2011. július 1., péntek

Kölcsönsorok: Fordítói örömök (2)

Veresspál: A fekete zongora 1
Ahogy számítottam, reggelre megérkezett Francisko levele, amelyben örömmel ad engedélyt fordítása közlésének, annál is inkább, mivel ki tudja, mikor gyűl össze annyi Ady-fordítása, hogy egy folyóirat közlésre való csokrot köthessen belőlük.


Ő is, én is - vagyis mindketten - tudjuk, hogy ez a pillanat nem mindennapi. Mit számít az, hogy a Fekete zongora látszólag "könnyű" vers, hiszen alig 2x6 sor, azok is rövidek, rímképlete nem túl komplikált, dallama világos -. éppen csak értelmezésével van ma is fennakadva a világ. Amilyen megrökönyödést és visszhangot keltett a vers felbukkanása, ugyanúgy a titokzatosság borzongató varázsával hat ma is, s nem csupán az olvasók körében. Sokan szavalták, sokan értelmezték, képzőművészek próbálták illusztrálni, motívumvilágát a vonalak és formák nyelvére lefordítani.


És akkor jön Kocsis Francisko és nagy merészen ír egy román Ady-verset. Előáll egy tökéletes verzióval. (Már amennyire bármelyik verzió tökéletes lehet...)


ADY ENDRE


Pianul negru
(A fekete zongora)

Pian nebun: plângi, nechezi, şuieri.
Cine n-are vin fugă vârtos,
Acesta-i pianul de-abanos.
E cântul vieţii ce-l sorb
Zdrăngănitul meşterului orb.
Acesta-i pianul de-abanos.

Larma din minte, lacrima,
Praznicul dorinţelor avan,
Toate, toate-s ăst pian.
Inima zăludă, vinoasă,
Pe ritmu-i sângele şi-l varsă.
Acesta-i negrul pian.

Bolond hangszer: sír, nyerit és búg.
Fusson, akinek nincs bora,
Ez a fekete zongora.
Vak mestere tépi, cibálja,
Ez az Élet melódiája.
Ez a fekete zongora.

Fejem zúgása, szemem könnye,
Tornázó vágyaim tora,
Ez mind, mind: ez a zongora.
Boros, bolond szivemnek vére
Kiömlik az ő ütemére.
Ez a fekete zongora.

Kocsis virtuóz módon rúgta fel a költő állította csapdát: nem arra helyezte a hangsúlyt, hogy az ez a fekete zongora szókapcsolatot formálisan egy az egyben behelyettesítse. Persze, előfordul, hogy talált volna ilyen megoldást is, de ő többet akart: olyan költői szépségeket lopni ráadásként is az Ady-versbe, melyekkel annak iracionális elemei megsokszorozódnak, fölerősödnek. Ilyen mindenek előtt az Acesta-i pianul de-abanos, mely teljesen uralja az első strófát. Íme a hűség érdekében tett ferdítve fordítás kulcsa e vers esetében. A többi szinte maga magát adja, kínálja.

Szabad és el is kell távolodni Ady mintájától, hogy újra értelmezhessük és megérthessük korszakos nagyságát. Fogalmi rendszere mellett át kell élnünk azt a világot is, melyben ő költő lett, s amely az ő halálával együtt véglegesen eltűnt a süllyesztőben. A minap, a vers internetes kapcsolati rendszerét vizsgálgatva, XIX. század végi szellemes krimire bukkantam, mely A fekete zongora címet viseli és bevallottan az Ady-vers apropójával indít, előtérbe hozva az Ignotus féle reakciót: „Akasszanak fel, ha értem.”

Minket már nem kell hogy felakasszanak. Igaz, a verset nem értjük, de azt már tudjuk, hogy nem a zongorát, hanem elsősorban magunkat kell mindig értelmeznünk.
 
Veresspál: A fekete zongora 2.
Ui. Időközben egy harmadik öröm is ért: Francisko elküldte a Contemporanul folyóirat egyik idei tavaszi számát, amelyben Borbély Stefan vásárhelyi kritikus méltatja közös cikkben Teodor Borz, illetve Dan Culcer versköteteit. Az utóbbiról írva, ami fordításaim révén kétnyelvűen jelent meg, megemlíti:

" Aspiraţia de a scrie o poezie transilvăneană hibridizată lingvistic – adică aşa cum se vorbeşte îndeobşte în zonă – traversează secţiunea finală a Utopiei, scrisul în oglindă, la două mâini, avându-l ca protagonist pe poetul clujean Cseke Gábor, prieten de tinereţe. În acord cu intenţia poetică dintâi, Utopia chiar are caracterul unui volum în oglindă, versiunile româneşti, originale (uneori reelaborate) ale poemelor găsindu-şi echivalenţe maghiare foarte iscusite."
Mondjuk, ez nem sok, de legalább ennyi...

Nincsenek megjegyzések: