Az elmúlt napokban erős utazhatnékom támadt, ami ahogy rámtört, úgy el is múlt. Majd ismét foglalkoztatni kezdett, végül sikerült vágyamat jobb belkátásra bírnom, és letettem arról, hogy Barguzinba látogassak.
Bármennyit élnék is, rövid már az életem. A szabadságom megvolna hozzá, hogy a világ ama pontját keressem fel, amihez kedvem szottyan. Talán még a rávaló is kikerülne valahogy, de a vágyaimmal kezdtem már takarékosan, beosztó előrelátással bánni. A "ki tudja, mit hoz a holnap" bizonytalansága a tervezésben a rövid táv valószínűsítését hívja elő. Ergo, nem megyek Barguzinba. Csak ha erőszakkal visznek. Mint ahogy elképzelhetően - egy hipotézis erejéig - Petőfivel tették.
De ez a veszély nem fenyeget. Így minden lehetséges utat-módot kihasználok, amivel bejárhatom azt a roppant távolságot, ami Csíkszereda és a Bajkál-tó közeli Barguzin között van. A Petőfi-legendával kapcsolatos expedíciók beszámolói nagyrészt a rendelkezésemre állnak ugyan, de ezek legtöbbször annyira a kutatásra és az ásatásra exponálnak, hogy a mindennapi élet bemutatásával valahogy az olvasó adósai maradnak.
Furcsa, szinte hihetetlen dolog, hogy ez a távoli városka - amely a 20. század első felében elveszítette városi rangját - részévé vált a Petőfi-földrajznak, függetlenül attól, hogy egyszer még kiderülhet: az erről szóló legenda kitaláció, mese, tévút, hagymázas elképzelés. Ha kiderül. De a titokzatos dolgok azért vannak, hogy makacsul őrizzék hétpecsétes rejtélyeiket. Barguzin tehát a Petőfi-emlékezetünk részévé vált, s mint ilyen, óhatatlanul fölkeltette az érdeklődésünket.
De miért is ne tenné? Nézzük csak meg az alábbi kisfilmeket a You Tube-on. Az egyik Burjátia hangulatát lopja a szívünkbe, a másik a Bajkál szépségeiről villant fel pillanatképeket. Kiderül belőlük, hogy a szibériai táj, a tajga, a roppant vízfelület vadregényesség képzetét kelti, fölkelti érdeklődésünket. Hát még, ha elolvassuk a Természet Világa 2001-es egyik számából Bauer Norbert és Bodorkós Zsolt földrajzi-botanikai bemutatóját a Barguzin-hegységről, amelynek a végén ez olvasható:
- A Barguzin-hegység környéke igen alacsony népsűrűségű terület. Csak a hegység déli lábánál található két nagyobb - néhány ezer főt számláló - település. A déli Barguzin két „nagyvárosa" (kb. 1500-3000 lakos) Uszty-Barguzin és Barguzin. Előbbi a Barguzin-folyó torkolatához, utóbbi ettől 20 km-re a folyó jobb partjára, a hegység lábához települt. A hegység Bajkál-tó felőli oldalán számos, meglehetősen gyéren lakott - illetve munkalehetőség hiányában elnéptelenedett - halászfalu található. A városok közvetlen környékén még érezhető az évtizedekkel ezelőtt erőltetett téeszesítés hatása; kisebb feltört területek, illetve a hegység település felé eső oldalán történt erdőirtások figyelmeztetnek erre. Ennek ellenére az ember és a természet harmonikus egyensúlyát zavaró tényezők még nem számottevőek. Az itt élők jó része szegény, egyszerű ember, de elmondásuk szerint boldogok, többségük nem cserélne az európai civilizáció nyújtotta javakkal, kényelemmel. A tajga és a tó jelenti az életet a megélhetést, és azt a végtelen nyugalmat, amit a természeti környezet nyújt.
A természet és ember összhangja, egyensúlya is erősebben nyilvánul meg, különösen a kisebb településeken. Az ember természetpusztító hatása a falvak környékén minimális, hiszen ott még tudják: az erdő élelmet, gyógyszert ad számukra. Számottevő a gyógynövények gyűjtése is. Érdemes tudni, hogy a bőrlevél, a rebarbara,a nagycsalán,a fekete ribiszkeapásztortáska, valamint a korpafüvek és a zsurlók leggyakrabban használt „gyógyfüveik" közt szerepelnek. A gyógynövények alapos ismerete is talán a sámánizmusban gyökerezik.
Az állati eredetű táplálék mellett néhány növény gyűjtésével is jelentős táplálékforráshoz jutnak. A szibériai cirbolyafenyő nagy méretű, közel 1 centiméteres magvait rendszeresen, nagy mennyiségben gyűjtik, s nyersen vagy pirítva (mint mi a tökmagot, vagy a napraforgó termését) fogyasztják, illetve olajat ütnek belőle. A tajga kifogyhatatlan tömegben termő gyümölcseit, az áfonyát, a medveszőlőt,a szedret is rendszeresen szedik és felhasználják.
A Bajkál-tó környéke Szibéria természeti szépségekben leggazdagabb tája. E területen belül is a tengernyi vizet nyugatról határoló Bajkál-hegység és a tó keleti oldalán tornyosuló Barguzin-hegység a legérintetlenebb, szinte paradicsomi táj.
Mit mondjak? Nekem ennyi elégséges is lenne ahhoz, hogy elfogadjam: Petőfi, ha e tájon élni kényszerült, a hazatérés minden reménye nélkül, egészen biztos, hogy megtalálta - vigaszképpen - kényszerlahelyének immanens szépségeit, mindazt, amiről a tudós szerzők a költőtől függetlenül beszámolnak.
A www.ikaland.hu honlapon a legjobb és legképzettebb magyar "kalandorok", köztük az erdélyi származású hópárduc, Erőss Zsolt hegymászó is, kínálják túravezetői szolgálataikat a világot csavarogva megismerni vágyó, ad hoc expedíciós csapattá szerveződő kisközösségeknek. Szándékaikról így vallanak:
"Az iKaland.hu egy olyan közösségi pont a világhálón, ahol túrázás és a világutazás kedvelői információra és egymásra találnak. Hiszünk abban, hogy a természetben szerzett élményeknek és az ott felfedezett hangulatoknak sajátos, pozitív hatása van a gondolatvilágodra. Ezért összehajolt néhány expedíciós hegymászó és javíthatatlan világcsavargó, aminek az eredménye ez a honlap és a "bevállalós, kiscsoportos kalandutazások".
A jónevű társaság sokrétű, izgalmasabbnál izgalmasabb ajánlataik között bukkantunk rá egy szibériai expedíciós túrára is, amely a Barguzin-hegységet és völgyet is magába foglalja (http://www.ikaland.hu/sziberia/).
Ezek után megnyugodva folytattam a tájékozódást, mert az eddigiek megerősítettek a hitemben: érdemes lesz legalább virtuálisan közelebb kerülni Barguzin "lelkéhez".
E közeledésben nagy segítségemre volt az a fotógyűjtemény, amit egy oroszországi (Obnyinszk, Kaluzsi régió) gazdasági elemző intézet igazgatója, Pjotr Orehovszkij professzor helyezett el az intézet weblapján, s amelyet egy 2005-ös bajkáli utazása során készített. Úgy találtam, hogy e megfelelő felbontású képekből készült válogatás gazdagíthatná azt a képgyűjteményt, amit e könyv írása közben félig-meddig önkéntelenül szert tettem, s amelyben a Petőfi életéhez és munkásságához kötődő képi ábrázolások és dokumentumok kópiái mellett helyet kapnak életének színhelyei, a költőt ábrázoló szobrok és képzőművészi alkotások, verseihez készült korabeli és mai illusztrációk, műveinek kiadásai, róla szóló könyvek, tanulmányok fedőlapjai, az 1989-es júliusi barguzini expedíció fotóriportja stb. - természetesen, a teljesség igénye nélkül.
Felhasználva a Google tolmácsprogramját, de méginkább Elekes Ferenc barátom orosz nyelvtudását, levelet fogalmaztam Orehovszkij professzorhoz, amelyben elmeséltem neki, milyen téma foglalkoztat jelenleg. Hangsúlyoztam, hogy az egyik legnagyobb magyar költőhöz fűződő legendáról van szó, akiről úgy hírlik, hogy nem halt meg, és Barguzinban élte le élete hátralévő éveit, majd megkértem, engedélyezze fotói szerepeltetését a gyűjteményben. Levelemet február 26-án reggel indítottam útnak a világhálón, s pár óra leforgása alatt a következő válasz érkezett (Elekes Ferenc fordításában):
"Tisztelettel üdvözlöm Önt, Gábor !
Ezennel felhatalmazom Önt arra, hogy mindazon fényképeket felhasználassa, amelyek a barguzini tájról gazdasági elemzés céljából készültek laboratóriumainkban. Kérem, tüntesse fel az elektronikus címet (http:// lab.obninsk.ru/baikal.php). Az utalás, valamint ezen engedélyem ELEGENDŐ, semmiféle más, kiegészítő licenszre NINCS SZÜKSÉG.
Sándor versei (nálunk így ismerik Petőfi Sándort ) számomra, valamint számos orosz ember számára ismeretesek, sokat lefordítottak belőlük, még a szovjet rendszer idejében. Azt máris leszögezhetjük, hogy Önnek igaza van. A költő Szibériában halt meg. Nem tudhatom, kinek és miért volt érdeke őt Erdélyben „eltemetni”. Ez a kérdés különben az Osztrák-magyar történészek dolga.
Hogy miképpen jutott a költő a bajkáli térségbe - Kelet-Szibériába -, az egy külön kérdés. Ez a térség abban az időben számos orosz szabadgondolkodású embernek volt számüzetési helye, börtöne. Érthetetlen, miért adták át őt az orosz impériumnak, s az is, mivel sértette meg a költő a cári törvényeket...
Sok sikert kivánok Önnek kutatásaiban,
tisztelettel:
Pjotr Orehovszkij"
E nem remélt szívélyességen felbátorodva, s a fenti háttérinformációkkal gazdagabban, holnap az expedíció résztvevői segítségével megpróbáljuk rekonstruálni a barguzini mindennapokat.
Illusztráció: A két Barguzin a Google térképén. Az expedíció a felső Barguzin helység temetőjében dolgozott, a Bajkál-tóhoz csak egyszer rándultak el, gépkocsival
További videók Burjátföldről:
1 megjegyzés:
Megjegyzés küldése