A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kötet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kötet. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. december 10., szombat
Lírai tőzsde. SZEMELT versek (22, 23)
ADY ANDRÁS
Téli hajnalok
Tőlünk tíz kerítéssel
távolabb, egy fiatal,
újgazdag pár udvarán
ébred néhány hete a
fajtiszta hajnal, kiáll
ólja elé, s minden alvót,
nyugtalanul a túl korai
fényre ugat.
Tegnapelőtt szomszédoltam,
vittem neki egy kis sötét
mérget, s azóta csak egy
lusta, kóbor pirkadat jár
e tájon, jó későig békén
hagyva a pihentető
sötétséget.
Ady Andrással (sz. 1976) közel egy évtizede ugyanazt a hajnalt, illetve alkonyt szemléljük s valljuk a magunkénak, amit semmiféle nemzedéki fáziseltolódás nem befolyásol. Intellektualizmussal álcázott lírája mélyén a biztonságát kétségbeesetten kereső gyermeki szív szorong.
CSEKE GÁBOR
Nyári alkonyok
Az alkony különösen
augusztusban a hegy
tetejéről huhog
vörös torkát a világra tátja
á-á-á-á-á begyulladt
mandulája lobot vet
messzeviláglón úgy hogy
mindenki látja
de még sokáig
őrizzük a jelt
szemünk csakazértis áthatol
minden homályon
oly nehéz elhinni
hogy a ránk szakadt
sötétség
a fénytől kapott felhatalmazást
- biztos ami biztos -
nyakunkon tartsa kését hajnalig
PETRI GYÖRGY
Ismeretlen kelet-európai költő verse 1955-ből
Kifakul,
mint a két zászló, melyet,
évre-év, a kapu fölé gipszelt
vashüvelybe kitettünk ünnepekkor,
fakul, veszti színét a világ.
Hol vannak az ünnepek?
Vastag por alatt,
a meleg
padlástérben hallgat
egy szétszerelt világ.
2011. december 8., csütörtök
Lírai tőzsde. SZEMELT versek (21)
SOLTÉSZ
JÓZSEF
A
disznó
Jókedvem
ma meleg ágyban ébredt.
Térdem
átkarolva ül, és úgy néz rám,
mint
akit isten tudja, mi lelt.
Meleg
sodrás tajtékzik át a szobán, az utca rezzen,
húsleves
illata csábít, hallom a konyhazenét,
s
még kártyát vetnek gondolataim meglepetten.
Visít
a kisöcsém,
majd
elhallgat, mint akit élete
első
halálos bűne ért tetten.
Fát
vágnak az ablak alatt,
s
tizenöt év után most ér el hozzám
annak
a disznónak a sivítása,
aki
ijedtében, késsel a szívében,
lázadozva
szalad a nagyvilágba.
Soltész
József (sz. 1945) úgy él bennem, mint egy emlékezetes
irodalomtörténeti bunyó hőse és szenvedő alanya. Igaz, hogy
költői-prózaírói munkássága jóval többet nyom a latban az
egyre jobban halványuló pletykánál, engem lírai hangulatai érnek
utol ma is, annyi távoli évtized után...
CSEKE
GÁBOR
A
sertés
Meguntam
húsért sorban állni. Kész, elég volt a koránkelésből!
Tél
jött - Bukarestre is,
perzselni
jó zimankó. Böllérkedvű
barátommal
autót kerítve meg sem álltunk
a
távoli faluig
ahol
rögtön a pópát kerestük, böllérkedvű
barátom
mondta: ott biztosan kolivától dagad a hízó
nem
sovány mosléktól melasztól krumplihajtól
s
úgy is lett a pópa feleségestül
mintha
megérezték volna hogy jövünk
úgy
levágták szegény sertést
s
gázpalackkal zsenge sárgás-rózsaszínre perzselték
mint
a pinty
hogy
nekünk már csak a szeletelés
a
darálás a dagasztás a kolbásztöltés a fűszerezés a kóstolás
a
döntsd meg a poharat
a
kapd be a kóstolót
a
tor mámoros öröme maradt
a
pópa állapotos felesége sírt
míg
számolta a pénzt
férje
vigasztalta:
jó
az isten, megsegít
2011. december 6., kedd
Lírai tőzsde. SZEMELT versek (20)
SOMORČIK
SZ. ROZÁLIA
Mámor
Látom
közelít felém
a
köd szürkéskék, kemény,
nyomot
hagy az égen,
délkelet
az irány, éppen
lesüllyed,
majdnem becsapódik
tudja
nézem, most emelkedik
játszik
velem, fátyol hullámzik
már
rózsaszín, a szürke foszlik
szédülök,
újra felrepít
szemem
csukva, lángja hevít
fordulat,
zuhanás, újra fel
az
ég már forró, tüzel.
A
Nyitrán élő Somorčík Sz. Rozália mondhatni figyelő
árnyékomban hajtott ki erőteljes asszonyos lírájával.
Személyesen talán még nem is tudja, milyen magasságok emelik
magukhoz, de már ott ül ő is, velünk együtt, a kórust éltető
közös táviródróton...
CSEKE
GÁBOR
Józanodás
Kereplő
kattog majd dalt nyekereg
a
fejemben valami láthatatlan korong
a
dallam egy és ugyanaz mint
csepegő
csapból a cseppre csepp
pár
hang csupán de újra és újra elakad
szemem
kinyílik a hajnal fénye csupa
gyanakvás
úszom az idő gyöngyöző hullámain
hömpölygő
harci ricsajban mindjárt
elvisz
az ördög nagyot szortyogok
orrom
kitisztul de csak ideig-óráig
szipogva
ülök az ágyszélen fecske a dróton gyűrött
kotta
a kottatartón
2011. december 5., hétfő
Lírai tőzsde. SZEMELT versek (19)
DEMÉNY
PÉTER
Szivárvány
Nem érdekel
a lehetetlen és a lehetséges,
nem érdekel
a szerelem és a szakítás,
nem a
barátság és az ellenségeskedés,
az öröm és
a szomorúság,
a tűző
nap és az eső -
ha
már, akkor inkább a szivárvány,
földöntúlian
ahogy felragyog egy-egy képtelen,
váratlan,
lenyűgöző zápor után felettünk,
úgy
választ el, hogy semmit el nem választ,
csak
megjelenik pompásan és bolondul,
csak
ott van, mert másképp és máshol nem lehet.
Demény
Péter (sz.
1972, Kolozsvár) "fiam lehetne" alapon is olyan költő,
akiből úgy ered a szöveg, mint műkorcsolyázó buzgalma révén a
kecses nyomok a jégen. Követni lehetetlen, de vele egy pályán
száguldozni, forgolódni ösztönző élmény.
CSEKE
GÁBOR
Fakó
ég
Minden
érdekel ami a reggel vaksi fényében is
megtekinthető
a pincére roskadt padlás és a széltépázta
tető
a fulladásos halál és annak ellenszere
a
friss levegő - no persze, és
a
tűző nap és az eső -
ha
már, akkor inkább fakó ég
mely
nem hazudik parádét éppen csak szomorúan
kifeszül
fölöttem mint lanyha lepedő
mit
a szél is alig lenget és korom szitál
alá
belőle mögötte rejtett póktanya
és
kolbászfüstölő -
2011. december 2., péntek
Lírai tőzsde. SZEMELT versek (17)
KIRÁLY ERNŐ
Zaccban mélyen
Kávéscsészém alján
motoszkál arisztokrata
szemed fénye, keresed a
tökéletest a zaccban,
a varázskulcs-erő
titkos kattanását.
Rám nézel, hogy figyelem-e
ujjaid mutogatását,
mellyel körülgyalogolsz
a fekete köríveken,
belesóhajtasz mélyen a
lejátszott tragédiákba.
A szememben Király Ernő kész költőként bukott elő az ismeretlenből. Jelezvén, hogy szülőfaluja, Sóvárad levegője, földje, kézzel fogható és szellemvilága erőteljesen lírára hangolt. Király Ernő látványosan kiteljesedő költészetén ugyanakkor maradandó nyomokat hagyott Kolozsvár rejtett, ám megkerülhetetlen urbánus misztikája.
CSEKE GÁBOR
A kávé habgallérja körül
éjfélbe fúló felszín hívogat
mint bányató tükre rezzenéstelen
állja kérdő tekintetem
de csókja selymesen forró
emlék csobban s a mélybe ránt
se látok se hallok csak nézek
belé a habgallér kellős
közepébe érzem hogy tűnik át
belém a pattanó feszültség
a lüktető kortyra korty
telik-múlik életszerelem
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)