"Amikor megszületett, Anatóliát öldöklő mongol hordák pusztították, 30-40 évvel korábban pedig a nyugatról érkező keresztes hadak foglalták el és fosztották ki az ortodox Bizáncot. Ebben a sötét, reményvesztett és a biztonságot teljességgel nélkülöző korszakban Yunus számára az volt a legfontosabb, hogy ugyanúgy szeressük embertársainkat, mint Istent. Faji, nyelvi vagy vallási különbségtétel nélkül tekintett minden emberre."
Yunus Emre dalait Erdal Şalikoğlu budapesti jóbarátjával, Kobzos Kiss Tamás budapesti énekmondóval együtt adja elő közel két évtizede Európa koncerttermeiben, így hallottam én is az elsők között, élő két nyelvű, interaktív előadásban a csíkszeredai Régizene fesztiválon. A dalok-versek szövegét Kobzos Kiss Tamás fordította magyar nyelvre, mert a Yunus-művek korai keletkezésük ellenére olyan erkölcsi értékek tolmácsolására képesek, melyek ma is csorbítatlanul érvényesek és eszményeinkbe illenek. Összeállításunk a két előadóművész Yunus Emre: Lásd, mit mível a szerelem c. 2007-es CD-korongjához mellékelt versfüzet alapján készült. (Cseke Gábor)
YUNUS EMRE VERSEI
Kobzos Kiss Tamás tolmácsolásában
Elepesztett a szerelem
Askin Aldi Benden Beni
Elepesztett a szerelem
Csak te kellesz csak te nekem
Érted égek éjjel-nappal
Csak te kellesz, csak te nekem
Létemnek nem örülhetek
A nemléttől már nem félek
Betölt engem a szerelem
Csak te kellesz, csak te nekem
Az édenről azt mesélik
Paloták vannak ott s hurik
Legyen azé ki akarja
Csak te kellesz, csak te nekem
Engem már meg is ölhetnek
Hamvaim szórják a szélnek
Téged szólítlak onnan is
Csak te kellesz, csak te nekem
Yunusnak neveznek engem
Minden nap nagyobb lesz tüzem
Két világon nincs más vágyom
Csak te kellesz, csak te nekem
A hatalmas szerelem
Benim ol ask bahrisi
A hatalmas szerelem
Én vagyok, zúg tengerem
Vízözön csepp belőlem
Porszem végtelen nekem
A baráthoz visz utam
Ott az én birodalmam
Szerelemről szól szavam
Szerelem a lakhelyem
Földön ember míg nem volt
Lélek házat nem kapott
Sátán megátkoztatott
Ég vára volt lakhelyem
Yunus lent a nép között
Nem áll meg Isten előtt
Énekel, mint megszállott
Dervis nem lehet, ó nem
Dervissé szíved tesz
Dervislik bastadir
Dervissé észtől válsz, nem a süvegtől
A meleg tűztől van, nem a tűzhelytől
Felebarátodat hogyha megbántod
Hiába kérsz bármit imádban fentről
Urad ha keresed szívedben keresd
Zarándokutakon meg nem lelheted
Fogadd meg Yunusnak hasznos tanácsát
S hamarabb eléred, mintsem gondolnád
Malom, miért sírsz olyan nagyon
Dolap niçin inilersin…
Malom, miért sírsz oly nagyon
Bánat miatt bús a dalom
Mindenem az úrnak adom
Érte vagyok bús, és sírok
Az én nevem Bánat-malom
Vizem folyik minduntalan
Ahogy parancsolta Uram
Tenger bánat miatt sírok
Hegy tetején megtaláltak
Ágaimtól megfosztottak
Belőlem malmot csináltak
Tenger bánat miatt sírok
Hegyi fából való vagyok
Édes, keserű nem vagyok
Én az Úr szolgája vagyok
Tenger bánat miatt sírok
Hegyről vágták a törzsemet
Felbolygatták életemet
Mégis zengem énekemet
Tenger bánat miatt sírok
Ácsok megfaragtak engem
Helyre tették minden részem
A jajszavam Istentől van
Tenger bánat miatt sírok
Vizemet a mélyből merem
Forgatva lentről emelem
Látod, mennyit kell szenvednem?
Tenger bánat miatt sírok
Yunus arca örömtelen
Vágyai marasztják itt lenn
Maradása nincsen mégsem
Tenger bánat miatt sírok
Kezdet vagyok és vég vagyok
Evvel benim ahir benim
Kezdet vagyok és vég vagyok
Lelkeknek a lelke vagyok
Rögös úton tévelygőknek
Fényes lámpása én vagyok
Teremtett világot néző
Pillanat alatt teremtő
Hatalomban mindenható
Szeretet forrása vagyok
Teremtettem sík helyeket
Tettem beléjük hegyeket
Kifeszítettem az eget
Földet forgató én vagyok
A nép között rendet tevő
A négy könyvet megalkotó
Fehérre feketét rovó
A híveknek Írás vagyok
Nem Yunus az, ki ezt mondja
Isten szava szól általa
Pogánynak kár hallgatnia
Kezdet vagyok és vég vagyok
(A folytatáshoz mindig kattintsunk a További bejegyzések-re)
Légy a mindenható Úrnak
Gel bir saha kul ola gör
Légy a mindenható Úrnak
Alázatos, hű szolgája
Csak reá bízhatod magad
Támaszt néked ki más adna?
Ünnepelhetsz üdvösségben
A szenteknek seregében
Szód szárnyalhat szép madárként
Angyaloknál ékesebben
Yunus, vívd meg a nagy harcot
Az Úr felé fordítsd arcod
Legyél termő mag, elvetett
Melyből új sarj keletkezett
Lásd, mit mivel a szerelem
Ben yürürüm yana yane
Utam rovom lánggal égve
Szerelem festett vérszínre
Bölcs nem vagyok, de bolond sem
Lásd, mit mível a szerelem
Van, hogy orkánként száguldok
Máskor út porává válok
Vagy folyóként megáradok
Lásd, mit mível a szerelem
Robogok zúgó patakként
Panaszlom szívem keservét
Kérve sejkem segedelmét
Lásd, mit mível a szerelem
Kezem fogd meg és emelj fel
Hozzád hamar juthassak el
Megríkattál, deríts már fel
Lásd, mit mível a szerelem
Mecnun módján vándor vagyok
A kedvesemről álmot látok
Minden ébredésem átok
Lásd, mit mível a szerelem
Lankadatlan vándorolok
A barátról hírt nem kapok
Idegenben árva vagyok
Lásd, mit mível a szerelem
Elbódított a szerelem
Beteggé tette bús szívem
Semmit sem ér az életem
Lásd, mit mível a szerelem
Szegény Yunus csüggedt, beteg
Egész testén vérző sebek
Kedvesétől elvettetett
Lásd, mit mível a szerelem
Jer, ismerjük meg egymást
Gelin Tenis Olalim
Isten ott van mindenben
Senki nem leli mégsem
Magadban kell keresned
Hidd el, hogy meglelheted
Mind elmegy ki született,
Iszik néhány serbetet
Útja hídon át vezet
Tudatlan nem érti ezt
Jer, ismerjük meg egymást
Könnyebbítsük életünk
Szerelmet adjunk, kapjunk
Örökké nem élhetünk
Yunus szavát ha hallod
És értelmét felfogod
Teljes lesz az életed
Elfogadod végzeted
Isten borából ittunk
Haktan inen serbeti
Isten borából ittunk
Hála legyen nevének
A Hatalom Tengerét
Átszeltük, hál’Istennek
Szárazból megújultunk
Fővé lettünk, láb voltunk
Erős szárnyakat kaptunk
Repülünk, hál’Istennek
Földből forrássá lettünk
Áradtunk, folyó lettünk
A tengerbe ömlöttünk
Hömpölygünk, hál’Istennek
Taptuk úrnak házában
Szolgálunk kapujában
Yunus, minden áldásban
Részünk lett, hál’Istennek
E hamis világból vendégként mennek
Yalanci dünyaya
E hamis világból vendégként mennek
Nem szólhatnak többet, nem is üzennek
Testük fölött füvek, virágok nőnek
Nem szólhatnak többet, nem is üzennek
Ki négy évet élt meg, ki alig ötöt
Ki nem kapta meg a dervisfejfedőt
Ki hat esztendőt, ki hetet betöltött
Nem szólhatnak többet, nem is üzennek
Ki kereskedő volt, ki meg tanító
Lett halál borából búsan kortyoló
Ki volt ősz szakállú bölcs öregapó
Nem szólhatnak többet, nem is üzennek
Van, aki fölött zöld szőnyeg terül el
Van, kinek fejénél cipruslomb zöldell
Van ártatlan szűz és sudár vitéz dalia
Nem szólhatnak többet, nem is üzennek
Yunus szól, látod a forgandó sorsot
Szemöldökük, szempillájuk szétfoszlott
Sírjukon fölött áll írásos oszlop
Nem szólhatnak többet, nem is üzennek
Útitársak legyünk ketten
Yoldas olalim
Legyünk ketten utitársak
Szívem, menjünk a Baráthoz
Legyünk mi ketten sorstársak
Szívem, menjünk a Baráthoz
Te legyél az én kalauzom,
Testvérként menjünk az úton,
Ne maradj el tőlem folyton
Szívem, menjünk a Baráthoz
E világon ne maradjunk,
Múlandó ez, ne csalódjunk,
Ketten többet el ne váljunk,
Szívem, menjünk a Baráthoz
Leljünk kedvest, tiszta szívűt,
Az igazról jó hírt kapjunk,
Yunus testvér, haljunk együtt
Szívem, menjünk a Baráthoz
Telik-múlik az életem
Geldi Gecti Ömrüm Benim
Telik-múlik az életem
Tovatűnik szélviharként
Elkél minden ékessége
Szempillantás, és már vége
Szerencsétlen emberfia
Sorsa az elvetett magé
Termő is, meddő is lehet
Földbe kerül vagy a kőre
Fáj a szívem kívül-belül
Bánat szorítja kétfelől
Fiatalon meghaltakért
Meg nem érett kalászokért
Ha beteg ágyánál voltál
Néki egy korty vizet adtál
Egyszer majd olyannak látod
Mint ki égi borból ivott
E világon Yunus Emre
Csak két ember él örökre
Hidr és Illés, két próféta
Örök élet vizét itta
Kobzos Kiss Tamás:
Hogyan kerültem kapcsolatba a török énekmondással?
12-13 éves kamasz voltam, amikor – a kamrában talált régi rádió alkatrészeit felhasználva – tranzisztoros rádiót fabrikáltam, és elalvás előtt fülhallgatóval keresgéltem az állomásokat minden este. Emlékszem, mindig rátaláltam egy különös, mégis valahogy ismerős zenére, egy hangszer hangjára, ami kicsit a citerához hasonlított, a nyelv meg, amin beszéltek ezen az adón, a magyarra. Lassan rájöttem, hogy a török lehet, de a hangszert még több évig nem tudtam megtalálni. Áthangoltam a gitárt is, hogy hasonló hangzást kapjak, egy-két dalt is írtam erre.
Még sok év, talán húsz is eltelt, mire az első „saz”-t (mert így hívták ezt a hangszert) a nyolcvanas évek elején megkaptam Osman Basmantól, az akkori török nagykövettől, Adorján Imre székesfehérvári barátom segítségével. Engem nem is annyira a hangszer érdekelt, mint inkább az énekek, amiket kísértek vele. Ezek is nagyon ismerős dallamúak voltak, az erdélyi régi dalok mintájára ereszkedtek alá. Lemezeket Bécsben vettem, vagy később cseréltem, két „Régi török zene Európában” lemezért – amelyet a Kecskés együttessel vettünk föl 1985-ben a Hungarotonnál – egy-egy, Franciaországban megjelent albumot kaptam. Az „ásik”-ok (szó szerint szerelmest jelent) sokszor régi szerzők dalait énekelték – épp ezt tettem én is, Tinódival, Balassival, a XVI. századi protestáns énekmondókkal, vagy a provanszál trubadúrokkal. A szövegeket lefordítva megindított a zene mellett a dalok költőisége, a bennük rejlő mély igazság is. Segítséget is kaptam , először Budapesten 1983-ban, az ankarai Ali Basbugtól, a Török Állami Népi együttes zenészétől, akivel máig tartom a kapcsolatot.
Első utam Törökországba egy ösztöndíj segítségével valósult meg, 1987-ben, akkor vele is találkoztam. Aztán 1991-ben megismertem Erdal Şalikoğlut, aki orvosként ösztöndíjjal másfél évet töltött Budapesten. Ő már beavatott a bektasi énekmondás rejtelmeibe – mert ez a vallási irányzat tartotta fenn a középkortól máig ezt a csodálatos műfajt. Nincs itt tér arra, hogy az alevi-bektasi közösségek történetéről, kultúrájáról írjak, de az érdeklődő a www.terebess.hu honlapon sok fogódzót találhat, elsősorban Adorján Imre, Ágoston Gábor és Sudár Balázs munkáit ajánlom.
Mindenesetre, minket Erdallal éppen a klasszikusnak számító Yunus Emre hozott össze. Az 1991-es évet az UNESCO a XIII. században élt szúfi misztikus emlékének ajánlotta. A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete – minden bizonnyal az abban az évben elhunyt Adnan Saygunra is emlékezve, aki Bartók Béla barátja volt, és Yunus Emréről oratóriumot írt – megemlékezett az univerzális gondolkodóról. E megemlékezés adott alkalmat arra, hogy sebtiben készült fordításaim megszólalhassanak. Éppen tíz év múlva, 2001-ben jelent meg első lemezünk Magyarországon egy huszadik századi, nagy hatású énekmondó, Asik Veysel dalaiból, majd 2007-ben Törökországban Yunus Emre albumot adtunk ki. Ennek bemutatója Csíkszeredában, a Régizene Fesztiválon volt, ahol Erdal barátom már nyolc, én huszonegy alkalommal vettem részt. Idén Balassi Bálintot szólaltattuk meg törökül, kortársát, Pir Sultan Abdalt magyarul. Reméljük, ezek a dalok is hallhatók lesznek hamarosan. Örülök, és köszönöm, hogy Yunus Emre fordításaim versként is megjelennek itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése