2009. július 1., szerda

Kölcsönsorok 2/18


PETRE CIMPOEŞU

Született 1952-ben, Vasluiban (Moldva). Ploiesti-en a Kőolaj- és Gázipari Főiskolán 1976-ban mérnöki képesítést szerez. Mérnöki tevékenysége mellett publicisztikai-művészi tevékenységet folytat: könyvkereskedő, újságíró, majd bábszínházigazgató, rendszermérnök, könyvkiadással is foglalkozik. Kultúrmenedzser a bákói művelődési igazgatóságon. Fő műfaja a próza, több regénye írószövetségi díjat nyert (Amintiri din provincie, Erou fara voie, Povestea marelui Brigand, Simion Liftnicul. Roman cu îngeri si moldoveni, Christina Domestica si Vinatorii de suflete), számos idegen nyelvre lefordították. Versei is figyelemre méltóak.


Schopenhauer sültet ebédel
(Schopenhauer mâncând friptură)

ez itt egy lúd volt
a neve Roland megkedveltem még libuska korában
életreszóló barátságot esküdtem a név mit neki adtam mindent elárul
az érzelmeimről nem is beszélve
anyjának apjának tekintett
és mindenüvé követett
vakon bízott bennem - ó Roland
ezért nem vágtam le sajátkezűleg
a cselédekre bíztam a dolgot
(de azért meglestem őket az ablak mögül
háborgó érzelmektől rabulejtett szívvel)
Roland kényeskedve a tőkére hajtotta fejét
bízva benne hogy nem érheti baj -
elvégre oltalmam alatt állt! -
jaj, Roland - ez maga a halál!
A cselédet ki a fejszével nyakadra sújtott
megbüntettem utólag
valamilyen ürüggyel
úgy rémlik a szűrét is kitettem -

tálamon a sült nem éppen Roland
íze bár enyhén őt idézi
s vigasz egy eltűnt hű barátért

A rettegett boldogság
(Teama de fericire)

Félek hogy túl boldog leszek - mondtam már neked
ezért illőn szeretjük egymást - és elvittelek
egy város vasúti állomására nagyhirtelen
ahol otthonosan várt ránk a váróterem
mely kihalt volt mint holdfényben a rét
váratlan gyöngédségünk helyszínét
szemközt a csomagmegörző vigyázza
a padra ültünk mellettünk kályha
úgy tettünk mintha lennénk paraszt s az ő neje
aki a városba jött fel estefele
legyen neki is 4 liter teje

Attól tartok hogy túl boldog vagyok
nem érkeznek s nem is indulnak vonatok
alszol a vállamnak dőlve
érzem milyen súlyos az álmod tőle
a boldogság hosszasan reménytelen
várakozástól feledett várótermeken
belép egy rendesnek tűnő polgár
lopott gabonával teli zsákot lóbál
egy másik meg bőszen telefonál
ecsetel egy frissen botrányos esetet
senki se kérdezi mi történt veletek
hát személyi igazolványotok van-e
mintha senki se törődne vele
mily illedelmesen szeretjük egymást
csak te kérded meg nagysokára
holnapig mennyi van még hátra
tudom is én,
azt hiszem ez most épp a szerelem
ideje s benépesül a váróterem
induljunk hát - nincs mit tennünk

Félek
túl boldogok lettünk

Vidéki emlékekről másként
(Alte amintiri din provincie)

Mi egyszer sem léptünk
és kétszer sem egyazon folyóba
ami különben sem létezett
merthogy kiszáradt
A megtérésünkre küldött hittérítők
pogánnyá lettek
és selyemhernyót tenyésztünk mindahányan
A legközönségesebb próféta
naponta megjósol egy-egy törlésre érett friss törvényt
a postás szorgalmasan hordja ki
a megszokott idézőket levelek és újságok helyett
a mezei népünnepélyen
a rezesbanda csakis hitelesített dicshimnuszokat fúj
boldogan lövünk ágyúra íjainkkal
és bizalommal fogyasztjuk
a jóízű kereskedelmi reklámokat

Csak a természettudományok megboldogult tanára
ki belezúgott Lenuţa Ciobanu diáklányba
lett öngyilkos erkölcsi megfontolásból
és a hónap huszadikán
mikor kitelik az esztendő
a falu papja hosszú
és roppant megható prédikációt mond

Noé

Ismét esik
a tegnapi hegyek orma
a mai vizek begyógyult sebe
csak a jámbor vadakat kínzó éhség
nyugtalanságom lényege

És újra esik holnapom a vizen úszik felém
akár egy koporsó szelíden
Holnapra ítélve nekilátok
partja lenni e víznek azt hiszem

Álmatlanul
(Insomnii)

Éjjel úgy egy óra tájban
találkozom a halállal
aztán meg ki tudja hánykor
az ágyamon szellem táncol
lélegzetem elakad
mint a félrenyelt falat
és a hajdanvolt szerelmek
emlékein elmerengek
itt az idő üt az óra
másnap reggel virradóra
leteper a néma vágy
sírok mint egy kisdiák
ó te üres napok terhe
agyonnyomna fejbe verne
mindent lebíró éjjelembe'
mindent lebíró éjjelembe'

Holtakról csak jót
(Despre morţi numai bine)

A gyerekek minden
elromlott játékkal minden
elolvadt hóemberrel meghalnak
és e furcsa halálon csak nevetnek
örvendenek hogy meghaltak

Ámítás
minden frissen vásárolt játék
és az idő is halottat játszik
de amíg újra hóembert csinálnék
a tortára még egy gyertyát állít

gyűlve gyűl és végül megtelik a lomtár
nagy halom játékkal s a rozsda nevet
alájuk rejted: valaha gyermek voltál
magadban élve elhantolt gyerek

A kutyás hölgy
(Doamna cu căţelul)

megláttam az utcán egy ion muresan verset
hasonlított egy edgar allan poe versre
a villanyrendőrnél átkelt az úton
a kutyás hölgy is átment utána
hideg volt és fújt a szél
a kutyás hölgy oldalra döntötte az ernyőt
ölebét védve az esőtől
rántott a pórázon hogy sietésre sarkallja
lehajolt és dorgálni kezdte miért állt meg vizelni
mi akik a lámpánál veszteglő autókban ültünk
jól láttuk hogy a kutyás hölgynek nem volt semmiféle
kutyája
de ő mit sem törődött velünk mert ő is tisztán látta
amint nyomában csahol le nem maradt volna
végül is a kutyás hölgy akinek nem volt kutyája
a túloldalra érve karjára vette ölebét
gyöngéden símogatta s egyúttal dorhgálta is anyaként -
meglehet mégis a karjában tartotta
talán csak az eső miatt nem láttuk
miközben a lámpa zöldre váltott

2 megjegyzés:

Elekes Ferenc írta...

A rettegett boldogság című verset szeretem,a fordítás pazar, jó hangulatban lehettél, amikor dolgoztál vele. Hiába, minden jóhoz jó hangulat is kell...

Kávédaráló írta...

Jó reggelt (jó napot) - kinek hogy esik a nap sugára... Itt most kél...

Bizony, nagyon is igazad van a jókedvet illetően. Mellesleg nagyon kedvelem a szerzőt is, aki játékos, szarkasztikus szellemű, de nem áll távol tőle a jóindulatú, emberies mosoly. Bár elsősorban prózairó, liráját igen fontosnak tartom, hiszen itt is azt képviseli, ami a prózában megkülönbözteti őt a többitől.