2010. január 27., szerda

Múltidéző: Amikor Trianon beintett (58)


A jobboldali ifjuság radikális reformokat sürget
1930 május

Néhány nap óta kézről-kézre jár az ifjuság mozgalmak vezetői között egy haragos-zöldszinű füzet, amelynek cime: „Fiatal magyarság. Eszmék és elszánások.” A cimlapján gróf Teleki Pál, Sik Sándor egyetemi tanár, a cserkészmozgalom egyik vezetője, Oláh György, a Wesselényi Reformklub elnöke mellett tizenegy, nagyrészt ismeretlen nevű fiatal tanár, orvos, pap, kereskedő szerepel szerzőként.
A jobboldali ifjuság vezérei ebben a röpiratban egy hónapig tartó ankét eredményeit foglalják össze. A füzet különös figyelmet azért érdemel, mert konzervativ szinezete mellett szokatlan élességgel csendül föl benne az a hang, amely érvényesülést követel a háboru utáni nemzedék céljainak s törekvéseinek a magyar közéletben.
- Azok a férfiak, akik voltak a háboruban, átélték a forradalmakat és szivük minden idegrostjával benne élnek a mában - mondja a röpirat -, nem tudnak megnyugodni ebben a mában. Az első években Trianon után harsány kürtszóval vonultak föl az uj próféták: rövid határidejü irredenta, az antiszemitizmus olcsóbb fajtái, turáni délibábok özöne összevegyül a régiekkel; egyre nő a gazdasági válság és egyre kiáltóbbak az irtózatos szociális aránytalanságok.
A középosztály pusztul, a paraszt nyomorog, a munkás, a zsellér koplal és káromkodik, a gazda nem tudja eladni a termését, az iparosok seregestől zárják be a mühelyt, régi nagykereskedőcégek tönkremennek, fiatal orvosok havat hánynak és kitünő ifju mérnököknek nem jut elég villamoskalauzi állás…
A magyar intelligens társadalom egy részének gondolkozása pedig ma is olyan, mintha nem lett volna háboru, forradalom és Trianon. A 20 és 30 éveseket azonban egészséges láz gyötri. Azok mellett, akiket az egyéni érvényesülésen kívül csak sport, flört, mozi és autó érdekel, van egy tekintélyes kisebbség is, amelyben építő nyugtalanság lüktet és keresi az utat a jobb, „pozitiv magyarság” felé.
Ez a generáció azt látja, hogy nálunk a pártszellem, az egyhanguság, a másgondolkodás megnemértése, gyülölete vagy lenézése ül végzetes sullyal a lelkeken. Van jobboldali ideológia és baloldali ideológia, van konzervativ és radikális és szociális program, van katolikus és protestáns és szabadgondolkodó érzület, de nincs magyar program. A történelmi helyzetből folyó gazdasági nyomoruság és a vezető osztályok hihetetlen vaksága minden eddiginél élesebbre köszörülte a társadalmi osztályellentéteket, részben rövidlátó naivitás, részben politikai és érdek, részben betegséggé fokozódó atavisztikus idegesség egyre sürübbé és egyre veszedelmesebbé növeli a felekezeti surlódásokat.
Lassanként annyi klikk, párt, egyesület, klub, szövetség, titkos társaság lesz, ahány ügyesebb érdek megszületik. Mi jogon kivánjuk a munkástól és a paraszttól, hogy föl tudjon emelkedni a maga osztályának érdekei fölé, amikor azok, akik néha magyar értelmiségnek szeretik nevezni magukat, még az osztálytudat és az osztályérdek relativ magasságáig sem jutottak el. Rá kell eszmélniök végre: eljött az utolsó óra. Pázmány magyarjának kezet kell fogni Bethlen Gábor magyarjával és Kossuth magyarjának meg kell értenie Deák magyarját. Intelligens magyar ember nem hunyhat továbbra is szemet olyan égbekiáltó tények előtt, mint a minden téren jelentkező szociális nyomoruság, a városi és falusi nyomortanyák rettentő realitása, minden magyar érdeknek a tőke hatalmával szemben való tökéletes kiszolgáltatottsága.
Lehetetlen nem látni, hogy a kapitalista gazdasági üzem - amely oly nagy szolgálatokat tett az emberi haladásnak - jelenlegi formában bizonyos pontokban beleütközik a tizparancsolatba.
Lehetetlen meg nem látni, hogy a szocializmusnak a kapitalizmus büneire vonatkozó kritikája óriási százalékban kétségbevonhatatlan tényeken alapszik. Az ifju magyar generáció, amely a szociális felelősség tudatára ébredt és fölszabadult az osztályelőítéletek béklyóiból, látja, hogy a szociális fejlődés gondolata mindenestől egybeesik az egyetemes magyarság utjával. Ez az út a fejlődésnek, a haladásnak, a jobb, egészségesebb intézményeknek, az egészséges tradiciókra építő, de radikális lendülettel javító Széchényi-féle reformgondolatnak utja.
A röpirat szembeszáll a faji gondolat tulzóival és sarlatánjaival is és arra a megállapításra jut, hogy alig lehet végzetesebb veszedelmet elképzelni a magyarságra nézve, mint hogy amugy is megfogyatkozott és lerongyolódott kis családját a nem-magyar vagy nem-mindenestül-magyar származásuak rideg kirekesztésével még csekélyebbé, még erőtlenebbé nyomoritsa. Az ugynevezett antiszemitizmus az igazi faji problémákon semmit sem segít! A rettenetes nemzeti nyavalyának egy forrása, a magyar társadalmi osztályoknak számos ponton mutatkozó mély erkölcsi süllyedése, ezért a „fiatal magyarság” tartsa főkötelességének a korrupció kiirtását.
Sok vihart fognak kelteni ezek a megállapítások, mielőtt valóraválhat a röpirat fölhivása, a husz és harmincévesek generációjához intézett fölszólítása:
„Szelíd fények és szilaj vándorlángok: Mit gondoltok: ha összedolgoznátok!”

Bernát Pál


Balra hajts!
1930 május

- figyelmeztetik az országhatáron idegennyelvü táblák a külföldi autósokat

A győri kereskedelmi és iparkamara előterjesztést tett a kereskedelemügyi miniszterhez, amelyben a jobbirányu közuti közlekedés bevezetését kérte, hivatkozással arra, hogy Ausztria áttért a jobbirányu közlekedésre.
A beadvánnyal kapcsolatban megállapitották, hogy a gépjárómüvek közuti forgalmára vonatkozó 1926. évi nemzetközi egyezmény létrejöttét megelőző tárgyalás alkalmával Európában Anglia, Ausztria, Magyarország és Csehszlovákia kivételével mindenütt jobbirányu közlekedés van érvényben, - Franciaország, Belgium - oly felszólalások történtek, amelyek szerint helyesebbnek és ésszerübbnek tartják a balirányu közlekedést.
Igy a kereskedelmi minisztériumban az a vélemény alakult ki, hogy a jobbirányu közlekedés bevezetésére irányuló javaslattal érdemlegesen foglalkozni csak akkor lesz célszerü, ha ebben az ügyben tartandó nemzetközi tárgyalás alkalmával az érdekelt államok egyöntetü állásfoglalása kialakult.
A kereskedelemügyi miniszter az esetleges szerencsétlenségek vagy zavarok elkerülése végett ugy intézkedett, hogy az országhatáron keresztülvezető közutakon a határtól számitott 1 km távolságig az ut baloldalán 4-5 darab német, francia és angolnyelvü felirással táblák helyeztessenek el, melyek felhivják a külföldi közönség figyelmét a balra való hajtásra.


II. Károly Románia uj királya
1930 június

A király beszél:
- Az a megható fogadtatás, amelyben önök engem részesítettek, nagyon boldoggá tesz. Mélyen meghat, hogy az önök hangjából kiérezhetem mindazoknak az érzéseit, akik önöket ideküldték és ujból megállapíthatom, hogy milyen benső kötelékek füztek népemhez és fognak is mindig füzni.
Az az eskü, amelyet a nemzet képviselői előtt ma letettem, tuljut ennek a történelmi teremnek falain és az az eskü köztem, a király és népem között szent kötelezettséggé lesz. Száműzetésemet, amely több mint négy évig távoltartott attól a néptől, amelynek körében születtem és nevelkedtem, olyan emberek okozták, akik ezzel a tettükkel fájdalommal töltötték el az önök nagy királyának, az én jó atyámnak a lelkét és akik arra törekedtek, hogy megszakítsák a kötelékeket köztem és a román nép között.
A mai nagyszerü manifesztáció nyilvánvalóan bizonyítja, hogy ezek a kisérletek nem érték el céljukat. Ma szívemet föl akarom emelni népemhez és nincs bennem a bosszunak legkisebb érzése sem azokkal szemben, akik meggondolatlan akciójukkal kisérletet tettek, hogy összetörjék azokat az elválaszthatatlan kapcsokat, amelyek köztem és mindazok közt fönnállanak, akik ugy éreznek, mint valódi románok. Az evangélium szavai értelmében nem kivánom a bünösök halálát, hanem azt kívánom, hogy térjenek vissza az igaz utra, amelyet sohasem kellett volna elhagyniok.
Nem azért jöttem, hogy bosszut álljak akárkin is, lelkem egész melegével és minden érzésével akarom egy táborba összefogni mindazokat, akikben megvan az akarat és a tehetség, hogy a haza fölvirágzásában együttmüködjenek. I. Károlynak és Ferdinándnak árnyai kisértek ma ide közétek és szeretett atyámnak a lelke bizonyára örömmel telik el, amikor látja, hogy utolsó akarata és legizzóbb kivánsága ma teljesedésbe ment. Példájukat, amelyeket országuk határtalan szeretetével és az ország érdekeinek teljes megvédésével számomra adtak, követni fogom. Az önök körében nevelkedtem, az én szellemi táplálékom ugyanaz volt, ami az önök lelkét táplálta.
Az önök fájdalmai az én fájdalmaim, a fajom ideálja az én ideálom.
Amikor itt együtt látom magam előtt az egész egyesült Romániának képviselőit, a Dnyesztertől a Tiszáig, Hotintól a tengerig, Bojántól Dornavatráig, Szatmártól Sacelugig és Turnu Severintől Dorohoi-ig, lehetetlen, hogy ne kimondhatatlan kegyelettel gondoljak az ország nyolcszázezer halottjára és azokra az erdélyi, bukovinai és besszarábiai katonákra, akik vérük hullásával pecsételték meg mindörökre a nemzet egyesülését a mai természetes határai között. Erre a megszentelt örökségre ugy kell tekinteni, mint a legszentebb kincsre. A hozott áldozatok csak megerősítenek engem abban az elhatározásomban, hogy ingadozás nélkül és nagyobb elszántsággal, mint bármikor máskor tettem volna, igyekezzem megtartani az eskümet, hogy sértetlenül megőrzöm a nemzeti terület integritását.
Hogy ezt az ígéretemet megvalósíthassam, szükségem van a nemzet minden élő erejének hátsó gondolatok nélküli együttmüködésére. Ha nem egyesülünk mindnyájan, nem tudunk kellően megállani azok előtt, akik irigyelnek bennünket, mert megbonthatatlan erő vagyunk, amely a legujabb követelmények szerint organizált hadseregre támaszkodhat. Csak igy egyesülten lehetünk olyan erő, hogy teljes gondoskodásomat annak szentelhessem majd, hogy az országot véglegesen a béke és szorgalmas munka utjára vezessem.
Meg vagyok győződve, hogy mindenki politikai fölfogás, vallás és származás különbsége nélkül egy táborban fog egyesülni a trón körül, hogy mindnyájan együtt dolgozzunk országunk helyes berendezésén azokon az alapokon, amelyek az ország fejlődését lehetővé teszik és amelyek biztosítják neki azt a helyet, amelyet hivatva van elfoglalni a civilizált népek körében. Együtt kell dolgoznunk mindazokkal, akikkel össze vagyunk kötve és a barátság érzésével kell igyekeznünk minden néppel, de különösen szomszédinkkal egyetértésben, hogy megszüntessük azokat a bajokat, amelyeket a nagy világháboru okozott.
Nagy örömet érzek afölött, hogy végre viszontláthattam szeretett fiamat és most én nevelhetem őt tovább minden szeretetemmel a haza végtelen szeretetében. Románok, akik az ország négy tája felől jöttetek ide, egyesüljetek gondolataitokban és érzéseitekben. És most kezdődjék a munka!

Beszéde végén a király köszönetet mondott öccsének, Miklós hercegnek, valamint Saraceanu és Mirca Cristan régensnek az interregum alatt kifejtett müködésükért.
Károly király egész beszédét közvetlen hangon mondta el, amelyről lassanként lefoszlott az elfogadottság és meghatottság és utána a nemzetgyülés negyedóráig tartó üdvrivalgással ünnepelte a királyt. A királyválasztó nemzetgyülés Pop-Csicsó elnök zárószavaival, Károly király lelkes éltetése közben délután 5 órakor ért véget.


A Szabadság-téri gyülés tizezernyi közönsége a trianoni béke tizedik évfordulóján
1930 június

Vasárnap délelőtt a Szabadság-téri országzászlótartó emlékműnél a trianoni béke tizedik évfordulója alkalmából a Társadalmi Egyesületek Szövetsége és az Országos Reviziós Liga országos tiltakozó nagygyülést rendeztek. A tizezernyi tömeg példás fegyelmezettséggel sorakozott föl a hatalmas térségen. A nagygyűlést Ilosvay Gusztáv ny. államtitkár, a TESZ társelnöke nyitotta meg. Majd Urmánczy Nándor lépett a lobogókkal, virágokkal és szőnyegekkel ékes emelvényre.
- Amikor a trianoni békét aláírták - mondotta - , nem vezették a magyar nemzetet bátor férfiak. Ma mindenütt pusztul a magyar, az elszakított területen éppen ugy, mint itthon a csonka hazában. Hangosan kell tiltakoznunk Trianon ellen, de ítéletet kell mondanunk a nagyhatalmak jelenlegi magatartása fölött is. A nagyhatalmak most már rájöttek a trianoni béke tarthatatlanságára és mégsem igyekeznek azon változtatni. Nem szabad ezt a nagy pört elodáznunk utódainkra, mert a történelem itélőszéke nem menthet föl bennünket a gyávaság és a kötelességszegés sulyos vádja alól.
A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Urmánczy Nándor fölolvasta a határozati javaslatot, amelyben a nagygyülés meghunyászkodás helyett erős, elszánt kormányzati irányt követel.
A nagygyülés a határozati javaslatot egyhangulag elfogadta, majd Lukács György mondott beszédet. Lukács György beszéde végén határozati javaslatot terjesztett a nagygyülés elé és azt inditványozza, hogy ezt a nagygyülés vezetősége haladéktalanul juttassa el a Népszövetséghez.
A Népszövetséghez eljuttatandó memorandum gondolatával a nagygyülés közönsége nem értett egyet, számos fölkiáltás és közbeszólás demonstrálta, hogy nem nagyon biznak a Népszövetségben.
Amire Ilosvay Gusztáv elnök néhány szóval megmagyarázta a hallgatóságnak, hogy meg kell tenni ezt a lépést, demonstrálni kell, hogy a törvényszabta határokon belül igyekszünk változtatni Magyarország sulyos helyzetén és ezért okvetlenül el kell jutnia a tiltakozó szónak a Népszövetség elé is. A nagygyülés ezután hozzájárul a memorandumhoz.
Eckhardt Tibor volt a következő szónok, aki Louchaur pesti előadásáról a következőket mondta:
- A gyilkos amerikai versennyel szemben kiváltkép az európai kis agrárállamok nem maradhatnak fönn, nem lesz módjuk rá, hogy terményeiket érteksíthessék. Másrészről - hangoztatta a francia politikus - hogy Európának szüksége van a politikai kibékülésre. Minden európai államnak az általános szolidaritás magaslatára kell emelkednie, közös szövetségbe tömörülnie, mert a jövő sulyosbodó gazdasági harcában csak nagy egységek, a nagy államalakulatok állhatják meg helyüket.
Kétségtelen, hogy ezek a javaslatok komoly helyről érkeztek, a megokolás is helytálló mert a folytonos megőrlő viszály helyett végre állandó békének kell lennie. A mi fölfogásunk szerint Magyarország csak akkor vehet részt szíve szerint a páneurópai szövetségben, ha jogos sérelmei reparáltatnak és jogos követelései kielégíttetnek.
Tagadnunk kell, hogy Magyarország már betöltötte a történelmi hivatását és a magyar nép kihalóban levő fajta, mert igenis élünk és élni akarunk, sőt merem mondani, a jövőben még nagyobb hivatás vár a magyarságra, mint az elmult évezredben.
Befejezésül Eckhardt Tibor fölolvasta annak a táviratnak a szövegét, amellyel indítványára a nagygyülés Rothermere lordot üdvözölte.
Végül Eöttevényi Oliverné, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének, Magsay-Gaál Dénes az egyetemi ifjuság képviseletében, Petykó Árpád a magyar munkások nevében, Végh János pedig a magyar iparostársadalom megbízásából mondottak lelkesítő beszédeket.


A szerbek már késznek látják a román-szerb vámuniót
1930 augusztus

A jugoszláv és román szakértők szombati tanácskozása azzal végződött, hogy Románia és Jugoszlávia között sikerült egy ideiglenes gazdasági megegyezés föltételeit megállapitani. Ez az ideiglenes szerződés mindaddig jogi alapja marad a két ország kereskedelmi és gazdasági viszonyainak, amig a sinajai tanácskozás határozatához képest a szeptember elsején életbelépő végleges szerződés el nem készül.
Belgrádi politikai körökben a megegyezésnek nagy jelentőséget tulajdonitanak és különösen nagy föltünést kelt dr. Franges tárcanélküli miniszter nyilatkozata, aki résztvett a sinajai tárgyalásokon. Franges ebben a nyilatkozatban már kifejezetten román-jugoszláv vámunió létrehozataláról beszél, amely idővel átalános vámunióvá fog kiépittetni.
Ez az unió egyelőre nem a jugoszláv és román nyersanyagokból előállitott iparcikkekre fog vonatkozni, hanem főleg mezőgazdasági terményekre.
A vámunió területe harminckétmillió fogyasztóra terjed ki és Franges azt reméli, hogy az unióhoz legközelebb Csehország, majd pedig a többi országok is csatlakozni fognak.


Illusztráció: nagygyűlés a trianoni béke tizedik évfordulóján

Nincsenek megjegyzések: