 |
| 2011. május 17. reggel - ötből egy |
Előzetesen alaposan átgondoltam, milyen kritériumok alapján jelöljem ki a gyanútlan áldozatot. Ötből egyet. Hogy a pusztulással egyúttal az életet szolgáljam. Döntés előtt végignéztem mindegyik tő felső koronáját, majd megállapodtam annál, amelyen a kifejlett példány mellett a legtöbb, elméletileg még igéretes kezdeményezés indult növekedésnek. Megtörténhet, hogy a "fő-fő" paprika eltávolítása után valamelyikük - vagy akár valamennyi - növekedésnek indul. Energiához jut.
Így aztán sem a legnagyobb, sem a legkisebb elve nem győzött, hanem a legéletesebb helyzet jött számításba.
Körömollóval metszettem le a paprikát a tövéről. Majd megmostam, az ebédlő asztalra helyeztem két lehullott levéllel díszítve és lefényképeztem. Néhány órán át hevert az asztalon, az ebédre várva.
 |
| 3022. május 17. délben - apró szeletekben |
Terítéskor zöldségeket vágtam össze salátának egy tálacskába. Utolsónak a paprikácskát szeltem fel, apró szeletekre. Megkóstoltam egy szeletet: istenesen csípett! Nem vadul, de szeretetteljesen, ragaszkodóan. Ujjaimon még órák múlva is érződött a paprika ereje.
Tulajdonképpen sajnálom, hogy csak ilyen gyatra terméseredményről számolhatok be. Egyik szemem sír, a másik nevet.
U. i. Azt hiszem, nyár elején vásárolok a piacról egy nagy cserép paprikatövet, sok-sok kis paprikával. Minden évben kínálták magukat a piacsoron, de valahogy átnéztem rajtuk...
 |
| Ebéd utáni maradék |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése