Szavak parazsából
Fekete varjak árnyéka lebben
rekedt hangjuk barázdák nyelik.
Egy régi beszélgetés szava rezzen,
éli álmát, keresi értékeit.
Szavak. Drágakövek vagy kések,
öröm vagy könny követei.
A harc mindennapos, s ki érti
a gondolat hogy választ vezért?
Fekete varjak árnyéka lebben,
az évszak indulatát sodorja a szél.
Szavak parazsából főnixként rezzen
a látomás tenyeremben — arcod vonásai.
Eljön egyszer
Eljön egyszer ez is, az is
aprópénzre váltott a gondolat.
Agyat zsibbasztó slágerbe fonódik
aranyozott cserép, agyag.
S köddévált tegnapban marad
halottként a jogra alkalom.
Vért isznak a virágok valahol,
s a Parnasszuson karnevál dobol.
Legelő nyáj csilingeli
Kedvesem, kedvesem
sohasem volt, sohasem lesz,
legelő nyáj csilingeli
ebben a zöld délelőttben.
Kedvesem, kedvesem
faragott kapun túl a kertben
gyümölcs érik nem közöny
ebben a sárga délidőben.
Kedvesem, kedvesem,
semmivé porló magánykőzet
homályos az út a létben
alkonyatkor, minden megtörténhet.
****************************
A vesztes mindent megtalálhat,
a győztes mindent elveszíthet.
(A folytatáshoz kattanjunk a További bejegyzések-re)
