Lírai tőzsde. SZEMELT versek (11)

TÁNCZOS G. KÁROLY
Hazatalálás




Hópelyhek kavarognak a szűkre szabott térben,
Lámpák fakó fénye hasít ki darabot a világból.
Hinni se lehet már a tavaszt, oly mélysötét a többi.
Rakj venyigét a tüzedre! Csókod bárkit is ér, de ne vesszen!
Ó, hány nőt nem csókoltam meg én!
Izabellák, Ilonák, Piroskák, Erzsébetek,
Ágnesek kavarognak bennem a hóban.
Arcukat látom. Próbálom érzelmeimet felidézni. Hiába.
Látom arcukat, érzelmeimet próbálom felidézni. Mindhiába.
Éjszaka van. Hallgatom feleségem s lányaim szuszogását.


Tánczos G. Károly (sz. Újszászon) Egerben élő költő, prózaíró hangjának határozott, eredendő közérdekűsége miatt került egycsapásra közel a szívemhez. Aztán formailag is megszólított néhány verssel, többek között a fentivel, a kölcsönkenyér pedig visszajár...


CSEKE GÁBOR
Csatangolóban


Amerre látni virágszirmok peregnek
hullnak el halkan haldokló hírnökök.
Néma utcán az árnyak vágyódva ténferegnek,
szaggatják-dagasztják a hajnali ködöt.
Ténfergésemből csatangolásba váltva
elkap a lázas igyekvő ügetés
mind jobban érzem hogy tőled elszakadtam
és belémreked ma minden nevetés.
Nem látok senkit. Hangokat se hallok.
Jó képzeletem sem játszik már velem.
A reggel hirtelen rátör az üres szobára.
Hortyogásomra riadva zihálok. Még létezem...

Dedikált versek

Nagy öröm ért a minap: Tánczos G. Karcsi, akivel a huszadikszazad.hu és az ingyenvisz.com portálokon találkoztam virtuálisan s kerültünk egy gyékényre (ő Egerből, én meg Csíkszeredából firkálgatjuk a gondolatainkat a magunk örömére), egész versciklust dedikált nekem.


Igen érzékeny, az emberi világ viszonyrendszerén átlátó gondolkodót ismertem meg benne, ezért kitüntetésnek vettem az alább közzétett versciklust, s a magam során én is válaszoltam a gesztusra egy vers erejéig. Álljanak itt a blogban is, biztosabb megőrzés végett a számunkra kedves alkotások.


*

Tánczos G. Károly: Etűdök

Cseke Gábornak

Mi újság?


Hazaviszem a lányomat. Kérdezem.
- Mi újság az óvodában, Zsuzsika?
- Semmi. Nem emlékszem.
- No, mégis, mit csináltatok?
Gondolkodik egy keveset.
- Az volt a csoportfeladat, hogy mondjuk
meg, mi jut arról a szóról eszünkbe, hogy magyar. Én dicséretet kaptam.
Nézem az akkor már büszke, sugárzó kis arcot.
- Mit mondtál?
- Magyar temető.