IANCU LAURA
Otthon
fejem felett vagy még?
ostoba minden szó,
a tér elalélt, hová veszek?
a házunk falán reszketegen
meg-meg jelentél — ne tagadd!
agyaggerenda bordáidon
átsütött ég, átsütött nap!
az almafák alatt hagytál
hullott rám szirom, hullott hó
valamely falon bizton lógtál
ha más nem is: hullott dió
Iancu Laura (sz. 1978, Magyarfalu) úgy él a köztudatban, mint csángó költő, de aki nem hivalkodik csángóságának külsőségeivel. Fokozatos távolodása az otthontól (eddig: Moldva - Csíkszereda - Budapest - Szeged - Pécs) mind nagyobb sóvárgást ébreszt benne a távolságba vesző, gyümölcshullásos otthon iránt.
CSEKE GÁBOR
Labirintusban
labirintusban élek - mióta is?
kanyar kanyar után jön
és vége nincsen - ez hát a sorsom?
legtöbb emlékem rendre elveszett
hitelezőt játszik az adósom
felidézném az órát fel a percet
mikor e kaland foglyul ejtett
s minden mi kincs volt odahagytam
a föld is nyöszörög alattam
nyomom se maradt úgy eljöttem
kopár ég strázsál most fölöttem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése