Hogyan osztozzunk Dracula grófon?
Cui aparţine contele Dracula?
Egy pszeudo-irodalmi levélváltás szubjektív háttere
Dan Culcer irodalomkritikussal, költővel és lapszerkesztővel egyetemista korunk óta ismerjük egymást, amióta a kolozsvári Babeş egyetem eggyéolvadt a Bolyai egyetemmel. Mindketten a bölcsészetre jártunk, közös emlékeket őrzünk a nyári hazafias munkatáborból, amely a kolozsvári Mikó-kert (Haşdeu-negyed) diákvárosát, illetve a Béke-téren álló diákművelődési ház felépítésén szorgoskodott.
Baráti kapcsolatunk szorosabbra fűződött azáltal, hogy a múlt század hetvenes éveinek elején, lapszerkesztőként nekem jutott a megtiszteltetés, hogy Dan Culcer - általam fordított verseivel - először az Ifjúmunkásban debütálhasson az irodalomban.
Azóta is rendszeres szellemi kapcsolatban állunk, jelentős segítséget kaptam tőle 2004-ben megjelent román költészeti antológiám (Kölcsönsorok. 36 modern és kortárs román költő versei magyarul, Pontfix kiadó) összeállításában és véglegesítésében. Kölcsönösségi alapon, 2010-ben lefordítottam összegyűjtött verseinek Utopia c. megjelent kötetét (Editura Ardealul / Asymetria), amely így reprezentatív kétnyelvű kiadványként látott napvilágot.
Számtalan közös emlék és önzetlen munkamegosztás után teszem fel magunknak a talányos kérdés: ez eddig mind szép, de hogyan osztozzunk például Dracula grófon? Kié legyen e titokzatos és fantasztikus történelmi alak, aki a mai Romániának világviszonylatban első számú vonzereje, népszerűségi indexének meghatározó eleme? Azzal mind a ketten tisztában vagyunk, hogy a hírhedt gróf, ha létezett, ha nem, egyként gazdagítja mind az erdélyi magyar, mind a román legendáriumot. Lucian Boia történész megfogalmazása szerint eképpen:
"Habár az elhírhedett regény [Bram Stoker: Drakula gróf válogatott rémtettei, 1897 - sz.m.] megjelenése idején Erdély Magyarországhoz tartozott és maga Dracula gróf magyar arisztokrata, Románia 1918-ban a havasokon túli területekkel együtt megörökölte a mítoszt is. Dracula nem talált volna alkalmas helyet sem az Alpokban (igen közel a Nyugat szívéhez), de Tibetben sem (igen távol). A Kárpátok éppen alkalmatos díszletet kínálnak számára. Ez Európa határa: az a hely, ahol a nyugati jellegű civilizáció tőle már különböző világra nyit. A másság első körét képviseljük..." ("Mások" a románokról, in: Istorie şi mit în conştiinţa românească / Történelem és mítosz a román köztudatban)
