***
Cseke Gábor: Zsebvers és vidéke
Ez a fura (nyelvi) képződmény 1994-ben lopta be magát az akkor még javában prosperáló bukaresti Romániai Magyar Szó mindennapjaiba. A szerkesztőségben sok irodalmár dolgozott, hiszen a korábbi évtizedekben nem létezett professzionális újságíróképzés Romániában, s a szakmai feltételeknek a leginkább a bölcsészetet végzők tudtak megfelelni. Az erdélyi sajtó irodalmi “elferdülése” amennyire előnyére vált, annyira csökkentette is annak professzionális hitelét, mert a tájékoztatástól némiképpen az irodalmiaskodás felé térítette el a szakmai elvárásokat és mintákat. Az is igaz, hogy ez a törekvés lophatott némi színt és olvasnivalót az 1989 előtti amúgy nagyobb részt olvashatatlan, gyalázatos favágómunkával fenntartott és összetákolt lapokban.
E törekvés, követendő hagyományként, az 1989 utáni új, szabadabb sajtóviszonyok között is tovább élt még egy ideig, így a Romániai Magyar Szónál dolgozók is azon voltak, hogy a napi hírek, események, tudósítások mellett ne hagyják kialudni a nagyközönség művelésének tüzét, igyekezzenek behozni azt a lemaradást, amitől korábban a cenzúra szabályosan megfosztotta a médiát. Egyre-másra keltek életre azok a rovatok, melyek a hiányt hivatottak enyhíteni.
Ezirányú törekvések árnyékában született az az elképzelés is, hogy a lap legutolsó oldalán helyet kapó napi hírrovat (Macskaszem volt a címe – a kerékpár hátulján díszelgő piros jelzőlámpácskáról, Éltes Enikő ötlete nyomán) rövid és kopogó hírei közé lehetőleg naponta lopjunk be egy-egy lírai miniatűrt a magyar és a világirodalom klasszikusnak számító, régebbi és jelenkori költőitől. A kezdeti gyűjtőmunka azt jelezte ugyanis számunkra: a vadászterület eléggé bőséges ahhoz, hogy akár évekig éltethessen egy ilyen rovatot. Az ötlet szorgalmazója (a hirrovat akkori szerkesztője), Éltes Enikő már nem érhette meg a lapnál a Zsebvers beindulását, mert időközben a bukaresti rádió riportere lett.
A válogatást egy ideig magam végeztem, így 1994. június elsején megjelenhetett az első keretes mini-vers a prózai betűtengerben: Áprily Lajos Ágyások c. négysorosa. A rovat már-már napi rendszerességgel (a hétfő általában szűnnap volt) 1996. február 7-ével bezárólag futott a Macskaszem-ben, a klasszikus szerzők után idővel felbukkantak a mai szerzők is, beleértve a fiatal kezdőket is. A rovat kezdett műfajt teremteni, számos gyakorló költő küldött be kimondottan a Zsebvers részére írt új alkotást. Ezáltal természetesen, a rovatban megjelent versek minősége is jócskán felhígult, hullámzóvá vált, s egyre inkább függővé lett a konjunktúrától, a szigorú válogatás helyett mindinkább a szerzőkkel való kapcsolatok ápolására kellett fordítanunk energiánkat. Talán e kinlódva átélt meghasonlás vezetett oda, hogy felhagyjunk az olvasók között amúgy népszerű rovattal, s néhány év kihagyás (“vetésforgó”) után 1999 decemberében, egy újabb elképzelés jegyében, más elnevezéssel és immár a Záróra rovat keretében, Mai rigmus címmel a rövid vers ismét megjelent a napi híranyag színezőjeként…
De az inkább már a Sepsiszentgyörgyön élő Szonda Szabolcs története…
Ui. A “zsebvers” kalandja óta eltelt két évtizedben a költői műfajok és fomavilág olyannyira szabadon, minden megkötés nélkül alakult és fejlődött, hogy ma már a miniatűr versek művelése fel sem tűnik. Ennek ellenére érdemesnek találtam a mai nyilvánosság részére összegyűjteni egy lezárt lapgyűjtemény hasábjairól a már inkább csak emlékekben szunnyadó “termést”...
***
(94.06.01.)
Strófák földből. Amíg formálgatom,
érzem, hogy árad rajtuk át a dal.
A rög dala. Vén szívvel hallgatom,
milyen érdes és milyen fiatal.
ÁPRILY LAJOS
Utókor
(94.06.02.)
Utókor?
Megyünk az úton s elfödi nyomunk a
futó por.
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ
Úszodai idill
(94.06.03.)
Mindenki harsog és riog,
aztán kinyúlnak s álmatag lebegnek
mint magzatvízbe boldog embriók.
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ
Dal
(94.06.04-05.)
Ha violáink hervadoznak,
Ha tavaszaink fagyot hoznak,
Ha nyaraink perzselve égnek
Ha tűnnek üdvök, telnek évek,
Ha dalainknak szárnya bágyad,
Ha látjuk már a síri ágyat,
Vígaszt későn mi adhat nékünk?
- Rózsák, amiket el nem értünk.
JUHÁSZ GYULA
Ha elhangzott
(94.06.07.)
Ha elhangzott
A szó, halott:
Sokan hiszik.
Szerintem
Éppen akkor
Születik.
EMILY DICKINSON (ford. Károlyi Amy)
Búcsú
(94.06.08.)
Ó, halvány orgona:
A csillagok a tengerárba hullnak
s kihűl szívem, a dalnak otthona.
GIOSUÉ CARDUCCI (ford. Kosztolányi Dezső)
Sötétség
(94.06.09)
Nem hordva többé csillagot
az éjfél olyan elhagyatottan
ül a világon mintha ottan
nem volna minden elhagyott.
WEÖRES SÁNDOR
Don Quijote névjegye
(94.06.10.)
Itt voltam. Vártalak. Megittam két deci bort.
Az árvaság gebéje szívemre rátiport.
De megnyergeltem és - botlós volt bár a lába -
kivágtattam vele a gyilkos éjszakába.
JÉKELY ZOLTÁN
Tárgyeset
(94.06.11-12.)
A szeretet csak van és vár.
Ül lomb-árnyában,
ül fellegekben.
A szeretet csak vár és vár,
hogy tárgya legyen,
kit szeressen.
KÁROLYI AMY
Költemény
(94.06.14.)
Mondd, ha megfognálak egy napon,
és megcsókolnám a talpadat,
ugye bicegnél utána óvatosan,
nehogy a csókom összetörjed?...
NICHITA STANESCU (ford. Zirkuli Péter)
Vadkan
(94.06.15.)
- Zrínyi Miklósnak aljas gyilkosa.
Röfögve száz alakot öltök
s amint elbántam a dicső magyarral
ármánykodással vagy kemény agyarral
irtok a földön mindenféle költőt.
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ
A költészet változásairól
(94.06.16.)
1. Erdő volt, kert volt, gazdag, nyílt világ
eső verte, szél tépte, nap sütötte.
2. Terrárium, megannyi művi tárgy
százwattos izzólámpa süt fölötte.
BENJÁMIN LÁSZLÓ
Fölkészülten
(94.06.17.)
Simítom nyakam, itt töri
ki majd a hóhér.
Tapintom szívem, ezt lövi
át majd a hóhér.
- Testvér! - súgom majd, tudva bár,
hogy kár a szóért.
ILLYÉS GYULA
Alkohol
(94.06.18-19.)
Pohár szegélye körút egy szájon
elvezet s bekerít e nyíló világon
s mint homálynak hajlama nő a kétségbeeséshez
száműzetéssé válik az otthon s otthonná a száműzetés.
PARDI ANNA
Reggel
(94.06.21.)
Fölvirrad bennem
a végtelenség.
GIUSEPPE UNGARETTI (ford. Rónay György)
Én is
(94.06.22.)
Én is megpróbáltam.
Körömmel vívott harc volt
az egész. De már tudom: soha
senki se fúrhatja át
a föld falát.
GIORGIO CAPRONI (ford. Kiss Irén)
Naptár
(94.06.23.)
Múltam: lap alján összeg, - áthozat,
A jelen szétesett bőrönd.
Jövőm: fölösleges véráldozat.
APÁTI MIKLÓS
Egy kisdedre
(94.06.24.)
Köszönti már szemében a cinkos
fény a tudás gyémántjait.
Pislog. Miket gyanít?
Micsoda hírt hoz?
ILLYÉS GYULA
Rím a földi igazságszolgáltatásra
(94.06.25-26.)
Itt az ítélet pusztán alaki,
Mindig kell a börtönbe valaki.
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ
Elválni tőled
(94.06.28.)
Elválni tőled ódzkodom,
Bár nem ismertelek.
A szív olykor egy idegent
Őriz, kit elfeledt.
EMILY DICKINSON (ford. Károlyi Amy)
Elérhetetlen
(94.06.29.)
tavaszban úgy oldódnék, mint a béna lány érez
ki kedvesének adni nem tudja magát
és mégis mindig szépnek öltözik!
KERTÉSZ PÉTER
Anyám
(94.06.30.)
Jaj, fogy az orsó, fogy az orsó,
Anyám, ezer éve fázol,
A vénség kútjában guggolsz,
Ráncos almákkal gurigázol.
KISS ANNA
Nugae
(94.07.01.)
Én, akinek soha nem volt semmim,
semmim, ami ér valamit,
most úgy érzem, a földhöz láncol
megannyi haszontalanság -
még nem készültem föl a távozásra.
UGO REALE (ford. Majtényi Zoltán)
A tenger tiszta kék
(94.07.02-03.)
A tenger tiszta kék lenn.
A tenger csupa béke.
Felüvölt örömében
a szív. És béke. Béke.
SANDRO PENNA (ford. Rónay György)
Autóút temető mellett
(94.07.05.)
Autók búgnak, motorszörnyek hörögnek,
a hangok fülbántóan élesek.
Az élők itt milyen nagyon nyüzsögnek
és a halottak milyen csendesek.
ÁPRILY LAJOS
Relativitás
(94.07.06.)
Ma rettentő a hőség,
némán bujkál az ének.
De szól a gyík: Dicsőség
a hőség istenének!
ÁPRILY LAJOS
Vízre a szomj
(94.07.07.)
Vízre a szomj tanít,
Földre: járt Óceán,
Üdvre beléhaló,
Békére: harci hír,
Szerelemre: a sír,
Madárra: hó!
EMILY DICKINSON (ford. Károlyi Amy)
Mélység
(94.07.08.)
Élek: halálsápadtan lebegek
az iszonyú időmélység felett.
Lebegsz te is - így lebeg mindahány
a múltján, mint pók a fonalán.
JÉKELY ZOLTÁN
Sarkigazság
(94.07.09-10.)
Hallgat a sült kecsege,
De hogyha él, fecseg-e?
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ
Borogató kéz
(94.07.12.)
Mikor fejedre sűrű sorscsapás hull
és testedben kín árad szerteszét,
anyád eljön a hideg borogatással,
szívedre nyomja rég kihűlt kezét.
ÁPRILY LAJOS
Kétségbeesés
(94.07.13.)
Fölkelni reggel, rágni régi zsemlét.
Inkább a nemlét!
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ
Célnál
(94.07.14.)
Egy nap rádöbbensz arra,
milyen egyszerű az élet:
olyannyira, hogy élni sem tudod már.
UGO REALE (ford. Majtényi Zoltán)
Szelíd xéniák / 1
(94.07.15.)
Eliszonyodni nem nehéz
annak, ki jól magába néz.
GOETHE (ford. Kosztolányi Dezső)
Szelíd xéniák / 2
(94.07.16-17.)
Hogy életemnek mi a "plussz"-a,
nagyjából ideírom:
részegségét más átalussza,
én átélem - papíron.
GOETHE (ford. Kosztolányi Dezső)
Fehérek a felhők
(94.07.19.)
Fehérek a felhők. Fehér
a tej a korsóban, fehér
mint a szélfútta ingek a kötélen, fehér,
mint a kötszer csata előtt.
GÜNTER KUNERT (ford. Ritoók János)
Éjszakai stadion
(94.07.20.)
A futball-labda lassan szállott az ég felé.
Látni lehetett, foglaltak a lelátók.
Magányosan állt a költő a kapuban,
bár a bíró ráfütyölt: félre innen!
GÜNTER GRASS (ford. Jancsik Pál)
Gyönyörű napok
(94.07.21.)
Májusi reggelek. Sugár-özön,
a friss szellőt is átitatja fénnyel.
A fácán minden reggel átköszön:
"Gyönyörű nap. Hogy aludtál az éjjel?"
ÁPRILY LAJOS
Vannak emlékeim
(94.07.22.)
Vannak emlékeim
hiányzik az erdő meg a vad
hiányzik a faház meg a lány
hiányzik az árva feleség
a nyelv megvan lehet beszélni
LAURII VITA (ford. Ágh István)
Mindent megadnak
(94.07.23-24.)
Mindent megadnak a végtelen istenek
kedvenceiknek egészen,
minden végtelen örömöket,
a végtelen kínt is egészen.
GOETHE (ford. Vas István)
Így jó ez
(94.07.26.)
Így jó ez: a vágy szelídebb szavú
visszhangja a gyönyörnek.
Így jó: mosolyod kedvesebb, ha bú
fátyolozza, ha könnyek.
LAURI POKJANPAA (ford. Tandori Dezső)
Fácán-hang
(94.07.27.)
Kikandikál a barna lomb alól
s nagyokat rikkant kő-kunyhónk felé.
Olyan a hangja, mint a korhelyé,
ki hajnalig dorbézolt valahol.
ÁPRILY LAJOS
Pálma
(94.07.28.)
Versben beszélek és verssel köszöntsék
nagy mozdulatlan legyezőimet
s nagy csöndemet is. Én vagyok a Fönség.
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ
A kutya
(94.07.29.)
Kertészem így szól: a kutya
erős, okos, és azért vettük,
hogy őrizze a kertet. Azonban
emberbarátnak nevelték. No de akkor
mi végre zabál itt!
BERTOLD BRECHT (ford. Garai Gábor)
Sír a nyárfa
(94.07.30-31.)
A nyárcsoport egy fája sír a szélben,
magas gyereksírás a hang. Beteg?
Zölden ragyog. Mi járhat nyár-eszében?
A ragadozó őszi fergeteg?
ÁPRILY LAJOS
Vers
(94.08.02.)
Sár és virág, kavargó semmiség,
de hirtelen mint villám, hogyha lobban -
két sor között - kinyíl nekünk az ég.
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ
Kinőjük
(94.08.03.)
Kinőjük a szerelmet is,
S fiókba rejtjük el,
Míg ódon holminak tűnik,
Mit egy ősünk viselt.
EMILY DICKINSON (ford. Tábor Eszter)
Légvárak
(94.08.04.)
A fejemben kalapommal
elindultams ebbel-lobbal,
ki nem tudja, mibe vág.
Légvárakat építettem,
ajándékba napfényt nyertem,
s ingyen kaplak, holdvilág.
EINARI VUORELA (ford. Fábián László)
Az apa
(94.08.05.)
Hallgatott s némán birkóztál vele.
Most már simulnál, mint a régi gyermek.
Lázadásodnak nincs ellenfele,
s tudod már: holt apák jobban nevelnek.
ÁPRILY LAJOS
Ásatáskor, nappal
(94.08.06-07.)
Megtaláltuk a római utat a mai nap,
rajta tehát - jöhetnek a rómaiak!
BÖZÖDI GYÖRGY
Ásatáskor, éjjel
(94.08.09.)
Itt fekszem, nyolc-tíz nép nyugszik alattam,
miért vagyok mégis oly nyughatatlan?
BÖZÖDI GYÖRGY
Halászás
(94.08.10.)
Miért kapja be a horgot a hal? Mert éhes.
Ó, ez az ügy több ezer éves.
BÖZÖDI GYÖRGY
Hivatlan költők
(94.08.11.)
Jaj, ezek a költők, mi mindent
össze nem írnak,
s ráadásul minekünk szánják
az egészet - írnak.
BÖZÖDI GYÖRGY
Vagyon
(94.08.12.)
Tudom, nincs semmi vagyonom,
csak a gondolat, mely száll szabadon
a lelkemből kiszakadva,
meg a pillanat, melynek gyönyörét
méha jó sors, a kegyes ég
fenékig üríteni hagyja.
GOETHE (ford. Szabó Lőrinc)
Burját ima
(94.08.13-14.)
Ajkukon csupán az emlék párája -
kontúrtalan.
Szavaid elpihennek. Már vár
az egyszer volt föld.
Fölkelti bátran ismét a holnapi dalt
és vele együtt szavaidat.
Sziszegésbárd, délibáb, paripa,
kékcsillogású remény.
PENTII MUSTAPAA (ford. Fábián László)
Haza
(94.08.16.)
Egy életben kétszer vesztettem el,
Nincs, nincs. Bús sorsot értem és kietlent.
Hová vezetsz, utam? Egy hang felel:
keress magadnak elveszíthetetlent.
ÁPRILY LAJOS
Alkalmasok és alkalmatlanok
(94.08.17.)
Az emberiség fája furcsa fa,
kertészei úgy rendelik keményen,
hogy megfordítva éljen,
és erre legbüszkébb a fa maga:
zöld levele lehull a sárba,
és megmarad a sárga.
KARL KRAUS (ford. Kosztolányi Dezső)
Ősz
(94.08.18.)
a nyár elszállt, a hegyről leballag a pásztor és hazaindul
sípja
tele
nyállal, sárral.
ORAVECZ IMRE
Tétel
(94.08.19.)
A szerelem relativitáselméletei közt
mindig marad egy anya, aki szül.
PARDI ANNA
A vidám pék
(94.08.20-21.)
Bigott
szomjában mindent elivott
kenyeret, cipót...
KARL GUSTAF LARIN KYÖSTI (ford. Rózsa Endre)
Beiratlan lapok
(94.08.23.)
Fehér naptárt teszünk a falra
s félünk a szűz hópusztaságtól.
Remegve nézünk jobbra-balra,
mint megfagyás előtt a vándor.
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ
Alkony
(94.08.24.)
A hamvas ég
oázissal üdíti
a szerelem nomádjait.
GIUSEPPE UNGARETTI (ford. Lőrinczi László)
Katonák
(94.08.25.)
Úgy állnak
mint ősszel
a fákon
a levelek.
GIUSEPPE UNGARETTI (ford. Képes Géza)
Finálé
(94.08.26.)
Az evezőmet most be kéne vonnom.
Hogyan, ha egyszer evezőm sincsen?
Ha egyszer nincs itt se tenger, se bárka?
UGO REALE (ford. Majtényi Zoltán)
Szüret felé
(94.08.27-28.)
Húzza földre gyümölcse az ágat,
tanulom az alázatosságot.
Talpig díszben pompáztam tavaszkor,
recsegek a dús tapasztalattól.
ILLYÉS GYULA
Medve
(94.08.31.)
Mindig ölelnék, mindent, a világot,
a fát, a sziklát, a kisgyereket,
vagyok a lompos és otromba jóság,
a láncravert, esetlen szeretet.
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ
Almahéj
(94.09.01.)
Az almahéjat tedd a kályhalapra,
s ha perzselődik, szívd be illatát:
képet idéz,
a gyermekkort mutatja,
amelyből visszanéz anyád s apád.
ÁPRILY LAJOS
Vissza mindig
(94.09.02.)
Vissza mindig a tömegbe:
a tömegben kemény és sima leszel.
A magány megporhanyít...
a magány kikezd...
FRIEDRICH NIETZSCHE (ford. Petri György)
Látogatók
(94.09.03-04.)
A ház, a cella érdekes nekik,
tudakolják: min és hogy dolgozom.
Miért nem az erdőt fényképezik,
az erdőt, melyből versemet hozom?
ÁPRILY LAJOS
Túladtam mindenen
(94.09.06.)
Túladtam mindenen,
holmin, vagyonon,
egyebem sem maradt,
csak te, roppant reménység.
FRIEDRICH NIETZSCHE (ford. Tellér Gyula)
1849-es gyermek
(94.09.07.)
- Ne jöjj velem,
fiam,
ez nem
neked való.
- Nem bánom,
úgyis megyek,
Bem apó!
BÖZÖDI GYÖRGY
Eresszed csak
(94.09.08.)
Jaj, eresszed csak, eresszed,
jön a másik csepp helyette nyomban -
a vérem eresztem el
minden gondolatomban.
BÖZÖDI GYÖRGY
Röviden
(94.09.09.)
Barátaim, ha rövid a papír,
az ember akkor apró verset ír;
higgyétek el, a rövid is elég,
meghalok s úgyis minden töredék.
RADNÓTI MIKLÓS
Mosoly
(94.09.10-11.)
A vastag déli nap a fán addig tolong,
amíg a lombon át kis piszokba nem lép.
A kis piszok fölött hét kis legyecske dong.
RADNÓTI MIKLÓS
Rövid vers azoknak, akik hátrafelé néznek
(94.09.13.)
Sorban, szépen. Virslit adnak.
Gyűlünk, gyűlünk, egyre többen.
Hogy előttem sok az ember?
Fő, hogy sok van már mögöttem.
SZILÁGYI DOMOKOS
Gazdagság
(94.09.14.)
Nem vágyom semmire:
Gazdag vagyok.
Gazdag vagyok:
Nem vágyom semmire.
SZILÁGYI DOMOKOS
Mágia
(94.09.15.)
Almáink nem sietnek. Lassan
pirulnak, mire jő az őszvég.
Mondom ezt, hogy azt is mondhassam:
Minden megjő. Te is megjősz még.
SZABÉDI LÁSZLÓ
Tető nélkül
(94.09.16.)
Lebbent a szél. A hamuban, tele
dühvel, ki-kinyílt a parázs szeme.
Krumplit sütöttünk. Fent az esten át
repülők szálltak, mint a vadlibák.
ILLYÉS GYULA
Négysoros
(94.09.17-18.)
Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.
PILINSZKY JÁNOS
Magyar a csapások alatt
(94.09.20.)
Veri a sors a magyart dühösen,
ahogy esik.
Egyet nem üt le testéről sosem:
bilincseit.
ILLYÉS GYULA
Kora ősz
(94.09.21.) !!!
Húsz éves nyaram
mint a hang elhull, odalesz.
Lombként az éji esőért kiáltana
s most az ősz aranyban mindent visszavesz.
FAZEKAS ATTILA
Kezed ha bántott
(94.09.22.)
Kezed ha bántott kényre-kedvre,
hogyan büntessen, hogy ne fájjon?
Én megütöttelek, leányom.
Orcámmal ütöttem kezedre.
SZABÉDI LÁSZLÓ
Éjfél
(94.09.23.)
Az éjszaka nehéz, s lassú az életem,
papírok ostoba halma az asztalon,
egy tiszta vers mögé bújt el az értelem,
azért írok, hogy ne féljek oly nagyon.
FORGÁCS ANTAL
Az első cigaretta
(94.09.24-25.)
az első cigaretta
s az utolsó köhögés
közötti
remegés
remegés
ÉLTES ENIKŐ
Megbocsátás
(94.09.27.)
Belébotlottam egy kőbe,
a nyavalya törje ki!
De megbocsátottam neki.
SZILÁGYI DOMOKOS
Itthon
(94.09.28.)
Hazajöttem.
Itthon vagyok.
Most már nincs hova vágynom.
SZILÁGYI DOMOKOS
Hazajönni
(94.09.29.)
- Jakab úr, mikor jön haza?
- Nem is tudom,
olyan szép minden,
s az egész egy nagy haza.
BÖZÖDI GYÖRGY
Éjtszaka
(94.09.30.)
Fekszik a test, de a sok
lebegő árny áll a falaknál.
Jár a zsebóra, mereng
a pohár víz, hallgat a naptár.
RADNÓTI MIKLÓS
Alkonyodik
(94.10.01-02.)
A délután szakálla nagyra nőtt
s motyog belé, úgy mint a gyönge vén.
Aludna már, hát kérdi az időt.
S a kút felel: esti itatáshoz
pántos vödör csattan a fenekén.
RADNÓTI MIKLÓS
Értem a szót
(94.10.04.)
Én értem itt aa madarak szavát,
ha jöttükről beszél a hangos ének,
ha sírják őszi búcsú bánatát -
s ha még dalolnék, ők is értenének.
ÁPRILY LAJOS
Zörgőfű
(94.10.05.)
Zörögjön mind, ami zörgő
kis kezekben, réteken,
bölcső mellett áloműző
zörgő zörgőzz csöndesen!
KISS ZOLTÁN
Kályhatűz
(94.10.06.)
Kurtul a nap s mindig zordabbra hül.
Kályhámba már komoly tüzet rakok.
Beszél a láng: nem vagy te egyedül,
mert én is lélek, lüktetés vagyok.
ÁPRILY LAJOS
Péntek 13
(94.10.07.)
Három macska ballag előttem.
Még nem döntöttek,
merre menjek.
Még nem döntöttek.
ÉLTES ENIKŐ
Gyöngyvirág
(94.10.08-09.)
Fűzd a gyöngyöd, gyöngyvirág,
hátha lesz még gyöngyvilág!
Gyöngyvirágos gyöngyélet,
ha e gyarlót túléled!
KISS ZOLTÁN
Fölülnézet
(94.10.11.)
Esténként el- meg elmondogatom,
amire barátom, a bölcs int:
- Hiába lakol a nyolcadikon,
fölülről nézve az is földszint.
SZILÁGYI DOMOKOS
Harkály
(94.10.12.)
Odaszállt az ághoz, a holthoz,
megkopogtatta: hol fáj?
és úgy fülelt a harkály,
akár egy orvos.
ILLYÉS GYULA
Riadalom
(94.10.13.)
A héja fekete kört ír az égre fel,
fölriad az udvar és sápadt port emel.
Minden fölfelé néz, kinyílnak a szemek,
a dúc léce közt a könnyű toll remeg.
RADNÓTI MIKLÓS
Február
(94.10.14.)
Halvány ezüsfüst futja be a fákat,
a téli reggel éles, zúzmarás.
Olykor, mikor lehúzzuk téli kesztyűnk,
belénk harap a fagy s mi sírni kezdünk,
mert fáj a seb, mint a farkasmarás.
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ
Mackó
(94.10.15-16.)
Csak egy könyve van
az is szalmából.
FAZAKAS ATTILA HUNOR
Idill
(94.10.18.)
Gyermekem álmában
pihen a szárnyam.
KOZMA SZILÁRD
9 másodperc
(94.10.19.)
egy csésze kávé a gyönyör mára
meg a cigaretta
egy dal a rádióban
meg a magány.
BÖLÖNI PÉTER
Reszketve
(94.10.20.)
Reszketve bújnék hozzád,
De nincs még egy olyan ország,
ki ennyire gyűlöli gyermekét.
VERESS EMŐD
Pécskai töredék
(94.10.21.)
A krumplilevesben
több a szeretet
mint a versben.
JUHÁSZ ZOLTÁN
Pasztell
(94.10.22-23.)
Augusztusi naplemente -
Forró vasárnaptól búcsúzik a nyár,
A Hargitáról még egyet int a napkorong:
most pontos körvonal a láthatár.
KOZMA SZILÁRD
Medália-töredékek
(94.10.25.)
Göndörfehér a lábad és karod,
Bárány vagy és ezt magad is tudod,
Félve bégetsz, de megtorpan szavad:
Éhes farkas a táj, beléd harap -
DEMÉNY PÉTER
Mi lelte?
(94.10.26.)
Kutya vonít vaj' mi lelte,
szól a szomszéd hegedűje.
KERCSÓ ATTILA
Búcsúztató
(94.10.27.)
Mosolyog a vasfüst,
lángbaborul az acél,
elvizenyősödik a teleobjektív.
Megint temettünk.
GRAUSAM GÉZA
Örökség
(94.10.28.)
(Szilágyi Domokosnak)
Elődeim keresztények.
Nagy szent ágyamban
kicsiket alszom
keresztben.
GERGELY MANÓ (EDIT)
Libák
(94.10.29-30.)
Libák bicegnek a parton
tükörképük még lubickol.
KERCSÓ ATTILA
Künn az éjszakában
(94.11.01.)
Sáros, havas künn a hegyoldal,
egy vándor megy az éjen által,
a szíve telistele gonddal,
és a cipője tele lábbal.
ISMERETLEN KÖLTŐ (Ford. Kosztolányi Dezső)
A fenyő
(94.11.02.)
Ő itt állt, mikor megszülettem.
És itt lesz, mikor meghalok.
LENDVAY ÉVA
Spanyol
(94.11.03.)
Itt a spanyol. Micsoda rabság!
Bú-gond fagyaszt csontot, velőt.
Sok-sok ember hal meg manapság,
ki sose halt meg azelőtt...
ISMERETLEN KÖLTŐ (Ford. Kosztolányi Dezső)
Világvége után, 0.1 másodperccel
(94.11.04.)
A hó könnyezett: úgy várta az olvadást.
A hó nem én voltam - és a Nap se,
csak a könny...
GRAUSAM GÉZA
Magam bátorító
(94.11.05-06.)
Dehogy halok meg - a fenét.
Az, aki meghal, nem is volt tán.
Mért féljem a sír fenekét?
Én csak növök - az idő fogytán.
HORVÁTH ISTVÁN
A nagy ember
(94.11.08.)
Egy kőfaragó udvarán
találkoztunk - sürgette dolga,
mértéket vett magáról különös
tekintettel az utókorra.
JAQUES PRÉVERT (ford. Majtényi Erik)
Fagyban
(94.11.09.)
Az idegek feszülnek, mint fagyban a kötelek.
Lógok két veszekedés közt,
mint a szakadásig fagyott
ing a kötélen, télen.
ÉLTES ENIKŐ
Delfinárium
(94.11.10.)
Állat, jósággal, értelemmel.
Szégyeltem magamat, mint ember.
ZSISKÚ JÁNOS
A hernyó
(94.11.11.)
Gazdaggá csak a munka tesz.
Szegény költők, dolgozzatok!
A hernyó mennyit görnyedez,
míg pilleszárnya felragyog.
GUILLAUME APOLLINAIRE (ford. Majtényi Erik)
Micsoda madár
(94.11.12-13.)
Ha játszik, a napot a csőrébe kapja,
Ha röpül, kigyullad a felhő alatta,
de elpusztul, mert kotlóként borul a földre,
megeszik a férgek, megzápul a föld is örökre!
NAGY LÁSZLÓ
S aztán...
(94.11.15.)S aztán, hogy a gond elnyűvi az arcunk,
és elröpül így negyven-ötven év,
mindenki eldalolja életét,
a föld alá bújunk és bölcsen alszunk...
FERNAND GREGH (ford. Kosztolányi Dezső)
Malomkő és emberszív
(94.11.16.)
Malomkő és emberszív
Jár, kering körözve,
Zúznivalót nem talál:
Magát zúzza össze.
FRIEDRICH VON LOGAN (ford. Majtényi Erik)
A delfin
(94.11.17.)
Delfintánc, játékos derű,
pedig a tenger keserű.
Bár kedvem olykor szertelen,
az élet nem kedvez nekem.
GUILLAUME APOLLINAIRE (ford. Majtényi Erik)
Éj
(94.11.18.)
Fűzágakról csorran az éj,
a hold csak egy vékony karéj.
KERCSÓ ATTILA
Huszadik század
(94.11.19-20.)
Homérosz kortársa: fű volt a lelkem.
Úgy még figyelmet sem érdemeltem,
de most mint EMBER, történettel telve,
csak nem végzem újra bambán lelegelve.
LÁSZLÓFFY ALADÁR
Hullám és gondolat
(94.11.22.)
Kép képre az agyban, hab habra vizen:
kettős jelentésben egyetlen elem!
Ha tenger-özönben, ha szív-kalodában,
ha parányi rab és ha határtalan áram,
örök ár meg apály, ami volt, ami lesz:
árnykép, suhanó csak, árnykép, csak üres.
FJODOR TYUTCSEV (ford. Szabó Lőrinc)
Árva csillag
(94.11.23.)
Az ég beszakadt két hegycsúcs közé.
Öble alján egy kis csillag reng.
Riadt sajgása szívemig nyilall.
Társa: millió. De mind magáért
rendet ragyog
és
azt az árvát ott egy se menti meg.
HORVÁTH ISTVÁN
Az est küszöbén
(94.11.24.)
Kék szigetek és piros folyam
értek küszöbéig az estnek.
Az alkony betette az ajtót,
s egyszerre mind megfeketedtek.
HORVÁTH ISTVÁN
Rend
(94.11.25.)
A mi kuszaságunk még
nem oldja fel
ezt az iszonyú RENDet.
ÉLTES ENIKŐ
Én
(94.11.26-27.)
megszülettem
mi nt egy tiszta sosem látott
érthetetlen gondolat
GÁLL ANNA
Vonítás
(94.11.29.)
Vonít, vonít a szomszéd kutyája.
Ott van magában árván, egyedül.
Szánom, megértőn nézek én reája.
Vonítok én is, de csak belül.
KISS JENŐ
Hazatérek
(94.11.30.)
Mikor a városból hazatérek,
kérdésekbe öltöznek a vének
és mosolyognak rám a cigarettavégek.
JUHÁSZ ZOLTÁN
Vénülés
(94.12.01.)
Csak elkövette a hibát:
elvette halk menyasszonyát.
Most méltó büntetésül
a ráncaiba vénül,
s már csak ha ordít, érti a szavát.
JÁNKY BÉLA
Szemüvegem
(94.12.03-04.)
Szemüvegem már bifokális:
látok életet és halált is.
ZSISKÚ JÁNOS
Amire vágyom
(94.12.06.)
Sztalaktit lóg a mennyezetről,
sztalagmit a földből mered föl;
ritkán szokott a karcsú, szűzi
cseppkő középtájt ewgyesülni.
ZSISKÚ JÁNOS
Nem kéne
(94.12.07.)
Nem kéne nékem
karaj kenyéren
s tejen kívül egyéb,
csak ez az ég fenn,
s a felhők szanaszét.
VELEMIR HLEBNYIKOV (Ford. Tellér Gyula)
Ringlíspil
(94.12.08.)
A körmondata olyan, mint a
vándorcirkuszi forgóhinta.
ZSISKÚ JÁNOS
Világvége
(94.12.09.)
Egy eseménytelen délelőttön
A közöny fala a városra dőlt.
Egykedvűségbe költözött az élet,
A mánusok nem mérték az időt.
(Egy kutya elácsorgott a mészárszék előtt.)
SZONDA SZABOLCS
Lépcső
(94.12.10-11.)
Bármint fulladsz, hová lépcső vezet,
nem magasság - mindössze emelet.
HORVÁTH IMRE
Aludni - karcsú híd az
(94.12.13.)
Aludni - karcsú híd az,
mely mádból holnapodba visz.
Alatta, mint egy álom,
folydogál a víz.
JUAN RAMÓN JIMENEZ (Ford. Franyó Zoltán)
Kőszív
(94.12.14.)
A köveknek is van szive,
de nem dobban meg semmire.
HORVÁTH IMRE
Lázadók
(94.12.15.)
Koppány - koppan és idegen
Dózsa önhúsát enni hív
élsz egy szablya-szelt szigeten
októberül benned a szív.
TAMÁSI MIKLÓS
Merénylet
(94.12.16.)
Diktátorra díszvendég lőtt:
döntik már a díszvendéglőt.
BALOGH JÓZSEF
Ketten
(94.12.17-18.)
Bár szavaid tőrét nem feledtem,
azért megvoltunk ma is
csendben
ketten.
GÁBOR FERENC
Temető
(94.12.20.)
a világ legvídámabb helye volt
ó rengeteg búvóhely hanzúrozások -
és még most is néha visszajárnak
- földdel, rögökkel dobigálni.
FERENCZ IMRE
Zsánerkép
(94.12.21.)
röfög a disznó mondikál
oly derűs e békés jelenlét
lénye és sorsa kiváltotta már
léte személytelen kegyelmét.
SZÁSZ FERENC
Töprengés
(94.12.22.)
Mindenki kedvére ki tudna élni?
Ki tudna úgy égni,
hogy senkit meg ne süssön?
És akit egyre bántanak,
ne üssön?
GÁBOR FERENC
Fehér liliom
(94.12.23.)
kuncog a fehér liliom
inni indulnak vig vakok
állj meg fiú a járdaszélen
megállok látok hallgatok
SZÁSZ FERENC
Jel
( 94.12.24-25.)
Nem vezér kell a népnek,
de példa, mint zászló,
mely akkor is elöl jár,
ha tépi golyózápor.
TAMÁSI MIKLÓS
Telítődés
(94.12.28.)
Kútveder. Megcsörren a lánca.
A lánc küldi a mélybe le,
s a rabság az, mi visszarántja,
mikor már csordultig tele.
HORVÁTH IMRE
Virágének
(94.12.29.)
gyökeret vert lopott lovam lába
szorítja torkomat a rettenet,
pogány fohászom senki meg nem hallja
suttogok fülébe virágneveket.
SZÁSZ FERENC
De profundis
( 94.12.30.)
Egy év, egy nap, egy óra, még –
s aztán a láb hiába lép,
elfut minden út s menedék.
Egy év, egy álom, egy bódulat,
s lent leszek úr, a föld alatt,
hol százak meredten alszanak.
LUCIAN BLAGA (ford. Gáldi László)
Csendélet
(95.01.05.)
Először volt az élet
aztán a csend s a szó:
csendélet.
VÁRY O. PÉTER
Miért
(95.01.06.)
Miért beszéljek sokat elleneimről?
Majd beszélnek ők magukról elegendőt!
Miért tegyek rosszat elleneimnek?
Majd tesznek ők eleget maguk ellen!
SZEMLÉR FERENC
Tájszilánk
(95.01.07-08.)
A dombról nézve végtelen a sik.
Testén, mint erek az alkaron,
Vonagló folyó: az alkonyon
Át a szelek a csendet görgetik.
JUHÁSZ ZOLTÁN
Téli ágak
(95.01.10.)
Kusztos Endrének
A hóra teritett festő
utolsó mozdulata.
Most éri fel az éjféli eget.
És ráfagy a pupilla.
FAZEKAS ATTILA HUNOR
Elnökség
(95.01.11.)
Járjuk, járod, járom;
járgány, jármű, járom.
BALOGH JÓZSEF
Hivatal
(95.01.12.)
Irodatündér
mondja a mesét;
bélyegzőpárnán
alszik a pecsét.
BALOGH JÓZSEF
Pára az ablakon
(95.01.13.)
Ujjam el nem mulasztaná
kéjjel szabdalni szerteszét
az ablakom boncasztalán
a Tél halott leheletét.
HORVÁTH IMRE
Aranyöntés
(95.01.14-15.)
Kezdik ott fenn a nagy kohót csapolni
Útjára fut a forró fénypatak.
Mily gazdagok a mi Napunk lakói,
hogy mindig aranyat olvasztanak!
HORVÁTH IMRE
Nézőpont
(95.01.17.)
Ne kútból kémleld az eget -
nem látsz napot, se felleget.
BALOGH JÓZSEF
Pénz
(95.01.18.)
A pénz olyan
mint gyermeked:
gyakran bosszant,
hát elvered.
HORVÁTH IMRE
Taníts meg
(95.01.19.)
tanits meg félni mitől lehetne még
éjféli ágyam szélén ül az idegen
a jászolbölcső hivatalos embere ő
véres a szalma a lába alatt
SZÁSZ FERENC
És mindjárt este lesz
(95.01.20.)
mindenki magában áll a föld szivén
kegyetlen napsugár döfi át
és mindjárt este lesz
SALVATORE QUASIMODO (ford. Franyó Zoltán)
A mélyből
(95.01.21-22.)
Anyám, a semmi, a nagy-nagy semmi! Iszonyat rázza
köröttem kertem, melyre az éjszaka tör!
Anyám, ki egykor sírom voltál,
amiatt, hogy most elhagyom a fényt, anyám,
a félelem miért gyötör?
LUCIAN BLAGA (ford. Gáldi László)
Játékszín
(95.01.24.)
Vaksi néző rivallta:
Miért sötét a rivalda?
Rekedt ripacs replikáz:
Világit a lámpaláz!
BALOGH JÓZSEF
Tűz
(95.01.25.)
a drót nyelve
ujjamba mar
pipacs a kályhában
LADIK KATALIN
Rimbaud
(95.01.26.)
Nagyasszonyok jöttek a templomból -
kis bokorból
ördögszarvakkal ugrottam nekik -
BEKE SÁNDOR
Nyári éj
(95.01.27.)
Harisnyámra réti tücskök
ugrálnak fel
zenélő parázsnak
LADIK KATALIN
Elmúlás
(95.01.28-29.)
Kér, könyörög az elmúlás,
lennék hűséges barátja
Ó, temérdek munkámat ő
hogy nem látja?
RÁDULY JÁNOS
Metszet
(95.01.31.)
Dohányszín alkony a fákon
Szívdobbanásom elüti a telet.
Forgácsok közt alig látszom.
A nap bíbort ereget.
FAZEKAS ATTILA HUNOR
Eladó a palota
(95.02.01.)
Töprenkedik Diogenész, hordóm falán disz a penész,
nem lakom már az akolban, kiírom a Magyar Szó(sz)ban:
eladó hát a palota, cégnyitáshoz kell valuta,
s ha megugrik majd a profit, bérelek egy tartálykocsit.
KLÁRIK ATTILA
Testamentum
(95.02.02.)
Bölcs intelmet hagyok rátok:
rossz szomszédság – török átok.
BALOGH JÓZSEF
Téli rím
(95.02.03.)
HÓ=H2O
BURJÁN GÁL EMIL
Miért kell...
(95.02.04-05.)
ökörség
nyerjen
öröklét
ellen?
BURJÁN GÁL EMIL
Karjában cipeli
(95.02.07.)
karjában cipeli
anyját a csecsemő
fél elengedni
egy percre is
magára hagyni
nem lehet mert
elrabolja őt a gond
s a mindennapos
félelem
ÉLTES ENIKŐ
Attila
(95.02.08.)
Tiszamély koporsógödörben
s égboltkriptájával időtlen
mindenség fénytelen határán
álmodva száll lélek-szivárvány.
BURJÁN GÁL EMIL
Fél kerék
(95.02.09.)
Akinek nincsen ötlete,
más sziporkáját fogja be.
Vígan húzatja szekerét
amelyben ő csak fél kerék.
KERCSÓ ATTILA
Tavaszig már...
(95.02.10.)
Ma leesett az első hó,
dermeszti titkait a tél,
fehér vászonra csóka száll
s tavaszig már ott feketéll.
KERCSÓ ATTILA
Felséges pillanat
(95.02.11-12.)
Felséges pillanat:
megvarrtad végre
szakadt
nadrágomat.
RÁDULY JÁNOS
Kereszthidra léptem
(95.02.14.)
kereszthidra léptem
és onnan lenéztem
volt ott zöld sárga kék meg minden
az egész életem
LADIK KATALIN
Politika
(95.02.15.)
- Ha van jogrend, nálunk miért pang?
- Forgószélben foszló pitypang.
BALOGH JÓZSEF
A tékozló fiú
(95.02.16.)
Körömhasítékok a fertőzött falon.
Betört a lélek napfogyatkozása.
Királyok királya ki állasz rongyaimon
földre vet a jeges ágyak láza!
FAZAKAS HUNOR ATTILA
Csak az út más
(95.02.17.)
A virágba szorult dongó,
eltaposott, undok pondró,
dobpergéses felakasztás,
egy a halál, csak az út más.
KERCSÓ ATTILA
A gólya
(95.02.18-19.)
botcsinálta filozófus,
kettős hazában keresi helyét:
itt árva a fészek, ott árva a vár,
itt-ott elszórva lepottyant
egy barnafiút, egy vándor leányt
SZABÓ FERENC
Lobogás
(95.02.21.)
Szerelmespár kalandja:
lángragyúlt a kalangya.
BALOGH JÓZSEF
Európai kaláka
(95.02.22.)
Akár lenti, akár fenti -
szomszéddal jó házat fedni.
BALOGH JÓZSEF
Falovacska
(95.02.23.)
csak hintáztatod magad
hogy nincs ki lecsutakolna
GERGELY MANÓ
Madár
(95.02.24.)
Sziporkázó gyurgyalag -
szivárványból gyúrtalak.
BALOGH JÓZSEF
Csúnya lány
(95.02.25-26.)
A sötéttől félek,
átölel, hagyom,
olyankor szép vagyok
nagyon.
LŐRINCZ JÓZSEF
Balsiker
(95.02.28.)
Költőnk sóhajt: - Fájdalom,
hentes úrnak fáj dalom.
BALOGH JÓZSEF
Kenderékhez
(95.03.01.)
A tétlenség langyos vizében
áztok:
„Bűzlik ez az egész mindenség már.”
A munka
de kioltaná belőletek ezt az
átkot!
LŐRINCZ JÓZSEF
Ments meg, Uram!
(95.03.02.)
Ments meg, Uram, a törtetőktől,
mert ha falba törik a szarvuk,
elhiresztelik fűnek-fának,
hogy szégyenüket mi akartuk.
KERCSÓ ATTILA
Kárvallás
(95.03.03.)
Nem maradt egy körte fáján:
jégverés volt Körtefáján.
BALOGH JÓZSEF
Vágy
(95.03.04-05.)
Tökéletes és fönséges
kéne lennem.
Van rá mérce:
anyanyelvem.
RÁDULY JÁNOS
Forradalom
(95.03.07.)
Privatizált pincegádor:
tulaj a hős agitátor.
BALOGH JÓZSEF
Máglyafüst
(95.03.08.)
Ha nem lett volna templomdúlás,
máglyahalál és könyvégetés,
ha nem vágna arcomba a füst,
az elégetett könyveké,
mondanám én is: játék a vers,
hagyjátok már abba! Elég!
HERVAY GIZELLA
Itthon
(95.03.09.)
Gyönyörű az erdélyi nyár.
Ennél szebb már csak az erdélyi ősz.
Tán ennél is szebb az erdélyi tél.
Legszebb mégis az erdélyi tavasz.
JANCSIK PÁL
Apáink hantján
(95.03.10.)
Tóth Istvánnak Marosvásárhelyre
ráfizetéses a teremtés
ha minden élőlényt feláldoz
Bábel tornyánál földre ejt és
mint Déva Vára vonz magához
BURJÁN GÁL EMIL
A XXI. századhoz
(95.03.11-12.)
Hogy azt ne mondhassák,
Semmit sem csináltam,
Engedd meg, hogy tornácodról
Lógassam a lábam!
LŐRINCZ JÓZSEF
Én azt hiszem
(95.03.14.)
Én azt hiszem.
hogy akik
szüzen halnak meg
pokolra jutnak.
SZILÁGYI DOMOKOS
Öngyilkosság
(95.03.15.)
Tó fölé dobott kőre
szállt a szitakötő le
BALÁSI ANDRÁS
Történelem
(95.03.16.)
Vér öntözött, Kenyérmező,
fogy a kenyér, sír a mező.
BALOGH JÓZSEF
Jézus
(95.03.17.)
Ha újra leküldené Őt az ég
Biztos, hogy ismét felfeszítenék...
MARTON LILI
Este tíz körül
(95.03.18-19.)
Buddhista szerzetes vonul át
gondolataimon. A kolostor
kapujában imamalmot pörget,
türelemmel viseli arcán
a béke bélyegét.
Nem én vagyok.
BÖLÖNI PÉTER
Örökség
(95.03.21.)
Légy méltó hozzá, vár a juss:
rabságot rontó március.
BALOGH JÓZSEF
Némán
(95.03.22.)
Abszolút kisebbség:
Nullalétszám.
Genocidium:
Hullalétszám.
BURJÁN GÁL EMIL
Életérzés
(95.03.23.)
A görög hegyekben nő a penész
Kristályok mélyét repeszti a fagy
Forrás vizén úszó fűszál az iránytűd
Haza akarsz menni pedig itthon vagy
LŐRINCZ JÓZSEF
Gyilkosság
(két hangra)
(95.03.24.)
Gyilkos: Kullogva, sosem szemtől szembe.
Áldozat: Felmutatva. Visszaejtve.
FAZAKAS ATTILA HUNOR
Első emelet: szilánk
(95.03.25-26.)
megáll. zajok. zöldkék.
madár. tűz. tó. figyelnek.
ő lenne. angyal. ing.
szemében. senki. szerelme?
FAZAKAS ATTILA HUNOR
Agglegénylakás
(95.03.28.)
Hegyén-hátán sir a lom;
seprű sóhajt: siralom...
BALOGH JÓZSEF
Kettős béke
(95.03.29.)
Határok ÉS
kisebbségek
SÉRTHETETLENSÉGE.
BURJÁN GÁL EMIL
Nász
(95.03.30.)
Hogy válasszak az élet
s az öröklét között,
ha tested két ágát
rámkötözöd?
LŐRINCZ JÓZSEF
Itt
(95.03.31.)
Oltárrá nőtt fényképek
kopott féltett térképek
még mosolygó emlékek
feledésbe vert ékek
BALÁSI ANDRÁS
Halott patak
(95.04.01-02.)
Kavicsok közt kőbalta villan,
kopár meder, se hab, se víz.
A fövenyen egy madárlábnyom
elkanyarogsz tavaszig.
SZEPESI ATTILA
Az árva
(95.04.04.)
A virágcserép nincs a helyén
eszperantóul sem ért a szél
bőröndjét százszor föltúrhatja
anyja kendője nincs sehol
SZABÓ FERENC
Vízimalom
(95.04.05.)
Fala omlik, teteje roggyant,
lapátjai sorsa letellett.
Mégis, ha zúg az égi szél,
a futó korban kelepelget.
SZEPESI ATTILA
Balkáni emlék
(95.04.06.)
A vers égbolt-magasában
mintha a napban fénylene
dögre keringő keselyű
a végítélet + jele.
SZEPESI ATTILA
Vezérek
(95.04.07.)
Vak vezért követve vár a verem:
az elvakult nyomdokán gyászvirág terem.
BALOGH JÓZSEF
Jégmadár
(95.04.08-09.)
Patak bolyongó vándor
a háta zöld, a szárnya kék.
Isten szemében felragyog,
akár a föld, akár az ég.
SZEPESI ATTILA
Párharc
(95.04.11.)
Üres vászon zászlótok -
ellopták a zászlótok.
BALOGH JÓZSEF
Történelem
(95.04.12.)
Földet osztottál, Pusztaszer;
hogy lett belőled puszta szer?
BALOGH JÓZSEF
Két nagy ember vitája
(95.04.14.)
Mindkettő hires, és csak jót akar
De szócsatájuk – éles, felkavar.
Természetes, hisz mindkettő – magyar!
MARTON LILI
Memento
(95.04.14.)
Ne feledd el láncravert papod:
acél olvasót morzsolva érted imádkozott.
BALOGH JÓZSEF
Epilógus
(95.04.15-16.)
Letérdelek a szélben. Maholnap csontjaim
lehullanak a keresztfáról.
Nincs visszaút e távolból.
Letérdelek a szélben:
a legszomorúbb csillag mellé.
FAZAKAS ATTILA HUNOR
Hely
(95.04.19.)
Mint csikó tudtam valamit, mit most nem
ma már nem értem, miben állt hatalma,
hiszen csak egy csupasz öreg fa volt s egy
fényt sejtő ágon néhány sápadt alma.
BALÁSI ANDRÁS
Mint a hegyek
(95.04.20.)
Intő mosolygó pufók kék-angyalok
mutatják merre menjek mit tegyek
Örök néma lettem min t a hegyek
S oly szelíd hogy ez már nem is én vagyok.
BALÁSI ANDRÁS
Politikus
(95.04.21.)
Békét papol, száguld a föld körül,
s titkon millió kardot köszörül.
BALOGH JÓZSEF
Vallomás
(95.04.22-23.)
farkasok farkasalmát
gyűjtenek a teliholdas
báránybőrre
FÜLÖP LÓRÁNT
Nichita emlékház
(95.04.26.)
Tárgyi eszközök s versek, versek...
Írógéped az asztalon.
És te trónolsz – költőkirályként -
homéroszi magaslaton.
RÁDULY JÁNOS
Restauráció
(95.04.27.)
A zsarnokkal fújt egy követ:
porkoláb volt, most nagykövet.
Bőröndbe rejt szégyenkövet.
Még jöhet csoda s megkövet.
BALOGH JÓZSEF
Bolond
(95.04.29-30.)
Biztatnak öreg karvalyok,
mondják, mitől leszek nagyobb.
Nem érdekel a hatalom,
visszaadom. Megmaradok
hulló szirmok alá tévedt
fehér káposzta-lepkének.
BALÁSI ANDRÁS
Háborgás
(95.05.03.)
Háborogsz.
– Mennyi ökörség!
Nyugtatlak:
– Ősi örökség.
RÁDULY JÁNOS
Akasztottak
(95.05.04.)
Lógnak a fák szenesedve
a Tejúton feketén
árvaságuk gyökér-kötelén.
FAZAKAS ATTILA HUNOR
A temetésről hazafele
(95.05.05.)
A temetésről hazafele jöttek
és úgy búcsúztak a kapuk alatt
mintha nem látnák egymást soha többet.
WEÖRES SÁNDOR
Mellékdal
(95.05.06-07.)
A szenny úgyis felfeslik, bár akarja,
kinek inge, fedele, anyja nincsen,
öljön, fosszon, míg kedve tartja,
lelkét árulja a rabolt kincsen.
FAZAKAS ATTILA HUNOR
Végletesség
(95.05.09.)
A tél elmúlik
idő szerint,
de én egyszer
beleszülettem;
ezárt legyőzhetetlen
halálomig.
/B./ TOMOS HAJNAL
Martinez
(95.05.10.)
Jött Bukarestbe, halottkémnek,
s a hulla Strasbourgban feléledt.
ZSISKÚ JÁNOS
Legyetek egyszerűek
(95.05.11.)
Legyetek költők, egyszerűek,
úgy írjatok, mint a füvek,
ahogy a fű árnyékát írja
a földre, az örök papírra.
GULYÁS PÁL
Tanítványok
(95.05.12.)
Kereszt alatt sötét esőben
Önmaguk előtt szétesőben.
BALÁSI ANDRÁS
Haiku (5)
(95.05.13-14.)
Kicsi az ember
De bánatában vele
Zokog a tenger.
UTASSY JÓZSEF
Keresztelőn
(95.05.16.)
A rokonság idegyűlt,
markáns sas-orr mindenütt.
DÓSA MÁRTA
Idesüss
(95.05.17.)
Megjött már a havi bérem,
szegény földi, hát idesüss:
harminc darab hamis ezüst.
BALÁSI ANDRÁS
Elnöki fogadás
(95.05.18.)
Hét országra szóló fennköltség:
ám az országnak fene költség.
BALOGH JÓZSEF
Próbatétel
(95.05.19.)
Találj ki magad alá
egy égő boglyát.
Mig bődösig érnek a lángok
biztosan kiszámitod
a jéghegyekhez vezető
legrövidebb utat.
/B./ TOMOS HAJNAL
Szóművész
(95.05.20-21.)
Gondosan válogatok az ércek
között: ha az álmok felszakadnak,
zokognak, duzzognak, kacagnak
a vérszipó szerelmes lidércek.
BALÁSI ANDRÁS
Szamársztrájk
(95.05.23.)
Győztünk! - ittasul
az elnyúzott sereg.
A hajcsároknak felmondott a gazda
de minden szamár hátán
ott maradt a nyereg...
BALOGH JÓZSEF
Haiku (1)
(95.05.24.)
Hitető égbolt!
Várok alattad árván.
És nincs szivárvány.
UTASSY JÓZSEF
Családi emlék
(95.05.25.)
Öreg kancsó, a polcon áll,
milyen kopott, meg is repedt...
Ez a felirás prédikál
róla: „Hit, remény, szeretet.”
GARAI GÁBOR
Hallgasd!
(95.05.26.)
Hallgasd, hogy cimbalmol az eső,
hogy jajonganak a harangok,
hogy konganak a fény léptei
az üres termek mélyén,
és hogy túr a vakond
a dolgok alatt.
BENŐ ATTILA
Egy mondat
(95.05.27-28.)
Már téged is megigézett
a madarak vonulása,
és nem érzed, hogy itt marad
arcod bevégzetlen mása.
BENŐ ATTILA
Élet
(95.05.30.)
egy lépcsős-kereszten
elhalványult képek
jelennek és tűnnek el
FÜLÖP LÓRÁNT
Hajnal
(95.05.31.)
Szép lány, ne álmélkodj,
ez csak az árnyékod!
BALÁSI ANDRÁS
Halál
(95.06.01.)
Mikor megtörtént
akkor csak a tűz érdekel
akkor kisebb helyen és
többen elférek egyszerre
FÜLÖP LÓRÁNT
Tudva
(95.06.02.)
Hazudsz. Tudod. Tudom.
Már nincs is mit tegyek,
és újra bekapom.
Mint gyíkot a legyek.
BALÁSI ANDRÁS
Csak benned
(95.06.03-04.)
Nézed tenyereden hogy verdes egy lepke,
s már-már azt is látod, mint száll az egekbe
színek hűtlenségét s a nyarat feledve,
de csak benned él az, amivé lehetne.
BENŐ ATTILA
Zsoké
(95.06.06.)
Bort vedelt s a földhöz vágta:
elmaradt a díjas vágta.
BALOGH JÓZSEF
Hiába
(95.06.07.)
Hiába nyitom az ajtómat
a kint és a bent nem vegyül
csak a huzat lesz nagyobb belül
BENŐ ATTILA
Akkord
(95.06.08.)
Álmaim hajóját a póknak adtam,
hadd fogjon vele bogarakat.
Nehéz kő esett le a szívemről,
most nehéz kő van a szívem alatt.
WEÖRES SÁNDOR
Haiku (4)
(95.06.09.)
Amerre nézek:
fegyver, fegyver és fegyver.
Megölnek egyszer!
UTASSY JÓZSEF
Akasztás
(95.06.10-11.)
Gyilkolt hajón, röpcsin szállva -
létszám megy a másvilágra.
BALOGH JÓZSEF
Hideg szél
(95.06.13.)
lakatlan kő, hever a hátam,
emlékek nélkül, nélkülem
az évmilliók halott hamujában.
Hideg szél fújdogál.
PILINSZKY JÁNOS
Kötés
(95.06.14.)
Nem menthetem föl a fákat
a susogás kötelezettsége alól
sem a méheket
a dünnyögés szokásától
föl nem oldozhatom
ALBERT ZSUZSA
Párbeszéd
(95.06.15.)
Miért látsz olyan messzire?
Szememben könnyek vannak.
VIHAR BÉLA
Dolce vita
(95.06.16.)
Ketten, öregek
(176 évesek, ha összeadjuk),
kicsit már süketek, szinte már vakok.
Egy régi filmet néznek a tévén.
Egy Fellinit. A címe: Édes élet.
GÖMÖRI GYÖRGY
Többség, kisebbség
(95.06.17-18.)
Kis acél vagyok, s te két akkora
irdatlan tömeg, te vagy a kova.
Ütsz, mert nélkülem égigérő szikla
lehetsz, de tőlem származik a szikra.
ZSISKÚ JÁNOS
Paróka
(95.06.20.)
Száll, napok óta
szálldos a nyárfagyapot.
Ősz a boróka:
fején gyapjú-pamacsok -
fehér paróka.
KISS BENEDEK
Harlekin ars poeticája
(95.06.21.)
Nem sírhatom el senkinek,
elkacagom hát mindenkinek.
VIHAR BÉLA
Nyári vihar
(95.06.22.)
Nyári vihar, a szürkeség fényes,
tölgyeket taroló kaszája.
Hasad a hasonlat olyan éles,
mint a hisztis Hajnalka szája.
BALÁSI ANDRÁS
Az új világeszme
(95.06.23.)
Kiveszett a longobárd, kiveszett a dák.
Hajrá, gepidák!
ORBÁN OTTÓ
Terveim
(95.06.24-25.)
terveim évről évre nőttek
majd együtt lettünk mind kisebbek
akár a polcszéli befőttek
melyeket végleg elfeledtek
BALÁSI ANDRÁS
Sebesség
(95.06.27.)
Nem tudok elég lassan úszni
élvezve az összes zöldet
egyenként a folyó cseppjeit
VILLÁNYI LÁSZLÓ
Ha...
(95.06.28.)
Ha rózsát virágozna
a retek,
sajnálnánk megenni
a gyökeret.
KERCSÓ ATTILA
Hajnal
(95.06.29.)
A pontosság mintaképe:
sosem siet, el sem késik.
Méltósággal járja végig
az ébredés útjait.
RÁDULY JÁNOS
A csend...
(95.06.30.)
A csend görnyedt vállamon, bólogat,
ásittat az üres váróterem,
visszafüttyent egy rohanó vonat,
utószele átvág rongy lelkemen.
BALÁSI ANDRÁS
Szegmentum
(95.07.01-02.)
Látott sokat: önlétén ásitott,
Egy gazdátlan, sötét golyó, kiszáll
A semmi súlyos bársonyán keresztül.
Semmit sem mozdit: elsüvit a szem,
Látott: lehunyja végül önmagát.
KOVÁCS ANDRÁS FERENC
Hiába
(95.07. 04.)
A hiánzt tömögetők áldatlan
munkája láttán eszembe ötlik:
mit raknak majd helzébe annak,
amivel ma ay űröket betöltik?
KERCSÓ ATTILA
Sírkövek
(95.07. 05)
Megroskadtak a sírkövek:
nekidőltek az időnek.
RÁDULY JÁNOS
Együtt
(95.07.06.)
Másokkal naponta nyugovásig:
velük én folyton - de ki velem?
A jóhiszeműség tigrisszája tátva -
illesztem állkapcsai közé fejem.
ARATÓ KÁROLY
Ő
(95.07. 07.)
Smikor levetette kockás nadrágját,
amikor levetette bojtos süvegét,
amikor lehúzta ormótlan cipőit,
leakasztotta gumiorrát...
búskomor lett a bohóc -
jobbik felét dobta sarokba.
KERCSÓ ATTILA
Négysoros
(95.07. 08-09.)
Mikor már nem működik -
bomlik az ész:
fölragyogását látod -
jön a sötét.
TAKÁCS ISTVÁN
Az éhenkórász fogyókúrája
(95.07. 11.)
Naponta csak egyszer eszem,
akkor is csak képletesen.
SÁRÁNDI JÓZSEF
Kései tiszteletadás
(95.07. 12.)
Előragyog majd az idő,
kardhüvelyéből villan a fény
és fölsebzi a levegő
vén arcára: ki voltam én.
UTASSY JÓZSEF
Kettősség
(95.07. 13.)
sötét sötét sötét
sötét sötét világos
sötét világos világos
világos világos világos
WEÖRES SÁNDOR
Bohóc
(95.07. 15-16.)
a hamis ujjon megpörgetett
kékszeplős labda-világ
csak az öröm szomorúsága valódi
FAZAKAS ATTILA HUNOR
Zúzódás
(95.07. 18.)
egyenes bukórepülésben mint
angyalok aluminium gerince
egymás roncsain éjszakáin
keresztül / vagy soha
FAZAKAS ATTILA HUNOR
Alkonyi hasonlat
(95.07.19.)
Jó volna ittmaradni még.
Tudattalan-emléktelenül.
Csak, mint a kő. A viz. - Az ég.
Kihunyni csöndben, mint az alkony.
S egy sugárnyit ragyogni még.
MAKAY IDA
Barátaim
(95.07. 20.)
Olyan mélyen benn-élnek életemben,
hogy egyedül már soha nem vagyok -
Az egyik valami tömlöc-veremben,
a másik - a másik talán halott.
JÉKELY ZOLTÁN
A pók
(95.07.21.)
A pók utánoz valakit,
de nem tudom, ki a'.
Most éppen csendet takarít
felhős hálóiba.
WEÖRES SÁNDOR
Zsákmány
(95.07.22-23.)
Tudod-e mit hozol,
ha marékkal, ha zsákkal,
te Holdon botorkáló ember,
mikor a Földre visszatérsz?
A kutyák megkövült éji bánatát!
ZELK ZOLTÁN
Kezdődik
(95.07.25.)
Kezdődik az emlékek feleződése
a kimélet demarkációs vonala
mint áruló nyomokra
ügyelünk elhagyott szavainkra
MARAFKÓ LÁSZLÓ
Akár a rózsa
(95.07.26.)
Akár a rózsa, belső parancsra,
sziromról sziromra,
igy nő a vers is,
szóról szóra.
Akár a rózsa.
KÁROLYI AMY
Hét őszi mondat
(95.07.27.)
Hajszálon múlunk. Nyers vizek.
Ősz van. Este. Szuronyvilágos.
Romlott bálványok. Beton Húsvét-sziget
körül elsötétítő kezem szálldos.
BOTÁR ATTILA
Kapáláskor
(95.07.28.)
Kiszárad a gaz is, ez olyan aszály.
Ugyanakkor erős a mégis élő
gyomnövények gyökere, mint csak ősszel.
A kapa nem elég éles őhozzájuk.
TAKÁCS ISTVÁN
Est
(95.07.29-30.)
Est, komor est. A hiányod
Szemem széléhez szivárog.
Csöppen, csöppen s a sötétben
nyílnak tőle a virágok.
Milyen kár, hogy ezt se látod.
BALÁSI ANDRÁS
Vendég
(95.08.03.)
Íme a kenyér - erejét.
Íme a víz - idd nyugalmát.
Íme a tűz - égesd el félelmed.
Íme az ágy - álmodd ifjúságod.
RUMEN SZTOJANOV
(Ford. Szondi György)
Boldogság
(95.08. 04.)
Ez a tanitó,
ez a szórakozott és kancsal,
kinek mindig rosszul feleltem,
mindig rosszul, mindig érthetetlenül rosszul,
ma tanácsomat kérte.
MALINA TOMOVA
(Ford. Szondi György)
Egy ballada redukciója
(95.08. 05-06.)
A mosógép a lepedőt
lágyan zúgva csak mossa, mossa.
Ágnes nem meri kikapcsolni,
Áll mellette, nézi zokogva.
ORBÁN JÁNOS DÉNES
Négysoros
(95.08.08.)
volt vacsorám vacsoracsillag
hajnalaim szép-hidegek
szeretőim a szürke utak
reám csókolták a telet
SEBESTYÉN IRÉN
Éjszaka
(95.08.09.)
Most közvetiti a Hold a napfényt.
Tolonganak, némán nézik a fejfák.
BIHARI SÁNDOR
Az erőszak halálára
(95.08.10.)
Olvad árok partján átok:
Csendteli új vers.
SZONDA SZABOLCS
Az élet csúfnevű halálnál
(95.08.11.)
kopogtál beléptél találtál
bajt bolondot ócskaságot
(amire furcs éned vágyott)
az élet csúfnevű halálnál
GULYÁS JÓZSEF
Koldus
(95.08.12-13.)
Kis-stilű tolvajként igyekszel
lógni tőlem. Meglestelek
Vidd csak amit batyudba rejtel
hisz koldus vagy - fölmentelek
CSORBA GYŐZŐ
A tengerpartra
(95.08.15.)
A tengerpartra kifekszik a tenger,
a világ végén pihen a szerelmem
mint távoli nap vakít a szívem
árnyéka vagyunk valamennyien.
PILINSZKY JÁNOS
Haljárás
(95.08.16.)
Sörénye fésületlen a pénze vékony
s hableány lénye oly álomszuszékony
hogy mire a parton utánaillannál
már nem egyéb a kifoghatatlan halnál
HATÁR GYŐZŐ
Véremnek elég volt egyetlen átok
(95.08.17.)
Verecke hires útjának porát
fölsöpröm a halottak élén,
s az ugart mint vakond töröm föl
ha te vársz rám a munka végén.
ORBÁN JÁNOS DÉNES
Hol élsz?
(95.08.18.)
hol élsz? kérdezi
pörge kalapban
Árokszállási Feri -
mélyen magamban
GULYÁS JÓZSEF
Álarcok mögött
(95.08.19-20.)
Mint rothadt mag a földben,
Melyet a nap ottfelejtett
Ül a lélek ünneplőben
Lázitja a béna csendet
SZONDA SZABOLCS
Levél
(95.08.22.)
Nevezhetem-e levélnek
egy pillanattal azután,
hogy levált az ágról?
VILLÁNYI LÁSZLÓ
Becsüld halandó
(95.08.23.)
Becsüld, halandó, amig élek,
szavaim halandó becsét.
Két ember közt legrövidebb
út az egyenes beszéd.
SZILÁGYI DOMOKOS
Ünnep
(95.08.24.)
Kezében fölmosórongy, lábánál vödör.
Bemárt, facsar, töröl. Nyomában,
mint karácsonyfadíszek dobozából
fölfénylik az ünnep.
P. NAGY ISTVÁN
Harang
(95.08.25.)
A harangban nincs kondulás
mint ahogy nincs a levegőben
s a nyelv nem érti mire jó.
VILLÁNYI LÁSZLÓ
Városnézés Stratford-on-Avonben
(95.08.26-27.)
lédiz end dzsentlemen
ez itt a szülőháza
ez itt a sírja
ez itt a kérdés
MOLNÁR VILMOS
Táncoló láng
(95.08.29.)
Lángom táncoló rajza a falon
mutatja amint forgolódva égek:
vádemelő árnyékát láthatom
a lángnak, mely megszüli majd pernyémet.
HORVÁTH IMRE
Kis csendes égbolt
(95.08.30.)
Akárhogy is nézem, nem az az égbolt;
azon más csillag; kis tűnő esti fény volt;
az egy másik csillag, mint égboltja másik;
amannak a tüze ide sose látszik.
SINKA ISTVÁN
Haiku-II
(95.08.31.)
Tizenhét szótag
még sok is ha nincs mit mondj.
Hát mondod: izé.
MOLNÁR VILMOS
A virágok estig élnek
(95.09. 01.)
a virágok estig élnek
akár a férfi ha senkije
de ki hagyna magára s ki hagyna el
virágot s férfit ennyire
NAGY ATTILA
A legutolsó ember
(95.09. 02-03.)
Nagy gúlát rakott. Kő-tengert.
És, hogy meghalt, ime a rom
fennen hirdeti az embert,
ki őt alkotta egykoron.
OTTÓ EMIL
Az őrült kutya
(95.09. 05.)
Bomlott elmével, őrülten táncol:
eltiltották a csontrágástól!
RÁDULY JÁNOS
Sírfeliratnak
(95.09. 06.)
Jó itt, jó egyedül. Ide nem jön senki utánam,
lombzene, tücskök közt békén nem-lehetek.
VÁRADY SZABOLCS
Mi ez?
(95.09. 07.)
No nézd meg, mi ez,
például ez a mai nap.
Pontosan ezt láttam
a minap.
BÖZÖDI GYÖRGY
Őszi terror
(95.09. 08.)
Lombriadalom.
Megtizedeli a szél
a leveleket.
UTASSY JÓZSEF
Téli magány
(95.09. 09-10.)
A tó zsebtükrén
féllábon állva alszik
gúnárom, ludam.
UTASSY JÓZSEF
Éj a szobában
(95.09. 12.)
ujj
fáj
mécs
a kanóc
de csip
lila parázs
álomban elhamvadó
WEÖRES SÁNDOR
Egy tegnapi testépítőhöz
(95.09. 13.)
Alakod, izmaid megőrzésén kivül
Nem is foglalkoztál mással.
A cél számodra most is elsődleges -
De már csak dohányzással.
SZONDA SZABOLCS
Késés
(95.09. 14.)
Az ember mindig valahonnan késik éppen.
Késnek a vonatok, késnek a repülőgépek.
Fél és késik a madár, meg-megszakítja röptét.
Én pedig, mit lekéstem: az öröklét.
ALEKSZANDR GEROV (ford. Szondi György)
Századvég
(95.09. 15.)
Nincs üveg, füst kéklik már fénylő ablakok arcán,
Gránát robban fel, fegyver az élet ura.
Hagyjuk a vért most, lényeges inkább zöld szeme újból,
Földünknek, mert él; létünk élteti őt.
SZONDA SZABOLCS
Dózsa
(95.09. 16-17.)
Nem is fáj már: tépjétek hát
a húsomat s egyétek!
Tudom úgyis: megmaradok
történelmi leckének.
RÁDULY JÁNOS
Stanescu-élmény
(95.09.19.)
Kipróbáltam az írógépedet:
lepkekönnyű lett a testem,
lelkem pedig dalos madár
két szemébe költözött.
RÁDULY JÁNOS
Szines dia
(95.09. 20.)
vérzik az ég alatta nő
ül egy padon körötte tér
és alkonyat mi semmit sem
határol ám a nő fehér
kalapja még reménykedik
parázsol mint erőszakos
halál előtt a vér
PETRI CSATHÓ FERENC
Görögök
(95.09. 21.)
Mindenik szófüzér külön egy-egy ékszer.
Itt mindenki él. Néha egy szándékos hiba.
Tökéletes. Ilyenkor tisztán emlékszem
Az élet boldogabb, teljesebb formáira.
BALÁSI ANDRÁS
Vétek
(95.09.22.)
Ráveték az első követ
Az vesse... hiába
Kő követ követ.
BALÁSI ANDRÁS
Üzenet a nyársforgatónak
(95.09.23-24.)
örökparázs alatt friss álmaim
közös nyársra húzva sülnek
ha enni akarok ehetek
de csak nyersen néhány falatot
a sültek már neked jutnak
ne hagyd hogy elégjenek
BALÁSI ANDRÁS
Átégeti magát
(95.09. 26.)
Ha belegondol végtelenségébe,
verejtékezni kezd az ég.
A hold menekül.
Átégeti magát a feketeségen,
nyomában lélegzik a világ.
GYERMÁN JÚLIA
"Futam"
(95.09.27.)
a szamos parti liget
aűsűrű smaragd lombjaiban
nemcsak magyarul
románul
tótul
svábul
zeng a dal
hanem mindenek fölött
fülemüléül.
PÁKOLITZ ISTVÁN
Biztos jel
(95.09. 28.)
Leheletemmel beleihatom
a levegőbe: ŐSZ VAN.
SZONDA SZABOLCS
Vadászálom
(95.09. 29)
A határban szólnak a puskák:
Három napja ettem-pihentem.
Vadászálom: nem is puskák,
nem a határ, nem a kopók -
csörtető csönd tart készületben.
BOTÁR ATTILA
Hó
(95.09. 30.)
Tél van. Boldogságom a bűn
finoman beszitálja.
Csendesen gyűl tiszta gyűlöletem
a világra.
AGHY ATTILA
Két mondat
(95.10.03.)
Megméritek
a feltételek mérlegén
az embereket.
Megméritek
az emberek mérlegén
a feltételeket?
ZALÁN TIBOR
Hajad
(95.10.04.)
Hajad: mint az eső. Vagy mint a hajnal.
Vagy mint a fűselyem.
A százezer szál mind utat keres,
hogy szívemben meggyökerezzen.
AGHY ATTILA
Feledés
(95.10.05.)
A feledésben
semmi se vész el,
ne is birkózzunk
a feledéssel,
mert mit nem őriz
emlékezés,
békésen óvja
a feledés.
WEÖRES SÁNDOR
Fakutya
(95.10.06.)
Szája fa
foga fa
hangja fa
fa fa fa
igy ugat a fakutya
KÁROLYI AMY
Lélek-puzzle
(95.10.07-08.)
teszem veszem rendezgetem
bár tudom a legfontosabb
darab már régen elveszett
BALÁSI ANDRÁS
Lélekcsatározás
(95.10.10.)
A telefon már engedelmes állat,
Néha akkor csöng, amikor akarom;
Néha meg néma és ilyenkor
gyűlölöm: egy ellenséges hatalom.
SZONDA SZABOLCS
Melyik az
(95.10.11.)
Szeretem Jókait mivel anyám
egy nappal halála előtt
egyik könyvébe el tudott merülni
s nem szenvedett. Csak tudnám melyik az
HAJNAL GÁBOR
Őszi tücsökdal
(95.10.12.)
Kerek hasamon szundikál a nap,
csak bámulom, hogyan nő, nődögél
mellettem óránként a hangyalak.
(Koma azt hiszi, hogy örökkön él.)
Lehet, jövő héten éhenhalok,
de addig is ünnep minden napom,
csak álmodni, dalolni hagyjatok.
BALÁSI ANDRÁS
Sírvers
(95.10.13.)
Helyezkedés, hazugság, tőrök
mihez szólt, nyúlt: beszennyeződött.
A föld termő trágyává alakítja:
ez a jó anyagcsere ősi titka.
KERESZTURY DEZSŐ
Lépted alá
(95.10.14-15.)
Lépted alá föld kerül idejében,
intésed elé levegő.
Amerre jársz, ott tér terem,
utad hosszával tágul az idő,
s amit megélsz, a létet gazdagítja.
AGHY ATTILA
Készülődés
(95.10.17.)
Revolvert a vetett ágyba.
Könyvet a bomlott oltárra.
Éber csöndet a szívbe.
Az íjat feszesre - ívbe.
KULCSÁR FERENC
Pokolban
(95.10.18.)
És kínok kínja, hogy egyetlen
szó nélkül kell viselni
az elviselhetetlent,
hogy jobban halljuk, mint híznak
a kiválasztottak a mennyben.
MARIN SORESCU (ford. Ladányi Mihály)
Hálavers a tollhoz
(95.10.19.)
Vándorlok, növök, fogyok,
mint lagúna körül az atoll.
Fölöttem élő őrtorony
mint egy árva pálmafa - a toll.
BALÁSI ANDRÁS
Nyelvlecke
(95.10.20.)
Valaki: Beszéljünk világnyelven!
Másvalaki: Barbárul?
SZONDA SZABOLCS
Széljegyzet
(95.10.21-22.)
Elvérzik a rózsa a palánkon.
Meg-megáll, már nem szalad.
Csupa dér mögöttem a lábnyom.
Hanyatlom, akár a nap.
Nem váltottam meg népemet.
Nem váltottam meg magamat.
KÁLDI JÁNOS
Egyensúly
(95.10.24.)
Zizzen a kő is.
Levél szab rendet száraz
Avar-világban.
KÁLI ISTVÁN
Kérdés
(95.10.25.)
Ha bírná nyárig
Tavaszt hozónak látnánk
Aranyesőnket?
KÁLI ISTVÁN
Andersen
(95.10.26.)
Szépet álmodtam és sokat meséltem
A Csend Tündére eljött egy nap értem
Azt mondta: Jöjj! Most már pihenni kell...
S legszebb mesémet nem mondhattam el...
MARTON LILI
Üresjárat
(95.10.27.)
Lám, megszólalt
ő is végre:
áment mond a
semmiségre.
RÁDULY JÁNOS
Temetés
(95.10.28-29.)
Betonozzák az udvart.
Anyaföldet temetnek.
KERCSÓ ATTILA
Kapu előtt
(95.10.31.)
Az öregek a kapuk elé ültek
Adót szednek az októberi napsütéstől.
Vénül a nap is - mondják.
Ereje gyengül.
KERCSÓ ATTILA
Gyermekében
(95.11.01.)
Száguldó szélbe szórta magvait,
Születendő gyermekében a hit.
KERCSÓ ATTILA
Ha szavaik
(95.11.02.)
Ha minden szavuk kőként visszahullna
Keserves sors várna a szószátyárokra.
KERCSÓ ATTILA
Svejk lovasszobra
(95.11.03.)
lovat álmodni svejk alá
és látni őt nyeregben
ez az uram urambocsá
ami létezhetetlen
VERESS GERZSON
Avar-rugdaló
(95.11.04-05.)
...ezt a nehézkes őszt, ködöt:
aludni készülő bölényt,
a megtévedt vadludakat,
a mindig visszaülni-kész reményt,
a kályhafényű gesztenyéket,
magábaforduló sövényt
dédelgetem, és árulom már
magamban a télnek szegényt...
PÉCSI GABRIELLA
Tollrajz
(95.11.07.)
Költők között a legjobb tetőfedő
tetőfedők a legjobb költő
vagyok
SÁRÁNDI JÓZSEF
Járulék
(95.11.08.)
Már imádkozni sem tudunk,
rég elfeledtük az imát,
meghalt a magyarban a magyar
s az emberben a világ
SÁRÁNDI JÓZSEF
Két véglet
(95.11.09.)
Az életemet, lám,
elpolitizálom.
Halottként majd úgyis
lakat a számon.
RÁDULY JÁNOS
Nyugdíjas
(95.11.10.)
Nyugdíj kenyerén
csak tengődik. Holtáig
életreitélt.
JÁNKY BÉLA
Öregkor
(95.11.11-12.)
Gyermekláncfűvel
benőtt sínpár a kihalt
végállomáson.
JÁNKY BÉLA
Pára tornya
(95.11.14.)
Lesz-e még tornya
a léleknek, mikor majd
felszáll a pára?
JÁNKY BÉLA
Töklámpák
(95.11.15.)
Gyermekkori bolondozás:
a kertet kósza lidérc járja.
Pislog a kormos fák között
töklámpák izzó szemepárja.
SZEPESI ATTILA
Mementó
(95.11.16.)
Verset irok. A kis ablakon át
egy csiz lesi a fürge ceruzát.
Felsóhajtok: gyenge! kevés...
Biccent. Mintha tudná: nincs ennél
édesebb kétségbeesés.
BALÁSI ANDRÁS
Amióta
(95.11.17.)
árva lelkemet felemelted,
sárga szemed s indaszerelmed
az örök örömhöz kötött,
derűsen, mosolyogva járok
hazug és álnok puritánok,
meg sanda gyilkosok között.
BALÁSI ANDRÁS
Repülőúton
(95.11.18-19.)
mint könnyű felhő úszik a gép hófedte csúcsok felett
- ki hinné, hogy lenn a mélyben élnek még emberek?
nem tudom a Dolomitok-e vagy az Alpok
de egyszerre megértem Indira asszonyt
aki a Himalája havába temetkezett
GÖMÖRI GYÖRGY
(önzés?)
(95.11.21.)
gyermekkoromban mindenki nyelvét
akartam érteni, ma csak az enyémet
értem - ez lenne a változás?
FÜLÖP LÓRÁNT
Egy autóroncsra
(95.11.22.)
Ócska fémváz, bádogszemét,
a szurdok szélén fennakadt.
Tetején bölcsen masíroznak
lázpiros suszterbogarak.
SZEPESI ATTILA
Pestis
(95.11.23)
Hoznák a pestist,
ha a patkányok tudnák,
hogy ők patkányok?
JÁNKY BÉLA
Jéggyűrű
(95.11.24.)
Úgy deresedsz, úgy
őszülsz, ahogy a hűség
szíved köré fagy.
JÁNKY BÉLA
Kisiklás egy terepfelvételből
(95.11.25-26.)
Topográfia ide-oda
életünk megfoghatatlan
halként siklik tova.
SÁRÁNDI JÓZSEF
Sorsok
(95.11.28.)
házasok kapujában
sóbálvány: a szobrod
BALLA KÁLMÁN
mozgások
(95.11.29.)
Kalapemelős délután
- lét előtt vagy lét után -
zötyög az idő kereke:
a Tejúton lefele
s fölfele a Golgotán.
KULCSÁR FERENC
Félek a sötéttől
(95.12.01.)
félek a sötéttől
lábam
egy megrajzolt hídon
a fényhez oson
ZIRIG ÁRPÁD
A hegyorom
(95.12.05.)
Nap égeti, szél porlasztja.
Roskadozik a hegyorom.
Megsajnáltam: leszek az ég,
s palástommal betakarom.
RÁDULY JÁNOS
Mikesi féltés
(95.12.06.)
Nincs is szívem. Ami bennem lüktet,
dobog,
Zágon szíve. Ó, csak ő maradjon
boldog!
RÁDULY JÁNOS
!
(95.12.07.)
Most már rohannék farkastorok éjbe
Vígan hagynám hogy ránts csapdád mélyére
Most már adnám testemet mit sem kérve
Adnám lelkemet egy szóért cserébe.
BALÁSI ANDRÁS
Ars poetica
(95.12.08.)
Kerüld a középszerűséget
: plagizálj a legjobbaktól!
GERGELY MANÓ (EDIT)
Kút
(95.12.09-10.)
nézzük
magunkat
szemünkben
ringatózva
megszámlálhatatlan
csillagok
SIMKÓ TIBOR
Ó, de megjártam!
(95.12.12.)
ó de megjártam!
mindent megjártam
hová forduljak?
forduljon föl!
köszönöm, köszönöm
GULYÁS JÓZSEF
...La Mancha
(95.12.13.)
- Nos, utad végén, mi várt, Don?
- Ki hitte volna:... célmalom!
VERESS GERZSON
Egy napon így szólt
(95.12.14.)
ember tudja mit?
egy napon így szólt
a Nagy Hivatal
hallgasson ránk
csináljon amit akar
GULYÁS JÓZSEF
Majd egyszer
(95.12.15.)
Mindig csak az út...
majd egyszer visszatérek.
Mindig csak a víz...
majd egyszer iszom belőle.
Mindig csak az ég...
majd egyszer elszállok a
madarakkal.
OZSVALD ÁRPÁD
Életfogytiglan
(95.12.16-17.)
ítélet: ittélet
VERESS GERZSON
Alvadó tengeren
(95.12.19.)
Mióta vérbe süllyedt lélekbárkád,
s csak ez az egy szál életdeszka maradt,
sorshullmámok s vérvihar bolond táncán,
kapitány - önmagad gályarabja vagy
BALÁSI ANDRÁS
Citátum
(95.12.20.)
"A postás mindig kétszer csenget."
"Magyarul tanítom a csendet."
VERESS GERZSON
Pillanat
(95.12.21.)
Hirtelen homorúvá lett a tó tükre,
s a holdsugáron evező felhőkre
hajlongó fekete fenyőket festett
a sandán fel-felleső ideges szél.
BALÁSI ANDRÁS
Magántulajdon
(95.12.22.)
Lapos kövek egymásra téve:
ez itt a kertek kerítése.
Körülkeritni, az a fő!
Pedig a kert is csupa kő.
KISS JENŐ
A belgrádi vár
(95.12.29.)
Innét ugrott le Dugonics Titusz.
Innét szárnyalt fel a déli harangszó.
Halál s dicsőség, harc és diadal -
s mindkettő messze hangzó.
KISS JENŐ
Fenn és lenn
(96.01.05.)
odafent csupa derült koszorúzás
aranyozás és megbocsátás
mélyben a szörnyek morogva járnak
dörömbölnek és bosszút állnak
KÁROLYI AMY
Bogár
(96.01.06-07.)
Diólevélen halk futam:
hat láb, négy recés szárny suhan
és két gömb-végű csáp kutat
a levél síkságán utat
WEÖRES SÁNDOR
Régi versek
(96.01.09.)
Turkálom mégis a sok lapot:
hátha akad egy tetszhalott!
RÁDULY JÁNOS
Költészet
(96.01.10.)
Mi a költészet? Kőszikla, szakadék,
Botrányos ajtók kilincse,
S ha bejutottál, napsütötte labirintus.
Pofonvert felnőtt férfi.
NAGY B: VIKTOR
Végül
(96.01.11.)
Végül az élet csuda egyszerű:
ború s derű.
KERCSÓ ATTILA
Idő (IV.)
(96.01.12.)
Haragszom az időre, mert
jön, megy és nem marad
mire poharam koccintásra nyújtom
kezembe ad egy újabb poharat.
KERCSÓ ATTILA
Innen...
(96.01.13-14.)
Innen már az egész vágy-űzte világ, s még Isten is oly parányi,
mint lakó árnyékéletemben egy távolodó, szürke csillag:
mosolyogva sóhajtok, ha egy-egy régi fényképről visszapillant,
felidézem, s olyan jó hiánya tépte szívemben rátalálni.
BALÁSI ANDRÁS
Napjuk melenget
(96.01.16.)
Tépettjei a tereknek
fogvicsorgatva szeretnek,
napjuk, ha nincs is, melenget;
így lész tövisből teremtett,
behódoltan is eretnek:
kovácsolsz fénylő fegyelmet,
sebet adsz s véred ered meg.
HATVANI DÁNIEL
Ha nem...
(96.01.17.)
Ha nem tudhatsz mindent,
minek a részletek,
karcsú bokály helyett
csörrenő cserepek.
KERCSÓ ATTILA
Tovasuhansz
(96.01.18.)
Tobasuhansz s eltűnök - fényed nélkül
holt árnyék: kiáltanék s nincs szavam,
forró testemre fagyos sötétség ül,
s beleolvadok lassan, hangtalan.
BALÁSI ANDRÁS
Quiz
(96.01.19.)
nekünk itt
kétszer van éjfélünk szilveszterkor!
mi már ilyen fiúk vagyunk:
maradunk kivárunk
VERESS GERZSON
Fény és gondolat
(96.01.20-21.)
Megvillan a fény és
illan a gondolat.
Az első rögtön meghal,
a másik megmarad.
RÁDULY JÁNOS
Álmélkodás
(96.01.23.)
Bement a ház az ablakon
Kívül rekedt a csend
a hasbaszúrt látvány
a falon kalimpált
csak befogott fülekkel
lehetett észrevenni
MONOSZLÓY DEZSŐ
Kooptálás
(96.01.24.)
Dávid robogóját támasztja a falhoz,
bekopog, beköszön s szól: Góliát, tartozz
te is valahová, elepeszt a bánat.
Jöjj velünk, beveszlek, hordozd a parittyámat.
DÉNES LÁSZLÓ
...hasonlatok a bab-ben
(96.01.25.)
(roppant, gyűlölt szilánk a nyár:
puffasztó sláger, lótestű só-álom
tátong, járható a szó, ha vár,
s nem indázik sora, hogy társra találjon)
FAZAKAS ATTILA-HUNOR
Akárki
(96.01.26.)
Jézus nagyon szerette Jánost
csak az egykedvűséggel megáldott
istenek szívében
egyenlő mindenki
MONOSZLÓY DEZSŐ
Hallgatásom titka
(96.01.27-28.)
mivé lenne egy nő férfi nélkül
és mivé egy nő férfi nélkül
GERGELY MANÓ (EDIT)
Csoda
(96.01.30.)
Leheletből lett zúzmara,
Átváltozás, fagyos csoda.
Ha ismét vízzé szégyenül,
bajuszukon a harmat ül.
KERCSÓ ATTILA
Villanyvezeték
(96.01.31.)
Ki-kibukkantják csigás fejüket
a villanypóznák az akác fölött:
egymásnak adják az üzenetet,
mint váltófutók vagy a hírnökök.
SIMON ISTVÁN
Magyarok
(96.02.01.)
Ó, mi de furcsa nép vagyunk,
ha kezünkben már poharunk,
s végre szomjunk is kútra visz,
mindig zavaros lesz a víz...
SIMON ISTVÁN
Forrás
(96.02.02.)
Az életből, ha jól megélt s megértett,
S végül derűvel köszönt a megoldás,
Nem marad vissza keserű utóíz,
Csobogás szól. Az élet - mint a forrás.
JORGE GUILLÉN (ford. Somlyó György)
Növekedés
(96.02.03-04.)
Ó hogy vizsgálja öklét s hegyes térdét
a kamasz, kérdve: férfi vagyok-e?
És boldog bámulattal telik szíve, míg
kövülni kezd már ökle, könyöke.
ADOLF ENDLER (ford. Eörsi István)
Ablakban
(96.02.06.)
Kolibri szállt a júniusi fényben,
Szinte hangot se ad az elfutó viz.
Egy légy röpült át erre nagy szerényen.
Alig susog, még fiatal, a nyárfa.
Minden együtt volt egy perc ablakában.
JORGE GUILLÉN (ford. Somlyó György)
November
(96.02.07.)
A kertek felé kiragyogva, mint
arany sarló, novemberi hold szállt
s remegve bújnak a vén rozmaring
oldalához a deres őszirózsák.
SIMON ISTVÁN
* * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Aghy Attila (3)
Albert Zsuzsa (1)
Apáti Miklós (1)
Arató Károly (1)
Áprily Lajos (13)
Guillaume Apollinaire (2)
Balási András (27)
Balla Kálmán (1)
Balogh József (26)
Beke Sándor (1)
Benjámin László (1)
Benő Attila (4)
Bihari Sándor (1)
Lucian Blaga (2)
Botár Attila (2)
Bertold Brecht (1)
Bölöni Péter (2)
Bözödi György (8)
Burján Gál Emil (6)
Giorgio Caproni (1)
Giosué Carducci (1)
Csorba Győző (1)
Demény Péter (1)
Dénes László (1)
Emily Dickinson (4)
Dósa Márta (1)
Adolf Endler (1)
Éltes Enikő (5)
Fazakas Hunor Attila (13)
Ferencz Imre (1)
Forgács Antal (1)
Fülöp Lóránt (4)
Garai Gábor (1)
Gábor Ferenc (2)
Gáll Anna (1)
Gergely Manó (Edit) (4)
Alekszandr Gerov (1)
Gömöri György (2)
Günter Grass (1)
Grausam Géza (2)
Jorge Guillén (2)
Gulyás József (4)
Gulyás Pál (1)
Fernand Gregh (1)
Goethe (3)
Gyermán Júlia (1)
Hajnal Gábor (1)
Határ Győző (1)
Hatvani Dániel (1)
Hervay Gizella (1)
Velemir Hlebnyikov (1)
Horváth Imre (7)
Horváth István (3)
Illyés Gyula (6)
Ismeretlen költő (2)
Jancsik Pál (1)
Jánky Béla (6)
Jékely Zoltán (3)
Juan Ramón Jimenez (1)
Juhász Gyula (1)
Juhász Zoltán (3)
Káldi János (1)
Káli István (2)
Károlyi Amy (4)
Kercsó Attila (18)
Keresztury Dezső (1)
Kertész Péter (1)
Kiss Anna (1)
Kiss Benedek (1)
Kiss Jenő (3)
Kiss Zoltán (2)
Klárik Attila (1)
Kosztolányi Dezső (11)
Kovács András Ferenc (1)
Kozma Szilárd (2)
Karl Kraus (1)
Kulcsár Ferenc (2)
Günter Kunert (1)
Karl Gustav Latin Kyösti (1)
Ladik Katalin (3)
Lászlóffy Aladár (1)
Lendvay Éva (1)
Friedrich von Logan (1)
Lőrincz József (5)
Makay Ida (1)
Marafkó László (1)
Marton Lili (3)
Molnár Vilmos (2)
Monoszlóy Dezső (2)
Pentii Mustapaa (1)
Nagy Attila (1)
Nagy B. Viktor (1)
Nagy László (1)
Friedrich Nietzsche (2)
Ottó Emil (1)
Oravecz Imre (1)
Orbán János Dénes (2)
Orbán Ottó (1)
Ozsvald Árpád (1)
Pardi Anna (2)
Pákolitz István (1)
Sandro Penna (1)
Petri Csathó Ferenc (1)
Pécsi Gabriella (1)
Pilinszky János (3)
P. Nagy István (1)
Lauri Pokjanpaa (1)
Jaques Prévert (1)
Radnóti Miklós (5)
Ráduly János (16)
Ugo Reale (3)
Salvatore Quasimodo (1)
Sárándi József (4)
Sebestyén Irén (1)
Simkó Tibor (1)
Simon István (3)
Sinka István (1)
Marin Sorescu (1)
Nichita Stănescu (1)
Szabédi László (2)
Szabó Ferenc (2)
Szász Ferenc (4)
Szemlér Ferenc (1)
Szepesi Attila (6)
Szilágyi Domokos (7)
Szonda Szabolcs (8)
Rumen Sztojanov (1)
Giuseppe Ungaretti (3)
Utassy József (6)
Takács István (2)
Tamási Miklós (2)
/B./ Tomos Hajnal (2)
Malina Tomova (1)
Fjodor Tyutcsev (1)
Várady Szabolcs (1)
Váry O. Péter (1)
Laurii Vita (1)
Einari Vuorela (1)
Veress Emőd (1)
Veress Gerzson (5)
Vihar Béla (2)
Villányi László (3)
Weöres Sándor (8)
Zalán Tibor (1)
Zelk Zoltán (1)
Zirig Árpád (1)
Zsiskú János (6)
Névmutató
Aghy Attila (3)
Albert Zsuzsa (1)
Apáti Miklós (1)
Arató Károly (1)
Áprily Lajos (13)
Guillaume Apollinaire (2)
Balási András (27)
Balla Kálmán (1)
Balogh József (26)
Beke Sándor (1)
Benjámin László (1)
Benő Attila (4)
Bihari Sándor (1)
Lucian Blaga (2)
Botár Attila (2)
Bertold Brecht (1)
Bölöni Péter (2)
Bözödi György (8)
Burján Gál Emil (6)
Giorgio Caproni (1)
Giosué Carducci (1)
Csorba Győző (1)
Demény Péter (1)
Dénes László (1)
Emily Dickinson (4)
Dósa Márta (1)
Adolf Endler (1)
Éltes Enikő (5)
Fazakas Hunor Attila (13)
Ferencz Imre (1)
Forgács Antal (1)
Fülöp Lóránt (4)
Garai Gábor (1)
Gábor Ferenc (2)
Gáll Anna (1)
Gergely Manó (Edit) (4)
Alekszandr Gerov (1)
Gömöri György (2)
Günter Grass (1)
Grausam Géza (2)
Jorge Guillén (2)
Gulyás József (4)
Gulyás Pál (1)
Fernand Gregh (1)
Goethe (3)
Gyermán Júlia (1)
Hajnal Gábor (1)
Határ Győző (1)
Hatvani Dániel (1)
Hervay Gizella (1)
Velemir Hlebnyikov (1)
Horváth Imre (7)
Horváth István (3)
Illyés Gyula (6)
Ismeretlen költő (2)
Jancsik Pál (1)
Jánky Béla (6)
Jékely Zoltán (3)
Juan Ramón Jimenez (1)
Juhász Gyula (1)
Juhász Zoltán (3)
Káldi János (1)
Káli István (2)
Károlyi Amy (4)
Kercsó Attila (18)
Keresztury Dezső (1)
Kertész Péter (1)
Kiss Anna (1)
Kiss Benedek (1)
Kiss Jenő (3)
Kiss Zoltán (2)
Klárik Attila (1)
Kosztolányi Dezső (11)
Kovács András Ferenc (1)
Kozma Szilárd (2)
Karl Kraus (1)
Kulcsár Ferenc (2)
Günter Kunert (1)
Karl Gustav Latin Kyösti (1)
Ladik Katalin (3)
Lászlóffy Aladár (1)
Lendvay Éva (1)
Friedrich von Logan (1)
Lőrincz József (5)
Makay Ida (1)
Marafkó László (1)
Marton Lili (3)
Molnár Vilmos (2)
Monoszlóy Dezső (2)
Pentii Mustapaa (1)
Nagy Attila (1)
Nagy B. Viktor (1)
Nagy László (1)
Friedrich Nietzsche (2)
Ottó Emil (1)
Oravecz Imre (1)
Orbán János Dénes (2)
Orbán Ottó (1)
Ozsvald Árpád (1)
Pardi Anna (2)
Pákolitz István (1)
Sandro Penna (1)
Petri Csathó Ferenc (1)
Pécsi Gabriella (1)
Pilinszky János (3)
P. Nagy István (1)
Lauri Pokjanpaa (1)
Jaques Prévert (1)
Radnóti Miklós (5)
Ráduly János (16)
Ugo Reale (3)
Salvatore Quasimodo (1)
Sárándi József (4)
Sebestyén Irén (1)
Simkó Tibor (1)
Simon István (3)
Sinka István (1)
Marin Sorescu (1)
Nichita Stănescu (1)
Szabédi László (2)
Szabó Ferenc (2)
Szász Ferenc (4)
Szemlér Ferenc (1)
Szepesi Attila (6)
Szilágyi Domokos (7)
Szonda Szabolcs (8)
Rumen Sztojanov (1)
Giuseppe Ungaretti (3)
Utassy József (6)
Takács István (2)
Tamási Miklós (2)
/B./ Tomos Hajnal (2)
Malina Tomova (1)
Fjodor Tyutcsev (1)
Várady Szabolcs (1)
Váry O. Péter (1)
Laurii Vita (1)
Einari Vuorela (1)
Veress Emőd (1)
Veress Gerzson (5)
Vihar Béla (2)
Villányi László (3)
Weöres Sándor (8)
Zalán Tibor (1)
Zelk Zoltán (1)
Zirig Árpád (1)
Zsiskú János (6)
