A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kötet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kötet. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. december 10., szombat

Lírai tőzsde. SZEMELT versek (22, 23)


ADY ANDRÁS
Téli hajnalok


Tőlünk tíz kerítéssel 
távolabb, egy fiatal,
újgazdag pár udvarán
ébred néhány hete a 
fajtiszta hajnal, kiáll
ólja elé, s minden alvót,
nyugtalanul a túl korai 
fényre ugat. 


Tegnapelőtt szomszédoltam,
vittem neki egy kis sötét
mérget, s azóta csak egy 
lusta, kóbor pirkadat jár
e tájon, jó későig békén 
hagyva a pihentető 
sötétséget. 


Ady Andrással (sz. 1976) közel egy évtizede ugyanazt a hajnalt, illetve alkonyt szemléljük s valljuk a magunkénak, amit semmiféle nemzedéki fáziseltolódás nem befolyásol. Intellektualizmussal álcázott lírája mélyén a biztonságát kétségbeesetten kereső gyermeki szív szorong.


CSEKE GÁBOR
Nyári alkonyok


Az  alkony különösen
augusztusban a hegy
tetejéről huhog
vörös torkát a világra tátja
á-á-á-á-á begyulladt
mandulája lobot vet
messzeviláglón úgy hogy
mindenki látja


de még sokáig
őrizzük a jelt
szemünk csakazértis áthatol 
minden homályon
oly nehéz elhinni
hogy a ránk szakadt
sötétség
a fénytől kapott felhatalmazást
- biztos ami biztos -
nyakunkon tartsa kését hajnalig





PETRI GYÖRGY
Ismeretlen kelet-európai költő verse 1955-ből


Kifakul,
mint a két zászló, melyet,
 évre-év, a kapu fölé gipszelt 
vashüvelybe kitettünk ünnepekkor, 
fakul, veszti színét a világ.


Hol vannak az ünnepek?


Vastag por alatt, 
a meleg
padlástérben hallgat 
egy szétszerelt világ.


2011. december 8., csütörtök

Lírai tőzsde. SZEMELT versek (21)


SOLTÉSZ JÓZSEF
A disznó

Jókedvem ma meleg ágyban ébredt.
Térdem átkarolva ül, és úgy néz rám,
mint akit isten tudja, mi lelt.
Meleg sodrás tajtékzik át a szobán, az utca rezzen,
húsleves illata csábít, hallom a konyhazenét,
s még kártyát vetnek gondolataim meglepetten.
Visít a kisöcsém,
majd elhallgat, mint akit élete
első halálos bűne ért tetten.
Fát vágnak az ablak alatt,
s tizenöt év után most ér el hozzám
annak a disznónak a sivítása,
aki ijedtében, késsel a szívében,
lázadozva szalad a nagyvilágba.

Soltész József (sz. 1945) úgy él bennem, mint egy emlékezetes irodalomtörténeti bunyó hőse és szenvedő alanya. Igaz, hogy költői-prózaírói munkássága jóval többet nyom a latban az egyre jobban halványuló pletykánál, engem lírai hangulatai érnek utol ma is, annyi távoli évtized után...

CSEKE GÁBOR
A sertés

Meguntam húsért sorban állni. Kész, elég volt a koránkelésből!
Tél jött - Bukarestre is,
perzselni jó zimankó. Böllérkedvű
barátommal autót kerítve meg sem álltunk
a távoli faluig
ahol rögtön a pópát kerestük, böllérkedvű
barátom mondta: ott biztosan kolivától dagad a hízó
nem sovány mosléktól melasztól krumplihajtól
s úgy is lett a pópa feleségestül
mintha megérezték volna hogy jövünk
úgy levágták szegény sertést
s gázpalackkal zsenge sárgás-rózsaszínre perzselték
mint a pinty
hogy nekünk már csak a szeletelés
a darálás a dagasztás a kolbásztöltés a fűszerezés a kóstolás
a döntsd meg a poharat
a kapd be a kóstolót
a tor mámoros öröme maradt

a pópa állapotos felesége sírt
míg számolta a pénzt
férje vigasztalta:
jó az isten, megsegít

2011. december 6., kedd

Lírai tőzsde. SZEMELT versek (20)


SOMORČIK SZ. ROZÁLIA
Mámor

Látom közelít felém
a köd szürkéskék, kemény,
nyomot hagy az égen,
délkelet az irány, éppen
lesüllyed, majdnem becsapódik
tudja nézem, most emelkedik
játszik velem, fátyol hullámzik
már rózsaszín, a szürke foszlik
szédülök, újra felrepít
szemem csukva, lángja hevít
fordulat, zuhanás, újra fel
az ég már forró, tüzel.

A Nyitrán élő Somorčík Sz. Rozália mondhatni figyelő árnyékomban hajtott ki erőteljes asszonyos lírájával. Személyesen talán még nem is tudja, milyen magasságok emelik magukhoz, de már ott ül ő is, velünk együtt, a kórust éltető közös táviródróton...


CSEKE GÁBOR
Józanodás

Kereplő kattog majd dalt nyekereg
a fejemben valami láthatatlan korong
a dallam egy és ugyanaz mint
csepegő csapból a cseppre csepp
pár hang csupán de újra és újra elakad
szemem kinyílik a hajnal fénye csupa
gyanakvás úszom az idő gyöngyöző hullámain
hömpölygő harci ricsajban mindjárt
elvisz az ördög nagyot szortyogok
orrom kitisztul de csak ideig-óráig
szipogva ülök az ágyszélen fecske a dróton gyűrött
kotta a kottatartón

2011. december 5., hétfő

Lírai tőzsde. SZEMELT versek (19)


DEMÉNY PÉTER
Szivárvány

Nem érdekel a lehetetlen és a lehetséges,
nem érdekel a szerelem és a szakítás,
nem a barátság és az ellenségeskedés,
az öröm és a szomorúság,
a tűző nap és az eső -

ha már, akkor inkább a szivárvány,
földöntúlian ahogy felragyog egy-egy képtelen,
váratlan, lenyűgöző zápor után felettünk,
úgy választ el, hogy semmit el nem választ,
csak megjelenik pompásan és bolondul,
csak ott van, mert másképp és máshol nem lehet.

Demény Péter (sz. 1972, Kolozsvár) "fiam lehetne" alapon is olyan költő, akiből úgy ered a szöveg, mint műkorcsolyázó buzgalma révén a kecses nyomok a jégen. Követni lehetetlen, de vele egy pályán száguldozni, forgolódni ösztönző élmény.


CSEKE GÁBOR
Fakó ég

Minden érdekel ami a reggel vaksi fényében is
megtekinthető a pincére roskadt padlás és a széltépázta
tető a fulladásos halál és annak ellenszere
a friss levegő - no persze, és
a tűző nap és az eső -

ha már, akkor inkább fakó ég
mely nem hazudik parádét éppen csak szomorúan
kifeszül fölöttem mint lanyha lepedő
mit a szél is alig lenget és korom szitál
alá belőle mögötte rejtett póktanya
és kolbászfüstölő -

2011. december 2., péntek

Lírai tőzsde. SZEMELT versek (17)


KIRÁLY ERNŐ
Zaccban mélyen


Kávéscsészém alján 
motoszkál arisztokrata 
szemed fénye, keresed a 
tökéletest a zaccban, 
a varázskulcs-erő 
titkos kattanását.


Rám nézel, hogy figyelem-e 
ujjaid mutogatását, 
mellyel körülgyalogolsz 
a fekete köríveken, 
belesóhajtasz mélyen a 
lejátszott tragédiákba.


A szememben Király Ernő kész költőként bukott elő az ismeretlenből. Jelezvén, hogy szülőfaluja, Sóvárad levegője, földje, kézzel fogható és szellemvilága erőteljesen lírára hangolt. Király Ernő látványosan kiteljesedő költészetén ugyanakkor maradandó nyomokat hagyott Kolozsvár rejtett, ám megkerülhetetlen urbánus misztikája.


CSEKE GÁBOR
A kávé habgallérja körül


éjfélbe fúló felszín hívogat
mint bányató tükre rezzenéstelen
állja kérdő tekintetem
de csókja selymesen forró
emlék csobban s a mélybe ránt


se látok se hallok csak nézek
belé a habgallér kellős
közepébe érzem hogy tűnik át
belém a pattanó feszültség
a lüktető kortyra korty 
telik-múlik életszerelem