza véleményét. Úgy vélem, a költői válasznak nem csupán napi aktuálpolitikai értéke volt, mert álláspontja "az életre-halálra szóló magyar kérdésekben" ma is fölöttébb időszerű. 


*


A fehéregyházi kútnál
két szomorú vándor megáll.
Vajon miért, vaj'mivégre
ment ki ő a csatatérre?
Miért nem maradt szépen otthon
Júliáját babusgatón?
Hiszen hány volt az a költő,
aki olyan nagy volt, mint ő?
Minek gondolni a gonddal?
mit is kezdjünk egy bolonddal,
aki elindult a sárga,
hullámzó kukoricásba
a magyarokért meghalni,
vérét érte elcsorgatni!