2010. március 27., szombat

"Befordultam a konyhába..." (7)


c) Köretek

Legegysze-
rűbbek a zöldségfé-
lékből készültek (angolos köret); tetszés szerinti darabokra vágjuk az alapanyagot (sárgarépa, karfiol, zöldborsó, zöldbab stb.) puhára főzzük vagy pároljuk, lecsepegtetve tálra tesszük, megsózzuk, vajat vagy margarint morzsolunk a tetejére, ami ráolvad. Kevés vágott petrezselyemmel is meghinthetjük, sőt pecsenyéiévé! is meglocsolhatjuk.

Finom köret a sült sárgarépa is: a murkot legyaluljuk, mint az uborkát, zsiradékban kisütjük (mint a burgonyát). Zöldpetrezselyemmel, sóval behintjük. (Személyenként 20—25 dkg-ot számítsunk.)

A káposztát leginkább párolva készítjük el. A friss káposztát vékony csíkokra vágjuk, besózzuk, egy órát pihen, majd kifacsarva, zsiradékban rózsaszínre pirított reszelt hagymával együtt, fedő alatt pároljuk, majd pirítjuk. Ha már puhulni kezd, megszórjuk egy kevés cukorral, ettől szép barna lesz a színe, ráteszünk egy kanálka ecetet s még néhány percig pirítjuk. Készíthetjük párolt almával is, ekkor hagyma nélkül pároljuk a káposztát, s amikor már majdnem puha, hámozott, vékony szeletkékre vágott almát adunk hozzá (fél kiló káposztához 2—3 almát), s készre pároljuk.

Hirtelen sültekhez jó köret a sült paradicsom és paprika. A megmosott, szárazra törölt apró, kemény paradicsomokat félbevágjuk, forró zsiradékban előbb a vágott, majd a másik oldalukat barnára pirítjuk. Utólag sózzuk. Ugyanígy sütjük a szeletekre vágott húsos zöldpaprikát. Ez utóbbival süthetünk karikára vágott" hagymát is.

A burgonya sokféle és hálás köretféle alapanyaga.

• Hagymás tört burgonya. — Zsiradékban apróra vágott hagymát megpirítunk, belekeverjük a káposzta-reszelőn belereszelt, héjában főtt és megtisztított burgonyát, sózzuk, átforrósítjuk, esetleg pirítjuk!

• Petrezselymes burgonya. — A főtt, megtisztított burgonyát hasábokra vagy kockára vágjuk, kevés zsiradékban átpirítjuk, megszórjuk apróra vágott zöldpetrezselyemmel, sózzuk.

• Burgonyapüré. — A krumplit apró kockára vágva annyi vízben tesszük főni, amennyi ellepi. Ha fedő alatt teljesen puhára fő, vizét leöntjük (felhasználható leves vagy főzelék feleresztéséhez), a krumplit összetörjük, 2—3 kanál olajat keverünk hozzá, kb. 3 dl forró tejjel habosra kavarjuk, sózzuk. A főtt krumplit még forrón törjük össze, különben darabos marad.

• Sült burgonya. — A megtisztított, félujjnyi v. még vékonyabb karikákra vágott krumplit tiszta konyharuhán leszikkasztjuk, s bő forró zsiradékban pirosra sütjük. Közvetlenül tálalás előtt készítsük, akkor sózzuk. Ugyanígy készül a szalmakrumpli is, csak a krumpli felvágása nem karikákra, hanem hasábokra vagy hosszú szeletekre történik (esetleg tökgyalun legyalult burgonyát sütünk meg).

• Pirított burgonya. — A főtt, megtisztított és kihűlt burgonyát felvágjuk, sózzuk, zsiradékban többször megforgatva pirosra pirítjuk. Tálaláskor zöldpetrezselymet is szórhatunk rá. Az újkrumplit szintén zsiradékban, víz nélkül, fedő alatt pirítjuk.

• Főtt krumpli. — Meghámozott, apróra vágott, majd gőzben (vízben) puhára főzött krumplira azon melegében vajat vagy margarint morzsolunk. Sózzuk, zöldpetrezselyemmel meghintjük. Hal mellé kitűnő, különben jó gyomorkímélő.

Közkedvelt köret a galuska is, főként paprikások, pörköltek, tokányfélék mellé adhatjuk, de különösképpen készítve önálló étel is lehet (tojásos, esetleg gombás galuska).
A galuska készítése előtt tegyünk fel egy fazékban vizet főni. Ezután a tálba üssünk fel 2 tojást (4 személyre). Ahány tojás, annyiszor fél dl hideg vizet keverjünk bele, sózzuk meg, majd annyi lisztet keverjünk el benne csomómentesen, amennyit fölvesz (kb. 25 dkg). Egy vágódeszkát mártsunk forró vízbe, tegyünk rá egy merőkanálnyi tésztát, s a késsel vágott kis darabokat csúsztassuk-tologassuk a fövő vízbe. (Evő- vagy kávéskanállal is szaggathatjuk, de inkább csak levesekbe, különben szaporátlan!)

Szintén ismert és változatosan felhasznált, önálló ételként is elkészíthető köret a puliszka. Készülhet puliszkalisztből, de kukoricadarából is. Receptje: 1 liter forrásban lévő sós vízbe (1 1 vízbe egy evőkanál só jár) lassú sugárban, állandó kevergetés közben 3,5 dl kukoricalisztet v. -darát öntünk, s tovább keverve, lassú tűzön még 5—6 percig főzzük. Majd levesszük, hűlni hagyjuk, mialatt kissé megdermed. E masszából zsiradékos kanállat nagy galuskákat szaggatunk s köretként tálaljuk pörkölt- és tokányfélékhez, mártásos húsokhoz.

• Hagyományosan finom étel a puliszka, hagyma-tokánnyal. Amellett, hogy gyorsan elkészül, olcsó is és igen egészséges. A tokányhoz szükségünk van 4 nagyabb fej hagymára, 2 kanál olajra, sóra, paprikára, savanyítóra. A hagymát szeletekre vágjuk és forró zsiradékban megfonnyasztjuk, közben sózzuk. Amikor puha, paprikát szórunk rá. Mielőtt feltálalnók,, tejfölt is keverhetünk belé. Vannak változatok is, amelyek esetében a hagymát együtt párolják 2—3 apróra vágott zöldpaprikával, vagy néhány karika kolbásszal, esetleg tojást ütnek hozzá. Készíthetjük babérlevéllel is, esetleg egy kiskanál paradicsompürével, mustárral.

• Másik önálló puliszkaétel a túrós puliszka. A kanállal galuskákat rakunk le egy edény aljára, majd bőven megszórjuk elmorzsolt tehén- vagy juhtúróval, meglocsoljuk tejföllel, ismét egy sor puliszkagaluskát helyezünk el, ezt is megfocsoljuk tejföllel, egy kevés zsiradékkal, esetleg egy kevés sültszalonnával is megszórhatjuk, s a sütőben átforrósítjuk.

• A kiszaggatott puliszkagaluskákat máskülönben megszórhatjuk még: ropogósra sült hagymával, reszelt sajttal, apróra vágott sonkával vagy maradék pörkölt hússal, s egy kevés tejföllel meglocsolva, átforrósítva tálaljuk.
A még forró puliszkát tálalhatjuk hideg tejjel, esetleg valamilyen lekvárral, olajos prézlibe forgatva, tej-fölesen, porcukorral megszórva.

Népszerű köret a tarhonya, amit legjobb készen vásárolni, száraztésztaként. A pirított tarhonyához személyenként 6—8 deka tésztát számítunk, 1—2 kanál olajban aranysárgára pirítjuk, majd teszünk rá egy mokkáskanálnyi apróra vágott (reszelt) hagymát, és kétszer annyi vízzel (tehát 1 dl tarhonyához 2 dl vizet) felöntjük, forraljuk. Megsózzuk, kevés ételízesítőt keverünk belé, s fedő alatt, kis lángon puhára pároljuk.

A rizskörethez való rizst több vízben megmossuk és lecsurgatjuk, szikkasztjuk. Egy lábosban kevés zsiradékot (1—2 kanál olaj) megmelegítünk, a rizst átforrósítjuk benne, de nem pirítjuk meg és fele/esztjük kétszer annyi vízzel (pl 2 dl rizsre 4 dl vizet). ízesítjük sóval, zöldpetrezselyemmel, főzhetünk bele egy kis fej hagymát, használhatunk ételízesítőt. Nagy lángon addig kavargatjuk, amíg nem forr, akkor takaréklángon, fedő alatt készre pároljuk. Mire a vizet felszívta, megpuhult. Ne kevergessük, mert összetörik!

Főzhetjük a rizst bő, sós vízben is, akár a kifőtt tésztát. Ha megpuhult, leszűrjük, olajjal meglocsoljuk, s szükség szerint használjuk köretnek, tölteléknek stb.

d) Saláták

Alapanyaguk többnyire zöldség- és főzelékféle, egyes, összetett változatokba hús, sajt, főtt tojás is kerül. Izüket, jellegüket leginkább az öntet határozza meg.

• Az egyszerű savanyító öntet (salátalé): 2 dl vízhez 2—3 evőkanál gyümölcsecet vagy citromlé, egy kevés cukor, só. A készítendő saláta jellegétől adhatunk még hozzá egy kevés reszelt hagymát, elkapart fokhagymát, törött borsot, olajat is.

• A felvert salátaöntet: két tojássárgáját elkeverünk egy diónyi vajjal, egy kávéskanál mustárral, ugyanannyi liszttel, egy csipet sóval, föleresztjük 3 dl tejjel és kis lángon (gőz fölött addig kevergetjük, amíg sima, krémes öntetet nyerünk). Kihűlésig keverjük, majd néhány csepp citromlével ízesítjük, esetleg törött borssal, sűrített paradicsommal. Hidegen öntjük a salátára.

• A tejfölös öntet esetében 2 dl tejfölhöz keverünk 1 tojássárgát, 2 evőkanál mustárt, egy kevés cukrot, sót, ízlés szerint citromlevet. Simára keverjük, s ha túl sűrű lenne, kevés tejjel vagy húslevessel hígítjuk. Ugyanígy készíthető öntet joghurtból is, de azt nem kell citrommal savanyítani.

• Kitűnő, fűszeres öntet nyers salátákhoz: két dl húslevest elkeverünk egy kávéskanálnyi reszelt hagymával, egy citrom levével, kevés reszelt citromhéjjal, zöldpetrezselyemmel, sóval, borssal és 2 evőkanál olajjal, ízesíthetjük tárkonnyal is. A nyers, reszelt vagy gyalult főzeléksalátákat ebben hagyjuk néhány órát állni, hogy az öntet íze jól átjárja.

A salátaöntetekbe — egyéni ízlés és a szezon alapján — keverhető még paradicsompüré, vágott zöld kapor, reszelt torma stb.

A fejes saláta legtöbbször egyszerű öntettel készül, de jó tejfölös öntettel, sőt tartármártással is! A saláta hibás leveleit vegyük le, s a többit csak tálalás előtt tegyük az öntetbe, különben összeesik, megfonnyad.

Tavaszi vitaminsaláta: jól megmosott, vékony csíkokra vágott fejes saláta, parajlevelek, vékony szeletekre vágott retek, apróra vágott újhagyma, megöntözve ecetes öntettel.

Nyers céklasalátát jól megmosott, meghámozott és káposztareszelőn legyalult céklából készítünk. Megsózzuk, kevés őrölt köménymagot, egy-két kanál ecetes tormát, gyengén cukros salátalevet adunk hozzá. Még maga is ereszt levet. Néhány órai állás után fogyasztjuk.

A hagymasalátához való zöldséget megmossuk, kettévágjuk, s finom, vékony szeletekre szeljük. Megsózzuk s 10 percnyi állás után a hagymaszeleteket szálakra szedjük, az egészet leöntjük kevés cukorral, törött borssal ízesített salátaecettel. Hagyjuk 1—2 órát állni, s meglocsolhatjuk kevés olajjal is.

Nyers káposztasaláta: 1 kis fej káposztát fölszeletelünk, sós vízzel leforrázzuk, pár perc múlva leszűrjük róla a vizet. Kevés őrölt köménymagot teszünk salátáiéba, abba tesszük a leszűrt káposztát, torsozzuk s pár óráig hideg helyen tartjuk. Kevés olajat is csepegtethetünk rá. — Más recept szerint a vékonyra vágott káposztát összekeverjük egy kanálka sóval, néhány órát állni hagyjuk, majd kinyomjuk a levét, s az egészet leöntjük mustárral és cukorral ízesített tejföllel. Pár csepp citromlevet is tehetünk az öntetbe.

A paradicsom-, zöldpaprika-, uborka- és zellersalátát nyersen készítjük: az első kettőt vékonyra vágjuk, az utóbbiakat meggyaluijuk. A paprikát ízesített salátalével, a paradicsomot zellerzölddel borssal és olajjal elkevert savanyító öntettel készítjük. A uborkát és zellert előbb besózzuk, majd kinyomjuk a sós lét, s az uborkát fokhagymával, a zellert hagymakarikákkal ízesített salátalével készítjük el.

A zöldbabot és -borsót, a karfiolt, burgonyát, gombát, póréhagymát, száraz babot, sárgarépát előbb pároljuk (főzzük), s csak utána vegyítjük el óvatosan különböző ízesítésű öntetekkel. A főtt burgonyát pl. készíthetjük egyszerű savanyító öntettel, amelyet még hagymával, törött borssal és olajjal ízesítünk. De igen finom mustáros, tejfölös, illetve majonézes öntettel; vegyíthetjük főtt karfiolrózsákkal, főtt vagy nyers zellerkarikákkal.

A legismertebb összetett saláta a franciasaláta.
Főtt (párolt) sárgarépát, petrezselyemgyökeret, karalábét, zellert apró kockákra vágunk, héjában, tisztított burgonyával együtt. Tehetünk hozzájuk almakockákat és uborkát, párolt (vagy leszűrt konzerv-) zöldborsót, gyengén megsózzuk s az egészet elkeverjük majonézzel. Hozzávetőleges arány: amennyi az összes zöldség súlya, annyi legyen a burgonya, a fele pedig a borsó, alma és uborka. A majonézmártást ne fűszerezzük túl és legyen sűrű. A franciasaláta köret lehet sokféle hideg ételhez (húsok, halak, töltött tojás, töltött paradicsom stb.) Ha önállóan fogyasztjuk, majonéz helyett tartármártással öntsük le.

Ha apró csíkokra vágott, esetleg finomra őrölt húst (amelyet előzőleg megtisztítottunk a zsiradéktól) keverünk a franciasalátába, hússalátát kapunk. Készíthetünk hússalátát krumpliból, almából és zellerből is.

Az összetett saláták kombinációja nagyon változatos, sok esetben az egyéni ízlés és találékonyság dönt. Néhány ötlet:

• Kockákra vágott krumpli, sajt, zöldpaprika, paradicsom — reszelt sajttal elkevert joghurttal leöntve.

• Párolt zöldborsó, kockákra vágott kemény tojás és párizsi, vágott zöldpetrezselyem, majonézmártással.

• Kockákra vágott főtt krumpli, vékonyra szeletelt retek, zöldhagyma, só, egy kevés friss tehéntúróval és zöld kaporral elkevert joghurttal leöntve.

e) Mártások

Lehetnek hidegek és melegek.

A legtöbb hideg mártás alapja a majonéz. Fél kilónyi majonézt nyerünk 3 tojássárgájából, 4 dl olajból, egy fél citrom levéből, egy kávéskanál sóból. — A tojássárgákat tálba tesszük, megsózzuk, beleöntjük a citromlevet, majd cseppenként, később meg sugárban az olajat. (Vigyázzunk, se az olaj, se a tojás ne legyen túl hideg, s az olajat ne töltsük túl hirtelen a tojásba. 1—2 kanál forró vízzel helyrehozható az összefutott majonéz.)

Ha a fél kilónyi majonézhez 3 dl tejfölt keverünk (1 citrom levével, sóval és borssal), majonézmártást kapunk. Ha az előbbieken kívül még mustárt, fehér bort és egy kicsi cukrot is adunk a majonézhez, tartármártást nyerünk.
Ha majonézmártást apróra vágott tárkonnyal, hagymával, zöldpetrezselyemmel, ecetes uborkával és mustárral keverjük el, remoulade-mártást kapunk.
Nagyon jó a majonézmártás reszelt tormával, reszelt almával és borral ízesítve is.
A tartármártást elkeverhetjük reszelt almával és főtt céklával, vagy ketchuppal, paradicsompürével stb., természetesen sóval, zöldpetrezselyemmel stb. ízesítve.

Meleg mártások egyik fontos alapja a besamelmártás (v. tejmártás). Azonos mennyiségű vajból (margarinból) és lisztből világos, nem megpirított rántást készítünk. A lisztet a zsiradékban inkább csak átfor-rósítjuk feleresztjük forró tejjel, és állandóan keverjük, nehogy csomós legyen. (Öt deka vajhoz és liszthez kb. 3—4 dl tejet vegyünk). Sózzuk, s gyenge tűzön 15—20 percig forraljuk.

Ugyancsak a meleg mártásokhoz tartozik a barna-(spanyol-)mártás. A tisztított és felszeletelt vegyes zöldséget, hagymát, kisebb darabokra vágott marhacsontot egy kevés zsírban megpirítunk, meghintjük liszttel, ezzel barnára pirítjuk, majd feleresztjük húslével, ízesítjük babérlevéllel, borssal, kevés sóval, füs-töltszalonna-bőrrel, zellerzölddel s jól kiforraljuk. Ha már elég sűrű, leszűrjük. Különféle húsokhoz adhatjuk ízesítőként.

Különleges ízű a zöldkaporból készült mártás. A friss kaprot megmossuk, apróra összevágjuk. Világos színű rántást készítünk, egy kevés reszelt hagymát és a kapor felét beletesszük, rövid ideig pirítjuk, feleresztjük vízzel (v. csontlével), sózzuk, ízlés szerint kevés cukrot és ecetet (v. citromot) teszünk bele, felfőzzük s tálalás előtt belekeverjük (ha van) a tejfölt és a maradék kaport.

Paradicsommártáshoz szintén világos rántást használunk, feleresztjük 5 dl paradicsomlével vagy 5 dkg sűrített paradicsommal (ilyenkor 4 dl vizet is teszünk hozzá), sózzuk, cukrozzuk, kevés zöldpetrezselymet és zellert, esetleg egy darabka hagymát teszünk bele, felfőzzük, s tálaláskor tejfölözhetjük is.

Uborkamártás esetén a világos rántáshoz 2—3 közepes nagyságú, kockákra vágott ecetes uborkát teszünk, föleresztjük 2 dl vízzel, teszünk bele egy kávéskanál ételízesítőt, ízlés szerint sót, cukrot és felfőzzük. Adhatjuk tejföllel is. (Rántás helyett habarással is készül: 2 dl tejhez 1 kanál liszt).

Almamártáshoz fél kiló almát megtisztítunk, megreszeljük és azonnal elkeverjük 2 dkg meleg olajjal. Meghintjük 1 evőkanál liszttel, föleresztjük 1 dl tejjel (vagy 1,5 dl húslével), felfőzzük, tetszés* szerint édesít-jük, sózzuk, tejfölözzük.

Gyümölcsmártás készíthető még cseresznyéből, meggyből, szilvából, birsalmából stb.

f) Húsok

Mivel elkészítésük kevésbé igényel összetett főzési műveleteket, inkább néhány általános szabályra hívnánk fel a figyelmet s néhány olyan húsétel alapreceptet adunk közzé, melyek „érzésből" nehezebben megvalósíthatók.

A marhahúst sütve, párolva és főzve készíthetjük, vagy pedig pörkölt, illetve tokány formájában. Ha sütjük, néhány nappal előtte hintsük meg fűszerekkel (só, törött bors, majoránna), vékonyán kenjük be mustárral, majd olajjal s hidegre tegyük. A sütő ne legyen se túl forró (a hús kiszárad), se túl langyos (a hús elázik). Kisebb darabot 15—20 percig sütünk, míg a nagyobbnak 25—40 perc is szükséges. Egészben sült marhahúst tálaláskor melléöntött pecsenyelével adjuk.

Ha felszeleteljük a húst, kb. másfél ujjnyira vágjuk. Ha félig — angolosan — sütjük, ne verjük ki, hanem forró olajban mindkét oldalát süssük pirosra. Ha teljesen át akarjuk sütni, akkor előzőleg kiverjük a szeleteket, de nem vékonyra.
A párolt marhahúst előbb forró zsiradékban elősütjük, majd más edénybe áttéve rövid lében főzzük puhára. A párolt húshoz mindig száraz köretet adjunk (makaróni, párolt rizs, krumpli stb.).

A főtt marhahúst többnyire sós vízben főtt vagy tört burgonyával körítjük, de adhatunk mellé még levesben főtt, összevágott vegyes zöldséget is, esetleg ecetes tormát vagy mártást (paradicsomból, uborkából vagy gyümölcsből).

Öreg, száraz marhahúsból is porhanyós szelethús készülhet, ha a mócsingoktól megtisztított húst kétszer-háromszor megdaráljuk, egy kevés tejjel (fél kiló húshoz fél dl tej) összedolgozzuk, egy órát pihentetjük, majd reszelünk bele nyers burgonyát (fél kiló húshoz 10 dkg-ot), ezzel is jól elkeverjük, megsózzuk, s lapos szeleteket formálunk a húsmasszából. Lisztbe mártva natúrszeletet süthetünk belőle, vagy lisztbe, tojásba, prézlibe bundázva rántott húsként készíthető.

A marhapörkölthöz való húst megmossuk, fél gyufásdoboz nagyságú kockákra vágjuk. 70 dkg húshoz 10 dkg zsiradékban két nagy fej apróra vágott vöröshagymát megfonnyasztunk (nem pirítjuk!), beletesszük a húst, egy mokkáskanálnyi őrölt köménymagot, sózzuk, s időnként keverve, fedő alatt mérsékelt tűzön pároljuk. Ha a levét elfőtte, mindig egy kevés vizet öntünk alája. Ha már majdnem puha, zsírjára pirítjuk, meghintjük egy evőkanál pirospaprikával, keverünk hozzá egy gerezd szétzúzott fokhagymát, egy széttört paradicsomot, kicsumázott zöldpaprikát (télen 2 kanál konzervlecsót), s egy kevés vízzel elkeverve készre pároljuk.

Hasonlóképpen készül a tokány, azzal a különbséggel, hogy a húst kockák helyett hosszúkás csíkokra vágjuk. A borsos tokányhoz vöröspaprika helyett borsot használunk (víz helyett esetleg 1 dl fehér bort is öntünk a húsra).

Az egészben sütött sertéshúst középmeleg sütőben sütjük, közben zsírjával locsolhatjuk, hogy pirosra süljön. Sütés előtt a húst megmossuk, a vizet lecsurgatjuk, a hús külső felületét megsózzuk, egy kissé be is dörzsöljük sóval. Forró zsiradékkal leöntjük, s fedő alatt (vagy sütőben) sütjük. Ha a nedve elpárolgott, kevés vizet öntünk alá. Ízesíthetjük vele együtt sütött (vörös)hagymával, 1—2 gerezd fokhagymával, kevés köménymaggal, törött borssal, majoránnával — de vigyázzunk, mindig csak eggyel, különben semlegesítik egymás ízét.

A sertésoldalast kissé erősebb tűzön süssük.

Sertéspörkölthöz soványabb és kövérebb húsokat vegyesen használjunk, jó ízt ad neki a csülökcsontról lefejtett bőrkés hús. Ugyanúgy készül, mint a marhapörkölt, csak feleannyi zsiradékkal. Rövid lében pároljuk, mert ha nagyon leves, a hús és a hagyma inkább fő benne és elveszti pörkölt jellegét.
A paprikás ugyanígy készül, de kevesebb hagymával, köménymag és fokhagyma nélkül, s tálalás előtt tejfölözzük. A tokány készítése a marhatokányéval azonos. Köretként galuskát, párolt rizst, pirított tarhonyát, sós vízben főtt burgonyát adhatunk hozzájuk.

Néhány húsos étel receptje:

• Tarhonyás (v. rizses) hús. Kisebb kockákra vágott húsból pörköltet készítünk (fokhagyma, köménymag nélkül). Ha megpuhult, zsírjára sütjük, s belekeverünk 2 dl jól megmosott leszűrt rizst vagy megpirított tarhonyát (70 dkg húshoz), felöntjük 4 dl vízzel, elkeverjük és fedő alatt, gyenge tűzön pároljuk. Mire a rizs (tarhonya) ezt felszívja, megpuhul. Miután forrni kezd, ne kevergessük!

• Vagdalt húspogácsa (fasírt) készülhet 50 dkg darált húsból (fele sertés, fele marha is lehet), amit összegyúrunk 1 egész tojással, 1 tejbe (vízbe) áztatott, kifacsart és elmorzsolt zsemlével, fűszerezzük sóval, egy kávéskanál reszelt (vöröshagymával — miután zsiradékban kissé megfonnyasztottuk — törött borssal, esetleg elkapart fokhagymával. A masszából zsíros kézzel tojásnyi gombócokat formálunk, ezeket kissé ellapítva zsemlemorzsába forgatjuk, forró zsiradékba tesszük, á tüzet mérsékeljük, és mindkét oldalukat rózsaszínűre sütjük. Lapátkanállal kivesszük, lecsepegtetjük s körettel, salátával vagy főzelékkel tálaljuk.

• Burgonyás vagdalt hús. — 25 dkg darált húst összegyúrunk 80 dkg héjában főtt, tisztított és áttört burgonyával, 2 egész tojássál, 2 evőkanál zsemlemorzsával, ízesítjük sóval, törött borssal, reszelt vöröshagymával, esetleg kevés majoránnával, apróra vágott zöldpetrezselyemmel. Zsíros kézzel pogácsákat formálunk a masszából, bő forró zsiradékban kisütjük. Salátával tálaljuk.

• Töltött káposzta. — 40 dkg darált sertéshúst (lehet zsírosabb darabokból is) elkeverünk 8 dkg leforrázott, leszűrt és kihűlt rizzsel, 1 egész tojással, egy késhegynyi őrölt borssal, kanálka pirospaprikával, csipetnyi majoránnával, sózzuk, majd keverünk bele egy fej apróra vágott, zsiradékban megfuttatott (vörös)hagy-mát, egy gerezd elkapart fokhagymát. Jól összedolgozzuk. Egy fél-, egy egész tojásnyit teszünk a (savanyú) káposztalevél közepére, két oldalát ráhajtjuk a húsra, majd feszesre összegöngyöljük. — Egy lábost jól kikenünk zsírral, teszünk bele 60—70 dkg apróra vágott (savanyú)káposztát, tetejére tesszük a töltelékeket, s annyi vizet rá, amennyi az egészet ellepi. Fedő alatt gyenge tűzön másfél-két órát pároljuk: Ha a töltelékek megpuhultak, tálba szedjük, a káposztát besűrítjük 1 evőkanál liszttel elkevert 2 dl tejföllel, s néhány percig forraljuk. A káposztába főzhetünk füstölt oldalast, füstölt kolbászt, egyéb füstölt húst, vagy füstölt hús főzőlevével engedjük föl.

• Töltött paprika. – A töltelék ugyanolyan összetételű, mint a káposzta esetében, de nem teszünk bele fokhagymát, hanem apróra vágott petrezselyem- és zellerzöldet. — Nyolc zöldpaprikát kicsumázunk, megmossuk, a töltelékkel lazán megtöltjük, lábosba tesszük s annyi forró vizet öntünk rá, hogy ellepje. Ha a töltelék nem fér a paprikákba, gombócokat formálunk belőle és a paprikák közé tesszük. Fedő alatt főzzük. Közben paradicsommártást készítünk (l. a mártásoknál), a paprika főzőlevével eresztjük fel, s a töltelékeket a mártásba téve, cukorral ízesítjük s készre főzzük. (Ha a paprikák túl erősek, töltés előtt forrázzuk le őket, s hideg vízzel öblítsük le.) Köretként sós vízben főtt krumpli illik hozzá, de el is maradhat.

• Töltött karalábé. — Tölteléke mint fentebb, de nem teszünk bele zellerzöldet, s rizs helyett tejbe áztatott és kifacsart, elmorzsolt zsemlével is lazíthatjuk. — Nyolc karalábét meghámozunk és kivájunk, majd gyengén sós vízben félpuhára főzzük, leszűrjük s megtöltjük. A zsenge leveleket csíkokra, a kivájt darabokat apróra vágjuk. Egy tűzálló tálat vajjal (v. margarinnal) kikenünk, a töltött karalábékat beleállítjuk, ha marad töltelék, kis gombócokat formálunk közéjük. Ráhintjük a leforrázott és leszűrt leveleket, kivájt részeket, öntünk rá kb. 2 ujjnyi forró vizet (v. csontlevet), fedő alatt puhára pároljuk. A megpuhult karalábékat tálra rakjuk, a levét világos rántással főzelékszerűen besűrítjük, 1 dl tejfölt is önthetünk hozzá, felforraljuk és a tálra tett karalábék köré öntjük.

• Székelygulyás. — Pörköltből és savanyú káposztából készül. Egy evőkanál zsiradékban halványra pirítunk egy fej apróra vágott hagymát, ráteszünk 80 dkg savanyúkáposztát ( ha túl savanyú, előbb kiáztatjuk és kifacsarjuk), ízesítjük 1—2 szál kaporral, esetleg csomborral vagy babérlevéllel, s ha a káposzta már majdnem kész, összeöntjük 50 dkg húsból készült pörkölttel s együtt összefőzzük. Tejföllel tálalhatjuk.

• Körömpörkölt. — Úgy készül, mint a sertéspörkölt, csak a körmöket jól tisztítsuk meg, ha kell, perzseljük le, súroljuk meg. Addig kell főzni, míg csontjáról le nem válik. Főtt burgonyával v. pirított tarhonyával és ecetes savanyúsággal tálaljuk.

• Pirított máj. — A májról a hártyás részeket letisztítjuk, majd metéltre vágjuk. Fél kg-hoz 2—3 fej karikára vágott (vörös)hagymát 8—10 dkg zsiradékban világosra pirítunk, megszórjuk törött borssal, majoránnával, rátesszük a májat és állandó keverés közben hirtelen, erős tűznél megpirítjuk. Megszórjuk pirospaprikával és azonnal tálaljuk; csak ekkor sózzuk. Hagymás tört burgonyát, savanyúságot adunk mellé.

A szárnyasok, s különösképpen a csirke/tyúk sokféleképpen készíthető el. Lehet sütni egészben, darabolva, filézve, natúr vagy bundázva. Készíthetjük főzve, párolva, pörköltnek, ragunak, daráknak vagy kocsonyának.
Ha daráljuk, másféle húst is keverjünk belé; egyrészt szaporítja, másrészt ízesebbé teszi.

• Csirkepörkölt. — Egy csirkét v. aprólékot kisebb darabokra vágunk, gyengén megsózzuk. Öt dkg zsiradékban megfonnyasztunk egy fej apróra vágott (vöröshagymát. Mielőtt pirulni kezdene, meghintjük pirospaprikával, beletesszük a csirkedarabokat, egy kevés vizet öntünk rá, és jól elkeverjük. Hozzáadunk egy-két felszeletelt zöldpaprikát, egy meghámozott, kimagozott és eltördelt paradicsomot (télen egy kanál lecsót), s fedő alatt pároljuk, kevés lében. Ha a hús puhulni kezd, már ne keverjük, inkább csak rázogas-suk a lábost, nehogy lesüljön. Galuskával vagy pirított tarhonyával, savanyúsággal tálaljuk.

A paprikás ehhez hasonlóan készül. Ha a hús puha, levébe 1 kávéskanál liszttel elhabart 1 dl tejfölt keverünk, egyszer felforraljuk, és galuskával, fejes vagy uborkasalátával fogyasztjuk.

• Csirkebecsinált. — Két csirke aprólékát kisebb darabokra vágjuk, besózzuk. Két-három evőkanál olajban üvegesre párolunk egy fél fej reszelt (vörös) hagymát, beletesszük az aprólékot, meghintjük törött borssal, elkeverjük s 2 dl vizet öntünk rá. Fedő alatt pároljuk, időnként egy kevés vizet öntve alá. Ha a hús megpuhult, zsírjára sütjük, meghintjük egy kanál liszttel, teszünk bele vágott petrezselymet föleresztjük kb. 1 1/2 dl vízzel, felforraljuk. Ne kevergessük, csak rázzuk a lábost, így nem esik le a hús a csontokról. Párolt rizst adunk hozzá. Készíthetjük vele párolt karfiollal, zöldborsóval, karalábéval.

• Rizses szárnyasaprólék. — Készíthetjük csirke, liba, réce és pulyka aprólékából egyaránt. A kisebb darabokra vágott aprólékot főni tesszük, mintha húslevest készítenénk (tehát vegyes zöldséggel, borssal, sóval) és puhára főzzük. Egy kg aprólékhoz 25 dkg rizst megmosunk, lecsurgatjuk, és egy evőkanál zsiradékban üvegesre hevítjük. Teszünk bele egy kanálnyi reszelt (vörös)hagymát, apróra vágott petrezselyemzöldet, jól elkeverjük, 1—2 percig piríthatjuk, majd feleresztjük az aprólék lévé vei (kb. fél literrel, a többivel levest készíthetünk), megsózzuk és fedő alatt a sütőben puhára pároljuk. Ha elkészült, összekeverjük az aprólékkal.

Ha tyúkot akarunk sütni, előbb mindig félpuhára pároljuk (pl. kuktában).

A halak viszonylag könnyen elkészíthetők. A rántott hal pl. ugyanúgy készül, mint bármely más rántott hús, de mivel több vizet tartalmaz, bundázás előtt külön is lisztbe forgatjuk. Az egyszerű sült halat csak édespaprikával kevert lisztbe forgatjuk, a roston sült halfilét pedig zsiradékban és szitáit prézliben, s úgy sütjük ki.

• Halászlé. — Lehetőleg többféle halból főzzük, de jó csak pontyból is. Kb. másfél kg halat megtisztítunk, 5—6 dkg-os darabokra vágjuk, besózzuk. (Szeletelés után már ne mossuk meg!) A halak fejét, gerincét és az uszonyokat 2 fej megtisztított és karikára vágott vöröshagymával kb. 2 1 vízben felfőzzük. Ha a víz forr, meghintjük 1 evőkanál pirospaprikával, s közepes lángon 40—50 percig főzzük. Leszűrjük, a leszűrt lébe rakjuk a haldarabokat, egy cikkekre vágott zöldpaprikát, esetleg egy cseresznyepaprikát, 10 percig forraljuk. Főzés közben ne kevergessük, csak az edényt rázogassuk. Ünthetünk belé főzés közben 1 dl fehér bort is.

• Sajtos halszelet. — Egy tojással készített, sűrű palacsintatésztába 5 dkg reszelt sajtot keverünk, megforgatjuk benne a tejben felengedett és besózott halszeleteket, s forró olajban mindkét oldalukat pirosra sütjük. Párolt almával kitűnő.

• Külön ínyencség a roston sült húskolbászka, a „mititei", amit nagy előszeretettel fogyasztunk vendéglőkben, sörkertekben, népünnepélyeken. Odahaza is készíthetünk az alábbi recept alapján:

Fél kiló kövér marhahúst (v. negyedkiló marha- és ugyanannyi sertéshúst) húsdarálón 2—3-szor áteresztünk, majd késhegynyi sóval és ugyanannyi borssal, szódabikarbónával (szalakálival), 1 kiskanál szitáit csomborral jól „megdagasztjuk". Összezúzunk 1 fej fokhagymát, hozzáadunk 2—3 kanál vizet, majd beleszűrjük a darált húsba s összegyúrjuk vele. A keveréket egy ideig hidegen érleljük, utána nedves kézzel 5 cm-es kolbászkákat formálunk belőle, s- zsiradékos rostélyon vagy serpenyőben kisütjük. Mustárral fogyasztjuk, kenyérrel, körítés nélkül.

(Következnek: egytál-, hideg ételek, tészták)

Illusztráció: kebabsütők Isztambulban * Fotó: Gyarmath János

2010. március 26., péntek

"Jelentések..." - egy kolléga szemében


Egykori kenyeres pajtásom az Előrénél, majd a Romániai Magyar Szónál - s most jobb híján a szabad prérin - amikor elolvasta a Jelentések magamról-t, némileg megfeddett amiatt, hogy szerinte túl szigorúan bántam benne magammal, s nem mondta ki ugyan, de kiérződött, hogy az egykori újságíró társadalommal szemben is... Ebből azt is megérthettem, hogy Sike Lajos nagyon is megértette és amennyire kellett, magára is vette a könyv "üzenetét", éppen csak feszengett egy kicsit benne, mint az ember a túlságosan passzent ruhában.

De azért ígérte, hogy írni fog a könyvről az Erdélyi Riportnak, s a napokban el is készült vele. Megküldte nekem is, s én meg reménykedem, hogy nemsokára napvilágot lát ez az új olvasat, ahogyan a múlt hét végén a dr. Balázs Lajos recenziója a Hargita Népé-ben.

*

Jelentés önmagunkról


„Miért is maradtam itthon? Miért nem, húztam el én is? Talán akkor járok közel az igazsághoz, ha azt válaszolom: féltem, tartottam mindenfajta változástól. Az újrakezdéstől. A talajvesztéstől. Lusta voltam pályát, életmódot váltani, irtóztam attól, hogy becsapjam magam mögött a kaput. Úgy éreztem, ha eddig arról írtam és próbáltam meggyőzni másokat, hogy az egyedüli erkölcsös magatartás a szülőhelyhez való hűség, akkor az a legkevesebb, amit tehetek, hogy maradok. Arra gondoltam, kalandnak, ismerkedésnek beérem azzal a kevéssel, amivel a sorsom amúgy is megajándékoz.”

Cseke Gábor szavai ezek, de alighanem sokan magunkénak valljuk. Mármint azok, akik vele együtt végig szenvedtük az „aranykorszakot”, s a nagy futások láttán meg-meginogtunk, de végül Csekével együtt úgy döntöttünk, hogy az adott helyzetben egyedüli erkölcsös magatartás a hűség. Mert az értelmiségi magatartása önmagában is példa másoknak. Talán ebben az esetben nagyon sok erdélyi magyarnak éppen a hűségre. Mint ahogy a kitelepültek másokat a feladásra ösztönöztek. Még azon az áron is, hogy idős szüleiket, nagyszüleiket felelőtlenül itt hagyták a nyomorúságban.

Jelentések magamról helyett (Polis kiadó, Kolozsvár) akár Önvizsgálat is lehetne Cseke Gábor új könyvének címe, hisz 464 oldalon marcangolja önmagát, faggatja lelkiismeretét (miközben sok izgalmas történetet elmesél), hogy vajon igazolhatók-e azok a rossz kompromisszumok, amelyeket a túlélés és a helyben maradás miatt kellett hoznia. Kellett hozzunk szinte nap mint nap nagyon sokan, de különösen azok, akik az úgynevezett ideológiai fronton, elsősorban a sajtóban, kultúrában, oktatásban dolgoztunk Ceausescu Romániájában De sok más mellett még az agrármérnök is, mert őt is arra kényszerítették, hogy több búzát, kukoricát, burgonyát jelentsen, mint amennyi termett, különben vehette a kalapját és megnézhette, hol kap újra mérnöki állást. Egy hazugságra, szekus megfigyelésre, üldözésekre, személyi diktatúrára épült rendszerben mit sem ért az őszinteség, a tisztesség, becsület, de még a szolidarítás sem. Legfeljebb magunk közt. S Cseke Gábor több mint szigorú önmagával szemben, nem ad felmentést magának még a legkisebb esetben sem. Pedig a körülmények őt is megtanították a túlélés ravaszságára, a burkolt üzenetre, a madárnyelv használatára, amit a rendszer utolsó éveiben már-már művészetté fejlesztettünk. Kiváló példa erre az Elnök hite című verse (ott van a kötetben), amelyet a cím nélkül ma is teljes őszinteséggel vállalhatna. Rajta kívül senki nem hinné el, hogy ezt a nagy Vezér szülinapjára, ráadásul nagyon szorongatott helyzetben hozta össze. Ilyen sorok vannak benne , mint: ”a lelkesedés hiánya / a szeretet hiánya / az őszinteség hiánya / a becsület hiánya /vág néha kupán...”

Még a kötet első felében jórészt felmentést adhat Csekének is Kányádi Sándor vitabeszéde egy székelyudvarhelyi írótalálkozón, ahol ilyeneket mond :”Azért, mert túléltük a rendszert, nem vagyunk bűnösek. Nem tartom bűnösnek azt a nemzedéket, amely túlélt. Különben bűnös lenne az egész romániai magyarság is, amiért túlélte a nehéz időket”

Sike Lajos

Fotó: Daczó Dénes

2010. március 25., csütörtök

Múltidéző: Amikor Trianon beintett (66)


Lincseléshez hasonlítja a béketár-
gyalásokat Norman Angell
1931 december

Londonból jelentik:
Norman Angell, a hires angol publicista a „Time and Tide”-ben közölt tanulmányában a modern igazságérzet fogyatékosságát a békeszerződésekkel illusztrálja. A béketárgyalások - irja - ugy aránylottak a kétoldalu tárgyalásokhoz, mint a lincselés a rendes birói eljáráshoz. Ha csak néhányfilléres lopásról van szó, a törvény gondoskodik mind a két fél szabályszerü meghallgatásáról, a bizonyítékok pártatlan mérlegeléséről és a vádlott megfelelő védelméről. De ha a legfontosabb világproblémáról van szó: Európa ujjászervezéséről a világháboru után, amikor a békeszerződések negyven- vagy négyszázmillió ember boldogságát és jólétét érintik: akkor a legfőbb biróság a legszemérmetlenebbül megsérti a bizonyítás összes törvényeit, nem hallgatja meg mind a két felet, sőt a másik fél meghallgatását árulásnak tekinti.


Franciaország, Lengyelország és Románia megnemtámadási szerződést köt a szovjettel
1931 december

Páris, december 27.
Piaux bukaresti francia és gróf Sembeck lengyel követ napok óta tanácskoznak Ghyca herceg román külügyminiszterrel a Szovjetoroszországgal megkötendő megnemtámadási szerződés ügyében. Ghyca herceg román külügyminiszter a legközelebbi hetekben Varsóba utazik, hogy az utolsó részleteket is megbeszélje a lengyel kormánnyal. A varsói látogatás alkalmával véglegesen megszövegezik a megnemtámadási szerződést, amelyet azután a szovjetkormány elé terjesztenek. A tervezet egyelőre csak Lengyelországra vonatkozik majd, az orosz-román megegyezés után azonban Romániára is kiterjeszthető. Később a balti államokat is csatlakozásra fogják fölszólítani.


Átrakodó kikötők
1931 december

Csonka hazánk területeinek jelentékeny része - sík volta és előrehaladt mezőgazdasági kultújára révén - önként kínálkozik arra, hogy ott intenzív víziúthálózatot teremtsünk meg. A víziút a vasúti és közúti hálózattal összekapcsolva intenzívebb kihasználást biztosít a már meglevő, nagy értéket képviselő alkotásokkal, olcsóbbá teszi a tömegáruk szállítását, stratégiai szempontokból is igen jelentős, lehetővé teszi nagy ipartelepek kedvező, decentralizált elhelyezését. A víziútak általános kialakítása egyenértékű lesz azzal, mintha a vasút a tarifát a jelenleginek egynegyed részére szállítaná le.
A fentiek alapján a következő „keret”-program látszik helytállónak.
E téren kétségtelenül legsürgősebbnek látszik a budapesti új kikötő további fejlesztése. A kikötő terve olyan arányokra készült, a jövőbeni fejlesztésre szánt területek olyan bőséges mértékben vannak kisajátítva, hogy a továbbfejlesztés, amelynek témáját a forgalom szabja meg, semmiféle műszaki akadályba nem fog ütközni.
Az erre vonatkozó minisztertanácsi határozat értelmében a bővítési, továbbfejlesztési munkálatoknak a végrehajtása szintén a földmívelésügyi minisztérium feladata lesz, amelyik a vízimunkálatokban és a kikötők építésében már begyakorolt mérnökökkel és a megfelelő felszereléssel rendelkezik.
Mivel egy-egy újabb kikötőrész megtervezése és kiépítése 2-3 évet vesz igénybe, már nagyon aktuális azoknak a szükségleteknek a megállapítása is, amelyek még csak 3-5 év mulva fognak felmerülni. Tekintettel arra, hogy a vámmentes kikötő első fázisa gyanánt kiépített létesítményeket máris lefoglalta a forgalom, sürgősen meg kell állapítani a fejlesztés menetét és módját, a vámmentes kikötőben még létesíthető tárházak és egyéb létesítmények építésének programját és - ha a tanulmányok ezt eredményeznék - a legközelebbi medence kiépítésének közelítő időpontját.
Rendkívül aktuális az összekötő vasúti híd alatti szénkikötőnek (a régebbi ú. n. szigetvágánynak) darukkal való ellátása, mert ezt a kitűnő és a városhoz is közel fekvő, jelentékeny költségekkel előállított partrészt csakis így lehet tökéletesebben kihasználni.
A csepeli első ipari kikötő-medence használatba helyezésére már folyamatban vannak az intézkedések. A petróleum-medence környékét is annyira lefoglalta, hogy máris fontolóra kell venni a bővítés kérdését.
A soroksári Dunaágat is csak úgy lehet a forgalom szolgálatába állítani, hogy megoldjuk az egyes községek mellett létesítendő helyi kikötők kérdését.
A budapesti egyéb kikötő-problémák közül kétségtelenül a legaktuálisabb az ujpesti kikötő kérdésének a megoldása. A tervezet elkészítésére a kikötőkormánybizottság máris megbízást kapott.
Nagyon aktuális feladat továbbá a lágymányosi kikötő kérdésének a székesfővárossal együtt való megoldása is, mert Buda déli rayonjának nincsen megfelelő helyi kikötője.
A továbbiak között - csupán általános megfontolások alapján - máris indokoltnak látszik Szolnokon egy, egyelőre kisebb arányú átrakodókikötőnek a kiépítése, olyan módon, hogy szükség esetén azt tervszerűen lehessen tovább fejleszteni.
A tiszai és körösi hajózás el van szigetelve a dunaitól, egyik vízről a másikra csak megszállott területeken, Titelen és Ujvidéken keresztül lehet 800 kilométeres kerülővel átjutni. Ilyen módon a tiszai szép hajóútunkban rejlő nagy érték úgyszólván teljesen parlagon hever. Mivel pedig a Duna-Tisza-csatorna rövid időn belül nem létesülhet, mert még ha azt holnap vennők is munkába, 6-8 évbe telne, míg a forgalomnak átadhatnók, gondoskodni kell a tiszai hajóútnak legalább valamilyen kihasználásáról.
A végzett általános előmunkálatokból valószínűnek látszik, hogy mintegy 2.0-2.5 millió pengőből Szolnokon egy kisebb, de tökéletesen felszerelt átrakodó és gabonatárolásra is alkalmas kikötőt lehetne megépíteni.
Egyébiránt nyilvánvaló, hogy minden létesítendő átrakodókikötőt éppen úgy fel kellene szerelni gabonatárházakkal, mint az a csepeli kikötőben történt. A gazdák és kereskedők a betárolt gabonára a kiállított állami warransok alapján aránylag előnyösen kaphatnának kölcsönöket.
Végül ennél a munkacsoportnál még megjegyzendő, hogy - mivel itt máris meglevő útak és berendezések tökéletesebb kihasználásáról van szó - természetszerűleg az átrakodókikötők kiépítése lehetőleg sürgősen volna eszközlendő. Míg ezek a munkálatok nincsenek megvalósítva, víziútaink jelentékeny része továbbra is parlagon fog heverni.


Az idő változott, vagy az emberek változtak?
1931 december

"Mint teljesen vagyontalan szellemi munkás, egész jól el tudom képzelni helyemet a szocialista társadalomban is és ez a hely talán jobb, kellemesebb lenne, mint a mostani. Azt is tudom, hogy az európai szellemi és anyagi élet alakító tényezői a kommunizmus kegyetlenségét és durvaságát esetleg letompíthatják. Oroszországban a cárizmus is kegyetlen volt, míg Angliában a királyság a művelt emberhez leginkább méltó életformákat tette lehetővé. Az orosz viszonyok magyarázata talán inkább lehet Oroszországban, mint a kommunizmusban."
Ezeket a mondatokat a Magyar Szemle novemberi számából vesszük, abból a folyóiratból, melynek címlapján tudvalevőleg gróf Bethlen István neve szerepel, mint a szerkesztőbizottság elnökéé. Írta pedig e mondatokat Weis István, tudvalevőleg miniszteri tanácsos a népjóléti minisztériumban.
Ugyanennek a folyóiratnak ugyanazon számában olvasunk egy tanulmányt az új magyar irodalomról, amelyben nemcsak az a feltűnő, hogy jóformán csupa olyan írói törekvéseket méltányol, melyek eddig hivatalos helyről csakis abszolut elutasításban részesültek, hanem még a proletárirodalom megértésére és megértetésére is vannak szempontjai.
Többek között ezt írja: "Jellemző e szempontból a magyar proletárirodalom vezéralakjának, Kassáknak kettőssége: a társadalom és stílus vad és következetes forradalmára mellett mindjobban előtérbe nyomul műveiben az erőteljes, kollektiv ihletű realista művész." Ezt Keresztury Dezső írja, a berlini egyetem magyar lektora.
Mi lett volna hat-hét év előtt, ha hivatalos állásban levő emberek ilyet mertek volna nyilvánosan leírni? Mert volna-e hat-hét év előtt egy miniszterelnöki égisz alatt megjelenő folyóirat ilyen cikkeket kiadni? Azt lehet ebből - és némely más jelekből - következtetni, hogy a magyar hivatalnoki nobilitás eddig viselt gondolatuniformisa (vagy libériája?) kezd már viselőiről leválni? Hogy legalább azokban a tagjaiban, akikben van készség és hajlandóság a gondolkodásra, derengeni kezd, hogy a régi merev kategóriák nem feltétlen érvényűek többé s nem okvetlenül kárhozatos és magyarellenes mindaz, ami ezeknek a kategóriáknak a szűk kerítésén kívül esik?
Mi változott meg: az idő, vagy az emberek?


Ezer font a magyar irodalomnak
1931 december

Kosztolányi Dezső, mint a Pen Club elnöke, most, hogy Londonban volt, felkereste lord Rothermeret, akivel sokat beszélt a magyar írók dolgairól. A lord, aki Magyarország barátja s akinek nevét az egész magyarság szeretettel tanulta meg, ezer fontot ajánlott fel, hogy azt a budapesti Pen Club két év alatt öt-ötszázfontos részletben két magyar írónak, tehát évente egynek adja ki.
Ez az eset sok tünődésre adott alkalmat. A magyar irodalom az utolsó huszonöt év alatt annyi tehetséget termelt s annyi kiváló irodalmi alkotást hozott létre, hogy szinte érthetetlen, hogy a mai napokban hogy jutott anyagilag olyan mély és félelmes nyomoruságba. Ebben az évben már alig jelent meg könyv, mert a közönség nem vásárol. A lapok terjedelmét korlátozó rendelet elsősorban a szépirodalmi írókat sujtja, mert mindenütt a szépirodalom kirekesztésére vezetett.
Könyv csaknem semmi sem jelent meg ez évben, a karácsonyi könyvpiac, mint a Nyugatban a kiadók jelentéséből látszik, oly szegény lesz, mint a hatvanas években. Senki sem mer könyvkiadásba pénzt fektetni, mert az általános nyomor miatt az emberek elsősorban a szellemi táplálékot vonják meg maguktól.
Ez nem maradhat így. A testnek kenyérre, a szellemnek könyvre van szüksége. A test éppenúgy elsorvad táplálék nélkül, mint a lélek új lelki behatások nélkül.
Nem segit a fordított müveknek filléres kiadása, mert azok a művek a detektív- és olcsó szerelmi históriákkal csillapítják az éhséget. Minden új nemes olvasmány magasabbra feszíti a lélek tevékenységét, ellenben az ilyen holmi csak elkábit és elzsibbaszt.
A nemes lord leadta útmutató véleményét az ezer fonttal s a magyar közönségnek követnie kell példáját a könnyebb és pengőbb pengőcskékkel.


A reklámszöveg: új műfaj
1931 december

A Nyugat-Barátok Körében nov. 4-én kiváló vitaest volt, amely emlékezetes marad, mert megállapította, hogy milyen viszonyban vannak s lehetnek az írók a reklámírással szemben.
Az írók azért nem hajlandók reklám írására, mert nem vállalhatják, hogy egy bizonyos cég portékáját dícsérjék. Akik örök igazságok hirdetésére érzik magukat küldötteknek, azok nem állhatnak be szappan- és cipőpasztakikiáltóknak, akármilyen pénzt is fizetnének nekik. Hauptmann Gerhart levelét a Nyugat is közölte; egy sajtgyárhoz levelet írt, amelyben a cég sajtját kíválóan jóillatúnak minősítette. Ez a levél kíválóan rosszillatúnak tünt fel minden író előtt, mert senki sem hitte el, hogy ideális elragadtatás következtében dicsőitette a német irodalomnak ma legnagyobb reprezentása azt a sajtot.
Ennek egy éve. Most kérdés: Hauptmann Gerhart ez alatt az év alatt s ennek a levélnek következtében kisebb költő lett-e, mint amilyen volt.
Kodolányi János azt felelte rá:
- Nem lett kisebb költő, hanem kisebb ember.
Egy írónak, egy költőnek a költői neve erősen összefüggésben van emberi megbecsülésével. Nincs tehát a költőknek szükségük arra, hogy szabadalmat nyerjenek emberi nívójuk leszállítására. Hogy megnyerjék azt a licencet, hogy nem fogjuk rossz néven venni, ha sajtdícsérettel pénzt keresel.
Ellenben valaki felvetette, hogy az utcákon most egy nagy plakát van s azon egy klapancia, amit azonban mindenki ismer. A plakáton ökölnyi könnycseppeket sír egy tehén, meg egy sertés. Ellenben vígan ficánkol egy ponty. S alá van írva:

Maga marha mért oly bús?
Olcsóbb a hal mint a hús.

- Vajjon ki csinálta ezt a reklámot? - kérdezték.
Erre úgy tetszik megoldódott a probléma.
Azt a két soros rigmust, ha költő csinálta, az nem vállalt vele metafizikai közösséget. Ő csak formát adott egy üzleti érdeknek. S ez a forma elég szerencsés ahhoz, hogy sikere lett a maga módján. Mindenki ismeri, mindenki megtanulta s mindenki megkérdi, hogy ugyan ki csinálta?... Karinthy?
Nem tudom ki csinálta, de hogy Karinthyra fogják, ez azt mutatja, hogy a legnagyobb formai értéket tulajdonítják neki. Mivel Karinthyról mindenki tudja, hogy fiatalon néhány pompás reklámszöveget csinált, tehát ahol jó reklám van, ott azt mondják az emberek, hogy: - Ej, ez a Karinthy...
Egy ilyen szöveg nem kompromittálja a szerzőt, mert műfajbeli értéke van.
Íme: meg kell találni a reklámszöveg műfaját s akkor ezen belől ugyanúgy írhatnak reklámot írók, ahogy a legnagyobb festő is nyugodtan csinálhat plakátképet, ami nem versenytársa a művészetnek, hanem egy ága. Mint olyan, kiállítási érték is lehet.
Valamint a sikerült reklámszöveg az író övrjében is helyet foglalhat.


Esterházy Tamás tündöklése, letűnése és eltűnése
1931 december

Pápa, december 20.
Órákig tart autón az ut a pápa-ugodi hitbizományon keresztül. Ötvenhatezer katasztrális hold az Esterházy-birodalom, erdők, rétek, szántók, kertek, tavak, partok, rezidenciák, kastélyok, vadászházak, cölöpkaszinók a Bakony közepén, ipari vasutak, gyárak, pincék, gazdasági épületek százai, falvak házastul-népestül, kutyástól-macskástól, mindenestől s Pápa egész Fő-tere Esterházy Tamásé, az Esterházy hitbizomány uráé, a devecseri tízezer holdas saját birtokról nem is beszélve.
Hat évvel ezelőtt adta át Esterházy Móric gróf, aki a kiskoru Esterházy Tamás gyámja volt, a pápa-ugodi birodalmat a hitbizomány nagykoru urának. Tamás gróf tehermentesen vette át a kiskirályságot, amelynek jövedelme, sajátjáéval együtt, 126. 000 pengőt tett ki havonta.
A jómodoru, szőke fiatalember megjelent Budapesten, berendeztetett magának két szobát a lakatlan Esterházy-palotában. Abban, amelyben tegnap előtt a zsebóráját négyötvenért elárverezték.
Magyarország legirigyeltebb és legünnepeltebb fiatal mágnása volt Esterházy Tamás néhány évvel ezelőtt még, amikor a legendás vagyon 21 éves ura Pesten megjelent. Nem volt számára semmi elérhetetlen; gép, ékszer, nő, pénz, az égen a sárga csillagok is neki ragyogtak. Mohó nem volt, a kezét nehezen nyujtotta ki valami után. Ez a kéz csak akkor rándult meg hirtelen és szolgálatkészen, ha kértek tőle valamit. Mosolygott és adott. Két kézzel és mindenkinek. Persze... nem négyötvenest kértek tőle, amennyiért a zsebóráját elárverezték. A devecseri kastély pincéjét százezer pengőért szerelte föl francia pezsgővel; vagyontételekben szállították a Champagnei és Rhelnis-i dombok minden márkáját Devecserbe és a bécsi ékszerész számlája egy gyöngysorért, amellyel egy hölgyrokonának kedveskedett, kerek egymillió pengőről szólott.
Ugyanennyit írt alá a Hohenzollern-ház egyik tagjának, Vilmos porosz hercegnek, a háborut üzenő külügyminiszter fia már kevesebbet, csak hatszázezret kapott, Watzdorf ugyanannyit és se szeri se száma a kisebb, száz és kétszázezres szívességnek, amelyekre vállalkozó udvarmesterei és kamarásai hajnali négy és öt között, az ötödik és hatodik wishky között mindig számíthatnak. S számíthattak is. Úgy, hogy amire Esterházy Tamás magára is költeni szeretett volna valamit, báró Neaensbein, a jószágigazgató akadékoskodni kezdett. És az Esterházy-váltók már olyanok kezébe kerültek, akik névértéküknek csak hetvenöt vagy még kevesebb százalékát fizették ki az aláírónak. És Esterházy Tamás azon vette észre magát, hogy négy és félmillió adósság terheli Devecsert, négy és fél olyan millió, amelyből ő egy fillért sem látott.
A fejéhez kapott, a kezét is megfogták erősen akkoriban és egy időre megszűntek a váltózsirálások. Esterházy barátai hónapok nehéz munkájával elérték, hogy az akkori miniszterelnök fölszabadított négyezer holdat a hitbizományból. Úgy látszott, hogy Esterházy Tamás rendbe jön. A fölszabadítás hírére újra körülvették régi és uj hívei, akik a pápai kiskirály szemei elé rózsaszínű okulárét tartottak és a rózsaszínű okuláré alatt rózsaszínük lett a váltó űrlapoknak is. Kezdődött a cécó elölről. Amíg a bankzárlat be nem következett és a Kereskedelmi Bank a változott viszonyok következtében közölte Esterházy Tamással, hogy a már kiutalásra készen álló másfél millió előleget nem folyósíthatja.

Itt kezdődött a zuhanás. Pápa városa lefoglalta a pápai kastélyt adóba, uzsorások lepték el az Esterházy-utcai palota árnyékát, de már csip-csup pörök fizetési meghagyásaival is sorban állottak reggelenként a kézbesítők a gróf hálószobája előtt, akit azelőtt a füle mellé tartott gramofonnal sem tudott angol inasa fölébreszteni. Most fölébredt a sok csengetéstől gramofon nélkül is. Talán el sem aludt.
Darabig még harcolt, tárgyalt, szaladgált. Aztán szerződtetett egy ügyvédet, akit beültetett a palotába. Az ügyvéd itt kapott lakást, az inas minden este ágyat vetett neki és a portás felesége ebédet főzött.
Az ügyvéd jómódu ember, kezdte tömni a lyukat, amelyen dőlt be a víz. Tömött, szivattyuzott, minden levelet, pöriratot ő vett át, tárgyalásokra járt, telefonált, levelezett és - fizetett, kora reggeltől késő estig. Pesten persze mindenki mindent tud: A grófnak talán nem úgy köszöntek valahol, ahogy eddig hozzászokott, talán a jazz zongorista nem esett rögtön önkívületbe, amikor a szemöldökével intett felé: fogta magát és Bécsbe költözött. Nem bírta ki a zuhanást.
Bécsben a Sacherben lakik, ide küldi utána az ügyvéd a hotelszállásra a pénzt.
Szombaton elárverezték a zsebóráját, az öngyújtóját, a kis fapipáját és a csíkos szürke nadrágját. Hatezer pengőért pörölték a grófot, annyiért, amennyibe tavalyelőtt az ugodi vadásztársaság kis különvonata került, amelynek étkezőkocsijában Esterházy- szervizeken szolgáltak föl a pincérek.
Háromszáznyolc pengő folyt be az árverésen. A zsebóráért négyötven s kettőötven a kis fapipáért... Hogy is van csak? Egy ripszgarnitura... egy fényezett diófaszekrény... egy háziáldás... S a többi rekvizitura, amelyek talán más árveréseken szoktak szerepelni... Ezt bizony nehéz lesz kiheverni...


Illusztráció: Esterházy Tamás portréja