Paprikaültetvényem (14)

2011. március 29. Az öt palánta csupa Élet

Ahogy telnek a napok, mind jobban kihúzom magam. És büszke vagyok. Hogy belevágtam ebbe a paprika-kalandba. Pontosabban: hogy hagytam magam meggyőzni a belevágás felől.


Mert ez az igazság. Ha Ilonka nem mondja, nekem eszembe se jut ilyesmi. Egyszerűen csak jóízűen elfogyasztottam az általa hozott rokoni paprikát, amiről megállapítottam, hogy milyen finom. (Csípősben is van ám finom! Ami nem vadul, hanem elegánsan, szenvedélyesen, mély átéléssel csíp. Jön, hogy visszacsípje az ember...)


De ez csak játék a szavakkal. Amit a természet művel a cserepekben, az maga a nagybetűs Élet. Élet és erő van ezekben a palántákban, csak a színüket és a tartásukat kell megnézni. Csak így tovább!


Ráadásul milyen jó társaságban vannak. Csupa nemes szépség veszi körül őket. A szomszédok is csodájára jönnek az amaryllisz-sornak. Mert néhány napig pompézik és utána huss! Várhatunk egy fél évet. Legalább. Csak a zöldjük marad. De aztán az is elhull egy darabig. Új sarjadásig, bimbózásig.

2011. március 29. Jó társaság...

Paprikaültetvényem (9)

2011. március 9, este

Kedves kíváncsi látogatóim, én még nálatok is kíváncsibban vártam az elmúlt napokban, hogy mi történik a paprikaföldön. Türelmem persze, határtalan, mert az életfolyamatok se futják ki magukat pár nap alatt. Így a paprikatöveim növekedése is tény ugyan, de nem látványos.


Pedig újabb centit nőttek. Négy elálló levelükön túl most már újabbakat is eresztettek (diszkréten). Mérgesen zöldek. Szeretik a napot. Éjszaka meghúzzák magukat a hűvösben. (Ma reggel megint 19 fok volt odakint - mínuszban! Vajon, mennyit tudnak arról, milyen jó dolguk van az erkélyen?)


Szerencsére, van mellettük figyelemreméltó Látványosság is. Kinyílt az első amaryllisz! És újabb bimbók indultak fejlődésnek a közvetlen szomszédságban. Anélkül, hogy paprikafigyelő buzgalmam lankadna, az egyhangúan telő időt majd a virágok sorsának alakulásával igyekszem kitölteni.

2011. március 9, este

2011. március 8. Az első amaryllisz

Paprikaültetvényem (8)

Úgy tűnik, minden rendben (2011. március 5.)

Amikor minden sínen van, az ember elereszti magát. A csőszködésem alábbhagyott, hiszen az utóbbi napokban az időjárás megfeledkezett szélsőségesnek lenni. Se túl zord, se túl tavaszias: éppen olyan, ami március elejéhez illik.


Most szombat délután van, s az "ötök" a búcsúzó nap utolsó fényözönében fürdenek. Elég egy röpke légi pillantás rájuk, s láthatni, mennyire megerősödtek. Egyre mérgesebb a paprikazöldjük - egyelőre csak pár apró, de igéretes levélben.


A holtidőben rákaptam arra, hogy utánanéztem a világhálón: mi újság a különböző házi paprika-farmokon, erkélyreken és egyéb zárt helyiségekben? Nem tudom, hogy jól tettem-e, mert az ártatlan hályogkovácsság állapotából egycsapásra a mindenért aggódó, szorongó, kudarcot előlegező  hangulatba kerültem.

Pettersonék rajzos paprikaleckéiből

Pedig a "tapasztalatcsere" jól indult, mert a svédországi Mats és Patricia Pettersson chili-nevelési jótanácsai, hangulatos rajzai, blogjukon megosztott termesztési tapasztalatai még csak annyit tudatosítanak az emberben, hogy a feladat, amire vállalkozik, soktényezős és vannak szempontok, amiket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Nem mindegy, mikor vetünk, milyen cserépbe és hányszor ültetünk át, milyen hőmérsékleten tartjuk, milyen napsütés-dózisban részesítjük a palántákat, majd a növekvő töveket.


Igen ám, de aztán találkoztam egy jóemberrel, aki tavaly augusztusban gyászhírekben siratta el 30 paprikatövét, amelyeket pedig február elején vetett el  s kisebb-nagyobb kihagyásokkal öntözött is az erkélyen. Igaz, őszinte ember volt, s már eleve úgy fogott hozzá a kalandnak, hogy: 


"Fogalmam sincs, hogy kell nevelni paprikát. Nem tudom,
hogy mikor kell elültetni
hogy mikor kell öntözni
hogy mikor kell szüretelni
és semmit sem tudok a paprika nevelésről."