2010. június 14., hétfő

Erdélyi és csángó költők: D. NAGY ERZSÉBET


Sz. Ozsdola, 1923— mh. 1982, Kolozsvár. Költő, műfordító. Tanulmányait Sepsiszentgyörgyön kezdte, a nagyszebeni Róm. Kat. Tanítóképzőben szerzett diplomát (1940). Miklósváron, Gyergyóbékáson, Sepsibükszádon tanított, majd Sepsiszentgyörgyön volt tisztviselő. 1955-ben Kolozsvárra költözött, majd férjhez ment Gheorghe Dobritoiu építészmérnökhöz. Verseit román és magyar nyelven írta. „Érzékeny ember, a való világ fény-árny játszadozásainak szerelmese. Asszony-líránk egyik szerény, de méltó képviselője. Két nyelven megjelent verseit forró életszeretet, az asszonyi titkok mindentudó mélysége emelik igazi értékké" — írja költészetéről Magyari Lajos. Alábbi verseit 1980-ban megjelent, Titkok októbere (Albatrosz, Bukarest) magyar verskötetéből válogattuk.



MEDDIG? ...

Rámnézett a hajnal
foszforeszkáló szeme.

Apró tüzű válla
éji rendet mikor bont?

Párducos léptekkel
kinek házát járja?

Merre halad? Meddig?
— Szüzek ablakáig.


FALUMHOZ

Te, sok-sok panaszt fogadó falum!
Erőmet frissítő rezgő nyárfa erdő,
varázsolj egésszé,
meddő az alkum ...

De te kenyeret, áldást osztogatsz ...
és sír a rét.


ÁLARC

Fáradt ez a kicsi város!
Milyen unott a harangja!
Minden kis ház milyen álmos!
Se meséje, se haragja.

Éjszakája mit álmodik?


PONT ÉS ELLENPONT

Minden alkony
sugárzó hajnalok
vörös szekerén érkezik.

Kemény kezek fékezik
kerekeit.

A visszatérő alkony
hajnal szekere
könnyekkel tele,
és sír — egy asszony.


TE

Hab vagyok,
felhő,
köd,
ködben karcolás.

Megérinteném
néha arcodat,
de nem.
Az a szem,
az a száj
nem mart bele
más asszony
más leány húsába ...

Keringek körülötted:
hab,
felhő,
köd vagyok.
Mondom a neved ...


CSEND-TOLVAJ

Csend-tolvajnak sok az öltözéke:

szerelem vállán — bíbor zekéje,
hazugság vállán — szürke csuhája,
bolygó hitszegés — lila pántlikája,
a kételkedés — ráncos rokolyája.


NE RESTELLD

Kifosztottam az éjszakát:
bennem ragyognak csillagai.
Ha fényre vágysz, ne restellj
szobám ajtaján dörömbölni.


FIAM FARAGTA PARIPÁN

A távolok szabdalt szélén,
egekig érő körhintán
ül a remény
fiam faragta paripán.

Szerkesztette: Cseke Gábor

Nincsenek megjegyzések: