Hosszú idő után tíz éve, 1999-ben készült el az első komolyabb tudományos felmérés arról, hogy a romániai – s benne az erdélyi – magyarok miként érzik magukat a bőrükben. Annak idején, az eseményhez illő nagyszabású sajtóértekezleten mutatták be az eredményeket, az anyagot sokszorosítva osztogatták, s emlékszem, több délutánt szántam rá, hogy beleássam magam a számrengetegek mögött megbúvó összefüggésekre.
A Romániai Magyar Szó gyűjteményében most megtaláltam az adatok értelmezéséhez írt cikksorozatomat, és egyetlen írássá fűzve ide mentem, dokumentumként.
***
Közvélemény-kutatás a romániai magyarok körében
Akik tükörbe nézhettek
1999. február 16–28-a között az Etnikumközi Viszonyok Erdélyi Kutatóközpontja tudományos módszereken nyugvó közvélemény-kutatást végzett a romániai magyarság soraiban. A kutatásban alkalmazott minta – akikkel, sokoldalú jellegzetességük okán a kutatóbiztosok helyettünk is elbeszélgettek – 1181, tizennyolc év fölötti, önmagát magyar nemzetiségűnek valló egyént számlál, akik Erdély magyar lakosságának reprezentatív mintáját alkotják, mintegy 95 %-os valószínűséggel (+/– 3 %-os maximális hibalehetőséggel). A mintavétel kiindulópontjául a 16 erdélyi megye 1992-es népszámlálási adatait vették, amelyek részben 1995-ös adatokkal is kiegészültek, figyelembe véve minden helység etnikai és kormegoszlását, valamint a falu–város részarányt. Így aztán a mintavételben 16,7 % azok aránya, akik nagyjából a románokkal egyenlő arányban laknak egy bizonyos területet, 31,8 % a 90 %- os dominanciában élőké, 25,2 % a kisebbségben élőké, 11,3 % a diaszpórában találhatóké, míg a viszonylag többségi magyaroké 15,1 % (hűen a megfelelő demográfiai adatokhoz). A minta személyi arányaiban a municípiumokban élők 39,6 %-os aránnyal vannak jelen, a városiak 15,4-ben, a külvárosi települések magyar lakói 1,9-ben, a községközpontokból 27,7 %-os a képviselet, míg a hozzátartozó falvakból 15,3 %-os. A megkérdezettek 55,0 %-a lakik városi környezetben, a többi falusi ember.
Földrajzilag a Bánságot 4 %, a Patriumot 23,5 %, az északi területet 8,3 %, a Közép- területet 18,5 %, míg a Székelyföldet 45,7 % képviseli. Megyékre lebontva ezek az arányok az alábbi képet mutatják: Arad 3,7 % (60 946 magyar képviseletében), Beszterce-Naszód 1,4 (21 117), Bihar 11,4 (181 645), Brassó 3,9 (63 656), Fehér 2,1 (24 763), Hargita 17,6 (295 596) , Hunyad 2,1 (33 794), Kolozs 9,3 (144 255), Kovászna 11,3 (175 103), Krassó-Szörény 0,4 (7879), Maros 16,9 (256 800), Máramaros 2,7 (54 895), Szatmár 8,4 (139 663), Szeben 1,0 (19 290), Szilágy 4,1 (63 148), Temes 3,6 (62 797).
A fentebb ismertetett kritériumokat betartva, véletlenszerű kiválasztás alapján végül is 69 helység került a mintába – állítják a kutatók, akik a mintába kerülő egyéneket helységenként a háztartások egyszerű, véletlenszerű kiválasztásával, a kor és nem szerinti megoszlások figyelembevételével nyerték meg az ügynek.
A kutatás eredményeinek nyilvánosságra hozatalakor a kutatást végző szakemberek elmondták: az alanyok kérdőíves meghallgatására otthonukban került sor, magyar nyelven, ami a kérdések és a téma bizalmassága okán döntő módon biztosította a válaszok hitelét.
Általános közérzet
A megkérdezettek közül azok 54 %-a (akik úgy vélik, hogy a dolgok rossz irányba haladnak) úgy értékelte, hogy az elmúlt év februárjához képest nem romlott (34,1 %), sőt, valamelyest javult (18,8 %) az életkörülménye. Ez arra enged következtetni, hogy a pesszimista jövőképet nem egyértelműen az életszínvonal határozza meg, hanem – feltehetőleg – egyfajta közhangulat, a politikai és az általános társadalmi bizonytalanság. Nem hagyható figyelmen kívül pl. az a körülmény sem, hogy az adatfelvétel éppen az idei bányászjárás idején történt. Ugyanez a magatartás a romániai románok körében végzett felmérésekből is kitetszik, ám a magyarok valamennyire optimistábbnak látszanak azzal kapcsolatban, hogy jó vagy rossz irányba halad-e az ország.
Összehasonlítva az Etnikumközi Viszonyok Erdélyi Kutatóközpontja februári adatait a Metro Media által az össznépesség viszonylatában 1999 márciusában készült közvélemény-kutatás hasonló mutatóival, kiderült, hogy a románság 74 %-nyi aggályt mutat a magyarok 67 %-os véleményéhez képest. Ami igaz, igaz: mindkét válaszban a kétely és az elvesztett bizalom keserűsége dominál, mint ahogy az optimisták részaránya is megközelítőleg azonos (össznépesség: 18 %, romániai magyarok 20 %). A magyarok többletoptimizmusát ellensúlyozza viszont, hogy másfélszer bizonytalanabbak az össznépi lakosságnál: a jó vagy rossz irányban halad-e az ország kérdésre az össznépi 8 %-os semleges, bizonytalan válaszhoz képest a magyarság tétovázása 13 %-os.
A romániai magyarok arra a kérdésre, hogy milyen mértékben elégedettek jelenlegi életkörülményeikkel, többségben negatív választ adtak: 69 % elégedetlen (20 % teljes mértékben + 49 % inkább elégedetlen), 30 % az elégedett (28 % nagyrészt + 2 % teljes mértékben).
Mit gondol, jobban vagy rosszabbul fog menni egy év múlva? – hangzott az általános közérzetre utaló következő kérdés, amelyre a válaszok negatív és pozitív mérlege nagyjából egyensúlyt mutat: 39 % a rosszabbra számítók (8 % sokkal rosszabb + 31 % valamivel rosszabb), 47 % a mérsékelten bizakodók számaránya (23 % hozzávetőleg ugyanígy + 24 % valamivel jobban). Azok, akik sokkal jobbra számítanak, alig 1 %-ot tesznek ki, ugyanakkor 13 % a nem tudja/nem válaszol kategóriába tartozók aránya.
Hasonló válasszal állunk szemben arra a kérdésre is, hogy – Ha visszagondol, hogy él most a múlt év februárjához viszonyítva? – enyhén pozitív felhanggal: a hozzávetőleg ugyanúgy mellett kitartók (38 %) 17 %-os erősítést kapnak azok részéről, akik a valamivel jobban kategóriában gondolkoznak. A sokkal jobban viszont csak 2 %-nyi romániai magyart jellemez: az ő esetükben az átmeneti időszak kínálkozó lehetőségei Fortuna kegyeivel párosultak. A negatív választ adók 41 %-ot tesznek ki (32 % valamivel rosszabbul + 9 % sokkal rosszabbul), míg a bizonytalankodók ezúttal alig 1 %-ot képviselnek.
Bizalombörze - erdélyi magyar módra
A kolozsvári székhelyű Etnikumközi Viszonyok Erdélyi Kutatóközpontja közvéleménykutatásának egyik központi kérdése az RMDSZ és az erdélyi magyarság viszonya. Nem csoda: a kongresszusa előtt álló érdekvédelmi szervezet / politikai párt rendelte meg a kutatást, fura lett volna, ha szemérmesen szőnyeg alá söpörteti a következtetéseket.
A kérdéskörre állított harmadik fejezet előbb a megkérdezettek politikai aktivitását mérte le ama kérdéssel, hogy ha a jövő vasárnap parlamenti választásokat szerveznének, a megkérdezett mely pártra szavazna. Az első, ami sokkoló: a megkérdezettek 44 %-a nem menne el szavazni, illetve nem tudná, kire szavazzon. Ez természetesen egyezik a román lakosság választási magatartásával, ahol a tartózkodás szintén valahol a félpályán helyezkedik el. Biztató jel viszont: a szavazni elmenő 55 %-ból közel kilenctized az RMDSZ-re szavazna, s csak elenyésző hányad a Konvencióra (3 %) vagy más pártra (4 %).
Meggondolkoztató az a bizalmi lista, ami ama kérdés után áll össze, hogy az interjúalany milyen mértékben bízik a romániai intézményekben. A leginkább az egyház az, amely bizalmat ébreszt a romániai magyarságban (85 % igen, 10 % nem), amit rögtön a magyarországi tévéadók követnek, szinte azonos nagyságrenddel (82 % igen, 7 % nem). Ezután mindjárt az RMDSZ következik (77 % igen, 13 % nem), majd Románia elnöke (63 % igen, 27 % nem), a román tévéadók (56 % igen, 29 % nem), a helyi önkormányzatok (51 % igen, 36 % nem), a magánvállalatok (50 % igen, 36 % nem), a hadsereg (50 % igen, 32 % nem), a bankok (43 % igen, 42 % nem) következnek, hogy aztán a bizalmatlanságba forduljon át a kép a kormány (50 % nem), a rendőrség (53 % nem), az igazságszolgáltatás (56 %). az állami vállalatok (57 % nem), a szakszervezetek (43 % nem, viszont csak 29 % igen), a parlament (62 % nem), a titkosszolgálat (47 % nem, de csak 16 % igen) sorrendben, amit végül a legkevésbé hiteles intézmény - a más politikai pártok - zár (58 % nem, 13 % igen).
Arra a kérdésre, hogy melyek a romániai magyar lakosság problémái és ezek közül - az alanyok szerint - melyikre figyel oda az RMDSZ, jelentős eltolódás figyelhető meg. A lakosság legnyomasztóbb problémái:
1. az infláció (55 %)
2. a munkanélküliség (43 %)
3. az életszínvonal esése (41 %)
4. a magas adók (39 %).
Ugyanakkor a megkérdezettek úgy látják, hogy az RMDSZ-t jelenleg a leginkább az alábbiak foglalkoztatják:
1. az anyanyelvi oktatás minden szinten (72 %)
2. az anyanyelv használata (69 %)
3. a kulturális és területi autonómia (33 % + 38 %).
Amikor viszont arról van szó a kérdőívben, hogy az alanyok szerint mivel kellene foglalkoznia az RMDSZ-nek, megoszlanak a vélemények a saját, illetve az RMDSZ-prioritások között. Az RMDSZ-től elvárják, hogy politikájában bizonyos közösségi célokat (fontossági sorrendben: a minden szintű anyanyelvi oktatás, az anyanyelv közéleti használata, a területi és kulturális autonómia, az egyházi és közösségi javak tulajdonjogának rendezése) és általános szociális gondokat (fontossági sorrendben: életszínvonal, munkanélküliség, infláció) egyaránt figyelembe vegyen.
Maradjunk kormányon vagy sem?
A kolozsvári közvélemény-kutatás külön kérdéscsokrot szentel annak a kérdésnek, hogy áldásos volt-e, avagy ellenkezőleg, az RMDSZ-t visszavetette céljai elérésében a szervezet kormányzati szerepvállalása? Az 1996-os választásokat követő RMDSZ-döntést a megkérdezettek alapján a romániai magyarság döntő többsége – 85%-a – pozitívan értékelte, határozottan állítván, hogy az érdekvédelmi szövetség a kormányban is a magyarok érdekeit képviselte, ugyanakkor 75%-uk úgy gondolta, a szövetség hozzájárult az ország általános gondjainak megoldásához.
Ami a kisebbségi probléma megoldását illeti, a megkérdezettek 62%-a véli úgy, hogy a jelenlegi kormány tett már erre vonatkozó megfelelő lépéseket, de még nincsen a legjobb úton; 10%-a úgy véli, hogy a kormány jó úton halad. E nyilvánvaló többséggel ellentétben 16%-ot tesz ki azok aránya, akik szerint semmiféle említésre méltó dolog nem történt e téren, illetve, akik úgy vélekednek, hogy a koalíciós kormány kisebbségi vonatkozásban több rosszat tett, mint amennyi jót.
Érdekes kérdésnek bizonyult a kérdöívben az, hogy ha az interjúalany az RMDSZ kormányzati tevékenységére gondol, melyik az a két kijelentés, ami szerinte a leginkább az ő véleményét tükrözi? Leszámítva a kérdésre nem válaszoló 19%-ot (ami meglehetősen jelentékeny aránynak bizonyul), a leghangsúlyosabb vélemény (61%) így hangzik: minden nehézséget figyelembe véve sikerült megvalósítani valamit/voltak konkrét megvalósítások. Közel ugyanannyi azoknak az aránya, akik szerint attól függetlenül, hogy mennyit sikerült elérni, fontos volt bebizonyítani a román a közvéleménynek, hogy megbízhatnak bennünk (58%). A negatív választ adók (az egész csak arra volt jó, hogy a románságot még jobban ellenünk fordíthassák – 12%; semmit sem sikerült megvalósítani abból, amit felvállaltak – 13%) alig 25%-ot tesznek ki.
Ha az RMDSZ kormányból való kilépésére gondol, melyik az a két kijelentés, amelyik a leginkább tükrözi az ön véleményét – hangzott a következő kérdéscsomag, s a vélemények zöme az alábbi két választ vallotta a magáénak: 1. Nekikezdtünk néhány dolognak, amit csak akkor sikerül véghezvinni, ha benn maradunk (46%); 2. Nem jó kilépni, mert akkor azt fogják mondani, hogy a legnehezebb pillanatokban nem tartunk ki (32,8%). A két negatív válasz összehasonlíthatatlanul kisebb támogattságnak örvend (1. Nincs semmi esélyünk arra, hogy valamit megvalósíthassunk, tehát nincs sok értelme maradni – 5,4%; 2. A koalíciós partnerek annyira magyarellenesekké váltak, hogy nem érdemes tovább bentmaradni – 3,7 %), meglehetősen nagy viszont a bizonytalanok – nem tudja, nem válaszol – tábora: 12,1%.
Akkor viszont, amikor arról kell nyilatkozni, hogy ki miként viszonyul a kormányban való RMDSZ-részvételhez, a támogatottság határozottan pozitív: a megkérdezettek 78,8%-a támogatja a szövetség eddigi politikáját, 9,1% a kormányszereplés ellen van, míg a bizonytalanok aránya változatlanul 12,1%.
Szemtől szemben az RMDSZ-szel
Az érdekvédelmi szervezet (RMDSZ) politikai jelenléte a romániai közéleti közegben azt eredményezi, hogy a romániai magyarság jó része szeretne közvetlenebbül részt venni az RMDSZ-tisztségviselők megválasztásában. Az Etnikumközi Viszonyok Erdélyi Kutatóközpontja szerinti felmérés 63 %-os részvételben jelzi a helyi RMDSZ-vezetőség megválasztásának igényét és esélyét, hangsúlyozva, hogy a megkérdezettek 56 %-a szeretne beleszólni a parlamenti képviselőjelöltek kiválasztásába is.
Az RMDSZ belső megosztottságával kapcsolatos kérdés (Mennyire ismert tény az ön számára, hogy az RMDSZ-nek vannak tagszervezetei – politikai pártok és platformok?) mindenesetre furcsa képet rögzít: a megkérdezetteknek alig 5 %-a nyilatkozott úgy, hogy viszonylag jól informált arról: az RMDSZ-en belül léteznek bizonyos pártok és platformok. 26 %-ot tesz ki azok száma, akik azzal védekeznek, hogy hallottak valamit harangozni az RMDSZ-en belüli pártok és platformok meglétéről. Sajnálatos módon mintegy 65 %-ot számlálnak azok, akiknek nincs tudomásuk arról, hogy az RMDSZ-en belül politikai platformok és pártok fordulnak elő.
Az RMDSZ döntéshozó és végrehajtó testületeire vonatkozó felmérés következő kérdése (Milyen métékben ismeri az ön által megszavazott RMDSZ-parlamenti képviselők tevékenységét?) kényes témát érint: a válaszolók zöme ugyanis (45 %) azzal áll elő, hogy "az RMDSZ-re szavaztam, és részben/egyes esetekben ismertem a képviselők (legalább egy részük) tevékenységét", egy másik nem csekély hányad (38 %) álláspontja, hogy "az RMDSZ-re szavaztam, de nem tudok semmit e képviselők tevékenységéről". E 83 %-os bizonytalanságra hideg zuhanyként hat az a válasz, miszerint "1996-ban nem szavaztam az RMDSZ-re" (4 %), illetve hogy "1996-ban nem szavaztam" (12 %)
A közvélemény-kutatásnak egyik sarkalatos kérdése vontakozik az RMDSZ-életben való részvételre. Sajátos módon a megkérdezettek 32 %-a vélekedik úgy, hogy "nem érdekelt, nem figyeltem az RMDSZ tevékenységét a sajtóban", 24 % szerint e felfigyelés esetenként történik a sajtóban, további 24 %.szerint az RMDSZ-re vonatkozó információkat már rendszeresen következik.
Csupán 7 % tesz tanúbizonyságot fokozott szervezeti aktivitásról.
A valósággal kapcsolatos metszetet jelzi az a válaszcsokor (Ha az utóbbi fél évre vonatkozóan átgondolja, hogy milyen mértékben vett részt az RMDSZ szervezeti tevékenységében, melyik kijelentés érvényes önre?), melynek 56,14 %-a kategorikusan tagadja, hogy valami köze lett volna az RMDSZ-hez mint szervezethez. Tagdíjat bevallottan 28, 62 % fizet, de már csak 5,33 %-ot képez azok aránya, akik a szervezeti tevékenységben is részt vesznek (pl. gyűlésekre járnak), illetve 4,83 vallotta azt, hogy besegített RMDSZ-tevékenység szervezésébe. Ugyanakkor a megkérdezettek 1,27 %-a vállalt valamiféle vezetői tisztséget az érdekvédelmi szervezetben.
Hogy az egyszerű emberen mennyit segített az RMDSZ mint tömegszervezet, álljanak itt azok az adatok, amelyekben az alanyok arról vallottak, milyen mértékben fordultak segítségért az RMDSZ-hez:
- gyógyszert vagy más egészségügyi szolgáltatás kértem (2,46 %)
– jogi-gazdasági konzultációt kértem sajátos ügyekben: elkobzott tulajdon, kártérítések, privatizáció stb. (2,29 %);
– a helyi RMDSZ képviselőinek közbenjárását kértem kisebb-nagyobb ügyekben (1,78 %);
– a megyei RMDSZ képviselőitől a közbenjárását kértem (0,93 %)
– az RMDSZ parlamenti képviselőitől kihallgatást, ügyintézési közvetítést kértem (0,68 %);
RMDSZ-es kormányzati tisztségviselők segítségét kértem (0,59 %)
E csekély arányok jelezhetik egyfelől a szervezetbe vetett bizalom alacsony fokát, ám magyarázhatók azzal is, hogy a erdélyi magyarság elsősorban politikai szervezetnek tekinti az RMDSZ-t.
Hogy állunk az RMDSZ-elittel?
A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem szociológiai tanszékéből kinőtt intézmény eddig ismertetett, február végi közvéleménykutatásának egyik igen érdekes fejezete a hatodik, amely arról szól, hogy mekkora a népszerűsége az RMDSZ különböző szintű döntéshozó, végrehajtó és szimbolikus (pl. a tiszteletbeli elnök intézménye) fórumainak és tisztségeinek. Kiderült: mindezek nagy népszerűségnek örvendenek. A felmérés készítői figyelmeztetnek, hogy az adatok elemzésében nem annyira a kedvező véleményeknek a nagy gyakoriságát /arányát vették figyelembe - amelyeknek inkább az időbeni alakulása az érdekes -, hiszen ezek az általános pozitív beállítódásnak tudhatók be, hanem a testületek, tisztségek láthatóságát, ismertségét (amit a kedvező és kedvezőtlen vélemények összesítéséből kaptak meg), és a vélemények sarkítottságát, azaz, hogy a különböző testületek, intézmények milyen mértékben osztják meg a közvéleményt.
Mielőtt az eredmények konkrét ismertetésére térnénk, hangsúlyozzuk az elemzés készítőinek figyelmeztetését: a felmérés során az alanyok több személyt is bejelöltek és a párosítások azt mutatják, hogy a közvélemény nem mindig hajlandó állást foglalni az RMDSZ-en belüli elvi vitákban.
A "feladvány" ennyiből állt: felsoroljuk önnek néhány RMDSZ-politikus nevét. Kik azok a politikusok, akik az esetek többségében az ön véleményét képviselik?
A válaszok megoszlása a következő személyi / intézményi sorrendet mutatja:
- Frunda György (56 %)
- Markó Béla (55 %)
- Tőkés László (39 %)
- Verestóy Attila (25 %)
- Tokay György (13 %)
- Birtalan Ákos (11 %)
- Takács Csaba, Hajdú Gábor, Borbély László (10 %)
- Dézsi Zoltán, dr. Csapó József (6 %)
- Kónya Hamar Sándor (5 %)
- Kötő József, Varga Attila (4 %).
Másféle megközelítésben, a kikérdezett alanyoknak arra kellett válaszolniuk, milyen mértékben elégedettek vagy sem bizonyos RMDSZ-vezetők nevével, személyével fémjelzett intézmények tevékenységével. A válasz itt sem korlátozódott egyetlen választásra, akár kettőt is meg lehetett nevezni. Így aztán kiderült, hogy a mintavéfel leginkább Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke tevékenységével elégedett (74 % igen, 8 % nem), utána az RMDSZ parlamenti frakciói következnek (59 % igen, 9 % nem), majd rögtön utána a Tőkés László tiszteletbeli elnöke (59 % igen, 22 % nem).
A helyi RMDSZ-vezetőségek 55 %-os elismerést, illetve 21 %-os elégedetlenséget összesíthettek, Takács Csaba ügyvezető elnök tevékenysége 51 %-os elismerésnek örvend (7 % nem), a megyei RMDSZ- vezetőségek ugyancsak 51 %-ban elismertek (13 % nem). A listazáró a sajtóban oly sokat szapult SZKT , amellyel csak 36 % elégedett (9 % nem). Ezek szerint a "miniparlament" egyelőre nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és nem vált a romániai magyarság véleményének fóluszoló fórumává. Vagy csak ugyanaz a sors érte utol, mint általában a parlamentet?
Politikai beállítottságról, kivándorlásról, román–magyar viszonyról
A felmérés kitért a mintavétel általános politikai beállítottságának a mérésére is, illetve egy sor olyan problémára, amelyek élénken foglalkoztatják a romániai magyar közvéleményt.
Arra a kérdésre, hogy "Politikáról beszélve sokan mondják azt, hogy ők a jobb vagy a baloldalon vannak. Ha a saját politikai nézeteire gondol, hová helyezné el az alábbi skálán? Hát az RMDSZ-t? " A válaszok számszerű feldolgozása után kiderült, hogy a megkérdezettek 44, illetve 39 %-a nem akart vagy nem tudott válaszolni a kérdésekre, gyakorlatilag képtelen volt behelyezni mind magát, mind az RMDSZ-t valamely ideológiai skatulyába, ami azt sugallhatja, hogy a politikai differenciálódás a romániai magyar közösségen belül még meglehetősen kezdetleges.
Az érzékelhető válaszok közül a legtöbb (saját magát:40 %, az RMDSZ-t: 41 %) a bal- és a jobboldal pólusai közötti, a középtől a jobboldal felé húzódó 5-6-7-8-as fokozatot jelölte meg nézetei jellegzetességeként, illetve az RMDSZ politikai jellemzéseként. Ezen túl, a "szélsőbal" oldalon csak 2-2 % szerepel, míg a "szélsőjobb" címkéjét 5-6 % vállalja, a szövetség enyhe jobbra való elhelyezkedését bizonyítva.
Igen érdekesek a kivándorlással kapcsolatos kérdések és az adott válaszok feldolgozása utáni összkép. A közvéleménykutatás erre vonatkozó feladata így hangzott: "Sok embert foglalkoztatott már a végleges kitelepdés gondolata, ebben a problémában melyik kijelentés jellemzi az Ön helyzetét? Csak egyet jelöljön be!" A válaszok 57 %-a ez volt: nem gondolkodtam azon, hogy végleg elmenjek. 17 %-ot összesít azok aránya, akik így vélekednek: Már gondolkodtam ezen, de még ha lehetőségek is adódnának, valószínűleg nem tenném meg. Nem sokkal kevesebb - 17 % - azok tábora, akik azt vallják: Már gondolkodtam ezen, és ha megfelelő lehetőségeim adódnának, lehet, hogy megtenném. A biztosra menők (Már gondolkodtam ezen, és ha megfelelő lehetőségek adódnának, biztos meg is tenném; Már gondolkodtam ezen, és keresem a megfelelő lehetőségeket) 9, illetve 3 %-ot tesznek ki, s 1 %-ot képviselnek azok,akiknek megvannak már a megfelelő lehetőségeik, s már csak idő kérdése elmenetelük.
Hogy a rokoni viszonyok mennyire hálózzák be a régiót, illetve a szülőföldön kívül a közelebbi-távolabbi országokat, a következő kérdéscsoportra adott válaszok visznek közelebb: "Önnek vagy a párjának van-e Magyarországra kitelepedett vagy hosszabb ideje ott élő közvetlen rokona? Hát más országba? (Csak szülő, testvér, gyermek érdekel)".
Azon túl, hogy a nemleges válaszok ez esetben elenyészőek (0-1 %), a külföldi rokonokkal rendelkezők csak 23 %-ban (Magyarország viszonylatában), illetve 14 %-ban (más ország viszonylatában) vannak jelen a romániai magyar közösségben. A fennmaradó, több mint háromnegyedet kitevő hányadnak nincs külföldre kitelepedett rokona. Az adatok összevetéséből kiviláglik: a külföldre távozni szándékozó erdélyi magyarok nem mindegyikének van meg a kivándorláshoz előnyös családi háttere, egy jelentős hányad minden támogatottság nélkül vágna neki a nagyvilágnak, a bizonytalannak.
Cseke Gábor
(Romániai Magyar Szó, 1999)
Illusztráció: Interjú egy szoborral - fotó Kucsera Jenő
