Az Új Magyar Szó Kisebbségben c. melléklete augusztus 9-én hozta az alábbi jegyzetek felhasználásával készített fesztiválnaplót. A két újságoldalnyi szöveg fotókópiája itt látható...
***
(Napló)
Megígértem a Kissebségben c. melléklet szerkesztőjének, hogy a fesztivál lezajása után beszámolok a lapnak az eseményről. Az alábbi feljegyzések a majdani riport nyersanyagául szolgálnak, a készülő beszámoló emlékeztetője.
*
Július 6-án sajtótájékoztató. Jelen van a Megyei tanácselnök, Borboly Csaba és késve berobog Antal Attila polgármesterhelyettes.
Szokványos bevezető szavak után röviden ismertetik az idei rendezvény lényegét. Ami úgy hangzik, hogy színvonalas, gazdag program, de takarékosabb. 14 (mások szerint: 20) koncert, a megszokott gyermekfoglalkozások, táncház, ritkán hgallott zeneszerzők, két új-régi hangszer játékának bemutatása (natúrkürt, barokk-trombita), több mint 110 fellépő művész 9 országból, 9 mesterkurzus (a már 11-én beinduló Nyári Akadémián, 35-40 hallgatóval.
Premiernek számít Csíkszeredában a Dramsam együttes (Észak-Olaszország), továbbá a Barokk Fesztiválzenekar és a Kremsier-projekt, nyolc hazai és külföldi zenész alkalmi részvételével. Az utóbbi két előadás rögtönzött jellegével meglepetés lesz az előadóknak is.
 |
| A nyertes plaketterv |
A résztvevőknek adandó emléktárgyak tervezésére az idén pályázatot írtak ki, nyertese Moga Attila borszéki szobrász, de maradt kivitelezhető alkotás jövőre is. Egy darabig tehát a fesztivál ellátta magát promóciós anyagokkal.
Zeneileg a nyugati és a keleti középkori zenei kapcsolatok néhány érdekes leletének, jelenségének feltárása a cél, az idei rendezvény profilja.
Mindezt majd rendre összevetjük a valósággal.
Július 12, kedd.
SMEU IULIA (hegedű), IANCU OLIVIA (lant), FILIMON EMMA-THEODORA (csembaló)
Közreműködik:
MIHAIL GHIGA
(hegedű)
Carl Philipp Emanuel Bach (1714-1788): Sanguineus & Melancholicus szonáta
Allegretto / Presto / Adagio / Allegro
Nicola Matteis (1670?-1698?): Bizzaria
John Dowland (1563-1626): A Fancy 2
Variációk a „John come kiss me now" témára (The Division Violin, 1705)
Antonio Vivaldi (1678-1741): La Follia
(Ghigáról tudni kell, hogy két éven át volt a Fesztivál művészeti vezetője, tehetséges hegedűművész, szakmai menedzsernek biztosan kiváló, de a fesztiválon belül sikerült megosztania a társaságot. A fiatal csapat fellépése Mihai visszatérését jelenti egyben a csíkszeredai porondra)
Nagyszerű zenei élmény, alig másfél órába sűrítve. Megállapítjuk: Ghiga a maga nemében vonzza a tehetségeket. Szeret közöttük tündökölni. Ez a kis lánycsapat, akiket most menedzsel, nagy sikert aratott egy idei kolozsvári fesztiválon (La Stravaganza) s az elnyert díj egyik tartozéka az, hogy most felléphetnek a csíkszeredai fesztiválon. S mindjárt elsőkként! Többször visszatapsolják őket, az újrázást se ússzák meg...
A Nagy István Művészeti Középiskola aulája rendre megtelik korábbi fesztiválokról már ismert arcokkal. Ismerősként köszöntjük egymást, ugyanakkor sok az új, a fiatal arc is. Mintegy kétszáz néző zsúfolódik össze az első koncerten. Kár, hogy csak ennyien férünk be. Néhány kisgyermek-rikkantás ismét jelzi, hogy van egy embertípus, aki erősen csak magára gondol (de még magára sem), mert képes megkeseríteni zenészek, közönség életét azért, hogy ő is jelen legyen a koncerten. Olyan ez, mint az a fuldokló, aki mást is képes lehúzni a víz alá, abban a reményben, hogy ezáltal megmenekül...
A műsor azt demonstrálja, hogy a kis csapat, amelybe az utolsó pillanatban beszállt Ciprian Campeanu is a maga elmaradhatatlan csellójával, széles regiszteren képes virtuóz módon, virtuóz darabokat játszani. Ghigából amúgy is árad a felszabadult játékosság, olykor a rafináltan érzelmes melankólia, s rövid darabismertetői a bemutatott darabok előtt tökéletes zeneértést biztosítottak annak is, aki avatatlanul ült be hallgatózni.
Ádám Gyula máris elkészíthette első sorozat remek képeit az idei HMKK-fesztivál-albumba. Íme belőlük néhány:
Ilyen előzmények után nagy várakozások előzik meg a Régizenei Akadémia tanárainak rögtönzött holnapi koncertjét, az alábbi felállásban (amit sose kell készpénznek venni, mert ez a fajta zenélés a múltban is és most is a pillanatban és a pillanatnak élt.
Július 13, szerda
A Régizenei Nyári Egyetem tanárainak hangversenye
Helyszín: Nagy István Művészeti Líceum, 18 óra
Fellépnek:
ULRIKE TITZE
GUIDO TITZE
ILSE L. HERBERT
KISS NOÉMI
SZÉPLAKI ZOLTÁN
KÓNYA ISTVÁN
KOVÁCS GÁBOR
KASZA ROLAND
SUDÁR BALÁZS
CSÖRSZ RUMEN ISTVÁN
PAUL CRISTIAN
Műsoruk rögtönzött, nem előre bejelentett.
(Ez viszont egyáltalán nem látszott a valóságos eseményen, mert a szerda este érkezőket a székeken sokszorosított műsorlapok fogadták, rajtuk a kilenc pontos műsorrendet, zeneszerzők és játszani szándékozott darabok szerint.)
Mire megkezdődött az előadás, már a szórólapok információi sem feleltek meg a valóságnak, mert az ötödik zenedarab után még becsúsztattak egy újabb hatodikat, az ekként megnyúlt lista pedig önkéntelenül is tíz tételessé változott.
De ki bánta ezt a bőséget, amikor úgy peregtek egymás után az események, hogy nem győztük tapssal! Állítom, legalább két koncertet kaptunk ebben a sűrített hangversenyesdiben, s pótolhatatlan értékű zenei nevelést, hiszen a zenészek nem csupán játszottak nekünk, de legjobban ismert hangszereikről, hangzásvilágukról nyújtottak bizonylatot.
Volt ott 17. századi török zene, Diego Ortiz egy fülbemászó darabja, régi angol és olasz dalok a pacsirtáról, a szerelemről és a női szépség múlandóságáról, hallhattuk az arciliuto - eme hosszú nyakú lantfajta - önálló hangzásvilágát, felcsendültek Pierre Danican Philidor, C. Ph. E. Bach, Haendel és J. S. Bach dallamok.
Az együttzenélés látványos mutatványait vonultatták fel a közönség előtt: a három napi együtt próbálások mellett a zenészek egyúttal tanárok is voltak, akik eközben a Régizenei Nyári Egyetem hallgatóival is megkinlódtak. De a koncert jó volt arra, hogy a tanárkodás mellett művészeknek érezzék magukat, akik joggal gyűjtötték be a tapsokat s a sokszínű mezei virág-csokrokat.
 |
| Sudár Balázs (balra) és a lafta |
 |
| Balról jobbra: Guido és Ulrike Titze, Paul Cristian |
 |
| Kiss Noémi (ének) és Kónya István (arciliuto) |
A mai napon egyébként hírlevél érkezett arról, hogy milyen az élet a Nyári Egyetem házatáján. Eszerint "javában zajlik a a Régizenei Nyári Egyetem, amelyet a Csíkszeredai Régizene Fesztivál részeként negyedik alkalommal szervezett meg a Hargita Megyei Kulturális Központ. A nyolc kurzuson 47 érdeklődő, köztük zenészek, egyetemisták, zeneszakos gimnazisták és kisgyerekek vesznek részt... A kurzusok sorában az előző évekhez képest újdonságnak számít az ütőhangszeres régizenei kamarakurzus... A tavalyi évhez hasonlóan a Nyári Egyetem diákjai idén is részt vehetnek a reggeli közös foglalkozásokon, ahol reneszánsz és barokk táncokat sajátíthatnak el. Emellett a résztvevőknek lehetőségük van reneszánsz és barokk kamarazenélésre is. Az egy héten át tartó program szombaton, július 16-án délelőtt 11, illetve délután 15 órától kétrészes koncerttel zárul."
Július 14, csütörtök
Codex együttes
Helyszín: Mikó-vár udvara / rossz idő esetén Csíki Játékszín
Táncok és dalok a Kájoni-kódexből (Erdély, XVII. század) és Bocskor János énekeskönyvéből (Erdély, 1716-1739)
Művészeti vezető:
FILIP IGNÁC
(furulyák, fuvolák)
SZABÓ ÉVA (furulyák, fuvolák, ütőhangszerek), KOVÁCS LÁSZLÓ (hegedű, ének),
KOVÁCS ÉVA (hegedű, ének), ADORJÁN CSABA (brácsa, kontra), CRISTIAN PAUL (csembaló), LÁZÁR ZSOMBOR (cselló), SZŐGYÖR ÁRPÁD (bőgő)
Meghívottak:
GYÖRFI ERZSÉBET (ének)
ELEKES EMŐKE (lant)
ÁDÁM REBEKA (ének)
SZABÓ ANIKÓ (tánc)
SZUTOR PÉTER (tánc)
Allemande
Balleta
Curranta polonica
Curranta
Chorea
Balletha
Mikes Kelemen. Tánc
Ein Addeliches Baddelein
Meines Hertzen Trost
Változó tánc
Lapockás tánc
A nyúl a vetemények között
Tánc. Az én ágyam csak (szöveg: Mit bízik ez világ, Bocskor János énekeskönyve)
Sarbanda Gesneri
Az gazdag siralma (szöveg: Sírva írt levelem, Bocskor János énekeskönyve)
Balassi Bálint: Bocsásd meg, Úristen
Balletha Italica
Cigány búcsúztatás - Dade zingaricum - Tikha vgordonaczka
Ötödik tánc hatodon
Apor Lázár tánca
Pajkos tánc (szöveg: Isten hozzád, rudimenta, Bocskor János énekeskönyve)
*
Következik a
Dramsam együttes (Olaszország)
Al Pulsare di Campana
(A harangok zúgása)
Egy XIV. századi olasz város egy napjának muzsikája
ALESSANDRA COSSI ( ének, symphonia, harangok), FABIO ACCURSO (lantok),
GIANPAOLO CAPUZZO (furulyák, ének), GIUSEPPE PAOLO CECERE (ének, fidula, rebek, pszaltérium)
A XIV. század viragzó időszak Itália zenetörténetében. Az előző évszázadban egész Itáliában elterjedt a trubadúrok költészete és zenéje, de nem maradt fenn bizonyítékunk helyi önálló alkotásokról (kivéve az egyházi laudát).
Amikor egy újfajta zenei stílus, az ún. Ars Nova kezdett elterjedni Franciaországból indulva egész Európában, hirtelen létrejött Itáliában egy zenei iskola, amelyben már a kezdetektől sokféle forma és stílus élt.
Noha ezeknek a formáknak (az egyszólamú ballata, a többszólamú madrigál és caccia) homályban marad az eredete, különös, hogy a „nova musica" által kísért versek nyelvezete és zenéje már a kezdetektől magas művészi színvonalat ért el.
Az olasz Ars Nova művészete ma két korszakra osztható, amelyeket az 1348-as szörnyű pestisjárvány választ el.
A koncert ennek a repertoárnak a formáit és témáit úgy mutatja be, ahogy ezek egy XIV. századi olasz város mindennapi életében elhangoztak. Minden darab szövege és zenei formája a város zenei életének meghatározott időszakaitól és funkciójától függ. A ballaták a mindennapi élet motívumait zenésítik meg népiességük révén, a szerelmes darabok kifinomult formái és az egyházi dalok komolyabb képei által beléphetünk a középkori világba, amely még ma is jelen van sok régi olasz város falainak és épületeinek ritmusos vonalában.
Reggeli harangok
Andrea Stefani: I' sentì mattutino (ballata, Mancini-kódex - Lucca, Arch. Di Stato)
A vásár
Vincenzo d'Arimino: In forma quasi tra'l vegliar e'l sonno (caccia)
Saltarello (táncdallam), Londoni kódex
Az asszonyok munkája
Niccolò del Preposto - da Perugia: Egli è mal far le fuse e farle torte
(ballata, Squarcialupi-kódex, Firenze, Bibl. Medicea Laurenziana)
A székesegyház
Ave gloriosa Mater (discanto, Cividale, Museo Archeologico Nazionale, CII)
Grazioso da Padova: Gloria in excelsis Deo
Az ebéd
Ismeretlen szerző: De mia farina (ballata)
A kert
Giovanni da Firenze: Quand'amor gli occhi lucenti (madrigale, Roquefort-kézirat)
Gherardello da Firenze: I' vò bene a chi vol bene a me (ballata, uo.)
Francesco Landini: Adiu, adiu, douce dame (Virelai, Bibl. Laurenziana - Firenze)
A virrasztók énekei
Ismeretlen szerző: Ave donna sanctissima (lauda, Laudario di Cortona)
Ismeretlen szerző: Magdalena degna de laudare (lauda, Laudario Magliabechiano - Firenze)
Beato Giovanni Colombini da Siena: In su quell'alto monte (polifon lauda)
 |
| A fesztivál műsorfüzete. Grafikai következetesség |
 |
| "Összegyűjtött" látvány |
Az általánosan kellemes élményeken túl azonban ára van a szabadtéri tartózkodásnak, s ezt minden esetben részben a zenészek fizetik meg: hangzataikat, dalszövegeiket el-elkapja olykor a szél, elnyomja egy-egy mentőautó sipító lármája. A közönség figyelme pedig, a zavaró tényezők következtében ellankad, más sílra terelődik. Általános tapasztalat, hogy a várudvari koncertek zenei értékei nem tudnak teljes szépségükben kibontakozni.
Élő példa erre a különben remek Codex együttes műsora. Pedig minden együtt volt, hogy kifogástalanok legyenek: elsőnek léptek fel, amikor a figyelem még friss, alakítható. Ugyanakkor az idő sem szorítja annyira őket, mintha az est végén lépnének fel. Az újszerű felállás - a meghívottak integrálása a műsorba - mintha kettészelte volna a produkciót. Szinte csak nyomokban lehetett felfedezni azt az önfeledt, lelkes játékkal muzsikát ünneplő Codex-hangulatot, amit az együttes a jubileumukon tartott hangversenyen a református templomban teremtett. Zenéjüket nem egyszer benyelte a nagy szabad tér, a produkciót szakadozottá tették az egymás után következő, de egymás közt némileg eldolgozatlan darabok. Egy-egy lendületes, virtuóz módon előadott mű után nem egyszer töredékesnek, befejezetlennek hatottak a rövidebb művek. Persze, mindez inkább csak részemről tapasztalt benyomás, nem valószínű, hogy objektíve ekkora fontosságot kellene tulajdonítani nekik. Inkább csak azért teszem szóvá, hogy érzékeltessem: a korlátlan, a feltétlen műélvezet körülményei nem jöttek össze száz százalékban...
 |
| A Codex... |
 |
| ...és vendégeik |
 |
| A "vérprofik" |
És azon morfondírozom, történt-e valami gyökeres változás a régizene fesztivál körül, hogy ennyire megváltozott hozzá kisebbségi közéleti érdeklődésünk? Igazság szerint éppen most, amikor a válság a kultúrát kétszeresen is sújtja - a visszavágott összegek hiányát mindenek előtt a szellem munkásai érzik meg, s a fogyasztó is a művelődést nyilvánítja életvitelében luxusnak s azon próbál meg spórolni - , most lenne szüksége a fesztiválnak, a művésztársadalomnak is legalább az erkölcsi szolidaritásra... Sehogy sem tudok napirendre térni e mozzanat fölött, mely a szervező intézményt, amelynek alkalmazottjai minden tőlük telhetőt megtettek a fesztivál sikeréért, a nehézségek elfedéséért és áthidalásáért, ugyancsak mélyen megalázta és földbe taposta. És ezen nem változtat az sem, hogy később, magánemberként, családjával feltűnt a nézőközönség soraiban a megyei tanács elnöke is, lelkesen tapsolva a látottaknak-hallottaknak. Amennyiben a tanácsos feladatul kapta, hogy a testületet képviselje a megnyitón, neki kellett volna valamilyen formában lerendeznie a jelenléte körüli problémákat...)
Július 15, péntek
A "papírforma" szerint is izgalmas, várakozás teli napnak indult - és rendkívül sikeresnek bizonyult!
Persze, a konferansziék mindegyre azt emlegették, hogy "a Fesztivál második napja", de nem tudom, kinek jó ez a tudathasadásos állapot, amikor mindannyian tudjuk, hogy kedd óta mind a Régizene Fesztivál eseményein asszisztálunk. A hivatalos megnyitó csütörtöki időzítése nem kellene két idősávra szabdalja azt, ami egyazon folyamat és egész. Az csak egy formális kényszer, el kell felejteni. Ez igen is, a negyedik nap már...
Ma volt eddig a legnagyobb meleg. A Segítő Mária Középiskola díszterme általános tetszést keltett, kellően hűvös és tágas volt a nagyszámú közönség dacára.
Barokk Fesztiválzenekar
| Helyszín: | Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium |
Művészeti vezető:
ULRIKE TITZE
(hegedű)
Szoprán: KISS NOÉMI
Natúrtrombita: HEGYI GÁBOR
Hegedű: MIHAIL GHIGA, HUNYADI KOPPÁNY, MIRCEA IONESCU, JÁNOS JAKAB RENÁTA,
KOLUMBÁN LILLA, KOVÁCS ÉVA, KOVÁCS LÁSZLÓ, PÉTER ERNŐ
Brácsa: ADORJÁN CSABA, KARDOS MARGIT, ORBÁN LÁSZLÓ,
Gordonka: CIPRIAN CÂMPEAN, LÁZÁR ZSOMBOR
Viola de gamba: CSATA ISTVÁN
Nagybőgő: SZŐGYÖR ÁRPÁD
Oboa: GÁTI SÁNDOR, MARIA PETRESCU
Natúrkürt: SAVUŢĂ LIVIU, KELEMEN SZILÁRD
Csembaló: PAUL CRISTIAN
Ütőhangszerek: HOMPOTH ARTÚR
Furulya, fuvola: SZABÓ ÉVA, FILIP IGNÁC CSABA
Johann Christoph Schmidt (1664-1728):
Partie à deux Choeurs
Intrade / Ouverture / Air / Menuet / Sinfonie / Grand Air / Chaconne
Recitativo és Piangerò ária a Giulio Cesare in Egitto (HWV 17)
gyűjteményből
Szólista: Kiss Noémi, szoprán
Georg Friedrich Händel (1685-1759):
D-dúr szvit (HWV 341)
Ouverture / Allegro / Menuetto / Bourrée / March
Szólista: Hegyi Gábor, trombita
Da tempeste ária a Giulio Cesare in Egitto (HWV 17)
gyűjteményből
Szólista: Kiss Noémi, szoprán
Antonio Vivaldi (1678-1741):
G-dúr concerto („Pariser Konzert")
Allegro / Largo / Allegro
Jean-Baptiste Lully (1632-1687):
Részletek a Thésée c. operából (Tragedie lyrique)
Ouverture - La descente de Mars - Premier Air - Cerés (Air) - Second Air - Menuet
Prélude - La Marche - La Prestresse (Air) - Entrée des Combatans
Air pour l'Entrée triomphante de Thesée
Air (Trés vite) - Marche - Ritournelle - Air / Bergére
Ritournelle / Medée - Marche - Ritournelle / Medée
Finale
Carl Philipp Emanuel Bach (1714-1788):
G-dúr szimfónia (Wq 180)
Allegro di molto / Largo / Allegro assai
A kottaanyagot Ludger Rémy professzor úr baráti segítséggel bocsátotta rendelkezésünkre.
 |
| A Segítő Mária díszterme jó helyszín volt a Barokkzenekarnak |
Láthatjuk, hogy a fesztiválzenekar tulajdonképpen az eddigi Csíki Kamarazenekar helyét hivatott elfoglalni. Zömmel ugyanaz a csapat, csak ezzel a spontán húzással legalizálódik minden ad hoc változás a zenekar fellépésében. Az alkalmiság, a lehetőségekhez és pillanatnyi adottságokhoz igazodás eddig sem hiányzott a csíki zenészek életéből, így viszont megfogalmazódott és meg is valósult egy erőtranszfer: ma már valóban azok muzsikálnak benne, akiknek ez szívügyük.
 |
| Ulrike Titze a pillantásával fegyelmez |
Jó látni Ulrike Titze csöppet sem harsány, viszont roppant határozott és hatékony vezetői gyeplőkezelését. Elég egy szemvillantás valakire vagy egy diszkrét mosoly vagy fintor és már jön is rá a válasz - engedelmesség formájában.
A műsor nagy változatossága dacára érezni a stílusegységet. Az énekszámok elhelyezése kitűnő, üdítően hat a súlyos zenei környezetben. A zenekar felállása dinamikus, mindig a darab jellegéhez igazították, jól átgondolt koreográfia alapján. Mindez apró dolognak tűnhet, különösen egy olyan koncertnél, amit alig "pár nap" alatt (esetünkben 4!) dobtak össze, legalább is zenekari felállásban, de igazából a lényeget rejti: a sajátos fesztiválszellemet, ami csak úgy működik, ha komoly, érett, nagy tapasztalatú zenészek szövetkeznek egymással együtt munkálkodásra. erős a gyanúm, hogy a fesztiválon előadottakat e zenekar tagjai már jó ideje, akár egyéni módon is dédelgetik magukban, különben mivel magyarázható az összjáték kiforrottsága, összetartása?
 |
| "Ki zajong ott hátul?" |
Felemelő zenei élményt vihettünk magunkkal a nap következő, ugyancsak jól megválasztott helyszínére, a Szent Ágoston templomba, ahol a Kremsier-projekt várt reánk.
Kremsier muzsikája.
Művészeti vezető: Chereji Szilárd (Ausztria)
Helyszín: Szent Ágoston templom
Szemelvények Karl Liechenstein-Kastelkorn herceg-püspök
zenei gyűjteményéből
Kremsier (Kroměříž, Kromerzsízs) városa a Cseh Köztársaságban, Morvaország központi részén fekszik; a XIII. század óta az olmützi püspökök rezidenciája. 1260-tól kezdődően - amikor Jindřich Zdík püspök felépíttette a Szent Móric-templomot és megalapította az apátságot - Kremsier egy fejlődő zenei központtá vált. 1643-ban Torstenson svéd hadserege felégette a várost, aminek következtében a zenei élet majdnem megszűnt, azonban Karl Liechtenstein-Kastelkorn (1664-1695) püspöksége alatt újra fellendült, ő ugyanis nemcsak újjáépíttette a székhelyet és a várost, de egy nagyszerű zenekart is fenntartott. Ez volt Kremsier város egyik legvirágzóbb periódusa. Itt tevékenykedett Pavel Josef Vejvanovský karnagy, trombitás és zeneszerző, 1668-1670 között pedig itt teljesített szolgálatot Heinrich Ignaz Franz von Biber mint udvari muzsikus és püspöki komornyik. Mivel a császári udvar orgonistájának, Alessandro Pogliettinek szüksége volt a püspök segítségére egy örökség kapcsán, Poglietti hálából több zeneművet is írt és ajánlott neki. Eképpen Liechtenstein egy nagyszerű zenei gyűjteményt hozott létre. Ez eredetileg mintegy 1400 művet tartalmazott, amelyből mára 1152 maradt fenn. Liechtenstein zenei kollekciója a XVII. századi közép-európai egyházi és világi muzsika legnagyobb gyűjteménye, egyben a legjelentősebb információforrás I. Lipót udvarának zenéjéről. A gyűjtemény része többek között 130 Vejvanovský-kompozíció, s csak ebben találhatók Biber autográf kéziratai is.
 |
| A Kremsier-projekt résztvevői |
Művészeti vezető:
CHEREJI SZILÁRD
(viola da gamba)
HEGYI GÁBOR (natúrtrombita), JIŘI SYCHA (hegedű), SALAT ZAKARIÁS SOMA (viola da gamba),
ILSE L. HERBERT (viola da gamba), DIMÉN CSABA (violone), ORI HARMELIN (theorba),
STEFFEN SCHLANDT (orgona)
Heinrich Ignaz Franz von Biber (1644-1704):
Sonata IV a cinque, Sonatæ tam aris quam aulis servientes (1676)
Heinrich Ignaz Franz von Biber (1644-1704):
Arien à4, CZ-KRa A 880
Sonata / Allamanda / Amoresca / Gigue / Sonatina
Johann Heinrich Schmelzer (1623?-1680):
Balletto primo: de Ninfe, CZ-KRa A 910
Aria prima / Sarabanda / Treza
Pavel Josef Vejvanovský (1640 előtt-1693):
Sonata à4, Be mollis, CZ-KRa A495 (1666)
Johann Heinrich Schmelzer:
Balletto secundo: di Trittoni, CZ-KRa A 910
Aria prima / Aria secunda / Aria tertia
Heinrich Ignaz Franz von Biber:
Trombet- undt musikalischer Tafeldienst à 4, CZ-KRa A 879
Intrad / Sonata / Allamanda / Courante / Sarabande / Gavotte / Gigue / Sonatina
Heinrich Ignaz Franz von Biber:
Balletti Lamentabili à4, CZ-KRa A 766 (1670)
Sonata / Allamande / Sarabande / Gavotte / Guige / Lamenti
Johann Heinrich Schmelzer:
Balletto Tertio: di 4 Elementi, CZ-KRa A 910
Aria prima / Aria secunda / Aria tertia / Aria quarta
Heinrich Ignaz Franz von Biber:
Sonata X a cinque, Sonatæ tam aris quam aulis servientes (1646)
 |
| A Szt. Ágoston templom fennkölt helyszíne |
A nagyszerű hangzású templomból válogatott zenei örömökkel gazdagabban távozhattunk. Eddig ez volt a csúcs...
A. CANTIONEN
Páratelt, fortyogó katlan a város. Gyülekeznek az este lezúdult zivatarból felszippantott felhők. A déli csíksomlyói koncertnek egy hibája van: ki kell oda menni. Ami ilyen időben kettős kín, de már megszoktam, hogy a kegytemplomhoz lehetőleg gyalog közelítek és úgy is távozok onnan.
A tervezett orgona- és trombitahangversenyt pontosan lehet kezdeni, mert a mise jó időben befejeződött, a csodatévő szobor előtti szokásos sor is tűrhetően kanyarog.
Georg Friedrich Händel (1685-1759): D-dúr szvit
Ouverture / Gigue / Aire / Bourée / March
J. S. Bach: „Schafe können sicher weiden", ária a BWV 207 kantátából
Arcangelo Corelli (1653-1713): Sonata à quattro
Adagio / Allegro / Grave / Allegretto / Allegro
J. S. Bach: Szimfónia a BWV 12 kantátából
Giuseppe Torelli (1658-1709): D-dúr szonáta
Grave / Allegro / Grave / Allegro / Grave / Allegro
J. S. Bach: d-moll canzona, BWV 588
Henry Purcell (1659-1695): Szonáta trombitára
Allegro / Adagio / Allegro
J. S. Bach: a-moll prelúdium és fúga, BWV 543
A műsor több mint ígéretes. Folyamatosan játsszák a darabokat, az élményt így nem szabdalja fel a tétova, nem egy esetben rosszul időzített taps.A zenei élmény is áttételes, mert az orgonaművész jócskán a karzat mélyén helyezkedik el, csak a trombitán játszó Hegyi Gábor mutatkozik meg néha a korlátnál (mint őrszem a várfokon).
Összeszokott, rokonlelkű páros benyomását keltik amint a két hangforrás mindenható zengését rászabadítják a templomban ülőkre. Vannak, akik a karzat felé fordulva fürkészik a láthatatlant, de abban mindenki egyetért, hogy ennek a koncertnek mindenképpen meg kellett történnie. A natúrtrombita szerepeltetése a fesztiválon, a kuriózumon túl, egy fölvállalt művészi életút homloktérbe emelését is jelenti. A fél világot bejárt, mindenütt népszerű művész a fúvóshangszer nyers, személyesen belőle táplálkozó hangzatait hívja elő, amit aztán az orgona jóságosan beburkol, anyásan felöltöztet. Jó elnézni a magukba forduló, megrendült, privát arcokat, ám az ülésrend irányával szembe menve, úgy érzem, indiszkréciót követek el a közönséggel szemben: beleilletlenkedek a magánéletükbe, legmeghittebb pillanataikba. Ha magam is az oltár felé néznék, csupán az előttem ülők hátát látnám, az arc játékai rejtve maradnának. De senki nem tiltakozik és a főszereplő mégis csak az áradó, duzzadó, felejthetetlen zene...
A délutáni égbolt továbbra sem ígér semmi kiderülést. A szervezők és a fellépők közös elhatározással azt választják, hogy az esti műsort átköltöztetik a Csíki Játékszínbe, s erről a várkapura szegezett, nyomtatott szöveg értesíti a nagyérdeműt. Szerencsére, a szeredaiak már tudják az aktuális jelszót: ha nem itt, akkor ott...
A záróhangversenyre megérkezik Kelemen Hunor, aki a rendezvényt (fő)támogató miniszterként szólt a közönséghez. Néhány mondatos biztatójában nagyon lényeges dolgot fogalmazott meg a fesztivállal kapcsolatban, mégpedig azt, hogy általa mind a zenész, mind a közönség megtanulja s gyakorolhatja a másság el- és befogadását, amire a székelyföldi tájakon is nagy szükség mutatkozik.
A gazdagon "megterített" színpadon külön művészet egyik pontból eljutni a másikba, de a nap másik előadó párosának - Kobzos Kiss Tamásról és Erdal Şalikoğluról van szó - ez nem kunszt, számos alkalommal léptek már fel koprodukcióban, testvéri egyetértésben. Most is ez történik, az előadott Balassi Bálint és Pir Sultan Abdal énekek kétnyelvűsége egy tudatosan gyakorolt és végigvitt programnak a nyilvánvaló eredménye. Kobzos és Şalikoğlu a legnagyobb természetességgel járnak át egyik a másik anyanyelvi szövegeibe, mert a dallamvilág egy és oszthatatlan. Külön kiemelném - legalább is számomra meghatározó élmény volt - Kobzos Kiss Tamás Pir Sultan Abdal-fordításait, amelyek a maguk lefaragott, végletes egyszerűségükben, a hangsúlyok és az ismétlések váltakoztatásával a legmélyebb lírai érzelmeket voltak képesek kifejezni.
Kobzos Kiss Tamás (Magyarország) és Erdal Şalikoğlu (Törökország)
Helyszín: Mikó-vár udvara / rossz idő esetén Csíki Játékszín
A műsor a 20 éve együtt zenélő török-magyar páros készülő harmadik CD-jének anyagából mutat be dalokat két XVI. századi énekmondótól: a magyar Balassi Bálinttól és a török Pir Sultan Abdaltól - eredeti nyelven, illetve Dursun Ayan (Ankara) és Kobzos Kiss Tamás fordításaival.
Balassi Bálint énekei:
Adj már csendességet
Borivóknak való
Ez világ sem kell már nékem
Minap múlatni mentemben
Kit egy szép leány nevével szerzett
Aenigma
Az végek dicsérete: Egy katonaének
Pir Sultan Abdal énekei:
Jóbarátom
Ne zengj, fülemüle
Jer, aranyszínű tamburám
Véres kezű kegyetlen zsarnok
Aludtunk, felébresztettek
Újra üzent a kedvesem
Az est záró- és fénypontja a Musica Historica. Megérdemelten kerültek zárkőnek a fesztivál homlokára. Az együttes következetes törekvése arra, hogy minden egyes alkalommal új és új anyaggal álljon a csikszeredaiak színe elé.
Musica Historica (Magyarország)
Helyszín: Mikó-vár udvara / rossz idő esetén Csíki Játékszín
A XVII. századi magyar szerelmi énekköltészet jórészt ismeretlen szerzők keze nyomát őrzi. A hol reneszánsz, hol barokk irodalmi hatást tükröző versek kéziratos énekeskönyvekben - köztük a Vásárhelyi daloskönyvben (1672 után) és a dunántúli Szentsei György daloskönyvében (1704) - maradtak ránk. Elsősorban fő- és köznemesi körökben ismerték őket, hiszen még a legismertebb dalok sem jelentek meg nyomtatásban a saját korukban, csupán a XVIII. század folyamán; ekkor váltak valóban közkinccsé és az újabb közköltészeti hagyomány részévé. Noha eredetileg csak személyes „útvonalakon" terjedtek, s a kéziratos másolatok gyakran átformálták szövegüket, mégis óriási hatást gyakoroltak a korabeli költőkre (Esterházy Pál, gróf Balassa Bálint, Gyöngyösi István, Zrínyi Miklós stb.), majd a XVIII. század során a népköltészetre is. E gazdag termésből válogattunk műsorunkba egy csokorravalót - a metafora nem véletlen, hiszen talán ezeket a dalokat is virágéneknek titulálták, bár ilyen címet egyikük sem visel. A virágszimbolikán túl fontos a madármotívumok (sólyom, hattyú, rigó stb.) finom hálózata, a mitológiai szereplők fel-felbukkanása és a személyes sorsról (örömről és bánatról, elválásról és újra találkozásról) szóló szavak megkapó őszintesége.
Az énekek dallamai és a köztük elhangzó hangszeres darabok a XVII. századi magyarországi forrásokon túl egykorú török és lengyel kéziratokból származnak. Közös bemutatásukkal szeretnénk érzékeltetni a közép-európai zenei divatok sajátos keveredését, amelyben jól kiegészítették egymást a késő reneszánsz, barokk és keleti motívumok. Néhány ének dallamát a magyar és szlovák néphagyomány őrizte meg (Moldva, Felcsík, Zobor-vidék), de ezek is beilleszkednek azokba a dallamcsaládokba, amelyeknek XVII. századi feljegyzéseit is ismerjük.
Művészeti vezető:
CSÖRSZ RUMEN ISTVÁN
(ének, lant, koboz, barokk gitár, tambura, duda, görbekürt, furulya)
FARKAS ZOLTÁN (cselló), KASZA ROLAND (ének, csembaló, ütőhangszerek),
PALÓCZ RÉKA (szoprán, furulyák, doromb), SUDÁR BALÁZS (ének, koboz, diszkantlant, lafta, ütőhangszerek), SZÉPLAKI ZOLTÁN (ének, furulyák, fuvolák, töröksíp, zergekürt, görbekürt), TÖVISHÁZI ZSÓFIA (hegedű, kemencse)
Jövel az táncban vélem, én szép társom (Fanchali Jób-kódex, 1595-1608)
Vagyon-é, szívem, szándékodban (Teleki-énekeskönyv, 1655-1660 körül)
Mutata Vénus egy almát (Vásárhelyi daloskönyv, 1672 körül)
Ej, ha tündérré lehetnék (Szabó Samu-énekeskönyv, XVIII. század első fele)
Thurson (?): Currenta (Kájoni-kódex, 1687 előtt)
Szólalj meg már egyszer hozzám, én édes sólymocskám (Kelecsényi-énekeskönyv, 1723-1765)
Az rigónak ő szólása engem vigasztal (Zichy-levéltár kézirata, XVII. század eleje)
Kevés szóval végyed jóakaratomat (Vásárhelyi daloskönyv, 1672 körül)
Fekete szemű, szeműdökű (Palatics-kódex, 1588 vagy 1589)
Diger jelteme - Jelteme (Ali Ufki: Medzsmua-i szaz ü szöz, 1650 körül)
Búm elfelejtésére (Vásárhelyi daloskönyv, 1672 körül)
Lilia mia cor mio (Vietoris-kódex, 1670-es évek) - Variatio (Lőcsei tabulatúra, 1680 körül)
Életemnek, víg kedvemnek fényes csillaga (Komáromi énekeskönyv, 1693)
Bútól meghervadt (Vásárhelyi daloskönyv, 1672 körül)
Nyugat-európai és lengyel barokk táncok (Muzyczne Silva Rerum, 1670 körül)
Megjelentem panaszomat (Szentsei György daloskönyve, 1704)
Ifjúság, mint sólyommadár (Mátray-kódex, 1677 után)
Hajnal vitorláján (Teleki-énekeskönyv, 1655-1660 körül)
Chorea Sponsae - Proportio (Vietoris-kódex, 1670-es évek)
Hallod-é, pendítsd az lantot (Vásárhelyi daloskönyv, 1672 körül)
A darabok a lehető legnagyobb természetességgel illeszkedtek össze, akárcsak a hangszeres zene az énekkel, a dallamos szövegmondással. A régi, avitt fordulatú, olvasónak magukat nehezen kibontó szövegek fénylettek fel a kitűnő szövegejtés folytán, mely egyúttal értelmezési opciót is kínált a mai kor emberének. Elfogadtuk, mert elhittük, hogy ezek a szövegek valódi, őszinte szerelmi érzéseket fejeznek ki, odalett az idejétmúlt szövegfordulatok eredendő komikuma. A felszabadult régizenélésnek, s az abban megtapasztalt közösségi örömnek örök mintájáról adnak évről évre bizonyságot Csörsz Rumenék, s a tomboló siker követelőzését is csak úgy tudták leszerelni, hogy a közönségnek eszébe juttatták: a koncertet záró táncház fő muzsikásai is ők lesznek...
A végétől az elejéig visszapillantva: olyan volt az egész, mint egy nagyon szép, nem túl sok, de egytől egyig érett, egészséges szemtől duzzadó szőlőfürt. Igaz, hogy ez az eredmény elsődlegesen a meghívott fellépők immanens értékvilágából származik, de a keret, amelyben mindez megnyilvánulhatott, egy jól bejáratott, kipróbált és tisztességgel betartott fesztiválrend biztosításával meghatározta a rendezvény sikerét.
Csílszereda, 2011. július 18.
Július 16, szombat
Ez a nap számomra rendhagyó, mégpedig azért, mert eddigi fesztivál-élményeimmel szembe menve, ezúttal azt választottam, hogy elhagyom a fősodort, kikapcsolok minden, Csíkszeredára tervezett mai programot és a Lyceum Consort együttest követve, velük megyek Szárhegyre, a kastély lovagtermébe, hogy a fesztivál ottani "nyúlványát" is megtapasztaljam.
Mindenek előtt arra lettem volna kíváncsi, hogy mi az, ami a zenei együtteseket vonzza ebbe a városi nyüzsgéstől távoli, bukolikus környezetű községbe, ahol a közönség jelenléte sem biztos, mert zömmel a közeli Gyergyószentmiklósról jönnek át, gépkocsival. Ugyanakkor, aki itt fellép, az a szeredai koncertrendből teljességgel kívül reked, annak szinte-szinte nincs is sajtója (bár egy-két tudósító azért ott ült a lovagterem kényelmes székein). És az is tény, hogy egy koncert nem elégítheti ki a környék zeneéhségét - a régizenei fesztiválból valamivel több áldás kellene hogy jusson a Gyergyói medencére is.
 |
| Egy modern trubadur - Antoni Pilch |
A kiruccanást választva, elmaradnak a megállapítások és benyomások a csíkszeredai helyszínekről - a szombat esti ítéletidő, jégesők valószínűleg szétzavarták a Mikó-vár udvarára estére összegyűlt vendégsereget -, Antoni Pilch (Lengyelország) lantkoncertje egy mai európai trubadúr keresetlen bemutatkozásának ígérkezett, a Collegium (Nagykároly) és a Flauto Dolce (Kolozsvár) pedig hozták a megszokott formájukat, tehetségüknek és hírnevüknek megfelelően. Az előbbi Táncok Michael Praetorius (1571-1621) Terpsichore c. kötetéből c. műsorával lépett fel, míg az utóbbi Kelet és nyugat, Erdély és Európa (XVII-XVIII. sz.) c. összeállítását hozta el Szeredába.
 |
| Régizene egyetemi záróvizsga (1) |
 |
| Régizene egyetemi záróvizsga (2) |
Amit sajnálok, mert lemaradtam róla, az a régizenei nyári egyetem hallgatóinak zárókoncertje volt, amely nem színvonalával, hanem távlati fontosságával kér magának méltó helyet a fesztivál programjában.
 |
| Hangzsrek a tarisznyából |
Eleven színfolt lehetett a Reneszánsz gyermeknap néven meghirdetett foglalkozás is, amelyen. kicsiknek szóló hangszerbemutatót tartott Lukácsházi Győző és Kobzos Kiss Tamás (Magyarország).
Örvendtem viszont, hogy szem- és fültanúja lehettem a bukaresti régizenélők új, erre az alkalomra előkészített egyházi vonatkozású műsorának.
Lyceum Consort (Bukarest)
Helyszín: Lázár-kastély, Gyergyószárhegy
A Glogauer Liederbuch
(Válogatott egyházi művek, 1480)
A sziléziai (ma: Lengyelország) Głogów városából származó nagyszabású, közel 300 tételt felölelő gyűjtemény, a Glogauer Liederbuch egyaránt tartalmaz egyházi és világi műveket. Az 1480 táján keletkezett válogatás egyedi módon tükrözi a késő középkori németalföldi iskola hatását magán viselő polifón stílust. A művek nagy részének szövege töredékes vagy elveszett, de vannak eredetileg hangszerre íródott tételek is.
Műsoruk négy különböző egyházzenei műfajhoz tartozó tételt jelenít meg.
IZSÁK KATALIN, NAGY ZSÓFIA, ÖLLERER ÁGNES, ÖLLERER KINGA, POP DANIEL, POPESCU PAVEL, STANESCU IZABELLA, VERESS SZABOLCS
I. Adest finis maestitiae / Alga iacet humilis
II. Aperitur porta caeli / Fulgent nunc nataliti
III. Probitate eminentem
IV. Sempiterna ideitas
B. SEQENZEN
V. Stirpe Maria
VI. Festa Christi
VII. Veni, sancte spiritus
C. ANTIPHONEN
VIII. Ave, stella matutina / O florens rosa / Laetare, Germania
D. RESPONSORIEN
IX. Super salutem
 |
| Öllerer Ágnes a műsort magyarázza |
 |
| Szárhegyi közönség a lovagteremben |
Az együttes vezetője, Öllerer Ágnes tanárnő az előadott darabok elé tartalmas előmagyarázatokat és zenei eligazítókat fűzött, amelyek nem csak a hangulatot tették még közvetlenebbé, hanem járulékai voltak a későbbi zenehallgatásnak. Összeszerkesztett, időre bemért, pergő műsort hallgattunk - az együttes rendelkezésére álló legegyszerűbb eszközökkel. A hangzásvilágot a blockflöte hangszercsalád határozta meg és uralta - az egyszerű, tiszta énekhanggal párosítva. Behunyt szemmel hallgatva a dallamok mintha egy más dimenzióba repítettek volna; a fülnek kevésbé, a lélek összhangjának annál inkább kedvező modorban. Az együttest éltető fiatal csapat jövőre ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját, amelyre szintén új műsorral kívánnak készülni.
Az esti viharban való hazafelé vezető utunk az égzengésről a jégesőig, a vízözöntől a felhőszakadásig az ítéletidő teljes regiszterét mutatta, aztán mire a városba értünk, minden frissen mosva, esti hűvöst kilélegezve szikrázott a lámpák fényében.
A fesztivál utolsó napja közeleg.
Július 17, vasárnap
Páratelt, fortyogó katlan a város. Gyülekeznek az este lezúdult zivatarból felszippantott felhők. A déli csíksomlyói koncertnek egy hibája van: ki kell oda menni. Ami ilyen időben kettős kín, de már megszoktam, hogy a kegytemplomhoz lehetőleg gyalog közelítek és úgy is távozok onnan.
A tervezett orgona- és trombitahangversenyt pontosan lehet kezdeni, mert a mise jó időben befejeződött, a csodatévő szobor előtti szokásos sor is tűrhetően kanyarog.
Steffen Schlandt (Brassó) és Hegyi Gábor (Németország) koncertje
Helyszín: Csíksomlyói Kegytemplom
Orgona és trombita hangverseny
STEFFEN SCHLANDT HEGYI GÁBOR
(orgona) (natúrtrombita)
Georg Friedrich Händel (1685-1759): D-dúr szvit
Ouverture / Gigue / Aire / Bourée / March
J. S. Bach: „Schafe können sicher weiden", ária a BWV 207 kantátából
Arcangelo Corelli (1653-1713): Sonata à quattro
Adagio / Allegro / Grave / Allegretto / Allegro
J. S. Bach: Szimfónia a BWV 12 kantátából
Giuseppe Torelli (1658-1709): D-dúr szonáta
Grave / Allegro / Grave / Allegro / Grave / Allegro
J. S. Bach: d-moll canzona, BWV 588
Henry Purcell (1659-1695): Szonáta trombitára
Allegro / Adagio / Allegro
J. S. Bach: a-moll prelúdium és fúga, BWV 543
Összeszokott, rokonlelkű páros benyomását keltik amint a két hangforrás mindenható zengését rászabadítják a templomban ülőkre. Vannak, akik a karzat felé fordulva fürkészik a láthatatlant, de abban mindenki egyetért, hogy ennek a koncertnek mindenképpen meg kellett történnie. A natúrtrombita szerepeltetése a fesztiválon, a kuriózumon túl, egy fölvállalt művészi életút homloktérbe emelését is jelenti. A fél világot bejárt, mindenütt népszerű művész a fúvóshangszer nyers, személyesen belőle táplálkozó hangzatait hívja elő, amit aztán az orgona jóságosan beburkol, anyásan felöltöztet. Jó elnézni a magukba forduló, megrendült, privát arcokat, ám az ülésrend irányával szembe menve, úgy érzem, indiszkréciót követek el a közönséggel szemben: beleilletlenkedek a magánéletükbe, legmeghittebb pillanataikba. Ha magam is az oltár felé néznék, csupán az előttem ülők hátát látnám, az arc játékai rejtve maradnának. De senki nem tiltakozik és a főszereplő mégis csak az áradó, duzzadó, felejthetetlen zene...
A délutáni égbolt továbbra sem ígér semmi kiderülést. A szervezők és a fellépők közös elhatározással azt választják, hogy az esti műsort átköltöztetik a Csíki Játékszínbe, s erről a várkapura szegezett, nyomtatott szöveg értesíti a nagyérdeműt. Szerencsére, a szeredaiak már tudják az aktuális jelszót: ha nem itt, akkor ott...
 |
| Kelemen Hunor |
A záróhangversenyre megérkezik Kelemen Hunor, aki a rendezvényt (fő)támogató miniszterként szólt a közönséghez. Néhány mondatos biztatójában nagyon lényeges dolgot fogalmazott meg a fesztivállal kapcsolatban, mégpedig azt, hogy általa mind a zenész, mind a közönség megtanulja s gyakorolhatja a másság el- és befogadását, amire a székelyföldi tájakon is nagy szükség mutatkozik.
A gazdagon "megterített" színpadon külön művészet egyik pontból eljutni a másikba, de a nap másik előadó párosának - Kobzos Kiss Tamásról és Erdal Şalikoğluról van szó - ez nem kunszt, számos alkalommal léptek már fel koprodukcióban, testvéri egyetértésben. Most is ez történik, az előadott Balassi Bálint és Pir Sultan Abdal énekek kétnyelvűsége egy tudatosan gyakorolt és végigvitt programnak a nyilvánvaló eredménye. Kobzos és Şalikoğlu a legnagyobb természetességgel járnak át egyik a másik anyanyelvi szövegeibe, mert a dallamvilág egy és oszthatatlan. Külön kiemelném - legalább is számomra meghatározó élmény volt - Kobzos Kiss Tamás Pir Sultan Abdal-fordításait, amelyek a maguk lefaragott, végletes egyszerűségükben, a hangsúlyok és az ismétlések váltakoztatásával a legmélyebb lírai érzelmeket voltak képesek kifejezni.
Kobzos Kiss Tamás (Magyarország) és Erdal Şalikoğlu (Törökország)
Helyszín: Mikó-vár udvara / rossz idő esetén Csíki Játékszín
Újra üzent a kedvesem
Balassi Bálint és Pir Sultan Abdal énekei törökül és magyarul
A műsor a 20 éve együtt zenélő török-magyar páros készülő harmadik CD-jének anyagából mutat be dalokat két XVI. századi énekmondótól: a magyar Balassi Bálinttól és a török Pir Sultan Abdaltól - eredeti nyelven, illetve Dursun Ayan (Ankara) és Kobzos Kiss Tamás fordításaival.
KOBZOS KISS TAMÁS ERDAL ŞALIKOĞLU
(ének, saz, koboz, lant) (ének, saz)
Balassi Bálint énekei:
Adj már csendességet
Borivóknak való
Ez világ sem kell már nékem
Minap múlatni mentemben
Kit egy szép leány nevével szerzett
Aenigma
Az végek dicsérete: Egy katonaének
Pir Sultan Abdal énekei:
Jóbarátom
Ne zengj, fülemüle
Jer, aranyszínű tamburám
Véres kezű kegyetlen zsarnok
Aludtunk, felébresztettek
Újra üzent a kedvesem
Az est záró- és fénypontja a Musica Historica. Megérdemelten kerültek zárkőnek a fesztivál homlokára. Az együttes következetes törekvése arra, hogy minden egyes alkalommal új és új anyaggal álljon a csikszeredaiak színe elé.
Musica Historica (Magyarország)
Helyszín: Mikó-vár udvara / rossz idő esetén Csíki Játékszín
Musica Historica
Várj meg, madaram
Szerelmi énekköltészet és hangszeres muzsika a XVII. századi magyar udvarokban
A XVII. századi magyar szerelmi énekköltészet jórészt ismeretlen szerzők keze nyomát őrzi. A hol reneszánsz, hol barokk irodalmi hatást tükröző versek kéziratos énekeskönyvekben - köztük a Vásárhelyi daloskönyvben (1672 után) és a dunántúli Szentsei György daloskönyvében (1704) - maradtak ránk. Elsősorban fő- és köznemesi körökben ismerték őket, hiszen még a legismertebb dalok sem jelentek meg nyomtatásban a saját korukban, csupán a XVIII. század folyamán; ekkor váltak valóban közkinccsé és az újabb közköltészeti hagyomány részévé. Noha eredetileg csak személyes „útvonalakon" terjedtek, s a kéziratos másolatok gyakran átformálták szövegüket, mégis óriási hatást gyakoroltak a korabeli költőkre (Esterházy Pál, gróf Balassa Bálint, Gyöngyösi István, Zrínyi Miklós stb.), majd a XVIII. század során a népköltészetre is. E gazdag termésből válogattunk műsorunkba egy csokorravalót - a metafora nem véletlen, hiszen talán ezeket a dalokat is virágéneknek titulálták, bár ilyen címet egyikük sem visel. A virágszimbolikán túl fontos a madármotívumok (sólyom, hattyú, rigó stb.) finom hálózata, a mitológiai szereplők fel-felbukkanása és a személyes sorsról (örömről és bánatról, elválásról és újra találkozásról) szóló szavak megkapó őszintesége.
Az énekek dallamai és a köztük elhangzó hangszeres darabok a XVII. századi magyarországi forrásokon túl egykorú török és lengyel kéziratokból származnak. Közös bemutatásukkal szeretnénk érzékeltetni a közép-európai zenei divatok sajátos keveredését, amelyben jól kiegészítették egymást a késő reneszánsz, barokk és keleti motívumok. Néhány ének dallamát a magyar és szlovák néphagyomány őrizte meg (Moldva, Felcsík, Zobor-vidék), de ezek is beilleszkednek azokba a dallamcsaládokba, amelyeknek XVII. századi feljegyzéseit is ismerjük.
Művészeti vezető:
CSÖRSZ RUMEN ISTVÁN
(ének, lant, koboz, barokk gitár, tambura, duda, görbekürt, furulya)
FARKAS ZOLTÁN (cselló), KASZA ROLAND (ének, csembaló, ütőhangszerek),
PALÓCZ RÉKA (szoprán, furulyák, doromb), SUDÁR BALÁZS (ének, koboz, diszkantlant, lafta, ütőhangszerek), SZÉPLAKI ZOLTÁN (ének, furulyák, fuvolák, töröksíp, zergekürt, görbekürt), TÖVISHÁZI ZSÓFIA (hegedű, kemencse)
Jövel az táncban vélem, én szép társom (Fanchali Jób-kódex, 1595-1608)
Vagyon-é, szívem, szándékodban (Teleki-énekeskönyv, 1655-1660 körül)
Mutata Vénus egy almát (Vásárhelyi daloskönyv, 1672 körül)
Ej, ha tündérré lehetnék (Szabó Samu-énekeskönyv, XVIII. század első fele)
Thurson (?): Currenta (Kájoni-kódex, 1687 előtt)
Szólalj meg már egyszer hozzám, én édes sólymocskám (Kelecsényi-énekeskönyv, 1723-1765)
Az rigónak ő szólása engem vigasztal (Zichy-levéltár kézirata, XVII. század eleje)
Kevés szóval végyed jóakaratomat (Vásárhelyi daloskönyv, 1672 körül)
Fekete szemű, szeműdökű (Palatics-kódex, 1588 vagy 1589)
Diger jelteme - Jelteme (Ali Ufki: Medzsmua-i szaz ü szöz, 1650 körül)
Búm elfelejtésére (Vásárhelyi daloskönyv, 1672 körül)
Lilia mia cor mio (Vietoris-kódex, 1670-es évek) - Variatio (Lőcsei tabulatúra, 1680 körül)
Életemnek, víg kedvemnek fényes csillaga (Komáromi énekeskönyv, 1693)
Bútól meghervadt (Vásárhelyi daloskönyv, 1672 körül)
Nyugat-európai és lengyel barokk táncok (Muzyczne Silva Rerum, 1670 körül)
Megjelentem panaszomat (Szentsei György daloskönyve, 1704)
Ifjúság, mint sólyommadár (Mátray-kódex, 1677 után)
Hajnal vitorláján (Teleki-énekeskönyv, 1655-1660 körül)
Chorea Sponsae - Proportio (Vietoris-kódex, 1670-es évek)
Hallod-é, pendítsd az lantot (Vásárhelyi daloskönyv, 1672 körül)
A darabok a lehető legnagyobb természetességgel illeszkedtek össze, akárcsak a hangszeres zene az énekkel, a dallamos szövegmondással. A régi, avitt fordulatú, olvasónak magukat nehezen kibontó szövegek fénylettek fel a kitűnő szövegejtés folytán, mely egyúttal értelmezési opciót is kínált a mai kor emberének. Elfogadtuk, mert elhittük, hogy ezek a szövegek valódi, őszinte szerelmi érzéseket fejeznek ki, odalett az idejétmúlt szövegfordulatok eredendő komikuma. A felszabadult régizenélésnek, s az abban megtapasztalt közösségi örömnek örök mintájáról adnak évről évre bizonyságot Csörsz Rumenék, s a tomboló siker követelőzését is csak úgy tudták leszerelni, hogy a közönségnek eszébe juttatták: a koncertet záró táncház fő muzsikásai is ők lesznek...
A végétől az elejéig visszapillantva: olyan volt az egész, mint egy nagyon szép, nem túl sok, de egytől egyig érett, egészséges szemtől duzzadó szőlőfürt. Igaz, hogy ez az eredmény elsődlegesen a meghívott fellépők immanens értékvilágából származik, de a keret, amelyben mindez megnyilvánulhatott, egy jól bejáratott, kipróbált és tisztességgel betartott fesztiválrend biztosításával meghatározta a rendezvény sikerét.
Csílszereda, 2011. július 18.
