 |
| Terv a Dohány utcai zsinagógához |
A fasizmus felé vezeti Oroszországot Stalin
1937 február
Nyolc hónappal ezelőtt egy fiatal bolseviki egyetlen pisztolylövéssel megölte Sergej Kyrowot, a leningradi szovjet elnökét, Stalin legbizalmasabb barátját, s valószínű utódját. Három nappal a gyilkosság után halomszámra végeztette ki a leningrádi GPU a szovjet északi fővárosának fiatal tisztjeit, mérnökeit, munkásvezéreit, a bolseviki ifjúság egész vezérkarát. Nyomban utána börtönbe vetették Zinovjevet, a Komintern egykori elnökét, Kamanevet, Trockij sógorát, s kívülök tizenöt vezető orosz kommunistát, köztük Lenin egyetlen élő nővérének férjét. Augusztusban e 16 vádlottat rettentő gyötrelmekkel fűszerezett vizsgálat s világraszóló tárgyalás után halálra ítélték s kivégezték.
Még be sem fejlődött a tárgyalás s máris börtönbe került Radek, a bolsevizmus legharcosabb s legtehetségesebb publicistája. Sokolnikow, a legműveltebb, legeurópaibb orosz gazdaságpolitikus, az orosz aranyvaluta megteremtője. Pjatakow, az orosz nehézipar szellemi vezetője, az ötéves terv egyik szerzője és kívülök még tizennégy bolseviki. Négyök kivételével őket is halálra ítélték s az ítélet még el se hangzott, máris újabb áldozatok kerültek hurokra: Rykow, a népbiztosok tanácsának egykori elnöke, Bucharin, az „Izvesztija” volt főszerkesztője, Rakovszky, a volt párizsi nagykövet. Trockíj Sergej fia, Putna tábornok, a volt párizsi katonai attasé s ki tudja még hányan. Nincs kegyelem!
A könyörtelen s ma már nyilván őrült diktátor a „Chef” eszeveszetten írtja ki azt, akinek egyáltalán véleménye van Oroszországban! Mikor Krupszkája, Lenin özvegye sógorának kegyelmet követelt. Stalin megfenyegette, s azóta Krupszkája hallgat vagy talán már nem is él.
Trockij - az örök ellenzéki
Vádlók és vádlottak, gyilkos és áldozat egyaránt bolsevikok: a polgári értékrend, az egyéni szabadság, a szellem függetlenségének ellenségei. Lenin tűrte a párton belül az ellenvéleményt, a - bolsevizmus keretein belül. Stalin nem tűr semmiféle ellenvéleményt! Stalin keleti despota és ha nem is őrült, de az őrület határán imbolyog. Orvosi nyelven: tipikus paranoid! Egyetlen vád a kivégzett és kivégzendő vádlottak ellen: trockisták voltak!
Trockizmus a bolsevizmus világában ellenzéket jelent. Trockij az örök ellenzéki, Lenin akarata ellenére robbantotta ki a februári forradalmat s Lenin álszakállal várta a menekülés óráját és sohase bocsátotta meg Trockijnak a gúnyos suhintást a szovjet nyílt ülésén: „Iljics, leveheti az álszakállát, a főváros kezükben van!”
De a mai Oroszországban nincs már trockizmus, mert Stalin, az ötletben, gondolatban, teremtőerőben koldusszegény tifliszi szeminarista, rég kisajátította Trockij egész programját, a kolchozokat, a szovchozokat, a villanyosítást, a nehézipart s a külpolitikában sem maradt a trockizmusból más mint egyetlen üresen kongó tétel. A most soron következő per vádlottjai, Rykow, Bucharin s társaik, Rakovski kivételével mindig szemben állottak Trockijjal, jobbszélső ellenzéke voltak már Lenin politikájának is!
A gúzsbakötött birodalom
Hogyan lehetséges, hogy a vádlottak minden elképzelhető bűnt magukra vállalnak? Olyanokat is, amiket egyáltalán nem követhettek el? Angol munkáspárti képviselők eskü alatt készek vallani, hogy Pjatakow nem járt a mult év telén Oslóban, amikor ők ott tartózkodtak. Nem is repülhetett oda Berlinből, - amint vallotta - mert nem járt a két főváros között télen repülőgép!
Pjatakow családját, feleségét és gyermekeit védi a „beismerő” vallomással, akik hónapok óta börtönben ülnek. Valamennyi vádlott családja, apja, anyja, felesége, gyermeki élete függ attól: vállalják-e a bűnt, amelyet rájuk olvasnak?
Azon a héten, amikor a moszkvai tárgyalás megindult, katonai tanácskozás volt a Kremlben. A résztvevők közül azóta egynéhány talán már börtönbe került, de a moszkvai lapok hasábjain még szerepel a fényképük. Ott állanak a hadtest- és hadseregparancsnokok Vorosilov marsall körül, fényes díszruhában.
Az egyik angolszabású khakizubbonyban, a másik a kaukázusi lovasok fekete kaftánjában, oldalán ékköves tőrrel, a harmadik a donkozákok ruhájában. Rámás csizmájuk alatt fénylik a parkett, fejük fölött szikrázik a kristály-csillár, körülöttük a gyönyörű empire-terem előkelő harmóniája.
Ez az ellenképe a moszkvai tragédiának! Jóslásokat nem fűzünk hozzá, de ez a fénykép már ma is bátran közölhető volna, mint az orosz fasizmus vezérkarának ábrázolása.
Franciaország már vasárnap válaszolt Hitler beszédére
1937 február
Párizs, január 31.
Még sohasem történt meg, hogy a francia lapok Hitler beszédét teljes terjedelmében hozták volna, ebben a megbecsülésben még francia államférfiak fontos politikai megnyilatkozásai sem szoktak részesülni. De a vasárnapi lapok ezen túl bőséges magyarázatokat és megjegyzéseket is fűznek a beszédhez és a sajtó vezető orgánumai vezércikkben fejtik ki az álláspontjukat. Ennek a szélesskálájú orgonának a hangjaiból a bizakodás, a kételkedés, az elégedetlenség és a megelégedés egyaránt felmorajlik.
Elégedetlen az egész sajtó - még a jobboldali kormányellenes lapok is! - amiatt, hogy Blum miniszterelnök mult vasárnapi beszédére Hitler még csak nem is válaszolt, és Franciaország miniszterelnökének nevét ki sem ejtette ugyanakkor, amikor részletesen foglalkozott Eden angol külügyminiszter beszédével.
Ezt a példát nem követte Delbos francia külügyminiszter, aki vasárnap a Chateauroux-i hősi emlékmű leleplezésén hosszú beszédet mondott és részletesen válaszolt Hitler külpolitikai fejtegetéseire.
A halottak üzennek...
- Franciaország főcélja továbbra is a béke marad, - mondotta Delbos külügyminiszter - azért haltak meg ezek a hősök és ezt akarják azok a harcosok is, akik túlélték a világégést. A halottaknak ezt az üzenetét megértették minden országban, azok is , akik a mi oldalunkon harcoltak és azok is, akik ellenségeink oldalán álltak. Minden népnek együtt kell dolgoznia a béke érdekében és minden ország kormányának legelsőrendű feladata, hogy biztosítsa országa békéjét. Éppen ezért nem kételkedem azoknak az ünnepélyes nyilatkozatoknak az őszinteségében, amelyekkel Hitler kancellár éppen tegnap erősítette meg békeakaratát.
A nézeteltérések nem a célra vonatkoznak, hanem a módszerekre. Ezeket a módszereket kell tehát egymáshoz közelebb hozni, bármilyen eltérőnek vagy ellentétesnek látszanak is. Készséggel állapítom meg, hogy Hitler beszédében nincs semmi támadás Franciaország elen és hogy a kancellár azt mondotta, hogy Németország és Franciaország között nem lehet alap semmiféle vitára. Ez a mi gondolatunk és a mi óhajunk is! de nemcsak mi vagyunk - németek és franciák - egyedül a világon, a béke fentartásának olyan általános feltételei vannak, amelyek túlterjednek mindkét országon.
E feltételek és szabályok közé tartozik szerintünk az, hogy tartsuk tiszteletben a szerződéseket. Amikor a kancellár utalt korábbi szerződésmegtagadásokra és ezekhez egyedül saját kezdeményezéséből újabb felmondásokat fűzött, ezzel nem erősítette meg a bizalmat, amely az aláírások érvényén nyugszik. Kétségtelen, hogy új lapra fordít a történelemben és késznek nyilatkozik a jövőben a becsületes együttműködésre, de a nemzetközi együttműködés tárgyalásokat és megállapodásokat foglal magában és ezek a megállapodások nagy nehézségekkel fenyegetnek, ha Németországnak az a nézete, hogy a fegyverkezés - igaz, hogy védelmi célú fegyverkezés - kérdésének ő az egyedüli bírája.
Franciaország általános leszerelési értekezletet akar!
- Készséggel elismerem azonban, - hogy a kancellár beszéde egyébként sokkal pozitívabb részeket is tartalmaz éppen a leszerelés kérdésében, amelyről helyesen mondja, hogy egész terjedelmében kell megvizsgálni. Mi ugyanígy gondolkodunk, amikor a leszerelési általános értekezlet egybehívását kérjük. Különösen megragadta figyelmemet ez a kijelentése: „A béke a mi legfőbb javunk. Németország minden tőle telhetőt meglesz, hogy ennek művéhez hozzájáruljon.”
Ami minket illet, tudjuk, hogy a végső megállapodás biztosításához nem szükséges, hogy a tárgyalások már kezdetben azonos nézetekből induljanak ki és készek vagyunk és maradjunk minden erőfeszítésre, amely a kibékülést és közeledést célozza. Egyedüli feltételünk az, hogy ezek az erőfeszítések ne irányuljanak senki ellen sem. Amikor ezt mondom, Szovjet-Oroszországra gondolok.
Veszélyes és önkényes lenne azt akarni, hogy a nemzetközi közösségből kizárjunk egy több mint kétszázmillió lakosú országot, amely egyébként nem gondol mások kizárására és amely, ugyanúgy mint mi, a béke szükségétől és óhajától van áthalva.
„Nem kívánunk Németországtól semmi olyat, amit ne kívánnánk mindenkitől és saját magunktól is!”
- Rá akarok térni most egy másik kérdésre, amely általános kérdés és ugyanakkor francia-német kérdés. Amikor azt mondjuk, hogy Európa gazdasági újjáépítésének az a feltétele, hogy békés légkör alakuljon ki, hogy nyilvánossá tegyük és ellenőrzés alá helyezzük a fegyverkezéseket, hogy megállítsuk és fokozatosan korlátozzuk a fegyverkezést, akkor Németország hajlandó a mi szavainkban sértő utalást látni.
Mi azonban mindig azt hirdettük, hogy ezek a megállapítások valamennyi országra érvényesek, beleértve magunkat is! Nem kívánunk Németországtól semmi olyat, amit ne kívánnánk mindenkitől és saját magunktól is! Amikor azt mondjuk, hogy készek vagyunk közreműködni a nyersanyagok méltányosabb elosztásában, arra is gondolunk, hogy ezzel ne a háborút tápláljuk.
Egyenruhában akartak felvonulni a nyilasok - a békéscsabai rendőrség betiltotta gyűlésüket
1937 február
Békéscsaba, január 31.
A békésmegyei nyilasok vasárnap délután népgyűlés akartak tartani Békéscsabán, amelyen vezérük, gróf Festetics Sándor is megjelent és beszédet tartott volna. Bordás Árpád rendőrtanácsos, a békéscsabai rendőrség vezetője, az este magához kérette a gyűlés rendezőit és közölte velük, hogy semmi körülmények között nem járul hozzá ahhoz, hogy a mezőberényi nyilaskeresztes szervezet tagjai egyenruhában és katonai menetben vonuljanak fel a gyűlésre.
A rendezők kijelentették, hogy az egyenruhás felvonulás elmaradását nem tudják biztosítani, mire a rendőrtanácsos tudomásukra adta, hogy ilyen körülmények között a gyűlés megtartását nem engedélyezi. A határozatot megtáviratozták gróf Festetics vezérnek Dégre, aki ennek folytán békéscsabai kirándulását bizonytalan időre elhalasztotta.
(Folytatáshoz kattints a További bejegyzések-re)
