2009. május 13., szerda

A 104 nyelvű ember (Dabi István)


Az elmúlt hónapokban arra lettem figyelmes, hogy a Magyar Elektronikus Könyvtárba tüneményes gyorsasággal, szinte egymás után kerülnek föl bizonyos Dabi István munkái.

Előbb csak önéletírása volt elérhető (Ötvenöt év viharai), majd vékonyka versesfüzete, s mindjárt utána egy magánkiadásban már megjelent módszertani nyelvkönyve (A nyelvekről - nyelvtanulásról : ... és még valami).

A sor idén februárban folytatódott, a szerző Kaleidoszkóp c. sorozatának első kötetével (Barangolás a nagyvilágban), amely rendre közkinccsé teszi szédítően nagyszabású műfordítói-magyarítói munkásságát - teljesen ingyen, bárki számára elérhető módon, szabad letöltési lehetőséggel a világhálóról. Máig összesen hét kötet lett nyilvános, de még mindig csak az S betűnél tart a tartalomjegyzékben (Spanyolország), mert országok szerint csoportosítja tolmácsolt költőit.

Érdekességként megemlítendő, hogy a Kaleidoszkóp 5 csupa lengyel költő verseit tartalmazza, aminek különleges oka van, de erről majd később...

Hogy tisztábban lássunk rá e nagyszabású életműre, idézném a minden egyes fordításkötet elé illesztett rövid szerzői előszót, ami sokmindent megmagyaráz:

A jelen kötet annak ellenére, hogy sokszor antológiának nevezem, egyáltalán nem tekinthető antológiának, hiszen a verseket saját ízlésem szerint válogattam, legtöbbnyire azok közül a művek közül, amiket maguk a szerzők küldtek el nekem. A célom mindenekelőtt az volt, hogy bemutassam a világirodalom sokféleségét, és bebizonyítsam, hogy minden népnek, legyen számbelileg akármilyen kicsi, és tartsák sokan "primitívnek", megvan a maga kultú­rája. Sokszor egy gazdaságilag, iparilag elmaradt nép irodalmi gyöngyszemeket hoz létre. Nem akartam semmiféle határozott téma, forma szerint válogatni.
A XX-XXI. század élő szerzőitől fordítottam, és legtöbbjükkel személyes kapcsolatom volt vagy van (úgy értve, hogy leveleztem, levelezek velük). Sajnos, az antológiám készítése idején több költő meghalt, nem érhették meg, hogy a kész művet a verseik fordításával át­adjam nekik.
Nagyon kevés, korábban élt szerző művét is bevettem a kötetembe.
A fordításokat 99%-ban eredetiből készítettem, igaz olykor-olykor a szerző segítségét is igénybe vettem és a nem eredetiből készült fordításoknál is megtekintettem az eredeti művet. Igyekeztem mindig az eredeti formához - a tartalmi hűség mellett - hű maradni.
Amennyiben olyan nyelven író költő művét fordítottam, amit nem ismerek, azt mindenhol megemlítettem.
A válogatásom, mondhatni, végtelen, hiszen állandóan születnek újabb és újabb irodalmi művek, amiket érdemes megismerni, ezért előfordulhat, hogy a már ebben a kötetben szereplő országokból is lesznek még más költők.

Az 5. kötet esetében ez a beavatás egy kissé más fordulatot vesz:

Ez egy nagyon is rendhagyó kötetnek tekinthető, mert csak lengyel szerzők művei kaptak helyet benne, amiket attól a naptól kezdve fordítottam, amikor mintegy felébredtek bennem a lengyel ősök, akikről csak anyámtól hallottam, MAGYARUL, mert ő nem beszélt lengyelül, de állandóan emlegette, hogy az őseink Lengyelországból menekültek át a Reformáció idején, amikor ott üldözte őket a katolikus egyház. Később, amikor megnősültem és kiköltöztem Lengyelországba, és több lengyel szerzővel, főképpen Gdanskban, ahol tíz éven át laktam, szemé­lyes kapcsolatba kerültem, még többet fordítottam, szinte naponta egyet-egyet, amik közül azonban többet nem találtam meg­felelőnek, és megsemmisítettem azokat.
Sok esetben fel sem tüntettem a fordítás idején az eredeti címeket, a megjelenések helyét. Sokat kéziratban kaptam a szerzőktől. Mindig ott voltak az eredeti anyagok mellettem, tehát nyugodtan számíthattam arra, hogy ha a versek publikálására egyszer sor kerül, az eredeti címe­ket, más ada­tokat akkor feljegyezhetem. Sajnos, a többszöri költözködésünk során pár könyvem elveszett, de a legnagyobb kár akkor ért, amikor 2006-ban a tápióbicskei házunk egyik helyisége - ahol éppen a lengyel könyveim voltak - leégett, és így a lengyel nyelvű könyveknek kb. 80%-a odaveszett. Ez az oka annak, hogy a többi kötettel ellentétben itt sok fordításom mellől hiányzik az eredeti cím és a vers eredeti megjelenési helye.

Jómagam éveken át leveleztem, sőt, internetes kapcsolatban álltam Istvánnal, Bán Péter hozta-vitte a szót közöttünk, s eredendően neki köszönhető az is, hogy István önéletírása, általam szerkesztett formában és folytatásokban megjelenhetett a Romániai Magyar Szó művelődési-hétvégi mellékletében.

Dabi István közülünk valóan egyszerű, sorsára hagyott, igaztalanul elfelejtett ember. Ez nem csupán önéletrajzából derül ki, hanem abból a módból, ahogyan életművét minden hivatalos vagy szakmai támogatás nélkül, saját kezdeményezésből, már-már koldusmódra kell nyilvánossá tennie, s alig akad egy figyelmeztető hang, amely Magyarországon felharsanna: álljunk meg, uraim, hiszen ritka értékeket taposunk itt sárba behunyt, közönyös szemmel.

Abszurd helyzet volt az is, hogy 2004-ben egy bukaresti lapnak kellett a Budapesten élő (mit élő? tengődő...) Dabi István életművére, fordításaira felhívnia a figyelmet... Dicséret a Magyar Elektronikus Könyvtárnak, hogy kezdetben meghirdetett közléspolitikájukhoz híven felkarolnak és elérhetővé tesznek minden olyan szellemi teljesítményt, amit jó szívvel eljuttatnak hozzájuk. Hogy ezek között az utóbbi időben sok a dilettáns és sokszor csak pusztán dokumentáris értékű mű, az intézmény demokratizmusát erősítik. A MEK ugyanis nem irodalmi fórum, nem is akadémia: egy szinte társadalmi munkában tengődő könyvtári szolgáltatás, mely örömmel fogad minden olyan alkotói kezdeményezést, mely egy-egy mű ingyenes hozzáférését szolgálja. Az olvasó majd szabadon válogat közöttük... Szolgáltatásával a MEK nem értékítéletet mond, hanem szolgál. Közvetít. Akárcsak Dabi István. Nem osztályozza, rangsorolja lefordított költőit, hanem egyszerűen értelmezi és nyelvünkön házhoz hozza az általa érdemesnek tartott műveket.

Tiszta szerencse, hogy a Wikipediában angolul olvashatni Dabi Istvánról, s egy blogoló 2007-ben (aki szerint Dabi Istvánról méltatlanul keveset tud a magyar közvélemény) ezt a szócikket magyarította is a következőképpen:

id. Dabi István (1943. jun. 12.) ... magyar származású fordító. 18 évesen vált híressé, mivel ekkorra már elsajátított 18 nyelvet, amelyeken 80 partnerrel levelezett a világ 50 országából. Dolgozott idegen nyelvi levelezőként, idegenvezetőként, tolmácsként, fordítóként és szaklektorként is. A verseit többnyire lengyelül publikálta. 1970-ben feleségül vett egy litván származású lengyel nyelvevtanárt; egy fiuk (István Mikolaj, 1971), és egy lányuk (Mária Rozália, 1973) született. Budapesti lakos, de 1971 ás 1980 között Gdansk-ban élt. Mindig is érdekelték a nyelvek, hogy megismerhesse más nemzetek irodalmát és kultúráját.

A nyelveket, amelyekről fordít, négy kategóriába osztotta:

1. Szótár nélküli gyakorlás (20): orosz, lengyel, belorusz, ukrán, kasub, szorb, cseh, szlovák, szerb, horvát, német, angol, francia, spanyol, olasz, litván, lett, észt, bolgár, makedón.

2. Elenyésző szótárhasználattal (33, - a két mordvin nyelvet egynek véve): szlovén, holland, svéd, dán, norvég, izlandi, román, portugál, retoromán, török, azerbajdzsán, üzbég, türkmén, csuvas, tatár, baskir, finn, komi, mari, mordvin (erza és moksa), jiddis, arab, máltai, hindi, perzsa, urdu, vietnámi, mongol, burját, kalmük, örmény, dari, tadzsik.

3. Valamivel több szótárhasználattal (24): görög, latin, nepáli, kazah, kirgiz, tuvai, altáji, jakut, nanaj, evenk, karacsáj, adige, kabard, avar, lakk, karakalpak, albán, japán, indonéz, maláj, udmurt, szanszkrit, bengáli, grúz.

4. Alaposabb szótárhasználattal (26): walesi, ír, thai, lao, khmer, malayalam, kannada, tamil, telugu, szingaléz, szuahéli, lingala, malgas, amhara, fulbe, ivrit, kínai, burmai, tagal, nyenyec, abház, csecsen, ingus, pustu, hausza, tibeti.

Ez mindösszesen 103 nyelv (a két mordvin variánst egynek véve), az anyanyelvi magyar tudását leszámítva. Ezekről a nyelvekről tud fordítani magyarra, lengyelre és oroszra.

A fentiekből folyékonyan beszél oroszul, lengyelül, csehül, szlovákul, bolgárul, németül, angolul, franciául és litvánul, továbbá néhány napnyi tudás felfrissítés után még 14 további nyelven (ukrán, belorusz, szerb, horvát, makedón, szorb, latvián, olasz, spanyol, portugál, holland, dán, svéd és norvég).

Nyelvtanulási módszere:

Kiválaszt 1000-1500 alapszót (család, munka, mindennapi élet, stb. témákból) és megtanulja őket a legfontosabb nyelvtannal (főnévragozás, igeragozás, névmások és szórend).
Érdeklődésének megfelelően választott, egésszen könnyű szövegeket kezd olvasni szótár segítségével. (A szövegek lehetnek újságcikkek, szakirányú szövegek vagy bármi más.)
Egyeseknek arra van szüksége, hogy kiírja és állandóan ismételgesse az ismeretlen szavakat; másoknak elég, ha elolvassák őket. Az ő tapasztalata szerint sokkal könnyebb az új szavakat kikövetkeztetés alapján megtanulni, pl. az alapján a szöveg alapján, amelyben szerepelnek.
Ha lehetséges, elkezd levelezni emberekkel, lehetőleg azokkal, akiknek ugyanaz a munkája vagy az érdeklődése, és akiknek az anyanyelve az, amit ő éppen megtanulni igyekszik. (Ez azért fontos, hogy elkerüljük az olyan hibák átvételét, amit azok követnek el, akik 'csak' tanulták a nyelvet.)
Elkezd idegen nyelvű rádióadásokat hallgatni, még akkor is, ha kezdetben gyakorlatilag semmit nem ért belőlük, mivelhogy az ember így fokozatosan tud hozzászokni az idegen nyelv hangzásához.
Lényegesnek tartja, hogy mindennap foglalkozni kell a nyelvvel legalább 15-20 percet. (Ha ez lehetetlennek tűnik, akkor az embernek előbb azt kell megtanulnia, hogyan gazdálkodjon az idejével.)
A versei megjelentek lengyelül, makedón- és belorusz-nyelvű lengyel lapokban.
Kiadott egy könyvet 1995-ben magyarul „A nyelvekről – nyelvtanulásról … és még valami” címmel.
Életrajzi novellája 2004-ben, 15 részletben jelent meg egy magyar-nyelvű romániai folyóiratban (Romániai Magyar Szó), „Ötvenöt év viharai” címmel.

*

(Sajnálatos módon, számítógépen őrzött levelezésünk egy vírustámadás utáni merevlemeztisztítás során megsemmisült. Jó volt e napokban felidézni s gondolatban üdvözölni e távoli sorstársat, ismerőst, barátot.

Álljon itt néhány fordítása, melyeket behunyt szemmel válogattam a sűrűjéből:)


ADISA BAŠIĆ
(1977, Bosznia-Hercegovina)

Egy szokásos háborús nap
(Običan ratni dan)

- kinyitni a szemet, felkelni.
- felkelteni.
- felkészíteni az útra.
- rutinszerűen kikísérni, sírás nélkül.
- vizet hozni.
- megfürdeni.
- aggódni az elmaradt menstruáció miatt.
- kicsipegetni a szemöldököt.
- ötször elolvasni ugyanazt a könyvet.
- hallgatni a lövéseket az őrség irányából.
- elmenni a piacra lisztért.
- sietni az utcán.
- hallani a robbanást.
- érezni a fémdarabok vagy kövek ütését.
- lefeküdni.
- ujjal megérinteni a sebet.
- lenyalni a vért.
- sokáig feküdni.
- nem sírni.
- lemondani róla.
- kinyitni a szemet, felkelni.



ROSITA KALINA
(Costa Rica)

Az órák
(Los relojes)

Apa időrendbe
állította az időt.
Egybehívta a rugókat,
mutatókat, olajokat,
hogy új életet adjon
a széthullott időnek.
Az apám órákra megrészegedett
a mágikus idővel
vívott csodálatos harcban.
Oh, szerelmetes apám!

Miért nem magyaráztad meg soha,
hogyan szabályozzam az életem?



STEINBJØRN B. JACOBSEN
(1937, Feröer)

Külföldi
(Erlendur)

86.6.16-án egy
erdőtlen országban
egy nagy és gyönyörű fa
kidőlt.



PRATIBHA NANDAKUMAR
(kannada / India)

A nőstény tigris

Ő állatidomár,
éppen a legvadabb állatoknak
parancsolja meg, hogy másszanak,
ugráljanak, álljanak két lábra,
amikor csattint az ostorával.

A fejét a tigris
vérengző fogai közé dugja,
hálásan megsimogatja,
és cserébe elvárja
a tapsot.

A mély dzsungelben
az ordításával rémületet keltő
vadállat most
keresztbe tett lábakkal ül előtte.
Nőstény tigris az?

Valaki meg is kérdezte.
Az csak mosolyogva kimeresztette
jól elrejtett hosszú karmait,
és megvakarta a fejét.



JULIA HARTWIG
(1921, Lengyelország)

Hattyúdal

Egy csoportjától lemaradt hattyú a tenger lapos
hullámain magányosan belemerülve a lég- és víztömegbe
elmélkedik: Költő vagyok az Isten feltalálója vagyok Hold
vagyok
Oh szomorú bestia
az ólom és szurok rétegen ringatózó
Minek kellett lejönnöd az ágy fölötti kis faliszőnyegről
ami ott lóg a lángoló szívű Krisztus képe alatt



RANAIVO (1914-1999)
(francia, Madagaszkár)

Vannak csókok
(Il est des baisers)

Vannak hosszú csókok, mint az az első a sziklabarlangban;
könnyed csókok, azok, amiket túl festett ajkakról lopok egy ölelésből szabadulva;
futó csókok, mint elváláskor;
mély csókok, amiket nyugodtan kapunk;
gyengéd csókok, amiket derűs időben váltunk;
madár-csókok, mint a szimbiózis;
édes csókok, likőrös poharakból;
szomorú csókok, a bánat pillanataiban;
őrjöngés-csókok, miket remegve adnak;
mennyei csókok, amikor kezeid az arcom simogatják és kék hajamba túrnak;
de van egy álom-csók: a kibékülés.



JOHN GLENDAY
(angol, Skócia)

Tájkép repülő férfivel
(Landscape with flying man)

Olvastam arról, kinek szárnyat adtak.
Az apja ragasztotta fel, hogy elvigye.

Hazáig elvitte félúton, majd lezuhant.
De nem azért, mert repült,

hanem mert annyira szeretett. Látjátok,
nem a büszkeség, nem a gravitáció, hanem a szeretet

ami végül visszalök minket a világba.
Szeretet adja a szárnyakat, és szintén a szeretet az

mi figyel ránk, amikor vízbe fúlunk.
A lélek ezerszer szembeszáll, a szív csupán egyszer.

Dabi István fordításai

(A portré a Kaleidoszkóp c. könyvsorozatból származik)

2 megjegyzés:

poitiers732 írta...

Nekem nagyon tetszett a könyve, a nyelvtanulási módszere. Érdekes volt ahogy ötvözte a szépirodalmi szemléletet a nyelvészeti, szakmai perspektívával, és még érezhető volt rajta az önéletrajzi ihletés is. Szeretnék vele beszélgetni, mint leendő magyar szakos hallgató. Esetleg hol lehet felvenni vele a kapcsolatot?

Zsuzsanna írta...

Imádom Dabi Istvánt! Önéletrajzában, könyvében az "ikerségére" ráismertem, mivel én is az vagyok, azzal az óriási különbséggel, hogy én egy idegen nyelvet sem voltam képes megtanulni az elmult éveim alatt rendesen. De most olvasva őt, csak azért is megtanulom. Üzenem neki, hogy nagyszerű ember, csak higgye is el magáról! Köszönettel:
Kustor Zsuzsa www.bunt.hu