Tavaly nem szóltam róla, mert valahogy nem tartottam elég fontosnak szóba hozni, hogy annyi sok-sok évtized után végre, rám mosolygott a szerencse és nyerő lehettem egy irodalmi pályázaton.
Ehhez persze, két dolog szükségeltetett mindjárt:
1. hogy részt vegyek a pályázaton
2. a pályázatnak is olyannak kellett lennie, amelynek a mezőnyében minden nehézség nélkül kitűnhetek.
Mivel ez a két tényező oly sokáig egyszerűen nem jött össze, törvényszerű volt, hogy a babérok is máshová kerültek.
Tavaly tavasszal azonban a vajdasági Sándor Zoltán a 2004 óta megjelenő muzslai irodalmi folyóirat, a Sikoly rendezte ünnepi rövidpróza és esszé pályázatára kaptam meghívást, amelyet ismertettem az urszu2-őn, majd továbbítottam néhány barátomnak is. Közülük Elekes Feri s jómagam kaptunk valamiféle elismerést a pályázat lezártával, pályamunkáink megjelentek a folyóirat ünnepi számában és egy szerény, ám annál becsesebb - helyi irodalmi termést tartalmazó - könyvcsomag boldog tulajdonosai lettünk.
Az idén újra megismétlődött a "táncra kérés":
