Erdélyi és csángó költészet: KISS ANDRÁS

Kiss András (sz. 1950, Végvár) középiskoláit Temesváron végezte, majd a kolozsvári Babes-Bolyai egyetem biológia szakának végzettje lesz. Múzeumi munkakörökbe kerül, fő kutatási területe a fehér gólyák életének tanilmányozása. Versekkel 1968-tól jelentkezik, különböző antológiákban, folyóiratokban szerepel. Önálló kötetei: Nagy-Narancs-Hold (Facla, Temesvár, 1980), Tücsköknek szól (Facla, Temesvár, 1985). Kritikusa így jellemzi az Igaz szóban: "megkésett, visszafogott hangú beat-költő ő, leplezetlenül nyers, hétköznapi, akiből kihalt viszont a 60-as évek teli torkú pátosza."




Vonuló madarak furcsa éjszakája


ülünk a küszöbön
az éjszaka legfrissebb
járatára várva


felettünk
keresztre feszített madarak
víjjogása


csillagporral keveredik 
kedvünk bronz 
homokja


vacogó táncot 
járnak fogaink


fordul a föld
bennünk
nyikorogva




Tessék csak


tessék
a nyitott gondolat
mint kaszálás után ha a füvek
tövéig lát az ember
a szomszéd srác
tótágast áll a szemetesvödrön
lám nem töri ki a nyakát
ő kérem
nem töri ki a nyakát Jozef
pánsípon furulyált
s a vadgalamb éppen a tv-re
piszkolt
csöppnyi humorérzéke sincs
nahát éppen a tv-re
piszkolt nagymama
krákogott
tán el is ájul
ha el nem kapom




Csak így csak úgy I.


hangya alakban 
lépkedek csendben 
a porzó porhó 
tetején


talpam alattam 
fénylik a  nyelvem 
égbekiáltó 
esemény




Zöldeket   beszélek


Négy szép fenyő tartja az eget 
és én egyedül vagyok a szobába 
bába bába holt gyermek sírása 
kéri az esőt 
a begyem —


Még egy bölényt fél bölényt
ha adnál
hogy döfni tudjak ha fárad a kedvem
az akváriumból buborék — mentőöv száll
fel -