Igen érzékeny, az emberi világ viszonyrendszerén átlátó gondolkodót ismertem meg benne, ezért kitüntetésnek vettem az alább közzétett versciklust, s a magam során én is válaszoltam a gesztusra egy vers erejéig. Álljanak itt a blogban is, biztosabb megőrzés végett a számunkra kedves alkotások.
*
Tánczos G. Károly: Etűdök
Cseke Gábornak
Mi újság?
Hazaviszem a lányomat. Kérdezem.
- Mi újság az óvodában, Zsuzsika?
- Semmi. Nem emlékszem.
- No, mégis, mit csináltatok?
Gondolkodik egy keveset.
- Az volt a csoportfeladat, hogy mondjuk
meg, mi jut arról a szóról eszünkbe, hogy magyar. Én dicséretet kaptam.
Nézem az akkor már büszke, sugárzó kis arcot.
- Mit mondtál?
- Magyar temető.
Távirat
Néhány éve egy táviratot kaptunk.
„Szombaton vagy vasárnap, autóval vagy
vonattal megyünk, Anyu.”
Nem tudtuk megállni nevetés nélkül.
„Hol várjuk, mikor várjuk őket?”
Csak egy volt biztos: mi várjuk őket, mi
szeretnénk, hogy megérkezzenek.
Azóta apám meghalt, a mi életünk is jócskán
megváltozott. Csak egy biztos: várunk.
„Honnan? Mikor?”
Évszakok
NYÁR!
Ódon orgonaillat. Megfüstölt húsvéti emlék.
Hol a hó?
Hol a hóvirág?
Hol a hóvirágszedés?
Hol a hóvirágszedés ünnepe?
Hol a hóvirágszedés ünnepének vendégserege?
Hol a hóvirágszedés ünnepének vendégseregéből az a lány?
Hol a szüzsé?
Lánc, lánc…
Körtáncot járnak a fiúk.
Körtáncot járnak a leányok.
Körbe-körbe járnak a fiúk.
Körbe-körbe járnak a leányok.
Körbe-körbe jár a világ,
körbe-körbe jár a világ,
körbe-körbe jár a világ,
körbe-körbe jár a világ.
Vér serken fonnyadt barázdákban.
Ilyen az élet
Meggárgyult zenebona.
A hegedűs zongorázik, a brácsás oboázik, a csellós cimbalmozik, a klarinétos hárfázik, az orgonista hegedül.
Megint tavasz van, megint meghalt egy bőgős.
Hazatalálás
Hópelyhek kavarognak a szűkre szabott térben,
Lámpák fakó fénye hasít ki darabot a világból.
Hinni se lehet már a tavaszt, oly mélysötét a többi.
Rakj venyigét a tüzedre! Csókod bárkit is ér, de ne vesszen!
Ó, hány nőt nem csókoltam meg én!
Izabellák, Ilonák, Piroskák, Erzsébetek,
Ágnesek kavarognak bennem a hóban.
Arcukat látom. Próbálom érzelmeimet felidézni. Hiába.
Látom arcukat, érzelmeimet próbálom felidézni. Mindhiába.
Éjszaka van. Hallgatom feleségem s lányaim szuszogását.
(Forrás: ingyenvisz.com)
*
Cseke Gábor: Az év utolsó napja
Tánczos G. Karcsinak
egész délelőtt
csak lődörögtem
aztán egy kevés
gesztenyét főztem
diót is törtem
kinn hullt a hó
havat söpörtem
alatta jég volt
jeget törtem
patakzó orrom
sűrűn töröltem
a nappal elmaradt mögöttem
hosszú éjszaka állt előttem
csillagok szikráztak fölöttem
egyetlen lélek sincs köröttem
hogy ne féljek egy dalt daloltam
arról hogy jobb élve mint holtan
kutyák morogtak buzgón csaholtam
magam is egész falka voltam
hajnalig egyet kutyálkodtam
míg el nem halványult a holdam
s kullogva csendben szétoszoltam.
2011. január 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése