Az “elszámolás” (2)

Egy korábbi bejegyzésemben (November 21: Az “elszámolás” - 1.) egy véletlenül kezembe került, 1900-ra szóló Kincses Kalendáriumot tallózva próbáltam szúrópróbaszerűen szemlézni azt, amit e kalendárium anyagiakban és szellemiekben átmentett a lezáruló tizenkilencedik századból. Időhiány miatt abban csak éppen megemlítettem azt a főanyagnak számító érdekes bemutató összeállítást, mely a leköszönő 19. századról készít egyfajta szintézist. 

Ennek a kiadós fejezetnek tulajdonképpen az a veleje, hogy a huszadik századot megelőző száz év változásai igazából a 18. században gyökereznek, vagyis hogy az idő gyakorlatilag eltéphetetlen, skatulyázhatatlan szövevényben folyik át Európa és a világ életén.

Mert igaz ugyan, hogy a 19. század a nagy afrikai felfedezések kora, s ugyanekkor nyílnak meg Ázsia, Ausztrália és Dél-Amerika fehér foltjaihoz vezető utak is a felfedezők - s még inkább, a kereskedelemmel hódító utakra vállalkozók előtt, de ezek a missziók jóval közelebb állnak a huszadik századi expedíciók jellegzetesen tudományos-katonai-birodalmi jellegéhez.

Jó példa erre Alexander Humboldt példaértékű, s később egész iskolát teremtő expedíciós vállalkozása a 19. század első éveiből. Az összegző írás szerint fontossága abban áll, hogy „az addig csak inkább helyi ismereten alapuló földismeret tudományát a természetkutató szemével nézte. Rosszul mondják, hogy ő Amerika második fölfedezője. Nem. Ő a klimatológia és a plasztikai földrajz, a tenger természettanának és a növényvilág földrajzának a megteremtője; ő ismerte meg a vulkánok sorszerinti csoportosulását, a delejes erők helyenkénti különböző intenzitását; az ő kutatásai révén a geológia és a csillagászattan, a növény és ásványtan ismeretei mód fölött gyarapodtak.” Ez az az időszak, amikor megtörténik Dél-Afrika belsejének módszeres feltárása, illetve Cook nyomán a francia, orosz, német kutatók versengése a Csendes-óceán szigetvilágának feltárására. Számos országban - pl. Angliában, Oroszországban - valósággal államföladattá vált a földrajzi kutatás, az akkor létesült földrajzi társaságok jóval többek voltak tudományos vitakluboknál: akár a gyarmati birodalmak stratégiai vezérkarainak is tekinthetők, amelyek nem a saját szakállukra kutatnak, hanem küldetéseket, megbízásokat hajtanak végre. Ilyen küldetés volt a Niger-probléma megoldására szervezett expedíciók sokasága, amelyekbe - a nem túl gyorsan beköszöntő sikerig - rengeteg költséget öltek bele. Az első kísérlettől számítva negyven esztendő megfeszített kutatómunka, áldozatos utazókedv kellett ahhoz, hogy a rejtély megoldódjék, s ezalatt egy fél világrész belső titkaira is fény derüljön.

Ipar és közlekedés terén a nagy fordulatokat - az összegzés szerint - a gőzkalapács, az esztergapad, a hidraulikus sajtó, a varrógép és a lokomotív hozták meg; ez utóbbi valósággal forradalmasította a távolabbi vidékek közötti szorosabb és biztosabb kapcsolatokat, majd hamarosan megteremtette vízi szövetségesét, a gőzhajót is, amelynek kerekes változata után a hajócsavarral működő megoldás jelentette az áttörést és a távolsági utazások, a globálisan is hatékony postajáratok meghonosodását.

Amilyen merészen fejlődtek a műszaki tudományok, úgy kanyarodott el a korszerűség ösvényéről az építészet. A napoleoni kor empire stílusa a császárság bukásával ki is múlt Franciaországban; Németországban, Ausztriában viszont valóságos klasszicizáló építészeti divat honosodik meg ezidőben. Magyarország nem követi példájukat, kitart az empire mellett. Angliában ugyanakkor makacsul ragaszkodtak a gótikus hagyományokhoz.

Érdekes formája az anyagi-műszaki fejlődésnek az ipari kiállítások, seregszemlék divatjának az elszaporodása. Magyarországon az első műipari kiállítás például 1842-ben nyílt meg a Redut termeiben, ahol 213 kiállító 298 tárgyat állított ki, a látogatók száma pedig meghaladta a 15 ezret. A négy év múlva rendezett vásáron pedig ezek a számok mintegy megkétszereződtek, ami elárulta, milyen erőteljes lendületet jelentettek a magyar gazdaságnak azok a századközepi, reformkori esztendők. A kiállítások divatja pedig még azokban az években befogta - Budapesten kívül - Nagyszebent, Kolozsvárt, Győrt, Sopront is.

A Kincses Kalendárium szintézise szerint a 19. század legrohamosabb fejlődési ívét a fotográfia írta le, amelyben úgy tetszik, „nincs megállapodás. A hiuságot legyezgető arcképező művészetből a tudomány minden ágát hasznosan segítő társ vált belőle. A sokszorosító művészetek terén hatalmas versenytársa lett a réz- és fametszetnek, sőt, hovatovább ki is szorítja ezeket. A gyógyászat, a hadviselés és a mérnöki tudomány pedig manap meg se lehet már a fotográfia nélkül... Nagyon egyszerű dolog geológiai, antropológiai, etnografiai, zoológiai, arkéológiai s más egyéb tanulmányokat tenni segítségével. Ujabbannagyobb fontosságra tett szert a fotográfia orvosi, törvényszéki, rendőri alkalmazása is s az igazságszolgáltatásnak nem egyszer tett már nagy szolgálatot.”

Ehhez hasonlítható, látványos sikertörténet a gyorsírás elterjesztése és mindennapos meghonosítása a közéletben, az igazságszolgáltatásban. Országgyűlési karrierjét a gyorsírás 1840-ben kezdte magyar környezetben, igazi lendületet azonban „csak az 1875-diki országgyűlés megnyitásakor vett, amikor Kónyi Manó és Fenyvessy Adolf szervezték az országgyűlési gyorsirodát, amely jelenleg a fejlettségnek nagyon magas fokán van”. 

(Azóta, természetesen tudjuk, hogy a hangrögzítés műszaki találmányai viszonylag gyorsan háttérbe szorították a némileg a kódolt írás tudományával rokonítható gyorsírást, és egy olyan foglalkozási ág eltűnéséhez vezetett, mely valamikor - a tolmácsokhoz hasonlóan - nélkülözhetetlenné tette magát a közélet legfelsőbb rétegeiben is.)

A 19. század második fele már a felzárkózás és a kibontakozás szakasza volt a megkezdett fejlesztésekben. Sikeres magyar felfedezők és utazók írták be nevüket a tudomány nagykönyvébe: Magyar László, Teleki Sámuel gróf, Kőrösi Csoma Sándor, Vámbéry Ármin, Xantus János, Berzenczey László, Zichy Jenő gróf csak kiragadott nevek a földrajzi felfedezések panteonjából. Tetteik rendkívülisége abban van, hogy míg Livingstone, Stanley és sok más nyugati társuk mögött - akik Dél- és Közép-Afrikában, Amerikában, Ázsiában, Ausztráliában gyakran egymás nyomában jártak vagy sűrűn keresztezték egymás útjait - komoly támogatás, nem kevésszer hivatalos anyagi háttér is állt, addig a magyar kutatók jobbára teljesen önzetlenül, saját anyagi erőforrásaikból, mindenek előtt az utazás és a fölfedezés nemes szenvedélyétől fűtött ambícióból tettek igen fontos felfedezéseket.

A rögtönzött szintézis utolsó fejezete a 20. századot előzetesen megalapozó ipar, közlekedés és technika csúcsait veszi számba, ide sorolván a fapapiros gyártását, a galvanoplasztikát, a különböző gőzjárműveket, a gyújtót, a személy- és teherszállítás ipari megszervezését, a gyutacsot, a különböző lőfegvereket, a revolvert, a srapnelt, a petróleum- és gázmotort, majd mindjárt a benzinmotort is, a mindenféle szerszámgépet, a szivattyúk gazdag családját, a szedőgépet, a szemafort, a fonógépeket, a kötő-szövőgépet, a kábelt, a betűnyomtató telegráfot, a morsét, majd a drótnélküli távírót, telefont, mikrofont, telefonhírmondót, acélipart és legázaásait, mezőgazdasági gépeket, hengermalmot, a petróleumlámpát és a sztearingyertyát, villamos- és acetilénvilágítást, ívlámpát, villamos vasutat, léghajót és repülőgépet.

Azt is mondhatjuk, a Kincses Kalendárium összefoglalójára alapozva, hogy mire a 20. század beköszöntött, minden, ami ma ócskaságnak számít, tulajdonképpen zseniális újdonságként, de föl volt találva!

Cseke Gábor

Csíkszereda, 2008. december 5.

Illusztráció: Teleki Sámuel gróf, a felfedező

Az "elszámolás" (1)

Pár napja jelent meg a huszadikszazad.hu honlapján legfrisebb Páholy-bejegyzésem. Most alább itt is elérhetővé teszem.

*

A huszadikszazad.hu első, 1900 januári - gazdasági - híre arról tudósított kiemelten, hogy "a most kezdődő év folytán tehát a még forgalomban lévő 5 frtos és 50 frtos államjegyek el fognak tünni a forgalomból s részint öt koronás ezüstpénzek, részint 10 koronás bankjegyek fognak helyükbe lépni. Új-évtől kezdve most már mindenütt koronákban számitanak."

Az új század tehát pénzügyi cezúrát is jelent, aminek azonban még nyomát sem leljük abban a Kincses Kalendáriumban, amit "a gyakorlati élet általános útmutatójaként" dobott piacra feltételezhetően még az új évszázad beköszönte előtt Rákosi Jenő Budapesti Hírlap Újságvállalata (VIII., Rökk Szilárd-utca 4. szám).

Az antikká kopott-öregedett kalendáriumot Elekes Feri barátom küldte Marosvásárhelyről, valamikor régiségekkel kereskedett, úgy került kezébe ez a könyv is, s ebben viszont még minden árjegyzék, reklám, hirdetés, a feljegyzésekhez külön biztosított rovatok forintban és krajcárban tartják nyilván az árakat.

Ez adta az ötletet, hogy a huszadik századi ember szemével próbáljam meg röviden, szúrópróbaszerűen szemlézni azt, amit e kalendárium anyagiakban és szellemiekben átmentett a lezáruló tizenkilencedik századból. 

Mindjárt a címlap bal belső lapján oldalas reklám hirdeti a Hamburg-Amerikai vonal-at: közvetlen német pósta- és gyorsgőzhajó szolgálat, Hamburg-New York via Southampton és Cherbourg. tengeri út krlbl. 6 nap. A társaság hajóraja áll 75 nagy óceánjáró gőzösből, összesen 406.600 tonna térfogattal. Majd a Hamburgból kifutó útvonalak következnek, az amerikai földrész valamennyi fontosabb célállomásába, északra és délre egyaránt.

Mint tudjuk, a Titanicot nem ez, "a világ legnagyobb gőzhajós társulatának" tartott szolgálat működtette, korábbi fénye tehát a világszerte ismert tragédiáig már érezhetően leáldozhatott.

És vajon mi lett a "Könyves Kálmán" Magyar Irodalmi és Könyvkereskedési Részv.-társ. Budapest sorsa, aki akkor divatos, nagyhírű festmények reprodukcióit hirdette "passe-partout nélkül, a művész vázlata után készült aranyozott keretben" 30 forintért, "passe-partout-val, ugyanolyan keretben" 36 forintért? A csomagolásért még két újabb forintot számoltak fel, s havi részletfizetés lehetőségét is kilátásba helyezték.

Hasonló módon népszerűsíti a kalendárium Zala György nevezetes budavári honvédszobrának ércbe öntött, kisebbített alakú változatát. "Fémtalapzatu szobor: 60 frt; fehér márványtalapzatu 70 frt. Magassága talapzattal 75 cm., talapzat nélkül 52 cm... A magyar szoba mindeddig nélkülözött oly művészi becsü alkotást mely a magyar képzőművészet maradandó becsü alkotását viszi be falai közé. De szűkölködtek ilyenben egyesületi helyiségeink, a tanácskozó-termek és az iskolák is. Ez a minden ízében magyar műemlék, melynek sikerült voltát a sajtó egyhangulag elismerte, e célra kitünően fog szolgálni. Megszerezhető 5 forintos havi részletekben is. Megrendelések Lampel Róbert (Wodiáner F. és Fiai) cs. és kir. udv. könyvkereskedésébe, Budapest, Andrássy-ut 21. cimzendők."

Lampel Róbert üzletére pedig még 1904-ben is találni utalást a huszadikszazad.hu-n, ami azt jelenti, hogy az új század elején még prosperált. Hiszen ugyanő az, aki kiadja a Radó Antal szerkesztésében az igen népszerű Magyar Könyvtár című füzetes sorozatot, amelyben a magyar- és a világirodalom jelesei, az irodalmi jelenségeket elemző legfontosabb anyagok olcsó áron megjelennek. Igaz, hogy a Lampel-vállalkozást még a századforduló előtt Wodianer Fülöp, az egykori negyvennyolcas debreceni kormány hivatalos nyomdásza és bankjegypréselője vásárolta meg, de 1899-ben ő maga is elhunyt, fiai pedig még negyedszázadon át viszik tovább az üzlet fényét, itt jelent meg ugyanis a legtöbb iskolai tankönyv, népszerű és ismeretterjesztő kiadvány. A vállalkozást végül a Franklin Társulat kebelezi be. A Kincses Kalendáriumban jelen van a Magyar Könyvtár 1899 augusztus haváig megjelent 123 füzetének a pontos listája, megrendelési útmutatóval, miszerint "Egy-egy szám ára 15 kr. Minden füzet egyenként kapható."

Ugyanez a kalendárium hirdeti, hogy "Sikkes egyenruhákat cs. és kir. és m. kir. tábornokoknak, törzs-, fő- és altiszteknek, önkénteseknek, valamint vasuti hivatalnokoknak és postatiszteknek, csendőrségnek, tűzoltóknak, pénzügyőröknek és anyakönyvvezetőknek készítenek Blum és Társa Budapesten, IV. csak Sütő-utca 2.", továbbá reklámokat találunk gumibabákra és játékszerekre, mindenféle "lapdá"-ra, dicsérik a Kwizda fluid gyógyerejét, illetve Buziás gyógyfürdőt, ahová vasúton jut el a rászoruló páciens, s ott kényelmes lakások, ízletes konyha, villámvilágítás és jó zenekar várják, dr. Szerényi Gyula tulajdonossal és igazgató-főorvossal egyetemben...

Ám hagyjuk a hirdetések már akkor mindent rózsaszínben ábrázoló világát, bár igaz, hogy az a néhány oldal, amit idáig fellapoztunk, maga a tömény gazdaságtörténelem, s lássuk a "tartalom rövid foglalatát":

A család. – Örök naptár. – Időösszehasonlító tábla. – Az 1900-iki esztendő. – Az 1900. év kronológiája. – Vásárok. – Naptár az 1900-iki esztendőre. - Magyarország története dátumokban (1711–1825). – A XIX. század története. – A világ tengeri hadereje. – A magyar honvédség fegyvere. – A föld. – Európai uralkodók gyermekei. – A magyarok története (a királyok arcképcsarnokával). – Rendjelek. – Idegen szavak gyűjteménye. – Pályaválasztás. – Vívás. – Kroket. – A gyermek gondozása. – Kutyaidomításról. – Ujságok. – Színházak.

A tartalom után mindjárt néhány üres, rovatokra osztott oldalt találunk a család krónikája számára, feljegyzendő a születéseket, keresztelés, bérmálás, az első szó, az első fog, az első lépés, a házasságok időpontjait, a születésnapokat, emlékezetes évfordulókat, a szülők testalkatát, súlyát, beoltásának adatait, ugyanezt a gyermekekről is, mellette gyakorlati útmutatóval, hogy miként is készítsünk családfát.

Ha az 1900. év kronológiájában tallózunk, akkor pedig többek között megtudhatjuk azt, hogy ez az: 

5347-ik év a vízözön óta, 

a 903-ik sz. István magyar trónra jutása óta, 

a 659-ik a tatárok győzelme óta a magyarok felett, 

a 408-ik Amerika fölfedezése óta, 

a 189-ik a szatmári békekötés óta, 

a 105-ik Martinovics és társainak összeesküvése óta, 

93-ik a vasuti lokomotiv első kisérletei óta, 

40-ik Széchenyi István gróf halála óta, 

6-ik Kossuth halála óta...

Akit az akkori védőszentek érdekelnek, ugyanott megtudhatja, hogy a magyar sz. korona alá tartozó országokban a következők:

Magyarországban: Szent István (aug. 20.)

Erdélyországban: Szent László (jun. 27.)

Horvátországban: Szent Illés (jul. 20.) és szent Rókus (aug. 16.)

Tótországban: Szent Iván (jun. 24.)

Dalmátországban: Szent Spiridon (dec. 12-én az ó-naptár szerint.)

Magyar tengermelléken: Szent József (márc. 19-én) és sz. Vid (jun. 15-én).

Négy oldalon át üres sorok várták a kalendáriumban a tulajdonos beírni való könyvtárjegyzékét, majd a kiadós, könyvelési adatoknak is helyet adó naptár-rész után érdekes bemutató összeállítást olvashatunk a leköszönő 19. századról, amit majd egy következő beírásban részleteznék.

A naptárban minden hónapra megkapjuk az időszerű tennivalókat a ház és az udvar körül, az istállókban, mezőn, réten, gyümölcsösben konyha- és díszkertben, szőlőben, pincében, erdőben, vadaskertben, kapunk csillagjóslást, majd konyhai ajánlásokat, konyhai nyersanyagokkal, illetve négy szezonhoz illő "ételsort". November hónapra ez a következő:

"I-ső. Ebéd: Gombaleves. Vagdalt hus lencse-főzelékkel. Libasült vörös káposztával. Turós és mákos rétes. - Vacsora: Császárhus ecetes ugorkával.

II-ik. Ebéd. Husleves metélttésztával. Marhahus hagymamártással s rizszsel. Francia módra készült tojásos krumplo. - Vacsora: Paprikás hal.

III-ik. Ebéd: Karfiol-leves. Töltött káposzta dagadóval. Turós csusza. - Vacsora: Hidegsült, vaj, tea.

IV-ik. Ebéd: Gyönge paszuly leves tejfölösen. Töltött paprika paradicsom mártásban. Borjuszelet. - Vacsora. Rántott bárány kovászos (sós) ugorkával.'"

Teljes keresztmetszetét kapjuk a kalendárium révén Magyarország és Ausztria haditengerészeti állományának, külön néven nevezve és meghatározó adataik révén csoportosítva a hadihajókat, a cirkálókat, a torpedó-naszádokat, a jelző hajókat, a vonathajókat, a folyami hajókat, állomás- és követ-hajókat, kikötő és parti szolgálatra való járműveket, tűzér iskolahajókat, matróz iskolahajókat. Nincs itt semmiféle titkolózás, legalább is úgy tűnik, az ember könnyen összevetheti a monarchia akkori véderejét az angolországi, franciaországi, németországi, olaszországi, oroszországi, spanyolországi, illetve a többi hatalom (Dánia, Görögország, Hollandia, Norvégia, Svédország, Portugália, Törökország, Egyesült Államok, Brazilia, Csille, Argentina, Mexiko, Kina, Japán) haditengerészeti erejével, s ha a józan eszére hallgat, eldöntheti, érdemes-e tengeri csatát vívnia egyik vagy másik ellen...

Részletekig menően megismerkedhetünk a honvédségnél használatos Manlicher-féle fegyverekkel: az 1890-es ismétlő puskával (leírás, rajz), az 1893-as lőszerrel, a felcsatolható szuronnyal, továbbá a 90-es ismétlő fegyverrel. Mindezeket egy és ugyanaz az ember: Manlicher Ferdinánd lovag, mérnök "követte" el, aki az 1848-as forradalom előestéjén született, s a Kaizer Ferdinand Nordbahn hivatalnokaként számos fegyvert tervezett. Az ő műve egész sor ismétlő fegyver kitalálása, ismétlő fegyverét 1886-ban fogadták el hivatalosan a hadsereg céljaira, s a továbbiakban fel is fegyverezték vele a monarchia legénységét.

Néhány oldalas lecke is vár ránk a rendjelek bonyolult hierarchiájáról, odaítélésük szigorú szabályrendszeréről. Hogy miért kellett tudni a kor emberének az ebbe foglalt egész szövevényt? Hát ezért: 

"Az idő múlik, az ember korban és tisztességben gyarapszik és egyszerre bekövetkezik az az állapot, a midőn majd mindenikünknek meglesz a maga  egy-két-három rendjelecskéje, a minek értékét, jelentőségét és természetrajzát akkor illik majd tudni." 

Azt is lelkünkre köti e kis trakta, hogy "mindenek előtt a gomblyuk szót kell kitörölnünk a rendjel-szótárból. Ausztria-Magyarországon a gomblyuknak abszolute semmi köze nincs a rendjelekhez, ez a frázis idegenből lopózott be, mert külföldön tényleg a gomblyukban hordják a harmadik vagy negyedosztályú kereszteket vagy csak a csillagot: mi azonban a lovagkeresztet (harmadosztályu rendjel) a bal mellre tűzzük vagy a miniatürt a frakk gallérján aranylánczon hordjuk". 

A rendjelek rangsorát sem árt tudni, hogy melyik kitüntetés süvegeli meg a másikat. "Az aranygyapjutól (a katonai Mária Terézia-rendtől) eltekintve rendjeleink sorrendje a következő: Szent István-rend, Lipót-rend, Vaskorona-rend, Ferenc József-rend." Mivel azonban mindegyiknek megvannak a maga magasabb és alacsonyabb rendfokozatai, az igazi hierarchia így foglalható össze:

"1. Szent István-rend nagyk.(ereszt)

 2. Lipót-rend nagyk.

 3. Vaskorona-rend I. oszt.

 4. Ferenc József-rend nagyk.

 5. Szent István-rend középk.

 6. Lipót-rend középk.

 7. Vaskorona-rend II. oszt.

 8. Ferenc József-rend csillagos középk.

 9. Szent István-rend kiskeresztje.

10. Lipót-rend lovagkeresztje.

11. Ferenc József-rend középkeresztje (csillag nélkül.)

12. Vaskorona-rend III. osztálya

13. Ferenc József-rend lovagkeresztje."

Miután megtudtuk, hogy hiába gürcölt a kor embere éjt nappallá téve, a szabályok rangjához, beosztásához, sőt fizetéséhez illően bizonyos kitüntetésformákra predesztinálták, ami alól csak vajmi ritkán létezett kivétel. De a számítás, a ravaszkodás ezesetben is remekül működött, mert a kalendárium szerint "bizonyos tekintetben az okkupált tartományok nevezhetők rendjel-eldorádónak. Aki ott előkelőbb tisztviselő, az biztosra veheti, hogy kitüntetés esetén magasabb  rendjelet fog kapni, mintha itthon tüntetnék ki ugyanazokért az érdemekért és ugyanabban a hivatalos állásban. " (Az útmutató itt elsősorban a bosnyák tartományokra utal.) Nem hiányzik az igen-igen praktikus tanács sem rangkórságban szenvedőknek: "aki nagyon fel akarja díszíteni a mellét, az ne nagykereszteket szerezzen, hanem csak csillagos középkereszteket. Mert akinek például tiz nagykeresztje van, az egyszerre tiz csillagot hordhat a mellén, de nagykeresztet csak egyet, mert a jobb válról a bal csípőig terjedő széles szalagot, a melyen  a nagykeresztnek függnie kell, nem lehet egyszerre föltenni, mint egyet. Ellenben akinek tiz csillagos középkeresztje van, az egyszerre tiz csillagot hordhat a mellén s a nyakából is belógathatja mind a tiz középkeresztet."

Igen érdekes a pályaválasztási rovat hat oldala, amely felsorolja, hogy bizonyos iskolai végzettséggel miféle hivatalokban milyen munkakörök tölthetők be, sőt, a juttatások mértékébe is betekintést kapott a korabeli olvasó. 

(A forint akkori vásárlóerejének érzékeltetésére jelzem, hogy a Kalendárium szerint 1900-ban egy jobb szappan ára 30 krajcár, 4 kiló finom importkávé 4.60 forint, egy bőrbe kötött díszes imakönyv 4 forint, a Budapesti Hírlap egy évre szóló előfizetése 14 forint, 4 doboz hársfamézcukorka 1 forint...)

Négy elemivel, megfelelő szaktanfolyamok elvégzése után, az emberből könnyen lehetett szakképzett gyári segédszemélyzet, erdőőr, kertész, pénzügyőrségi vigyázó, rétmester (vízmester), földmívesmunka felügyelő, vinczellér, előmunkás, szövőiparos, útbiztos.

Példaként lássuk az erdőőri karrier távlatait: "A ki az erdőőri szakiskola kurzusát elvégezte s letette az erdőőri szakvizsgálatot: vadőr, erdőlegény, erdőőr, főerdőőr és körerdőőr (erdővédő) lehet. Az erdőőrnek 240-270-300-350 frt, a főerdőőrnek 360, 420, 480 frt a fizetése. A folyamodást  a besztercebányai, máramaros-szigeti, kolozsvári, lugosi kir. erdőigazgatósághoz, a lipótújvári, ungvári, nagybányai, lippai főerdőhivatalhoz kell intézni. A ki 2-4 középiskolai osztály elvégzése után lépett az erdőőri szakiskolába, kisebb erdőgazdaságban erdőtiszt is lehet."

Amennyiben I-II. középosztály is társult az elemink mellé, 1900-ban már lehetett belőlünk agyagiparos, építő-, fa- és fémiparos, pallér-, kőmíves-, ács- és kőfaragómester, vasiparos, műasztalos, lakatos, asztalos, kőfaragó és kőcsíszoló - magyarán becsületes munkásember. III. osztállyal a hátunk mögött viszont napidíjas hivatalnok és egyéb, alsófokú hivatalnoki pálya várt reánk. Ha meg a IV. osztályt is elvégeztük, akkor már helyünk lehetett - irodatisztként - a kabinet irodában, az állami számvevőszéknél, a közigazgatási biróságon, a miniszterelnökségen, a fiumei kormányzóságnál, az Ő felsége személye körüli minisztériumban, a belügynél, az országos törvénytári szerkesztőségben, az államrendőrségen, pénzügyminisztériumban, a kataszteri felügyelőségen, a jogügy igazgatóságon, kincstári ügyészségen, vámhivatalnál, központi bélyregraktárnál, dohányjövedéki szolgálatnál, erdészeti hivatalnál, folyammérnöki hivatalnál, kulturmérnöki hivatalnál, meteorológiai intézetnél, földtani intézetnél, a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban, az igazságügyminisztériumban és alintézményeinél (királyi kuria, királyi tábla, királyi főügyészség, törvényszék és járásbíróság), a sójövedéki szolgálatnál, állami jószágigazgatásnál, bányahivatalnál, állami vasgyáraknál, állami hidaknál, a kereskedelemügyi minisztériumban, államépítészeti hivatalnál, posta, táviró és telefon területén, az államvasutaknál, a királyi zálogházaknál, a földművelésügyi minisztériumban, a királyi ügyészségnél. Egyszóval, a hivatalnoki álláskínálat egy egészen szerteágazó, megingathatatlan rendszer polipjellegéről árulkodott; látszik, hogy az élet minden területének - és ez a mai tendenciákról is lerí - megvolt a maga szabályozó siserehada, nagyjából 400-500-600-700 forintokért egy hónapban, gyakran egyenruhában, olykor meg anélkül. 

Igen, ezek voltak a "költségvetési" álláslehetőségek, mert minden más a privát szférába tartozott.

A kalendáriumból egyúttal az is megtudható, mily egyszerű volt a nyugdíjjogosultnak kiszámolnia, mekkora járandóság üti majd a markát. Az általános  szabály ugyanis világos és logikus: "Az a tisztviselő, aki tíz évig szolgálta az államot, nyugdíjra tarthat igényt... A nyugdíjat az alapjául szolgáló beszámítható fizetésnek tíz szolgálati éve után, 40 %-ban állapítják meg. A tíz évet meghaladó beszámítható szolgálat után minden további év után 2-2 %-kal nagyobb összegben állapítják meg a nyugdíjat, úgy, hogy a negyven évben megállapított köteles szolgálati idő kitöltése után a beszámítható fizetésnek teljes összege jár." Méltányos, nem? Hol vannak ettől a mai, bőkezűnek álcázott nyugdíjszámítási kulcsok?

Három oldal jut a kalendáriumban az akkor még ugyancsak időszerű párbajszabályokra (kard és pisztoly), amelyekből megtudjuk, amit amúgy sejtettünk, hogy csakis férfiak vívhattak párbajt, persze nem kivétel nélkül, hanem csak azok, akik erre erkölcsileg és fizikailag érettnek, megfelelőnek bizonyultak. "Lovagias fölfogás szerint, háromféle sértés van: 1. a szidalmazás, 2. a gyalázás, 3. a tettleges bántalmazás... Maga az udvariatlanság nem sértés. Gyalázás alatt a megbecstelenitő tulajdonságokkal való vádaskodás értendő. Tettleges bántalmazás pedig minden szándékos mozdulat, ütéssel való fenyegetés, ütés vagy családi becsület ellen intézett sulyosabb természetü támadás... A sértő félnek csak kötelességei vannak, a sértett félnek ellenben jogai, amelyet minden tisztességes ellenfélnek respektálnia kell... A fegyverek mindenkor egyformák legyenek. Vontcsövü pisztolyok csak a legsúlyosabb esetekben használhatók... A segédek igyekeznek az ügyet békésen elintézni s a párbajt csak a legvégső esetben engedjék meg, ha már minden békitési kisérletük meghiusult..." Az egészen részletes, minden apróságra kitérő szabálytömkeleg valóságos igazságszolgáltató intézménnyé növekszik, ami nem csoda, hiszen a párbaj intézménye - bár egyes országok törvénykezése tiltotta - többnyire olyan jellegű sértések megtorlását (lásd manapság: gyűlöletbeszéd...) szavatolta, amelyekről a büntetőtörvénykönyv nem intézkedett...

Mindezen példákból gondolom, kitetszik, hogy a XX. század folyamatos áttűnésben, szervesen ráépül a XIX. századi viszonyokra, szinte nem is látszik a választóvonal és magával cipeli mindazt, amitől képtelen egyik pillanatról a másikra megválni. Rendezettsége, skatulyázó képessége pedig oly szintre emelkedett, amit azóta is inkább csak csodálni tudunk, hiszen nem komputerizált társadalom, hanem földhözragadt kézivezérlés eredménye.

Cseke Gábor

Csíkszereda, 2008 novemberében

Magyar uralkodók arcképcsarnoka a Kincses Kalendáriumban (részlet)