A huszadik
szazad.hu portál advent első hetében archív közleményeiben elért az első világháborút lezáró párizsi békekon-
ferenciához, illetve Trianonhoz. E történelmi pillanat gyökerestől megváltoztatta Magyarország és az elcsatolt területek, köztük Erdély életét. Rovatunk a honlap anyagaiból készült lényegi válogatásban, hétről hétre, lépésről lépésre korabeli lapok alapján igyekszik nyomon követni, mi minden történt velünk Trianon óta. Pusztító járványveszély, határmegállapítási szövevények napirenden... (Cseke Gábor)
Magyar iró szabadulása a román fogságból
1920 március
Debrecenből táviratozzák a Magyar Kurirnak: Tegnap érkezett vissza Debrecenbe Szatmáry Zoltán iró, akit a románok Debrecen kiüritése előtt elhurcoltak. Szatmárynak az volt a büne, hogy egy hazafias verset küldött fel a megszállás ideje alatt Budapestre. Ezért az oláhok három havi börtönre és nyolcezer korona pénzbirságra itélték. A kegyelmi eljárás során Ferdinánd oláh király elengedte büntetésének hátralévő részét. Szatmáry Kolozsvárott a fellegvárban volt elzárva, ahol - előadása szerint - még 248 politikai fogoly ül rabságban, akiknek legnagyobb része halálra van itélve.
Az influenza (spanyolbetegség) fellobbanása
1920 április
Még el sem felejtettük az 1918. év őszén nagy erővel megindult és nagy veszteséggel lezáródott spanyol influenza-járványt és ime megint napirenden van a spanyolbetegség...
Ez a járvány meglehetős gyorsasággal tört ki és habár magyarázatát iparkodnak adni annak, hogy honnan került mihozzánk, voltaképpen nem újonnan behurczolt járványról van szó, hanem az 1919-ben még teljesen ki nem aludt influenzának fellobbanásáról.
Ámde, ha bizonyos szomorú önmegadással meg is kell állapitanunk, hogy tehetetlenek vagyunk e járványnyal szemben, azt kétségtelennek kell tartanunk, hogy maga a beteg is terjeszti a bajt s hogy első sorban a betegtől óvjuk magunkat. Ezért kerülje mindenki az influenzás betegeket, ne látogassa őket. A beteg közelében csak az tartózkodjék, a ki ápolja.
Természetesen a zsúfoltság, bárhol legyen is az, alkalmas lehet a betegség tovább terjesztésére, mert hiszen ha a nagy tömegben együtt tartózkodók közé influenzás beteg kerül, ráköhögésével, tüsszentésével megfertőzheti a közelében levőket. Mindenki figyelmét tehát első sorban arra hivjuk föl, hogy ha nem érzi magát egészségesnek, ha lázas, náthás, feje fáj, tagjai fájnak, bágyadt, ezek a tünetek az influenza kezdetére vallanak, ilyenkor tehát ne menjen emberek közé, hanem vizsgáltassa meg magát minél előbb orvossal, feküdjön le...
A szinházak, mozik, mulatóhelyek bezárását mint eredménynyel egyáltalán nem járó és czéltalan intézkedéseket ez alkalommal is elitélem, sőt helytelenitem is, mert a szórakozások elvonása csak fokozza az amúgy is eléggé nyomott kedélyhangulatnak komorságát, már pedig a nyomott kedélyhangulatú ember fogékonyabb minden betegségre.
Az iskoláknak zárva tartása hónapokon át már az 1918. évi járvány alkalmával is eredménytelennek bizonyult... Gyermekeink valósággal elszoknak minden komolyabb munkától, meggyökeresedik már most bennük a munka kerülése, a mi sajnos ragadósabb és megrontóbb nyavalya, mint a spanyolbetegség.
Határmegállapítás Biharban
1920 június
A békeszerződés csak nagy vonásokban hozzávetőlegesen a földrajzi pontok megjelölésével határozta meg Magyarország végleges határait és most járják be a határokat azok az ántánt bizottságok, amelyek a megjelölt városok és falvak között pontosan kimérik, hogy meddig fog terjedni a magyar határ.
A Hétfői Hírlap munkatársának alkalma volt egy ilyen bizottság kiséretében részvenni a helyszini tárgyalásokon. A bizottság elnöke egy francia ezredes, tagjai egy olasz és egy angol törzstiszt, két román vezérkari tiszt és két magyar tiszt. E bizottság Magyarország keleti részén, Biharmegyében járta a magyar és román határt. Megjelent a határmenti községben, kihallgatta a falvak megbízottjait és ezek alapján döntött afölött, hogy hol lesz a végleges határ.
Sarkad községben kezdte meg működését, ahol percek alatt végzett munkájával, egyszerűen egy egyenes vonalat huzott a térképen a két megjelölt község között és így esett meg, hogy a sarkadi pályaudvar még magyar területen fekszik, de a vasuti raktár már Romániában.
Igen gyakori, hogy ez a térképen huzott vonal birtoktesteket szakít ketté, sőt például Geszten a református lelkész házát Magyarországhoz csatolja, a házat körülvevő kertet pedig Romániához, így aztán a tiszteletes asszony szomoruan nézheti Magyarországhoz tartozó házának verandájáról, hogy mint szedik Romániában tartozó kertjében a román katonák a cseresznyét.
Nagyszalonta községnek és református gimnáziumának van Zsadányban egy ötezerhatszáz holdas legelője az orosi pusztán, amely Magyarországhoz tartozik. Viszont a község, amely szintiszta magyar, Romániához. A nagyszalontaiaknak több mint ötezer marhája döglődik otthon az istállóban, mert nem hajthatják ki a saját legelőjükre, amely nekik már külföld. Méhkeréken is határ egy kut kellős közepén vonul keresztül, úgy, hogy a kut fele Romániához, másik fele Magyarországhoz tartozik...
Geszten történt, hogy amikor megjelentek a román tisztek, az őket hozó szekeret a helybeli parasztok egyike megismerte:
- Ez az én szekerem és ez a két ló az enyém. Tőlem rabolták el az oláhok fizetés nélkül, amikor itt jártak.
A francia ezredesnek feltünt a beszélgetés, lefordította magának és amikor megállapította tanuk vallomása alapján, hogy a szekeret és lovat valóban a román megszálláskor a panaszttevő paraszttól rabolták el az oláhok, visszaadatta azt és nem ült többet le egy asztalhoz a kitünő román vezérkari tiszttel.
A határigazgatás komolyságát egyébként az angol törzstiszt tréfás megjegyzése jellemzi legjobban, aki azt mondta:
- Siessünk uraim, kár olyan aprólékosan kiterjeszkedni a részletekre. Elég jól lesz ez a határ arra a pár hónapra...
Nagyváradról, Biharmegye elszakított székvárosából jöttek menekültek, akiknek egyező és hitelesen megállapítható előadás alapján nyerünk borzalmas képet azokról a rettenetes szenvedésekről, amelyet szerencsétlen testvéreink kénytelen elviselni... Nagyváradot, amelynek lakossága ugyszólván teljesen magyar, napok, hetek alatt akarták elrománosítani. Az utcákat román névre keresztelték át, a boltokon csak román cégtáblákat türnek meg, bizonyos alkalmakkor kötelező a román zászlók kitüzése, sőt a román szinek viselése is, Tribuna Bihorului címen román lapot adtak ki, amelyet a kutya sem olvas, a magyar lapok pedig tele vannak tömve gyalázatos fordításu román rendeletekkel és így meg vannak cenzurázva, hogy abban ugyan nem talál senki egy eredeti hírt sem.
Lélekemelően és megindítóan szép az a bátorság, amellyel a város magyarsága minden veszedelemmel dacolva és mindent kockáztatva tüntet állandóan a magyarsága mellett. Minden vasárnap, mindenki akinek erre módja van, zsinóros magyar ruhát visel, a nők korukhoz illő magyar jelmezt vesznek fel, így tüntetve magyarságuk mellett. A románok ökölbe szorult marokkal nézik e néma, de megindítóan szép demonstrációt...
A képen: Bihar megye 1918-ban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése