Lirai tőzsde. SZEMELT versek (14)

HOLLÓ ERNŐ
Szeress


Szeress, mert egyszer nem leszek, 
egy pohár vízben elveszek, 
pohár vízben, marék homokban, 
apró orvosságosdobozban,
egy varrótű fokában, egy 
kabát zsebében, egyremegy, 
szeress, ez nem mindegy neked, 
nekem se mindegy, értsd te meg, 
szeress, mert két kar nem egész, 
a másik két karom te lész, 
szeress, mert egy száj csak fele, 
a te szájad, az zárja le, 
két láb csillag-járni kevés, 
te segítesz szállni, hol nehéz, 
szeress, szeress, szeress, szeress, 
hogy vezethesselek, — s vezess, 
hogy el ne essek, el ne ess — 
s hogy ha elveszek is, keress.


Holló Ernő (sz. 1910-1983) pipafüstjéből még az én orrom alá is jutott csöndesen néhány fuvallatnyi, amíg a sepsiszentgyörgyi Sugás asztaltársaságával osztottuk a semmit (értsd: váltottuk a világot). A verseiből mindegyre kicsendülő zenei törekvések üdítőleg hatnak az uralomra törekvő kakofóniában. Őt olvasom, de magam felé hajolva hallgatózom...


CSEKE GÁBOR
Felejts el


hogy nem leszünk az szinte biztos
hiába próbálkozik cinkos
nevetésed elfedni lényed
benső törvényét - küldetésed,
hogy sosem a perc volt számodra fontos
mindig kellett egy főkolompos
aki a tüzeket bőszen szítja
és a kerekeket taszítja
aki minden baj mögül kisandít
csupa rosszindulat és vakhit
vezérli tettét - rá kell lecsapni
s magunkban mindig rajtakapni
míg gonoszságát elkövetné
a világot szembe nevetné...


s mert mindvégig melletted éltem
lassan ez lett a küldetésem -
a szereposztást elfogadtam,
fűrészeltem a fát alattam,
épp ideje hogy elveszejtsél,
s mint vacak verssort - elfelejtsél...

Erdélyi és csángó költészet. HOLLÓ ERNŐ

Holló Ernő (Gyergyószentmiklós, 1910. január 5. – Sepsiszentgyörgy, 1983. január 21.) erdélyi magyar költő, újságíró. Középiskolai tanulmányait Hajdúböszörményben, Gödöllőn és Aszódon végezte (1928), majd újságíró lett. 1929-től a Kis Újság, 1930-tól az Új Idők belső munkatársa Budapesten. 1941-től Sepsiszentgyörgyön a Székely Nép állandó munkatársa, 1944–45-ben ugyanott a Szabadság szerkesztője, később a Népi Egység munkatársa 1949-ig. Több verseskötete magyarországi éveiben Budapesten jelent meg (Estéli utazás, 1930; Mindent meglátni benned, lélek, 1933; Tűz a tóparton, 1935; Férfiének, 1939; Versek, 1941). Több költeményét megzenésítették. Erdélyi verskötetei: Tisztítótűz (Csíkszereda 1946); Téli készülődés (1966); Énekelj, Fenyő! (1987). Nevét öntevékeny sajtóklub őrzi élete végső állomásán, Sepsiszentgyörgyön.




ÉJSZAKA


Hűvös a föld, a táj kihalt, 
a szél egyhangún dudolász,
alszik az istálló, a szín, 
alszik a kert, alszik a ház.


Az ég köpenyén csillagok 
fénylenek, apró aranyak, 
zizegő lombok árnyai 
heverésznek a fák alatt.


Az úton messze, valahol 
felzörög egy késő szekér, 
lassan elhanyatló szavát 
darabokra tépi a szél.




TÓ


Sima tükrét belehelte a jég, 
hófehér fátyolával betakarta. 
Mennyi  minden  rejtőzködik alatta? 
Bádogdoboz,  ághulladék,  cserép


s egyéb - no persze halak - azok is. 
Életük? Egyhangú. Nem változó. 
Hisz eszkimónak mindig hó a hó, 
s a halnak télen-nyáron víz a víz.


Hányszor elnéztem, hogy fut habra hab, 
szemem, mint mikroszkóp, átszűrte mind 
a fenék titkait, zegzugait.


De most úgy mered szét a tájra, 
mint ház, hol senki nem lakik, 
s ajtaja-ablaka bezárva.




TÁVOZÓ


Valaki az ajtón kifordul s visszanéz, 
mögötte ott van, amit elhagyott, 
székek, szekrények, képek, kialudt 
cigaretták,  könyvsorok,  asztalok.


Előtte: házak,  utcák és terek, 
s miből kilép, az mind utána jő, 
mert az is ő, amit már elhagyott,
 és ami előtte van, az is ő.




A PILLANAT SZÓL


Csak rám tekintesz, és már nem vagyok, 
csak rád tekintek, és már nem találsz, 
a hal vagyok, mely röppent s lebukott 
a víz alá, vagy egy szárnyvillanás.


Észre sem veszed,  hogy  veled vagyok, 
elhaladsz mellettem, és meg se látsz, 
csak átvillámlom a gondolatod - 
ennyi közöttünk a találkozás.


Veled vagyok, s már nem vagyok veled,
elvesztettél és elvesztettelek,
csak egyszer láttál, s egyszer láttalak.


De annyira elég vagyok, 
hogy mialatt felvillanok, 
világok keljenek, zuhanjanak.