2011. december 8., csütörtök

Lírai tőzsde. SZEMELT versek (21)


SOLTÉSZ JÓZSEF
A disznó

Jókedvem ma meleg ágyban ébredt.
Térdem átkarolva ül, és úgy néz rám,
mint akit isten tudja, mi lelt.
Meleg sodrás tajtékzik át a szobán, az utca rezzen,
húsleves illata csábít, hallom a konyhazenét,
s még kártyát vetnek gondolataim meglepetten.
Visít a kisöcsém,
majd elhallgat, mint akit élete
első halálos bűne ért tetten.
Fát vágnak az ablak alatt,
s tizenöt év után most ér el hozzám
annak a disznónak a sivítása,
aki ijedtében, késsel a szívében,
lázadozva szalad a nagyvilágba.

Soltész József (sz. 1945) úgy él bennem, mint egy emlékezetes irodalomtörténeti bunyó hőse és szenvedő alanya. Igaz, hogy költői-prózaírói munkássága jóval többet nyom a latban az egyre jobban halványuló pletykánál, engem lírai hangulatai érnek utol ma is, annyi távoli évtized után...

CSEKE GÁBOR
A sertés

Meguntam húsért sorban állni. Kész, elég volt a koránkelésből!
Tél jött - Bukarestre is,
perzselni jó zimankó. Böllérkedvű
barátommal autót kerítve meg sem álltunk
a távoli faluig
ahol rögtön a pópát kerestük, böllérkedvű
barátom mondta: ott biztosan kolivától dagad a hízó
nem sovány mosléktól melasztól krumplihajtól
s úgy is lett a pópa feleségestül
mintha megérezték volna hogy jövünk
úgy levágták szegény sertést
s gázpalackkal zsenge sárgás-rózsaszínre perzselték
mint a pinty
hogy nekünk már csak a szeletelés
a darálás a dagasztás a kolbásztöltés a fűszerezés a kóstolás
a döntsd meg a poharat
a kapd be a kóstolót
a tor mámoros öröme maradt

a pópa állapotos felesége sírt
míg számolta a pénzt
férje vigasztalta:
jó az isten, megsegít

1 megjegyzés:

tg írta...

Ez nagyon jó. Fantasztikus! A vége. Kelet-Európa szürreálban...