Szerelem, anno 1910 (2)

(Keresztelő, képzelgések)

Tegnapom azzal telt el, hogy erősen tanakodtam magamban: miként tovább? Mert ha diszkréciómat szeretném mindvégig érvényesíteni - márpedig ezt kell tennem -, akkor illik már az elején nevet adnom írásom hősnőjének, aki egyben a már említett napló szerzője.


Egy irodalmi keresztapának könnyű a dolga: végignéz a rendelkezésére álló nevek garmadáján és a nagy választékból kiszúr magának egyet, amelyikről úgy véli, megfelel céljainak.


Legyen hát... Angéla - mondom egycsapásra, hogy legalább a kezdőbetűk találjanak, és ezzel máris keresztapa lettem.

Szerelem, anno 1910

B.A. rajza a napló elejéről (1910. február 8-án)

(Invokáció)


Megint új kalandba ugrasztott bele Elekes Feri barátom. Nem elég, hogy elkövettette velem az azóta csöndes, szép sikert aratott  Krajczáros napló-t (amelyről azt se tudtam, mihez kezdek, mielőtt nekifogtam volna), most újabb "titkos" füzetet juttatott el hozzám, egy neves, azóta az örök plain air-mezőkön festegető művésznőnk leánykori naplóját. 


Hogy miként tett szert rá, nem firtatom. Évek óta lehúzott redőnyű régiségboltjában még sok hasonló furcsaság, régiség lapul, amelyek egy adott pillanatban úgy tűntek, nem kellenek senkinek, s ő előrelátó gazda módjára, felgyűjtötte e megtagadott relikviákat.


Félve nyitottam ki a kopottas bőrbe kötött, rézcsatos könyvecskét, amelyre a hajdani gyártó - a napló 1910-11-i eseményeket, gondolatokat rögzít - csak annyit nyomtatott, rózsaszín rózsakoszorúkkal kerítve, hogy "Poesie".