2011. december 6., kedd

Lírai tőzsde. SZEMELT versek (20)


SOMORČIK SZ. ROZÁLIA
Mámor

Látom közelít felém
a köd szürkéskék, kemény,
nyomot hagy az égen,
délkelet az irány, éppen
lesüllyed, majdnem becsapódik
tudja nézem, most emelkedik
játszik velem, fátyol hullámzik
már rózsaszín, a szürke foszlik
szédülök, újra felrepít
szemem csukva, lángja hevít
fordulat, zuhanás, újra fel
az ég már forró, tüzel.

A Nyitrán élő Somorčík Sz. Rozália mondhatni figyelő árnyékomban hajtott ki erőteljes asszonyos lírájával. Személyesen talán még nem is tudja, milyen magasságok emelik magukhoz, de már ott ül ő is, velünk együtt, a kórust éltető közös táviródróton...


CSEKE GÁBOR
Józanodás

Kereplő kattog majd dalt nyekereg
a fejemben valami láthatatlan korong
a dallam egy és ugyanaz mint
csepegő csapból a cseppre csepp
pár hang csupán de újra és újra elakad
szemem kinyílik a hajnal fénye csupa
gyanakvás úszom az idő gyöngyöző hullámain
hömpölygő harci ricsajban mindjárt
elvisz az ördög nagyot szortyogok
orrom kitisztul de csak ideig-óráig
szipogva ülök az ágyszélen fecske a dróton gyűrött
kotta a kottatartón

Nincsenek megjegyzések: