A következő címkéjű bejegyzések mutatása: könyvek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: könyvek. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. február 19., péntek

Könyvböngészde - "blogos" kiadás


Amióta az Új Magyar Szó Színkép melléklete összement a mosásban és kénytelen voltam felhagyni annak egyetlen miniatűr rovatával - amely hetente legalább 4-5 friss megjelenésű könyvre eresztette rá, ha csak pillanatra is, a reflektort -, úgy érzem, hogy a szerzők és kiadók, akik a korábbi úzus tudatában továbra is ellátnak kiadványaikkal, megérdemelnek annyit, hogy valahol (s mintsem hogy sehol, miért nem itt?!) néhány szót ejtsek róluk. A felgyűlt adósságot mostantól kezdve időről időre igyekszem törleszteni.

*

A Korondon élő költő, az ott megjelenő Hazanéző szerkesztője összegyűjtött verseit publikálta ebben a grafikailag is irigylést kiváltó kötetben. Kitartó költői munkálkodásának asztagát Láng Eszter bensőséges, színekbe oltott képvallomásai adagolják a ciklusok mentén, s külön öröm, hogy az időben nekem is volt némi közöm ahhoz, hogy ez a költészet nyilvánosan is kibontakozhassék. Kis versajándék a könyvből (Őrjárat):

"Micsoda nesz a percek percenése,
éj van, és az ébredés bizonytalan.
Felettünk felrobbanhat egy csillag,
megalszik a vér, a gépek égre fagynak."

Balázs Imre József: Avangarda in literatura maghiara din Romania (Editura Bastion Timisoara, 2009, Colectia Telos). * Kocsis Franciskotól, a mű románra fordítójától tudok erről az ízig-vérig úttörő nagytanulmányról, mely a most Korunk-főszerkesztő szerző doktorátusi dolgozatából sarjadt és nyerte el mai, végleges formáját. Hogy milyen kiemelt fontossága van e kérdéskörnek a román irodalom viszonylatában, elég megemlíteni, hogy az avangárd művészetek bölcsőjénél egyként ott álltak jeles román és magyar alkotók, s hagytak kitörölhetetlen, jellegzetes nyomot irodalmi közízlésünkön, korszerűsítő törekvéseinken. Az elemzésekből kiderül, hogy a párhuzamosságoknak tűnő jelenségek sokszor tényleges érintkezések, kölcsönös egymásra hatások eredményei.

Berecz Edgár: Pincértörténetek; Partiskönyv kezdőknek (Székelyudvarhely, 2009 - szerzői kiadás). * A magát gasztronómiai szakírónak és szaktanácsadónak besorozó székelyudvarhelyi fiatalember, aki az utóbbi években gyors egymásutánban jelenteti meg magánkiadásban gazdag kül- és belföldi szakmai és élettapasztalatának tanulságait, érdekesebbnél érdekesebb történeteit, japáni útirajzával van jelen a hivatásos könyvpiacon. Ami nem gátolja meg abban, hogy boszniai, moldáviai, törökországi, deltai bolyongásairól saját szerkesztésű, fotókkal illusztrált élménybeszámolóit is közönség elé vigye, sőt, az itt említett Partiskönyv például remek összefoglalója mindannak a gasztronómiai és felszolgálói tudásnak, amit egy jól sikerült parti rendezésénél szinte kötelező figyelembe venni. És közben megtanuljuk, miben különbözik a koktélparti a sajtparitól, a borkóstoló a svédasztalos állófogadástól, a grillparti a desszert svédasztalos állófogadástól.

Bölöni Domokos: Micsobur reinkarnációja (Juventus Kiadó Marosvásárhely, 2010). * Ha azt írom, hogy Mákföldi történetek, akkor már biztosabban körülhatároltam a szerző mindig személyes ihletésű, groteszk, nevetve síró és sírva nevető kisprózáját. Ahogyan én, személyesen nem tudok eléggé betelni a Bölöni-féle történetekkel, ugyanúgy mintha ő sem tudná teljesen kiírni magából azokat a sztorikat, melyek újrarendezik ezt a változásokra nehezen mozduló világot.

Cs. Gyimesi Éva: Szem a láncban. Bevezetés a szekusdossziék hermeneutikájába (Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2009) * Ritka tisztességes, csöppet sem hivalkodó, kellően mély és szűkszavú vallomás-elemzés-dokumentumgyűjtemény és mindez együtt arról, ami a szerzőt cselekvésre késztette 1989 előtt a rendszer eltorzult, menthetetlen, mindenre szétterjedt metasztázisa láttán. Hiányos szekusdossziéjának anyaga alapján is rádöbbenünk, hogy a társadalmi játékszabályoknak a nyolcvanas években már egyáltalán nem volt semmilyen becsületük, és egyaránt nacionalista skatulyába gyömöszölték azt is, aki arra biztatta környezetét, hogy igenis, maradni kell, mert ez az egyedül értelmes ellenállás, és azt is, aki az országból távozásra szólította embertársait. Évát mégis lelkiismereti aggodalmak gyötrik. vajon azzal, hogy saját magatartását másokra kényszerítette, nem járult-e hozzá ahhoz, hogy volt tanítványai egy része, nem tudván ellenállni a fokozódó nyomásnak, a könnyebb utat választották és disszidáltak? A könyv az erkölcsi vergődés és megtisztulás közti átjáróházból szól hozzánk, anélkül, hogy kioktatna és példabeszéddel élne. Egyszerűen csak bemutatja és elmeséli, hogy miként faragtak a körülmények, buzgó gondolatolvasók és -kufárok erkölcsi példát egy ember tetteiből, akinek a félelem adta a legnagyobb erőt; igaz, nem önmagát féltette, annál inkább gyermekeit, tanítványait s a bennük remélt holnapot.

Egyed Emese: Szabadító versek (Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2009) * Emlékezéskötetem kolozsvári bemutatóján ajándékozott meg a szerző legújabb verseskönyvével, amelyben sokszor nagyon takarékosan bánik a szavakkal, költői eszközeivel, és olyasmit ígér, amit még nem ért el, de amiről már látni, hogy feltáratlan vidék (Képek):

"az utca neve idegen betűk
idegen szempillantás mindenütt
szempillantás alatt a könny tava
könnyek sikálta cifra palota"

Hermann Gusztáv Mihály: Secuii. Istorie, cultura, identitate (Editura Pro-Print, Miercurea Ciuc, 2009). * Több mint hézagpótló (bár az is) - egyenesen merész szerzői tett előállni egy olyan témával, amit sokszor még a magyar nyelvterületen sem értenek igazán. A székelység gyökérzetére, történelmi hagyományaira, csudabogárságuk és egyfábólfaragottságuk mibenlétére csak annak adatik meg ráérezni, aki közöttük él valamennyi ideig és aki nem rest elmélyülni abban a gazdag forrásanyagban, ami a kutató rendelkezésére áll - de amit épp úgy veszélyeztet a délibábos mítoszteremtés, mint minden, kellően ki nem érlelt népöntudatot. (Azon töprengek, talán a szerzőnek így, tabula rasa módjára egyszerűbb volt a dolga a román közönséggel, aki ha elolvassa a művet, mégis csak inkább hisz neki, mint bármely tévhites magyar...)

Posch Dániel: Csángómagyarok Moldvában (Lénia 2 Reklám- és Médiaügynökség Kft, Székesfehérvár, 2010). * Tipikusan egy olyan kiadvány, ami szép is, könnyű helyen elfér, a szívhez kíván szólni a csángók ügyében, és mellesleg még igaz is. Hegedűs Dóra és Ádám Gyula hiteles, igaz szépséget árasztó csángóföldi képi világával illusztrált könyvecske népszerű kis trakta a csángókról és arról, hogy miként érdemes cselekedni az érdekükben anélkül, hogy megsértenénk sajátos önérzetüket. A könyv hátlapján szerény figyelmeztetés: "A könyv megvásárlásával ön a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének Oktatási Programját támogatta." Adja az ég...

Philip Ó Ceallaigh: Insemnari dintr-un bordel turcesc (Polirom, 2007). * Fiatal ír szerző angolból fordított román nyelvű kötete, amely 12 elbeszélést tartalmaz. A fiatal író, aki mellesleg Romániában is élt jópár éven át, balkáni és különösen romániai népéleti tapasztalatait, problémalátását érvényesíti írásaiban s a szigetországi prózairodalom legjobb hagyományain nevelkedve mond újat és eredetit annak is, aki a Kárpát-medencében vagy a Balkánon él.

*** Nyelv és kommunikáció. Média szakos doktori hallgatók VI. konferenciája (Medea Egyesület - Művelődés, Kolozsvár, 2009). * A füzet több, mint egy brosúra, mert olyan izgalmas tanulmányok és részkutatások eredményeit rögzíti, hozza olvasóközelbe, amelyek gyakorlatilag csak zártkörű rendezvényeken hangzanak el, félig kikapcsolt, szakmailag behatárolt közönség előtt. Pedig, ha elolvassuk ezeket a leírt, egy témára hangolt, mégis sokfelé ágazó szövegeket, rájövünk arra, hogy a haladás, a korszerű gondolkodás mifelénk sem hiánycikk, éppen csak utat kell neki vágni a nyilvánosság felé.

Illusztráció: Láng Eszter illusztrációja Ambrus Lajos verseskötetéből

2009. szeptember 13., vasárnap

Megrakott éjjekiszekrény

Nincs ugyan éjjeli-
szekrényem, de ha volna, most biztosan megpakolnám; jobb híján egy fotelben halmozom fel az olvasni- és böngésznivalót. Az idei nyár folyamán különösen nagy a halom.

Június utolsó napjaiban zártam le lakásunk ajtaját, s már csak szeptember elején léptem át újra a küszöböt, akkor viszont örömmel vettem számba szellemi abrakállományom látványos gyarapodását.

Mindenek előtt Bölöni Domokos Elindult a hagymalé (Impresszum, 2009) című könyve ragadta meg a figyelmemet, merthogy az utóbbi néhány esztendőben valahogy biztatóan megpendült ez a Marosvásárhelyen élő prózaíró, aki még ugyanvalóst nem élre ki igazából a rá jellemző mesélőkedvet, s örökké friss hangjával örvendeztet meg. Ráadásul a kötet dedikált példány, amihez így duplán illik ragaszkodni, merthogy szerzői bejegyzés emeli a becsét.

Hasonló a helyzet Ion Dumbrava marosvásárhelyi román költő három kötetével is, melyeket a szerző kísérőlevélbe foglalt sorai kísérnek. A Dezordinea lucrurilor (Documentis, 2004) amolyan saját bejáratú válogatott versek, a költő huszadik századi verseiből, , a másik kettő (Poeme din mileniul curent, Ardealul, 2007; Departele din aproape, Romghid, 2009) újabb termés. A könyveket tulajdonképpen Kocsis Francisko biztatására küldte el címemre, hogy nézném meg, bekerülhetne-e néhány verse a blogon szépen alakuló román költői antológiába. (Miként egy korábban mellékelt ábra mutatja, került hely...)

Hiszen a Kölcsönsorok 2 egyelőre feneketlen zsáknak tűnik, elfér benne még akárhány jó költő, csak attól félek, minél tekintélyesebb anyagom gyűlik össze, annál nehezebben vállalkozik majd kiadó a megjelentetésére...

Mindjárt hazajövetelem első napján kezembe vehettem Botár László képzőművészeti albumát, amit még a tavasszal én szerkesztettem Ádám Gyulával közösen, nagy szeretettel és odaadással, mert a nyáron 50 esztendőt töltött csíkszeredai festő a barátunk; termékeny, tehetséges művész, akitől mindig szívesen vásárolnak a műpártolók. Úgy hagytam itt a Megélt pillanatok-at (HMKK-könyvek), félig tördelve-korrektúrázva, hogy majd csak ősszel szembesülhetek a kész könyvvel. Közben olvastam a hangulatos születésnapi ünnepségről, amelyen az albumot is bemutatták egy szülinapi tárlaton, láttam az alkalommal készült riportképeket is; most pedig lapozgatom a művész által dedikált szerzői példányt, majd büszkén teszem a polcra, örvendetesen gyarapodó művészalbumaim sorába.

A nyár termékeny időszaknak bizonyult a Vatra c. marosvásárhelyi folyóirat életében: rövid egymásutánban két-két összevont számot is hozott a posta. Előbb az 5-6. szám érkezett meg, majd jött a 7-8-as is.

A korábbiból mindenek előtt az Echinox c. kolozsvári diákfolyóirat alapításának 40. évfordulójára készített nagyszabású összeállítás (vallomások, értelmezések, háttéranyagok, versek stb.) emelkedik ki, s közülük is a magyar oldalak egykori szerkesztőinek (Szőcs Géza, Balázs Imre József, Balogh F. András) válaszai a szerkesztőség körkérdésére. Tény, hogy a mai román irodalom sok meghatározó alakja inaskodott a kolozsvári ellenzéki hangvételű diáklapnál, amely körül egész legendakör alakult ki.

Ugyanebben a számban indítja Kocsis Francisko az erdélyi magyar költészet legjobbjait bemutató új sorozatát, mely a jelenlegi fiatal költészet alkotóit ismerteti meg a román közönséggel. A sorban első a Csíkszeredában élő Lövétei Lázár László lett, akiről költészetét méltató és elemző esszé és 25 darab románra fordított vers alapján formálhat véleményt az olvasó. A fordítások kiválóak, s mintegy megerősítenek abban a hitemben, hogy a más nyelven való tolmácsolás is nyújthat élményt az olvasónak, aki nem kerülhet közvetlen kapcsolatba az eredetivel.

Világirodalmi csemegét is tartalmaz ez a könyvméretű 5-6. szám: megtudom belőle, hogy Marc Chagall (Mose Segalov), a párizsivá lett belarusz-zsidó festő tulajdonképpen költő is, akinek verseit maga Szergej Jeszenyin, Anna Ahmatova és Vlagyimir Majakovszkij is nagy becsben tartották. Az oroszul és jiddisül írt költeményeiből olvashatni, Leo Butnaru avatott fordításában bő válogatást.

A Vatra 7-8. számának főbb gerincét a mai olasz líra tényleges és kritikai keresztmetszete alkotja, de fő helyen közli a lap Dan Culcer beszámolóját is 1978-as budapesti interjú-kísérletéről az akkor már nagybeteg Illyés Gyulával, illetve azt a beszámolót, amit ennek kapcsán én írtam idén tavasszal az Új Magyar Szó Színkép mellékletébe. Így aztán az akkor elhallgatott dokumentum és háttérinformációk most meglelték méltó helyüket a román kultúra egyik jeles, tudatalakító fórumában.

E számból kiemelném még Ion Zubascu soros riportját, amit a szerző Eduard Ovidiu Ohanesian, a pár éve Irakban elrabolt egyik román újságíró tényfeltáró könyvének (Amintiri din portbagaj. Din culisele unei diversiuni - rapirea din Irak. Editura Minerva, 2008) nyilvános piacra dobásáról ír, a bukaresti Sadoveanu könyvesboltból. Az eseményen tüntető módon felvonult a mai román politikai ellenzék népes panoptikuma, élükön Emil Constantinescu egykori román elnökkel, s a bemutató láthatóan csak ürügy volt arra, hogy a jelenlegi elnök, Traian Basescu elleni megnyilatkozásokat dobjon be a köztudatba. Zubascu, aki amellett, hogy jó költő, az egykori avangárd politikai szerepet vállaló Evenimentul zilei riportereként jeleskedett, most kellő távolságtartással és józan értékeléssel mutatja be az esemény "filmjén" keresztül a romániai politizálás sekélyes, nem egyszer operettbe illő valóságát és erőteljes manipulálhatóságát.

Fő helyen kellett volna említenem azt a csodálatos verses albumot, amiből csak egyetlen példány létezik a világon, s ma már az is az én birtokomban. Súlyos érték ez, a szó szoros értelmében is, a könyv ugyanis több mint három kilót nyom, én pedig Montrealtól Torontóig, majd onnan egész Csíkszeredáig hurcoltam magammal, hogy idehaza kedvemre gyönyörködhessek benne.

Vaudreuil-Dorionban élő barátaim, Pusztai Péter és Georgeta művészházaspár követték el e könyvritkaságot annak a verskötetnek az anyagából, amit nagyobb részt vendégszerető házukban (akkor még a közeli Pierrefondsban laktak) sikerült formába önteni 2004 nyarán (lásd 2008. november 30-i bejegyzésem végét). Péterék, meghatottságukban, már akkor fenyegetőzni kezdtek vele, hogy meglepnek majd a kézirat könyves változatával, de én elengedtem a fülem mellett e fogadkozást, s lám, most ez lett belőle!

Hatalmas munkát végeztek, többször is nekiugrottak a tervnek, míg a mostani megoldás mellett döntöttek: Péter a legjobb csendélet-fotóiból válogatta össze a szöveghez az olykor csak lazán illeszkedő munkákat, Georgeta pedig grafikái legjavát illesztette a kötetbe, s így, a kettejük hozzájárulása a legmagasabb szerzői rangra emelkedett - azóta is restelkedem, hogy a címlpaon csak az én szerzőségem díszeleg öklömnyi betűkkel és hatásos színes portréval...

Már a birtokomban volt a könyv, amikor Péter kérve utánam üzent: próbáljak meg fotókópiát készíteni minden egyes oldalról, hogy nekik is legyen egy dokumentumuk - egy emlékük - a birtokukban. (A felvételeket sikerült még Torontóban, a lányomék napfényes teraszán elkészíteni, a képek végső kidolgozására Csíkszeredában került sor.)

...Itt azért leállok, pedig nem szóltam még a székelyudvarhelyi Berecz Edgár elektronikusan hozzám eljuttatott deltai útikalandjainak kéziratáról (Felfedezőúton a Duna-deltában), amit hamarosan szívesen fogok elolvasni, mert szeretem a szerző friss, egészséges humorát, amivel az élet dolgait színesen elmeséli, s adósságot igyekszem törleszteni Elekes Ferenc barátom irányában is, aki ezen a nyáron nagyszerű lendülettel megvetette egy siménfalvi emlékezőkönyv (Gacsovszkyné) alapjait,s annyi év hallgatás után végül az írói tanúság sokszor hiábavalónak tűnő, ám egyetlen járható útját választotta.

A könyves teher alatt roskadozó kis vadász-szék már nehezen bírna el újabb tételeket. Nincs más hátra, mint gőzerővel megemészteni, amit a nyár számomra felhalmozott...

(Illusztráció: a több mint 3 kilós verses album fedőlapja)