2011. augusztus 3., szerda

Egy önkéntes pályaőr feljegyzéseiből (4) Találkára hívnak

Tegnap este csörgött a telefon. A drót végén bizonyos Bakter Bálint nevű fazon. Valami versgyárban dolgozik, őrként, hallottam már róla, de nem tudtam elképzelni, mit akarhat - és éppen tőlem.


- Szervusz, rokon! - így ő. Nem sokat teketóriázott!


- Rokon??!!! - hökkentem meg, valami nagyon furcsa hangon. Még én is megijedtem magamtól...


- Én Bakter, te meg bakter, mármint pályaőr, hát nem?


Mit is mondhattam volna erre? Nyeltem egyet.


- Figyu, kedves rokon - használta fel a zavaros csöndet a versgyári fazon. - Nekünk találkoznunk kellene, méghozzá minél hamarabb. Te amúgy is ki-kijársz az állomásra, mert olvastam ám a feljegyzéseidet, ezért javasolom, hogy ott ejtsük meg a találkát. Benne vagy?


Meg voltam döbbenve, de közben veszettül kíváncsi is lettem. Milyen az ember?! Megegyeztünk, hogy ma 10 és 11 óra között, a raktárépület melletti rámpánál találkozunk.


- Szürke kezeslábasban leszek - búcsúzott Bakter Bálint -, a hátán sárga VERSGYÁR felirattal. 


Még van egy órám a találkáig. Mi a fene akar ez lenni?

3 megjegyzés:

tg írta...

Izgatottan várom... mi történt? Tamás

világosító / cseke gábor írta...

Türelem, Tamás, az én hátamon is borzolódik a szőr, de mindent ki kell várni, amig az ideje jön!

tg írta...

Nem Periszkóp Pál viccelt meg? Tõle kitelik...