![]() |
N-York, 1937 |
Franciaország katonai intézkedésekre készül a spanyol események miatt
1938 március
Párizs, március 20.
Vasárnap délután rendkívül nagyjelentőségű tanácskozás folyt is a Matignon-palotában, amelyen résztvett Blum miniszterelnökön kívül Paul Boncour külügyminiszter, Daladier hadügyminiszter és Vincent Auriol összekötő miniszter, az előző kormány pénzügyminisztere.
A tanácskozás után a miniszterelnök Dormoy belügyminiszterrel, azután Fournier-ral, a Banque de France kormányzójával tárgyalt. Ezeket a tanácskozásokat döntő események előjelének tekintik. A miniszterelnök közvetlen környezetében azt beszélik, hogy hétfőn vagy kedden egész Franciaországban megtörténnek azok az intézkedések, amelyek a mozgósítást szokták megelőzni.
Ezek az intézkedések kizárólag a spanyolországi eseményekkel állanak összefüggésben. Franciaország nem kíván beavatkozni sem a köztársasági kormány, sem a nemzetiek javára, ellenben biztosítani akarja földközi tengeri és afrikai érdekeit.
Azok a hírek, amelyek a spanyol harcterekről érkeznek, politikai körökben nagyfokú nyugtalanságot váltanak ki. Ezek a hírek a pireneusi határra, Minorka szigetére és Spanyol-Marokkóra vonatkoznak és arról szólnak, hogy egy idegen hatalom olyan katonai intézkedéseket tett volna, amelyek Franciaország érdekeit súlyosan érintik.
Ugy tudják, hogy Franciaország mindenekelőtt a pireneusi határt fogja megerősíteni, azzal az indoklással, hogy szintén a spanyol polgárháború döntő fordulathoz ért és a francia kormánynak őrködnie kell afelett, hogy a menekülő köztársasági csapatok csak lefegyverezve léphessék át a határt és így kerüljenek az ország belsejébe felállítandó internálótáborba.
Londonban úgy tudják, hogy ezek a tárgyalások a legjobb mederben haladnak és római kormánykörök véleménye szerint is néhány héten belül sikerül teljes megegyezésre jutni minden fontos kérdésben.
Az eddigi tárgyalások az Angliát és Olaszországot a Földközi-tengeren érdeklődő általános kérdésekre. Ciprus és a Pantellária szigetek lecserélésére, a Szuezi-csatornára vonatkoztak. Egy másik tárgyköre a megbeszéléseknek a spanyol polgárháború, amelyre vonatkozólag Ciano külügyminiszter kijelentette lord Perth-nek, hogy amennyiben Franciaország beavatkozna, akkor Olaszország kényszerítve érezné magát arra, hogy másirányú katonai intézkedéseket tegyen.
Szóba kerülnek a római tárgyalásokon az Ausztriával kapcsolatos események, Németország katonai intézkedései és további szándékai Közép-Európában, amelyekről az angol kormánynak az a véleménye, hogy bizonytalansággal töltik meg a nemzetközi légkört. Említésreméltó, hogy az angol közvéleményt nem Csehszlovákia sorsa aggasztja.
A Sunday Times azt írja, hogy Angliának nincs katonai szövetsége Csehszlovákiával, ezért, ha Németország katonai intézkedéseket tenne Csehszlovákia ellen és Franciaország szövetségese segítségére sietne, Nagybritannia abba a helyzetbe kerülhetne, hogy Franciaország védelmére kél. A nagy különbség Franciaország és Anglia között abban áll, hogy míg Franciaország kontinentális hatalomnak tartja magát, ezzel szemben mi nem vagyunk az.
A Daily Herald szerint a francia-spanyol határon, Irunnát a Pireneusok nyugati részén, német csapatok vonultak fel, részben civilben, részben egyenruhában. Ez nyugtalanságot kelt Franciaországban, ahol úgy tudják, hogy a németek kezükbe vették a spanyol repülőterek, rádiók, vasutak és egyéb közlekedési eszközök vezetését.
Hodzsa, Henlein és Hlinka Csehszlovákiáról
1938 március
Prága, március 27.
Egész Csehszlovákia kíváncsian várja Hodzsa miniszterelnök hétfői rádióbeszédét, amelyben a szudétanémetek és a többi kisebbség helyzetével foglalkozik. Kormánykörökben azt híresztelik, hogy a miniszterelnök nagyszabású engedményeket és nemzetiségi reformokat fog bejelenteni, amit megerősít az a nyilatkozgat, amelyet Hodzsa a Paris Soir külpolitikai szerkesztőjének, Sauerwein-nek adott.
Arra törekszünk, - mondotta - hogy modus vivendit találjunk. A szudétanémet kérdést meg akarjuk oldani. Az előkészítő munkálatok természetesen hosszadalmasak voltak, mert azok az intézkedések, amelyeket meg kell tennünk, a gyakorlatban rendkívül bonyolultak.
Minden kisebbségünknek megadjuk a számarányához mért jogokat a közigazgatás terén, rendeletet fogunk kibocsátani, amely németeket nevez ki az állami igazgatásba. A demokratikus és szabadelvű csehszlovák alkotmány megadja a lehetőséget a német követelések teljesítésére.
A kisebbségekre vonatkozó kulturális nyelvi és iskolai intézkedések törvényhozási úton lesznek rendezve és ezáltal teljesítjük az 1919-i kisebbségségvédelmi szerződés rendelkezéseit. Azon vagyunk, hogy a feszültség engedjen és új lélektani légkör alakuljon ki, amelyet a bizalom tölt el.
Most nemcsak arról van szó, hogy a háborút elkerüljük, hanem az ország területi épségéről és arról a hivatásról, amelyet Közép-Európában be kell töltenie az egymással szemben álló nemzetiségek és ideológiák kibékítésében. Bebizonyítjuk, majd, hogy teljesen átérezzük felelősségünket és remélem, hogy ezt a világ is el fogja ismerni.
A szudétanémetek körében kételkedéssel fogadják, hogy a csehszlovák kormány ezeket az ígéreteket teljesíteni tudja, mert nem kevesebb, mint 30.000 cseh tisztviselő elbocsátására volna szükség. Ezt a kérdést megoldani aligha tudja a kormány, mert az elbocsátandó tisztviselői kar határőrvidékszerűen van megszervezve és politikai befolyása is tekintélyes.
Henlein, a szudétanémetek vezetője, egyébként nyilatkozott a Gringoire Prágába küldött munkatársának, De Jouvenelnek, aki előtt kijelentette, hogy a szudétanémet párt sem nyilatkozataiban, sem a parlamentben sohasem tette vitássá a csehszlovák határokat.
„A szlovákok felhasználják az alkalmat különállásuk hangsúlyozására!”
Párizs, március 27.
A Le Temps nem nevezhető magyarbarát ujságnak, ha olyan kérdésről van szó, amelyben a magyar s a cseh érdekek nem fedik egymást. Ennek a nagy francia lapnak a március 26.-i számában a következő, Prágából keltezett távirat olvasható:
„A cseh pártok fúziós mozgalmával szemben a szlovákok, úgylátszik, felhasználják az alkalmat különállásuk hangsúlyozására. A szlovák néppárt intézőbiztottságának tegnap megtartott ülésén Monsignore Hlinka kijelentette, hogy az 1938-as év ugyanolyan fontosságú lehet a szlovákok számára, mint az 1918-as év."
A bizottság ezután elhatározta, hogy a szlovák autonomista frontot az állam egész területére kiterjeszti. Ennek következtében a szlovák autonomista párt keresni fogja a közeledést Szlovákia magyar és német autonomista pártjaihoz. A prágai képviselőház legközelebbi ülésén pedig határozati javaslatot fog benyujtani, hogy az alkotmány értelmében törvényhozó Diétát hivjanak össze Szlovákiában.
A párt végül megtagadta a csehszlovák Nemzeti Tanácshoz való csatlakozást, amely tanácsot most szervezik.
Egységes dunai kereskedelempolitika!
1938 március
Az ausztriai események külkereskedelmi szempontból új feladatok elé állítják nemcsak Magyarország, hanem a másik három mezőgazdasági jellegű dunai állam - Jugoszlávia, Románia és Bulgária - kormányát is. E három állam mezőgazdasági kivitelének igen lényeges hányadrésze az osztrák és német piacon talál elhelyezést. A német piac jelentősége különösen 1933 óta fokozatosan emelkedett, miután az új Németország nyersanyag- és élelmiszerszükségletének túlnyomó részét a dunai és a balkáni államokból fedezi, azért, mert ezekkel az államokkal a Schacht-rendszer alapján klíring-, vagyis árucsereforgalomban áll, ami annyit jelent, hogy importját ezekből az államokból nem arannyal vagy devizával, hanem német áruk kivitelével fedezi.
Ennek a következménye, hogy még 1933 előtt e négy dunai állam külkereskedelmi mérlege Németországgal szemben állandóan passzív volt, úgyhogy például Magyarország egymilliárd aranypengőt meghaladó összeget fizetett ki a gazdasági válság előtti évtizedben német árukért, addig ez a mérleg most megfordult és Németország valamennyi dunai állammal szemben a külkereskedelemben passzivitásba került.
Mind a négy dunai államnak jelentős márkakövetelései vannak Németországgal szemben, amelyeket csak bizonyos nehézségekkel lehet fokozatosan csökkenteni. Ausztriával szemben a helyzet másként állott, a schillingkövetelések mobilizálása a hajlékonyabb és szabadabb osztrák devizarendszer következtében simábban ment, bár Ausztria a gazdasági autarkia terén a legutóbbi években szintén igen lényeges haladást mutatott és agrárbehozatalát a négy dunai államból fokozatosan csökkentette. A helyzet most annyiban változott, hogy előreláthatólag már a legközelebbi hónapokban egységesen vezetett német és osztrák kereskedelempolitikával állunk szemben.
A négy dunai állam legfőbb vásárlója, a német-osztrák piac egységessé válik, ami természetesen ennek a nagy piacnak fölényét és nyomását lényegesen fokozhatja. Ebből logikusan következnék, hogy a dunai államok ugyanolyan egységesen lépjenek fel ezzel a nagy erővel szemben, aki végeredményben és bizonyos mértékben rá van utalva a dunai szállítókra, mert hiszen élelmiszert és nyersanyagot például a német aluminiumipar legfőbb nyersanyagát, a magyar és a jugoszláv bauxitot, tengerentúlról, - Amerikából és az angol, valamint a francia gyarmati területekről - csak arany vagy aranydeviza ellenében vásárolhatja meg.
A dunai államok egységes kereskedelempolitikai vonalvezetésére a legutóbbi hónapokban megtörtént az első lépés és pedig akkor, amikor Jugoszlávia, Magyarország és Románia közös sertés- és zsírkiviteli irodát állított fel, amely január 1-től kezdve évről-évre a három ország fővárosaiban felváltva működik. A dunai államok jól megfontolt közös érdeke tehát azt kívánja, hogy haladéktalanul megindítsák a tárgyalásokat abból a célból, hogy kereskedelempolitikájukat német és osztrák viszonylatban közös nevezőre hozzák és közös egyetértéssel, egységes irányelvek szerint bonyolítsák le a német és az osztrák piacra irányuló kivitelüket.
A láthatatlan hullám ujságot nyom
1938 március
A közeljövő egyik legjelentősebb találmányát mutatták be New-Yorkban a minap s még az edzett szakemberek sem titkolhatták csodálkozásukat a teljesítmény láttán. Káprázatos jövő csillant meg a jó fantáziájú üzletemberek, előtt, szóval a találmány - ahogy mondani szokták - befutott.
Nem kevesebbet valósított meg az ügyes technikus, mint a rádióval közvetített ujságot. Rövidesen ez annyit jelent, hogy a rádiósnak nem kell lemenni az uccára, hogy ujságot vásároljon, ha kíváncsi a legfrissebb hírekre, elég, ha gépe elé ül, abból méterszámra jön elő a frissen nyomott lap szöveggel és fényképekkel illusztrálva.
Bárki az otthonában tarthatja az ujságnyomó gépet s ennek birtokában villámgyorsan szerezhet tudomást a legújabb eseményekről. Nem kell hozzá egyéb, mint egy normál rádióvevőgép, a Héle kétlámpás hálózati vevő, meg a kiegészítő nyomószerkezet, amely mindössze 200 pengőbe kerül. A rádiógéppel kell felvenni az ujságot sugárzó stúdió jeleit pontosan úgy, mintha zenés műsort akarnánk hallgatni.
A megfelelő hullámhosszra beállított gép azonban nem zenei hangokat, hanem jeleket fog fel s azok erőssége szerin azután a nyomógép kisebb-nagyobb erővel pontokat sorakoztat fel egy papírszalagra. Ezekből a pontokból alakul ki azután a szöveg vagy a fénykép. A rádiókészülék által felfogott jelek nem hallhatók, mert a nyomógépet a hangszóró helyére kell kapcsolni.
A szerkezet rendkívül egyszerű, egyáltalában nem kényes és így nem is romlik el hamar. Teljesítménye ma még elég kicsi: 24 óra alatt fokozatosan nyom ki egy olyan lapot, mint amilyenek általában a magyar napilapok. Ezzel szemben a kiadott ujság nagyon szép, a fényképek tiszták és erőteljesek. A találmány jövője beláthatatlan. Lehet, hogy tökéletesített alakjában végleg átalakítja az egész mai ujságirás és kiadás rendszerét, de az is lehet, hogy elmerül a többi nagyjövőjűnek hitt, de félbe maradt találmányok közös sírjába.
Az amerikai ujságfejedelmek jövőt látnak benne. Különösen a vidéki ujságolvasók számára tartják előnyösnek, mert az újrendszerű gép kiküszöbölné a lapok vasúti szállítását és az ebből eredő tetemes időveszteséget. Hogy egy példával éljünk, a New-Yorkban kiadott újság San-Franciskóba mintegy három nap alatt érkezik meg vasúton. Repülőgépen szállítva persze jóval hamarabb, de drágábban is. Ezzel szemben a rádión közvetített újság - ha sikerül a nyomógép gyorsaságát fokozni, már pedig ebben nem kételkedhetünk - néhány óra leforgása alatt a legtávolabbi és legeldugottabb falucskában is megjelenik.
Nagy kérdés, hogy ha általánosan bevezetik, az ujsagvállalatok hogyan találják meg a számításukat. Pusztán a hirdetések díjai nem elegendők s így valószínű, hogy részint a gépek használati díja, részint az előfizetés bevezetése révén igyekszenek majd üzletté tenni a rádiós újságot. Az ujságnyomó rádió hallatlan távlatokat nyit meg és nem a szerkezeten múlik, hogy milyen mértékben válik közkinccsé és a kultúra terjesztőjévé.
Tizennyolc halálos ítélet Moszkvában!
1938 március
Moszkva, március 13.
Az este mondták el utolsó védekezésüket a nagy per vádlottai. Bucharin magára vállalta ismét a terrorcselekményeket, de a vád többi pontját tagadta. Szemébe vágta az államügyésznek, hogy képtelenek a koholt vádak, mintha az állítólagos trockijista csoport utasítására ölték volna meg Gorkijt.
Jagoda megtörten, szánalmasan, reszketve, papírról olvasta fel utolsó szavait.
- Bűnös vagyok, de megpróbáltam bűneimet jóvá tenni. Nem sikerült. Éveken át gyalázatosan játszottam a kettős szerepet….Kérem a bíróságot, kímélje életemet. A néphez, a bírákhoz, a cseka tagjaihoz és Sztalinhoz fordulok: - Bocsássatok meg nekem, ha tudtok!
A tárgyalást ezzel befejezték és a bíróság visszavonult. A késő éjszakai órákban hirdették ki az ítéletet:
Tizennyolc vádlottat ítéltek halálra, közöttük Jagodát, Bucharint, Kresztinszkijt, Rikovot, Csernovot, Rosengotzot, Ivanovot, Grinkót, míg Pletnev huszonötévi, Rakovszki húszévi, Bessonov tizenötévi börtönbüntetést kapott.
A vádlottakat idegizgató jelenetek közben kísérték vissza a Ljubljanka cellába, ahol azonban már nagyon rövid időt töltenek, mert az ítéletet legkésőbb ma, hétfőn végrehajtják.
Lakoma newyorki milliomoséknál
1938 március
A szép pesti Kálnay Klári, aki Mrs. Howard Ross néven maga is amerikai milliomoskisasszony, meghivatott egy newyorki milliomoscsaládhoz vacsorára.
Ezeknek a Park avenuei-i palotának az ajtaja közvetlenül az uccára nyilik, ahl az embert az ajtónyitásnál szinte színházi díszbe öltözött lakáj fogadja. Ruhatári számot adnak, ebből tudni, hogy sokan leszünk. Lépcsőn megyünk fel a bárba, mert ez az első, az ivás. Bemutatkozás: „How do you do, how are you”, s már nyomják is a kezedbe a koktélos poharat.