2010. április 26., hétfő

Pót-Káfé: Két szó a Káféról


… ami Café Stockholm - Toronto címmel indult kétszemélyes honoldalnak.

Tulajdonosa mindvégig Moshu, aki rövid idõvel az indulás után a szerkesztéstől visszalépett. Viszont az ő javaslata volt a szerzői gárda kiszélesítése, akkor kezdtem el “ismerős barátaim” bevonni szerzőkként meg szerkesztőkként a munkába. Debreczeni Éva volt különösen nagy segítségemre, Cseke Gáborral irányt változtatott az akkor már Káfénak nevezett Káfé - bejöttek a fényképek, "irodalmi és fotóművészeti napilap"-nak tituláltuk az onlájn vállalkozást. Ha valamit nagyon sajnálok a Káféból, akkor azok a képek, több mint ezer, nem tudom, van-e még ilyen album honoldalon? A szövegeket, ugye, folyamatosan olvastuk, azok azonnal beépültek, elvesztésük nem olyan nagy fájdalom, legalábbis most úgy érzem, a fotókat szívesen lapozgattam utólag is.

A Káfé úgy volt irodalmi lap, hogy nem volt az tulajdonképpen, fogalmazhatok talán úgy, hogy egy laza szervettségű szerzői gárdától közölt szövegeket, illetve Cseke Gabi fotósgárdája mutatkozott be
benne. Fő érdemének éppen ezt tartom, hogy lehetőséget biztosított a publikálásra, ráadásul azonnal. A másik erénye, hogy nem másolta le az irodalmi lapokat, nem volt rá ereje sem, hiszen, legalábbis ami engem illet, én a kávészüneteimben olvastam meg szerkesztettem, ezeket a sorokat is úgy írom. Az olvasói meg a reggeli kávé mellett csemegézték, ahogy azt Bölöni Domi megverselte. Ugyanolyan fontosnak tartom, hogy két külön gárda: az erdélyi írók meg a nem-erdélyi írók és művészek -
Budapesttől Bilbaoig, Genftõl Stockholmig benne békésen megfértek. Szabadsága minden szerkesztőnek annyi volt, amennyit csak felvállalt, nekem kikötésem mindig is arra redukálódott, hogy se sztalinisták, se a Jehova tanúi ne szerepeljenek a Káféban. Vagyis a végletek. Sose szóltam
például, hogy az én ízlésemnek valami nem felelt meg.

Köldöknézésre meg önszerveződésre, egyéb funkciókra nem maradt energiánk; azt ugyan szerettem volna, ha olyan munkatársra találunk, aki jobban reklámoz minket, s voltak még ötleteim, de figyelembe kellett vennem a körülményeket. Arra kérem azokat, akik a Káfét megítélik, vegyék ezt maguk is figyelembe.

Hogy lesz-e folytatása, nem tudom, amikor ezeket a sorokat írom. Moshu, akit hálám örökké elkísér, nem mondott nem-et, hanem azt ígérte, hogy gondolkozik a megoldáson. Ketten is ajánlkoztak ideiglenes megoldással – igen rendesek, de ajánlatuk nem megoldás hosszú távon. Cseke Gabi
beindította a Pót-Kávét saját blogján. Jómagam indítottam egy "körlevelet" Káfé lista névvel, aki akarja, arra feliratkozhat, barátokat felirathat. A körlevél nyilván nem helyettesíti a Káfét, nem olyan elegáns például, viszont ingyen van, könnyedén "elõállítható" és nagyon effektív: házhoz megy. A Pót-Káfé meg a Káfé lista részben fedi, mindenképpen kiegészíti egymást, laza újra az együttműködés. Talán még ”sármja” is akadt így: mint egy gombatelep, úgy létezik…

Gergely Tamás
Stockholm, 2010. április vége

(Illusztráció: egyik ad hoc fejlécünk egyike)

Pót-Káfé: Kő és tükör között

Hadnagy József verse

Sem a madárdallal
kopogtató hajnal,
sem a tegnapi rozsda
színezte vízzel
zuhanyzó reggel,
sem a zenit
fogasáról
bő redőkben
aláhulló dél,
sem a Göncölszekéren
farsangoló este,
sem az esőlábakon
viharzó éjszaka,

te magad
egy messziről
elhajított kő
és a tükör között.

(A megszűnt Káfé portál hírleveléből)

Hír+komment a Riportnak (3)


Úhabb kérdések jöttek, újabb válaszokat küldtem. Gondolom, ez is, az is érdeklődésre tarthat számot. Még...

*

1. Támogatja a tanügyi törvénytervezetet az RMDSZ. A kormányon lévő szervezet szerint a tervezet közoktatásra vonatkozó része számos kedvező előírást tartalmaz a kisebbségek számára. Így a magyar gyerekeknek nem kell románul tanulniuk Románia földrajzát és a románok történelmét, s a kisebbségi diákoknak külön tananyag szerint tanítják a román nyelvet. Az oktatási törvény felsőoktatási fejezete egyértelműen garantálja a kisebbségi nyelven való felsőoktatást.
A törvénytervezet meghatározza a multikulturális és többnyelvű egyetemek státusát, lehetőséget ad önálló karok létrehozására is a kisebbségek nyelvén. A tervezetet a kormány jóváhagyása után a törvényhozásnak kell megvitatnia s elfogadnia sürgősségi eljárással.

1. A támogatás egészen természetes; sőt, még szép... A többit hiszem, ha látom. Sajnos, a tanárok sztrájkja mindent elsöprő kételyeket ébreszt bennem mindenfajta reformtörekvés sikere iránt.

2. Alkotmányellenesnek nyilvánította az Alkotmánybíróság az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) működését szabályozó törvény több cikkelyét. Az alkotmánybírák a jogszabály két teljes fejezetét „dobták a szemétbe”, ez által az intézmény nem ellenőrizheti többé a köztisztségviselők vagyonát, nem fordulhat az ügyészséghez, ha eltéréseket észlel a vagyonnyilatkozat és a birtokolt javak között. A taláros testület azokat a cikkelyeket nyilvánította alkotmányellenesnek, amelyek ellentmondanak az alkotmány azon bekezdésének, amely kimondja: a vagyon megszerzésének törvényes jellege vélelmezett.
„Nem a javak tulajdonosának kell bizonyítania, hogy törvényesen szerezte vagyonát, hanem - ügyészségi eljárás esetén - a vádhatóságnak kell bizonyítékot szereznie a törvénytelenségekre” - nyilatkozta Puskás Bálint alkotmánybíró, aki nem kívánta részletezni, milyen formában érinti majd az ANI működését a döntés.
Boc miniszterelnök szerint a kabinet sürgősségi rendelettel módosítaná az ANI-törvény azon cikkelyeit, amelyeket az Alkotmánybíróság az alaptörvénnyel ellentétesnek minősített. A Mediafax hírügynökségnek névtelenül nyilatkozó források szerint a kormány annak lehetőségét is elemzi, hogy a parlament sürgősségi eljárással oldja fel az alkotmányossági konfliktust.

2. Az alkotmánybíróság olyan, akár a hajdani törzsi társadalomban az Öregek Tanácsa. Lehet ellene berzenkedni, de fölösleges. Ha valaki túl akar járni az eszükön, akkor vegye a fáradságot és gondolkozzék alkotmányos észjárásban.

3. Az európai államok többségéhez hasonlóan Romániában is napokra leállt a légi forgalom, miután az Izlandon kitört Eyjafjallajökull vulkán kráteréből felszállt kiterjedt hamufelhő a román légtérbe is eljutott. A sürgősségi esetek kezelésével foglalkozó kormányzati bizottság ülése után Emil Boc miniszterelnök azt mondta: a hamufelhő az egész román légteret betöltötte, de a légszennyezés mértéke nem lépi túl a megengedett értékeket.
Az izlandi vulkánkitörés nyomán felszálló hamufelhő egész Európában megbénította a légi közlekedést, mivel a több ezer méteres magasságban szálló porrészecskék tönkretehetik a sugárhajtású repülőgépek turbináit, így az európai államok többsége lezárta légterét. A világ légi forgalmában keletkező kár értéke nagyobb lesz annál is, mint amelyet az Egyesült Államok ellen 2001. szeptember 11-én elkövetett terrortámadások okoztak - véli a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO).

3. Szomorú látni, hogy egyre fakul valamikor nevezetes és perdöntő mondásunknak a fénye, ami így szól: „Több is veszett Mohácsnál...”

4. Megállapodás született a Demokrata-Liberális Párt (PDL) és az RMDSZ között a közszolgálati televízió és rádió működését szabályozó törvény módosítása ügyében többek között arról, hogy a két intézmény igazgatótanácsának tagjait ezen túl nem a parlamenti pártok, hanem a civil szervezetek delegálják, s a két intézményben szétválasztják az elnöki tisztséget és az igazgatótanácsot az intézmények menedzsmentjétől.
A közszolgálati média politikamentesítésének ötletével a PDL képviselői rukkoltak elő, amit hevesen elleneztek az RMDSZ vezetői, attól tartva, hogy a szövetségnek nem marad képviselője a testületekben. A megállapodás szerint a két közszolgálati médium igazgatótanácsának 13-13 tagja lesz: 11-11 tagot a civil szervezetek delegálnak, egyet-egyet a magyar kisebbség és egyet-egyet a többi nemzeti kisebbség.

4. Mivel a tévézés mindinkább elsősorban pénzkérdés, a vezetőtestületek összetétele csak masni a csomagon, ami odabent, úgy néz ki, meglehetősen huzatos...

5. Ünnepélyes keretek közt adta át Gémesi Ferenc, a budapesti Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős államtitkára a Nemzeti jelentőségű intézmény címet és a hozzátartozó kis réztáblát a kolozsvári Iskola Alapítvány székhelyén.
A jelentős anyagi támogatással járó titulust idén többek között a marosvásárhelyi Studium-Prospero Alapítvány, a Protestáns Teológiai Intézet, a Helikon és a Látó folyóirat, a Csángó Oktatási Program, a Téka Alapítvány és az Aradi Kamaraszínház kapták meg. „Amikor kitaláltuk azt, hogy legyen egy olyan intézményi kör, amely a magyar kultúra és tudományosság szempontjából fontos intézményeket foglal magában, azt tartottuk fontosnak, hogy kiszámítható környezetet teremtsünk ezeknek az intézményeknek egy teljes kormányzati ciklus erejéig - nyilatkozta Gémesi. - Így négyévente egyszer kell megállapodni abban, hogy mekkora támogatást kapnak az intézmények, létezésük nem függ attól, hogy kapnak-e pályázati úton pénzt a működésükre.”

5. Többször olvastam, s mondhatom, jó kis (?) könyv a Réztábla a kapu alatt. Lám, most a politikusok is elővették. Igaz, a réz világpiaci ára nem alacsony...

6. Pedofil ügybe keveredve lemondott egy belga katolikus püspök. Pontosan nem tudni, hogy az állítólagos bűncselekményt ő követte-e el, vagy valaki más, s ő csupán elhallgatta az ügyet. Az egyház nem közölte, hogy ki az a püspök, aki lemondott, és azt sem, hogy pontosan miért döntött így, de a belga nemzeti hírügynökség, a Belga úgy tudja, hogy Roger Vangheluwe-ről, a bruges-i püspökség vezetőjéről van szó, és az ügy súlyos. Vangheluwe később maga ismerte el, évekkel ezelőtt zaklatott egy fiút.
Az ír katolikus egyháznak immár három püspöke mondott le az utóbbi időben hasonló okok miatt, XVI. Benedek pápa nemrég fogadta el a pedofil ügyek eltusolása miatt bírált James Moriarty püspök lemondását. Németországban egy gyermekverő püspök nyújtotta be lemondását, míg a mexikói bíborost ugyancsak egy pedofil ügy elhallgatása miatt támadják.

6. Minden pedofil-ügy súlyos, és mindegyikre létezik ilyen-olyan magyarázat. Örvendetes, hogy az egyház is belépett az üldözők közé, s szomorú, hogy saját udvarán sok a sepregetni való.

7. Tőkés László európai parlamenti képviselő meghívására szeptemberben két napra Erdélybe látogat a Dalai Láma. Ezt Tőkés jelentette be a háromszéki Csomakőrösön zajló Kőrösi Csoma Sándor Napokon. A csomakőrösi református templomban tartott istentiszteleten elmondta: nemrég megérkezett a hivatalos visszajelzés, miszerint a Dalai Láma elfogadta a meghívását, és idén szeptemberben két napra Erdélybe is ellátogat. A román Külügyminisztérium pontosításokkal élt a meghívással kapcsolatban, míg Tőkés László a külügy pontosításait pontosította.

7. Szegény Mihály király is milyen nehezen jöhetett be az országba, pedig ő úgymond hazajött volna. De azért valahogy a Dalai Láma is megkapja a zöld utat. Azért fizetik a diplomatákat, hogy megtaláljanak minden létező Janus-arcú megoldást.

8. A költségvetési kiadások csökkentése volt a központi témája annak a találkozónak, amelyre Traian Băsescu az elnöki hivatalba rendelte a Boc-kabinet tagjait. A találkozó vártnál békésebb légkörben zajlott, előzőleg azért lehetett feszültségre számítani, mert az államfő egy héttel azelőtt kemény szavakkal bírálta a kormányt többek között a közalkalmazotti leépítések szerinte túl lassú üteme miatt.
„Engem is meglepett, hogy a találkozó konstruktív, normális légkörben zajlott. A beharangozottaktól eltérően inkább segítő szándékot érzékeltünk az államfő részétől, nem számonkérést és szemrehányást” - nyilatkozta Kelemen Hunor művelődési miniszter.
Az elnöki hivatal közleménye szerint a kormánytagokkal folytatott konzultáción elsősorban a költségvetési kiadások csökkentése, a decentralizáció kérdése, illetve az Országos Feddhetetlenségi Ügynökséget érintő alkotmánybírósági ítélet került terítékre. Az Agerpresnek név nélkül nyilatkozó források szerint a találkozón nem volt napirenden az alkotmánymódosítás kérdése.

8. Egyszer majd úgy is kiderül, miről tárgyaltak. Az, hogy milyen volt az elnök, atyás vagy szemrehányó, a kormánytagokat lehet, de rajtuk kívül a kutyát se érdekli.

9. A fővárosi törvényszék jóváhagyta a független képviselők kérését, hogy Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) néven parlamenti pártot jegyezzenek be. A Szociáldemokrata Pártból (PSD) és a Nemzeti Liberális Pártból (PNL) dezertált honatyák számára létrehozandó alakulat a tervek szerint bal-közép irányultságú lesz. Sajtóinformációk szerint az új párt elnöke Marian Sârbu, ügyvezető elnöke Gabriel Oprea, tiszteletbeli elnöke pedig Cristian Diaconescu lesz.

9. Díjazni kellene az ötletet, hogy miként lehet ideológiát mellőzve, gyorsan és bérmentve parlamenti pártot fabrikálni - választások nélkül.

10. Huszonöt tagú alkotmánymódosító bizottság létrehozását szavazta meg a parlament két házának együttes plenáris ülése. A testület összetétele is pártokon felüli támogatást élvezett; eszerint a demokrata-liberálisok és a szociáldemokraták nyolc-nyolc, a liberálisok négy, az RMDSZ és a függetlenek két-két, a nemzeti kisebbségek pedig egy tagot delegálhatnak az alkotmánymódosító szakbizottságba. A kétharmados többséggel döntő testület elnöke a PDL-s Daniel Buda, helyettesei egy-egy liberális és szociáldemokrata honatya lesznek. A titkári teendőket Varga Attila és Varujan Pambuccian látják el, a szövetség másik „alkotmánymódosító képviselője” Márton Árpád lesz. Mint ismeretes, a tavalyi elnökválasztás első fordulójával párhuzamosan Traian Băsescu államfő kezdeményezésére népszavazást tartottak az egykamarás parlament felállításáról és a képviselők számának háromszázban való maximalizálásáról. Az ellenzéki pártok nem szorítkoznának csupán a népszavazáson feltett két kérdésre.

10. A hírt azóta felülírta az élet, a kormány már megmutatta, hogyan képzeli Ő az alkotmánymódosítást. Lesz itt még közelharc és kézitusa!

2010. április 25., vasárnap

Pomogáts erdélyi irodalomtörténetét olvasva... (4)

Többen is jelezték menet közben, hogy kedvükre való az olvasónapló csipkelődő, kötekedős stílusa. E dicsérettől viszont elszégyeltem magam és mindjárt újra értékeltem meghirdetett alapállásomat: valóban ez az én tisztem, hogy ceruzával a kezemben a hibákra, elírásokra vadásszak? Hiszen ugyanezt akárki meg tudja tenni, méghozzá könnyű szerrel a "másnak" a művével, azon egyszerű oknál fogva, hogy a szálka a más szemében... Ugye, világos, miről akarok beszélni.

De mert az induláson jócskán túlvagyunk, s az irányt már csak korrigálni lehet, megváltoztatni nem, időről időre azt is le fogom szögezni, hogy mi az alapvetően jó és megnyugtató Pomogáts művében, ami revízióra nem, pusztán kiigazításra szorul.

Ami tetszik nekem: a struktúrája. Hogy a folyamatok bemutatása mellett nem sajnálja az időt-energiát egy-egy alkotó elemzésétől, még akkor is, ha ez mások kizárásával jár. Akiknek külön fejezetet szán, azok valóban a kiugró teljesítménnyel vagy a folyamatokban játszott szerepükkel kitűnnek az átlagból. A könyv további erénye, hogy át van szőve utalásokkal: hol az első, hol meg a készülő harmadik kötet irányában. Ezek az utalások abban segítenek, hogy könnyebben eligazodhatunk a tárgyalás óriástérképén. A folyó szöveget nem szakítják meg unos-untalan vonatkozó jegyzetek, amelyek miatt az olvasónak idegesen lapozgatnia kéne. Egyszóval, olvasmánynak sem érdektelen - távolról sem olyan, mintha az ember egy telefonkönyvet vagy egy értelmező szótárt olvasna.

Csakhogy, közben néhány aláhúzást is tettem, mégpedig a

129. oldalon,

ahol Jánosi János irodalomtörténészt igyekszik egyetlen mondattal besorolni a "futottak még" fejezet többi várományosa mellett. Csakhogy ez az egy mondat is hamis; nem azt kifogásolom, hogy - ha már megemlítette egyáltalán - miért nem hosszabb (bár lehetett volna, de ez apróság), hanem azt a megjegyzést, hogy "Ion Ianosi néven is publikált". Ebből a gyanútlan olvasó azt hihetné, hogy a derék Jánosi, miközben szakmáját művelte, olykor román szerzői nevét is használta. A valóság azonban ennek éppen a fordítottja: Jánosi János rendszerint Ion Ianosi néven publikált, román nyelvű szövegeket, amelyek közül néhány magyar nyelven is megjelent, Jánosi János aláírással. (Kérem ezt a megjegyzést ténykérdésként kezelni és mindenfajta értékítélettől elvonatkoztatni.)

A 130. oldalon

feltűnik Hajdu Győző is, akit ugyancsak nem lehet kihagyni az erdélyi irodalomtörténetből. A bemutatását záró passzus ("Az 1989-es romániai forradalom után elmenekült Marosvásárhelyről, Bukarestben telepedett le, és román szélsőjobboldali körökben vállalt szolgálatot...") tévútra viszi az olvasót: Hajdu ugyanis nem hogy a szélsőjobbal, de még a jobbal sem paktált le: szélsőségesen nacionalista szocialistákkal vállalta a közösséget, ami nem teszi ugyan rokonszenvesebbé, de a kettő nem ugyanaz.

A nemzetiségtudomány műhelyei c. fejezetben, ahol Balogh Edgár, Gáll Ernő, Mikó Imre, Benkő Samu, Tóth Sándor, Tordai Zádor, Balázs Sándor, továbbá nyelvtudományunk jelesei szellemi tevékenységét veszi számba, Pomogáts Béla igen helyesen - elöljáróban - közel fél oldalt szentel arra az 1981-ben propaganda céllal megjelentetett vaskos kötetre, amely A romániai magyar nemzetiség címen ma is ott található a könyvtárak polcain és némi kritikával ma is igen használható forrásanyag. A különböző tanulmányokból (anyanyelvű oktatás, természettudományos irodalom, társadalomtudományi gondolkodás, nyelvtudományi kutatások, néprajzi munka, folklórgyűjtés, múzeumok, könyvtárak helyzete, könyvkiadás, irodalom, publicisztika, sajtó, színjéátszás, zenei élet, képzőművészet, egyházak tárgykörökben) összeállított kötet koncepcióját ismertetve, Pomogáts úgy jellemzi a szerkesztőként feltüntetett Koppándi Sándort

a 134. oldalon,

mint "a bukaresti hatalomnak teljes mértékben elkötelezett nemzetiségpolitikus". Igazság szerint K. S. világéletében pártfunkcionárius volt: előbb a kommunista ifjúsági szervezet vezetőségében kapott megbizatást, egy időben a KISZ KB titkára is volt, majd területi pártmegbízottként dolgozott addig, amíg a Román Kommunista Párt központi bizottságának apparátusába került: előbb a szervezési osztályhoz tartozó Romániai Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa titkáraként, majd a propaganda- és sajtó osztály felelős munkatársaként dolgozott a rendszerváltozásig. Pártfeladatként, de távolról sem szakértőként döntött és képviselte a párt álláspontját nemzetiségpolitikai ügyekben. Ezek után mi sem természetesebb, mint hogy a bukaresti hatalomnak volt elkötelezve, hiszen ezen alapult egész egzisztenciája!

A 157. oldalon,

ahol a tudománytörténész Benkő Samu élete és munkássága kerül terítékre, megtudjuk, hogy B. S. "1948-ban részt vett a magyar forradalom centenáriumi ünnepségének szervezésében". Azon túl, hogy a mondat kissé általános, és sehogy sem derül ki belőle (de még a szövegkörnyezetből sem!), hogy szerző milyen centenáriumi ünnepségekre gondol - bár pontosíthatta volna -, s ezek az ünnepségek milyen helyszínen zajlottak-e (egy "megspórolt", de szükséges jelzőn múlik az egész), az is erősen furdalja az oldalamat, hogy ha ez B.S. esetében fontos esemény, akkor azt is jó lenne megtudni, hogy még kik vettek részt a szervezésben - feltételezve, hogy nem egyedül bonyolította le e nagyszabású eseményt.

A 161. oldalon

szemet szúr a Benkő Samu tevékenységét summázó mondat szórendje: "Az erdélyi értelmiség történelmi tapasztalatai azt példázzák, hogy nemegyszer igen mostoha körülmények között is értékes munkát lehet végezni - ezt mutatja Benkő Samu személyes élettörténete." Árnyalati kérdés ugyan, de talán a mondatban a "lehet" kihangsúlyozása mindennél fontosabb, a fogalmazást így igazítom ki saját példányomban: "nemegyszer igen mostoha körülmények között is lehet értékes munkát végezni".

A Balázs Sándor filozófusról szóló fejezetben,

a 170. oldalon

említés történik B. S. -nak a romániai diktatúra utolsó éveiben kiadott szamizdat, a Kiáltó Szó c. folyóirat szerkesztésében játszott szerepéről, majd felsorolásban ismerteti, kik vállaltak még részt e kockázatos munkából: "a többi között Beke György, Tóth Sándor, Tóth Sándor, Csép Sándor, Kántor Lajos, Sipos Gábor, a jó nevű levéltáros, Visky András költő, Pillich László újságíró, a fiatal Jakabffy Tamás, valamint Tőkés István református teológiai tanár és fia: Tőkés László, illetve a román értelmiség náhány demokrata képviselője, például a kommunista rendszer ismert bírálója, Doina Cornea és az ifjú Marius Tabacu." A felsorolás, bár nem teljes, majdnem kimerítő, egy gondot okoz viszont néhány személy azonosítása: személy szerint nincs mit kezdenem sem a Jakabbffy Tamás, sem a Marius Tabacu "ifjúságával", miközben más ifjakról tudom, hogy az egyik költő, a másik újságíró, a harmadik valakinek a fia. Itt fűzöm hozzá, hogy Jakabffy Tamás ma közíró, karnagy, Marius Tabacu pedig zongoraművész, műfordító televíziós-filmes szakember. Igaz, annak idején majdani pályájukból még nem sok látszott, de azért már mindkettő látható jelét adta elhivatottságának.

(Folytatom)

2010. április 24., szombat

Pót-Káfé: Donor

Gergely Tamás / Stockholmi tudósítás

Ez évben – végre – férjhez megy Victoria svéd királykisasszony, a trón várományosa. Ha korát nézzük, hamarabb is mehetett volna, ha lehetőségeit – hát bizony szomorú egy királykisasszony sorsa, a királyi család nem egyből és nem szívesen egyezett bele a házasságba egy közrendivel. Aki nem nemes, vére nem kék.

Még a királyi intézmény is veszített népszerűségébõl, állítólag alig több, mint ötven százaléka a lakosságnak támogatja, s ha igaz, éppen azért, mert a leeendő férj nem nemesi sarjadék.

Megjelent most a lapok hasábjain egy Ulrika Sparre nevű művész, aki hajlandó nemesi vérét donálni Danielnek: május 7-én 16.30-kor várja egy nackai (Stockholm) központban, ahol a transzfúzió megtörténthet. A Sparre család 1649 óta a svéd nemesség között a 11. helyet foglalja el, viszont Ulrikának sem nőként, sem művészként, sem leszármazottként nincs szüksége nemesi vérére.

Jó húzás, mi?! Gúnyolódás a közvéleménnyel! Már-már művészet!


Illusztráció: Ulrika Sparre Eldorado c. instalációjából (honlapja megtekinthető itt)

Erdélyi és csángó költészet: Kameniczky Antal


1947. július 17-én született Borszéken, iskoláit a marosvásárhelyi zene- és képzőművészeti líceumban tett érettségivel végezte. Szülővárosában él. Verseit a hazai magyar lapok közölték. Szerepelt a 101 vers a Székelyföldről (Kriterion) és a Salamon Ernő Irodalmi Kör Találkozások c. antológiájában. Kötetei: Árnyak köntösében (Hoppá), Ha félreáll az angyal (2008, F&F International).


Havas november

Hóbuckákra kék árnyék tapad.
Fény a hóval néz farkasszemet.
Körfűrész fényfűrészport havaz
s fényt hasít pergő fűrészlemez.

Késő őszben téli alkalom
Gruzda páter máris festené.
Téli kép az őszi ablakon,
tájképfestő, csendes Istené.

Új november, nagyfejedelem,
fél kézzel havas fenyőt kidönt!
Délutánom ágyba fektetem,
délig tart téli félidőnk.

Este jön, pokróca rámhever.
Kis fotelben csendben görnyedek.
Ötletek rugója felteker
és magányom verssé pörgetem.


Lehajló fűzfaág

Lehajló fűzfaág a derekad.
Feküdtem lent a hosszúszálú fűben.
Levélkék érintették arcomat,
az illatod ott bujkált minden rügyben.

Feletted felhők szálltak messzire,
mint vándorútra készülő hegyormok.
Itt nincsen senkinek már senkije
megállítni sok száz futóbolondot.

Lehajló árnyék, emléklombú ág,
hajolj fölém, míg fekszem itt az ágyon.
Friss illat, karcsú testű ifjúság,
halolj fölém, érintésedre vágyom.

Kinek futásra sincs már ereje,
hősként hever a rozzant, régi ágyon.
Öreg, beteg, mit kezdjenek vele
kint Pesten vagy kintebb a Hortobágyon?

Kettétört ág meghajló derekad.
A lombod helyén húsz veréb tanyázik.
Egy hosszú élet telt el, messze vagy.
Itt nyirkos minden és penész virágzik.


Nincsen…

Nincsen vége télnek, helye nincsen nyárnak,
régen hullt havakra havasok vigyáznak.

Vágyaink vöröse vénül, nem virágzik,
puszta lelkünk mélyén nincs örömoázis.

Kétely küzd a hittel, és mindig lebírja.
Zendül egy utolsót földre ejtett líra.

Gyapjas felleg alján téli tűz melenget,
hajnalban szavunkon látszik a lehelet.

Fecske helyett villám nyilall át az égen,
villámát a lélek nem találja mégsem.

Elszántott telkünkről másnak gyűl a haszna,
gazdagságunk másnak egy kisebb Alaszka.

Bálványok, keresztek minket meg nem óvnak,
nincsen helye földjén székely-eszkimónak.


Áldozat vagy semmi sem

Leszállt a köd, fészkén fehér madár,
a fészke téli zuzmorás határ.
Az õszutón jött, hozzánk költözött,
fehéren fészkel kis folyók fölött.

Elment a fecske, õ velünk maradt.
Az alvó erdõ: eltûnt akarat,
ott volt a déli domboldal mögött.
Legyint a táj, a kocsma felköhög.

Tört pápaszem a tócsák fél szemén,
rálép a ló, a ballagó tehén.
Sötéten hallgat láb alatt a föld.
Felejt az ember, részeg s újra tölt.

A tél kemény markával megragad,
a kedv törik, a hajnal elhasad.
Az ablakokra szórva jégvirág,
káromkodást cifráznak így s imát.

Könnyû vagyok, felcsippent már a pap,
szent ostyaként fehéren felmutat.
Az élet áldozat vagy semmi sem.
A munkás elfárad, majd megpihen.

(2003. november 26.)


A köd

A táj fején köd, szürke kucsma
mélyen behúzva homlokába.
Úgy néz az őrség, mintha látna,
hiába áll, inkább aludna.

Erdélyország sok régi őre
most mélyen alszik, ők vigyázták
a "két pogány között " az Árvát.
A váraik már romba dőltek.

Sötét van Transylvániában
és nő a köd a fény határán.
Kufárkodnak most itt javában,

adnak, vesznek s mit kapnak árán:
a koldus népnek minden átkát,
de számításuk megtalálják.

(2004. január 2.)


Árnyak köntösében

Helyet cserélek már a porral
keréknyomon a láb alatt,
melyen egykedvûen taposnak
s a szél játéka felkavar.

Esõ után a völgy ölében
fehér pólyában köd vagyok.
A fák tövéről fák hegyére
vonszolnak ázott angyalok.

Barlangok ölén éjszakázom,
ruhám s nevem barlangsötét.
Belém hasítnak fáklyalángok
rámgyújtva árnyak köntösét.

Fáj az élet helye bennem.
Az ífjúság, a munkakedv
elhagytak s róluk már letett
és messze elkerül a tett.

Nem kondultam, harang, ha voltam.
Bűnöm sincs, mégis meglakoltam.

(2005. május 20.)


A mindenség pora

Sötét pányvát hajít reánk az ég,
esténk gerince görbül éjszakába.
A végtelen ma éjjel egy marék
s a csendnek hajnalig alig van ára.

A mindenség porát hintik körénk,
egy lassú csillag ráfagyott az égre
és nem tudom mindez miénk, övék,
mert nincsenek saját mércénkkel mérve.

Alázva, sértődötten, Istenem,
nekünk lázad csak lázasan az elménk,
hogy rajtunk kívül ott a végtelen.

Örök halált vagy életet keresnénk
s bizonyságot egyikre sem kapunk.
Álmunkban is csak vendégek vagyunk.


Távózóban

Reménye vesztett, széthullt nemzetem
Úgy távozol, mint én majd-vesztesen
S a sírokat, hol elsüllyedt hazád
Felhagyja, elszármazva unokád.

Nevet változtat, nyelveket tanul
S a gyermekéhez nem szól magyarul.
Virágcsokor e nyelv-vágott virág
Elhull a szirma, rá bárhogy vigyázz
Elvágtad annak már a gyökerét.

Lopott nyelven őszinte a beszéd?
Szólhatsz álmodban anyanyelveden
Vagy mormolsz régi nótát csendesen
Ha ébren honvágy hivogat haza
S lassan kiégett izzó parazsa.

Vesztes maradsz, ha nyersz is a cserén,
Csak szolga vagy, ha gazdag is, szegény.


Nem lehet

Lehet egy csókban mindig megmaradni
s a gondot végre máshoz férjhez adni,
pár szóval más lelkében megremegni
lehet-e versnél nőt jobban szeretni?

Hihetni, mit remény súg sima szájjal
és elpirulni szál tavaszsugárban,
lehet megifjodni késő szerelemben,
farkassá válni mély farkasveremben?
Nem lehet. Jó, ha szavad szót fogad
és szádból nem hiányzik sok fogad.

Örülj, hogy nem vett sodrába a semmi
s majdnem mint csikó tudsz füvön heverni.
Kössél nyakába csengőt, el ne vesszen versed,
ha elcsatangol, tudjad hol keresd meg.

(2008. március 24.)


Ne mázolj homlokára csillagot

Ha csillagkondát, mint kanász terelgetsz
s ezüst patájuk peng a kék jegen
a körmöd fújva verseket fejelgess
egy kis meleg, hogy lelkeden legyen!

Ha jársz csapásán álmod asszonyának
és egyetlen nyom sem vezet feléd,
szűkítsd körük, tereld be rímkutyákkal,
de meg ne lesd a céljuk semmiképp!

Vagy hagyj fel verssel, kedves öncsalással
és prózát küldjél női útitársnak,
ne mázolj homlokára csillagot,

az jobban illik szárnyas paripához,
ha holdon áll s igézi a napot.
A céda asszony esküszik vagy átkoz.

(2008. február 13.)


Szonett a végső tétlenségről

A lélek bennem nyugtot nem talál,
mint huzalon a billegő madár .
Kitartását nem kéri érdemül,
még ing a dróton, aztán elrepül.

Kinek tükröz a kék szem majd eget,
ha két szememnek látni nem lehet?
Teremthetnek sok működő csodát,
megjátszom végleg majd az ostobát.

Cserben hagyom a hű rímpárokat,
a múzsám máris máshoz látogat.
Sokallnom nem kell hozzánk költözőt

s bámulnom, ki vadhajtást öntözött.
Nincs hollóposta s hír, amit vihet.
Hitetnem nem kell régen nincs hitet.

(2007. július 1.)

Szerkesztette: Cseke Gábor