Szerelem, anno 1910 (13)

A szamosi vashíd 1913-ban

("Beteg az én kicsi Szőkém...")


Olyan ez a vég, a befejező rész, mint egy váratlan pofon. Az eltelt esztendő komolyan megedzette Angélát. A szövegei után ítélve, legalább 3-4 évet bölcsült és láthatóan teljesen beleesett a nagy Ő-be. De ne legyünk emiatt szarkasztikusak: most, hogy azóta eltelt száz esztendő, és bizonyosan tudjuk, hogy csak a halál választotta el őket, kissé másként mérlegeljük a napló jelentőségét.  


A szerelem - ha akarta, ha nem - nagykorúvá avatta Angélát, mindenek előtt értékítéleteiben. Bölcsebb lett, asszonyosabb, szenvedélyesebb és céltudatosabb. Pedig a naplóból éppen csak egy-egy utalás, tőmondat vagy röpke jelzés figyelmeztet bennünket a folyamatra. Számomra érdekesnek tűnik az az óvatosság és el nem múló fenntartás, amivel szerelmi érzéséhez viszonyul. Az örökké jelenlévő kétkedő "hátha..." pedig nem gyengíti, csupán biztonságosabbá teszi az érzelmeit. Minden eshetőségre felkészül. A nagy örömre és a nagy csalódásokra is. Ezért is kellett szinte szószerint idéznem lejegyzett szavait, mert sosem dúskált a részletekben. Úgy vallott naplójának, hogy a részleteket, a legbennsőbb titkokat megőrizte saját magának.


"Nov. 10. Megint voltunk sétálni, láttam Őt. A vashídnál megállott, míg mi elhaladtunk. D. u. benn volt Iduska, ki akart vinni, de sok a dolgunk s nem mentem ki. Pedig üzente h. vár s csókolja a kezem.


Nov. 11-12. Mindig korán kelünk föl reggel, már 4-1/2 5 órakor.

Szerelem, anno 1910 (12)

A kártyavetés "jegyzőkönyve" a napló utolsó lapjain

(Szép börtönünk)


A napló 53. oldalán váratlanul nem az eseményekre vonatkozó bejegyzés ötlik a szemembe, hanem három strófányi, dalszövegre emlékeztető versezet.


"Elmégy innen te szép ifjú
Elmégy innen messzi tájra
És soha se gondolsz többet
Egy búsuló kis leányra.
------
Aki Reád gondol mindég
Aki el nem feled soha
Aki érted meg fog halni
Mert a sorsa oly mostoha


Ha jő az est s leszállnak
Sötét árnyak dobog a
Szívem mely érted ég."


A szövegen itt-ott javítások (kihúzás, betoldás) is észrevehető. Azon kezdek gyanakodni, mégis csak ez lesz az a versezet, amiről Angéla korábban említést tett, s amelyet mostanig hiába kerestem...

Szerelem, anno 1910 (11)

A nagy Ő - rajz a naplóból

A naplóban szeptember 24-éig hiányzik bármilyen bejegyzés. Pontosabban, szeptember 6-án Angéla beír egy fél mondatot, de a vesszőnél hirtelen abbahagyja.


"Délben, pont 12 óra,..."


És most már sosem fogjuk megtudni, mi történt azon a napon, hogy az utolsó iskolai évébe lépő Angéla az időpontot is fontosnak tartotta lejegyezni. 


A nyár lazaságai után bizonyosan nehéz volt ismét felvenni a naplóírás szigorú, megszabott ütemét, s úgy tűnt, az internátusi élet monoton rendjével visszatérnek a megszokott foglalatosságok. De a rendszeres naplóvezetés korábbi fegyelme odalett. Mind több és több a füzetben tapasztalható, magyarázat nélkül hagyott időugrás.


"Szept. 24-én voltam künn másodszor. Táncoltunk s beszéltünk sokat.


Szept. 25. Künn voltam egész nap. Iduska rosszul volt s nem kelt föl egész nap, tehát én voltam a főszakácsné. Olyan nagyszerű ebédet főztem, Őt is meg akartam hívni. D. u. oda jött. Kaptam egy szál gyönyörű sárga rózsát. Este 3-an jöttünk be, bár Ő többször mondta, h. ketten is bejöhetnénk.

Szerelem, anno 1910 (10)

Lányok a huszadik század elejéről * Fotó Fortepan

(Mekkora a vásárhelyi temető?)


Szinte nincs is mit kommentálni Angéla koranyári feljegyzésein. A a nagy Ő-höz fűződő kapcsolata egyenes sínen halad, az egyetlen zavaró tényező, hogy szerelmének távolra kell utaznia. Az továbbra sem derül ki, hogy miben áll az, ami elszólítja Angéla mellől, de a szűkszavú bejegyzésekből megsejthetjük, hogy karrierjének építése folyik, ezt pedig nem lehet alárendelni egy tanítóképzős hallgatónő szempontjainak és érdekeinek. Angéla fohászkodása és epekedése természetes, szerencsére enyhítő körülmény a nyári szünidő, a szülői otthon vigasztaló légköre. Érdekes, hogy az otthoni események már nem bizonyulnak annyira megörökítésre méltónak, mint az ismkolai történések: a napok, a hetek összemosódnak, s akkor kezdenek újra nyomot hagyni a naplóban, amikor eljön az ősz s vele együtt Angéla utolsó éve a képzőn...


"Máj. 29. Sok viszontagság árán végre kijutottam (Ilonka néni engedett ki). Mikor kimentem, már ott találtam az Ő megemlékezését. Egy gyönyörű isteni szép fehér rózsacsokrot. Olyan volt, h. akár menyasszonyi csokornak is beillett volna.

Szerelem, anno 1910 (9)

Királyi tollkés

("Drága gyöngyöm...")


Az idill pár napig tart - az ünnepnapokkal tova is száll -, de ez a pár nap a napló szerint eseményekkel, érzelmekkel és gondolatokkal teljes. Angéla rejtezkedő, lakonikus magába fordulásán átüt az egyre józanabb önelemzés ereje. A nagy Ő-t csak az ő benyomásain, meglátásain keresztül érzékeljük. Tudjuk, hogy komoly szándékai vannak, de Angéla nem ámítja vakon saját magát: szerelmébe belekalkulálja a kudarc eshetőségét is. Mintha nem is korának erkölcsei munkálnának benne, hanem valami fennkölt lovagiasság, önfeláldozó szerelem, amelyben nem a szeretett lény birtoklása a fontos, hanem kizárólag annak a személyes boldogsága, függetlenül a körülményektől. Alig telt el pár hónap ebben a kapcsolatban, Angéla egyénisége május végére szinte teljesen kinyílt, nagykorúsodott, megérett az érzelmi élet viharaira is.


"Május 16. D. e. fölmentem édes Anyukámmal a főtérre vásárolni. - Mikor jöttünk haza, találkoztunk Vele. Fölment jegyet váltani a "Luxemburg grófjá"-ba.

Szerelem, anno 1910 (8)

(Egy farkas alkotmány)


A tavasz láthatóan felszabadítja Angéla kedélyét. Napi bejegyzései kurták, már-már tőmondatosak, egy-egy állítással leszögezi a tényállást s már ugorhatunk is a következő napra. A hétköznapok apró örömei közé azonban betör a halálfélelem...


"Máj. 2-án. Gyak-ban voltam, nagyon kedves volt J. néni.


Máj. 3-án. Jolán nénivel az első óránk. Nagyon-nagyon aranyos volt. Gyönyörű szép lett! (Megköszönte a virágot.)


Máj. 4-én. Iduska benn volt.

Szerelem, anno 1910 (7)

Körmendy Kálmán, a szegedi
színház későbbi színésze 1910-ben
Kolozsváron játszott

(Placet)


A kellemes szünidei időtöltés után Angéla vissza kell hogy szokjék az intézeti szürke napokba. Ezért nem csodálkozom, hogy április 9-éig az egyetlen említésre méltó esemény, hogy egyik nap gyakorlaton voltak. Kilencedikén viszont váratlanul színházlátogatás lehetősége adódik.


"A Himfy dalai-t adták. Pataky is jól játszott. Mikor jöttünk haza, rettenetes eső szakadt a nyakunkba. -


Ápr. 10-én eljött az én 2-ik vasárnapom is! Kiengedtek, másnap reggelig, pedig az nagy dolog, mást senkit nem engedtek ki addig. D. u. nagy lázam volt s nem volt jó kedvem. De később az is megjött. Este vacsoránál közöttünk ült, két testvér között. Mi lesz vajjon nyáron? Istenkém, segíts!
Isudkának horgoltam egy kis tálca terítőt. S még sok mindent kapott a névnapjára.


Ápr. 11-én. Reggel jöttem be... Ünnepélyünk volt. Kovács t. ur virágos szavakkal mondott egy szép beszédet.

Szerelem, anno 1910 (6)

Homicskó Athanáz rajza (1904)

(Kíséret Apahidáig)

A hosszú "böjtölés" után mozgalmasabb napok köszöntenek Angélára. De így is van ez rendjén, elvégre a tavasz közeleg s küszöbön a várvavárt vakáció is.


Továbbra is fő attrakció a napi séta, de egy alkalommal sor kerül egy irodalmi délelőttre is.


"Márc. 13-án d. e. voltunk egy irodalmi matinén Szabolcska M., Pekár Gyula, Jakab Ödön és még többen jöttek le ide. Fölolvastak, szavaltak és játszott a 62. ezred zenekara. A színházban volt mindez. a 9-ik sorban ültünk. Úgy szerettem volna templomba menni, de akkor innen késtünk volna el.  D. u. nagyon jól eltelt az idő. Játszottunk a kertben fogósdit s több gyerek játékot, de ez úgy felüditett! Este a dolgozóban táncoltunk. Én... visszagondolva ma egy hetére! Még 5 nap! Istenkém, csak már itt lenne az a péntek! - A felolvasásra 1/2 11-kor mentünk és d. u. 2-kor jöttünk haza. -

Szerelem, anno 1910 (5)

1910 - a Dózsa-, a Baritiu utcák és a Széchenyi tér kereszteződése

(Szeretném, ha szeretnének)

Nem hinném, hogy naplójának vezetése idején Angéla tudott volna érdemben Ady Endréről. És az sem valószínű, hogy a költő szavait használta volna arra az állapotra, melyben saját maga leledzett a tanítóképző falai között.


Ahogy haladok előre a napló szövegében, úgy feslik mind jobban fel az a szeretetlenség, amelyben a fiatal lány él. Hogy ennek mi az oka, nem részletezi, talán túlságosan eleven személyisége az, mely szembehelyezkedik az intézeti szabályokkal, talán csak a környezet vaskalapossága, de minderről nem tudunk meg sokat. Legfeljebb annyit, hogy az internátusi nevelők gyakran korholják, amihez a fiatal lány annyira hozzá is szokik, hogy a reggelig tartó bál után hirtelen feltűnik egyikük dicsérete: azért, mert zokszó nélkül ment a templomba, hirtelen "derék kis lánynak" titulálta. Sőt, az ebédlői felügyelőnők is kedvesen megkérdezték, fáradt-e még és hogy miként mulatott.

Szerelem, anno 1910 (4)

A Hintz-féle patika sarpképülete

(Séták a napló mentén)


Amíg egy kissé megbarátkozunk Angéla személyiségével és írásmódjával, s hogy ne essünk további hasonló tévedésbe, mint az a "20 kiló" esetében történt, induljunk el a naplóba beírtak fonala mentén. Még akkor is, ha úgy találjuk első látásra, hogy az Angélával történtek közhelyszerűek, érdektelenek, megtalálhatók minden leányregényben, amelyben a cselekmény egy leánynevelő intézet szigorú belső világának bemutatásával indul.


Most sincs ez másképp. Talán csak az a helyzetben a különleges, hogy egy olyan esztendő eseményeit kell a napló alapján rekonstruálnunk, amely az illető személyiség utóélete, életének emlékezete alapján nem is létezik, amit életrajzírói töröltek a biográfiából azzal, hogy időnap előtt az iskola végzettjének nyilvánították, illetve férjhez adták ahhoz a fiatalemberhez, aki a valóságban még csak tisztes távolságból, érdeklődő ifjoncként mutatta ki ébredő rokonszenvét a tanítóképző tanulója iránt - amint majd meglátjuk, nem is reménytelenül.

Szerelem, anno 1910 (2)

(Keresztelő, képzelgések)

Tegnapom azzal telt el, hogy erősen tanakodtam magamban: miként tovább? Mert ha diszkréciómat szeretném mindvégig érvényesíteni - márpedig ezt kell tennem -, akkor illik már az elején nevet adnom írásom hősnőjének, aki egyben a már említett napló szerzője.


Egy irodalmi keresztapának könnyű a dolga: végignéz a rendelkezésére álló nevek garmadáján és a nagy választékból kiszúr magának egyet, amelyikről úgy véli, megfelel céljainak.


Legyen hát... Angéla - mondom egycsapásra, hogy legalább a kezdőbetűk találjanak, és ezzel máris keresztapa lettem.