2007 júliusának végén indult be az Új Magyar Szó Színkép mellékletében az a minirecenzió-rovat, amelyet úgy képzeltem el megvalósítani, hogy hetente legalább három friss – többnyire hazai – kiadványt mutatunk be, fedőlappal és két-három mondatos ismertetővel.
A kezdeményezés reklámcélokat szolgált ugyan, de több akart lenni egyszerű felsorolásnál: már az elején megfogadtam, hogy csakis olyan kötetről ejtek benne szót, amit ha nem is olvastam el teljességében, de legalább átlapoztam, s egy futó ismerkedés erejéig a kezemben tartottam.
Kezdetben 6-700 leütést is megengedtem magamnak, hogy olykor jusson hely egy-két frappáns idézetnek is, de ahogy haladtunk az időben, a recenziók egyre lakonikusabbak lettek, s olykor sikerült megmaradni akár a 300 leütéses miniatűr terjedelem határain belül is! Amikor érdemesnek találtam, nem rejtettem véka alá véleményemet sem egy-egy művel kapcsolatban.
A válogatás véletlenszerű volt: mindig olyan könyveket, szemléztem, amelyeket különböző kiadók és szerzők e célból a rendelkezésemre bocsátottak, illetve amelyek ilyen-olyan úton (ajándékozás, vásárlás, kölcsönzés) alkalomszerűen a kezembe kerültek.
A rovatnak megvolt az a jótékony hatása is, hogy az elmélyült olvasás, a könyvek böngészése ismét elnyerte korábban elfoglalt, de a szerkesztői munka miatt háttérbe került helyét életemben; ezzel a több mint 160 könyvvel pedig távolról sem merült ki elmúlt évi személyes olvasmánylajstromom, hiszen hozzá kell számítanom azt az 50 darab kölcsönkönyvet is, amit a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtárból cipeltem rendre haza, hogy elolvasván őket, néhány bevezető gondolattal és a könyvből idézett összefüggő részlettel kedvet csináljak kikölcsönzésükhöz, elvégre könyvtáraink mindinkább felértékelődnek - ez világjelenség. A könyv egyre drágul, hovatovább luxus lesz – mifelénk, zsebünkhöz mérten már ma az -, az olvasás igényét mindinkább a kölcsönzés tudja kielégíteni. Az érdekesség kedvéért ideírom annak a több tucat könyvnek a címét, amit ha valaki elolvas, úgy elmondhatja, hogy valami fogalma van a szellem világáról, az alkotásról. Úgy válogattam össze őket, hogy minden rendű és rangú olvasó megtalálhassa bennük a maga esetleges érdeklődési körét.
Illusztráció: Szentírás * Fotó: Bálint Zsigmond
Kölcsönkönyveim voltak:
1. Ignácz Rózsa: Utazások emlékkönyve. Világjárók sorozat, 132. Gondolat, Budapest, 1980
2. Molnár Gál Péter: A Latabárok. Egy színészdinasztia a magyar színháztörténetben. Népművelési Propagandairoda (Budapest)
3. Száraz György: Erdély múltjáról, jelenidőben. Gyorsuló idő sorozat. Magvető Kiadó, Budapest, 1988
4. Salman Rushdie: Kelet, Nyugat. Novellák. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1999.
5. Elekes Ferenc: Amikor bekapcsolom a madarakat. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1977
6. Mátyás király levelei (1460-1490), fordította Ballér Piroska. Magyar Levelestár sorozat. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1986
7. Kacsák a történelemben. Mendemondák. A világtörténet furcsaságai. Gyűjtötte és magyarázza Tóth Béla. Budapest, az Athenaeum R. Társulat kiadása, 1896. (Reprint kiadás)
8. Carlo Maria Martini-Umberto Eco: Miben hisz, aki nem hisz? Európa Könyvkiadó, Budapest, 2001.
9. Szalay Károly: A világtörténelem anekdotakincse, Saxum kiadó, 1998.
10. Egon Erwin Kisch: Ciánkáli a vezérkarnak. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1987
11. A legszebb kutyatörténetek Gerald Durrell válogatásában. Pesti Szalon Könyvkiadó, Budapest, 1994
12. Benedek István: Hátrább az egerekkel. Magvető, Budapest, 1986
13. Kocsis L. Mihály: Sportpályák foglyai. Sport, Budapest, 1982.
14. Kosztolányi Dezső: Bölcsőtől a koporsóig. Alakok. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1959. Válogatta, az előszót és a jegyzeteket írta Szabó György
15. László Ferenc: Zenei ügyelet. Publicisztikai írások, 1970-1974. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1976
16. Dr. Vajda Ernő munkássága. Fotóművészeti Kiskönyvtár sorozat, Corvina Könyvkiadó, Budapest, 1971 és Tokaji András fotóművész: Fényképezés a szabadban. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1977
17. Otto Schneidereit: Lehár. Zeneműkiadó, Budapest, 1988
18. Günter Grass: Vallató. Válogatott versek. Európa Könyvkiadó, 1969 és Günter Grass: Ráklépésben. Európa Könyvkiadó, 2003
19. Salvador Dalí: Gondolatok és adomák. Glória Kiadó, Budapest, é.n.
20. Friedrich Dürrenmatt: A színidirektor. Elbeszélések. Európa Zsebkönyvek, Budapest, 1996
21. huszadikszazad.hu – Történelem jelenidőben (portál)
22. Jules Verne: Parisul in secolul XX. Roman inedit. Editura Nemira, 1995
23. Erich Maria Remarque: Hiába futsz. Fabula Könyvkiadó 1991
24. Bihari Klára: Az öregasszony és a végzet. Novellák. Béta, 1989
25. Bereményi Géza: Legendárium. Magvető Zsebkönyvtár, Budapest, 1978
26. Borisz Paszternák: Zsivágó doktor. Európa Könyvkiadó Budapest, 1998
27. Vajda Jánosné Bartos Rozália: Emlékirataim. Egy sokat emlegetett házasság meztelen igazsága! Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1983
28. Váci Mihály összes versei. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1979, második kiadás
29. Lengyel Menyhért: Taifun. Magvető Könyvkiadó, Budapest. 7 színmű. Magvető Könyvkiadó, Budapest.
30. Janikovszky Éva: Ráadás. Kiadja a Móra Könyvkiadó, Budapest, 2002
31. Könyv-jelző. Kepes András válogatása a XX. századi világirodalomból. Park Könyvkiadó, 2002
32. Megyek élő testvéremhez. Finnugor költők antológiája. Magyar Írószövetség, 1993
33. Kányádi Sándor: Ünnepek háza. (Színpadi művek) Kiadja a Magyar Napló, Budapest, 2004
34. Jungel Zoltán: Hol tanul németül a német? Fiatal életem öt elrabolt esztendeje. Kriterion, 2005
35. Indián dalok, imák, versek. Szukits Könyvkiadó, 2001
36. Nagy Attila: Ezerszer az évezred emberéről. The Shakespeare Kingdom House, Sepsiszentgyörgy, 2001
37. Csinszka versei. Vészi József bevezetőjével. Noran, 2000.
38. Dsida emlékkönyv. Szerkesztette Pomogáts Béla. Kisebbségkutatás Könyvek, Lucidus Kiadó 2007
39. Arthur Koestler: Sötétség délben. Európa Könyvkiadó, Reform Könyvkiadó Budapest, 1988
40. Fejtő Ferenc: Borkóstoló. Belvárosi Könyvkiadó. 1966
41. Karinthy Frigyes: Gyermekkori naplók. 1898-1899 / 1899-1900. Helikon Kiadó, 1987
42. Georges Simenon: Maigret karácsonya * Hét kis kereszt . Kalligram, Pozsony, 1995.
43. Oszmán aga: Gyaurok rabságában * Pasák és generálisok között. Balassi Kiadó, Budapest, 1996
44. Ota Pavel: A halak jegyében. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1976
45. Páskándi Géza: Piros Madár. Versek. Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1957
46. Vásárhelyi Géza: A tébolyult kalmár. Esszénovellák. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1982
47. Arszenyev: Derszu Uzala. A Távol-Kelet őserdeiben. Budapest, Gondolat, 1976, Világjárók sorozat 106
48. Roger Martin du Gard: Boldogulni. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1965
49. Jaroslav Hašek: Dekameron. Válogatott humoreszkek. Pozsony
50. Martin Amis: Koba, a rettenetes. A nevetés és a húszmillió. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2004.
A Könyvböngészdébe került minirecenziók, tetszőleges sorrendben, ömlesztve:
Bölöni Domokos teli van történetekkel. Talán mindig ott lesz bensejében annyi elmondatlan keserű vidámság, amennyi közelmúltbeli jelenünk felidézéséhez dukál. Új rövidpróza-kötete (Jézus megcibálja Pricskili Dungónak a fülét – Impress Kiadó, Marosvásárhely, 2006) nem agyonfikciózott vagy mesterkélt szövegekkel, hanem valódi történetekkel, életünk megeshetőségig hiteles közjátékaival házal. Elolvasunk egyet, kettőt, négyet, mind a két tucatot, és az íróéval máris közös élményeink vannak: mi éltük-e az ő életét, vagy ő a miénket, olyan mindegy, amikor a közelmúltról szól, és annak fonákságát rakosgatja elénk úgy, ahogy más a fogához szokta verni a garast!
Ciklusokból építkező nagyobb egységek, versfejezetek és poémák alkotják a Bogdán László kétezer utáni költészetéből építkező verseskönyvet (Szindbád a taligán - Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2007). Hol szabadversben, mely egész a prózaversig is elmegy, hol kötött formák dallamos ütemére mondja azt, amit regényeiben is: a múlt- és önvizsgálat már-már széttöredező, tanulságai révén összeálló emlékeit. Akár így is: „Lehull az álarc. Minek álca? / Öntudatlan, gonoszul játszva / Csak önmagad ijesztgeted, / amint bejárod életed, / tovább suhanva mélán, kába / kísértet vagy az éjszakádban.”
Debreczeni Éva az internet révén lépett az irodalomba, kezdetben egy-egy szóba göngyölt bogánccsal. Majd abszurkák, versek, álomtörténetek, novellák, esszék – minden, ami kipróbálható, a stíluskereséssel megáldott szerző személyes örömére. Vakondsirály-a (Hírlap Könyvek, Szatmárnémeti, 2007) gúnyba, nevetésbe, csipkelődésbe oltott rekviem. „Az egész könyv anyám haláláról szól – vallja -, még a vidám írások is. Az ő emlékére jelent meg, amit ugyan nem tüntettem fel benne hivalkodóan, ahogy szokás, az első oldalon. Mert akkor igazságtalan lettem volna a többi hozzám közel álló halálát illetően, akiknek nem kellett volna meghalniuk, ha a világ normális lenne. De nem az. Ezért olyan nevetséges.”
Sok esztendőnyi sziszifuszi munka 13 erdélyi magyar költő román nyelvű bemutatására és tolmácsolására (Efectul admiraţiei - 'A csodálat hatása'. Poeţi maghiari din Transilvania. O antologie de Kocsis Francisko. Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2006) - megérte? Olvassuk a bravúrosan tolmácsolt Ady-, Tompa László, Kányádi-, Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár stb. stb. verseket, s megborzongunk a román nyelven konzseniálisan újjáteremtett tömény transszilván életérzéstől. Kész szenzáció, ahogy a válogatás felfedezi a románság számára azt a Reményik Sándort, Áprily Lajost vagy Dsida Jenőt is, akiket az eddigi kurzusok sem ideológiai, sem nemzeti szempontból nem igazán tartottak “szobatisztának”. E könyve Kocsis Franciskót visszavonhatatlanul a magyar irodalom kiváltságos “részvényesévé” avatja.
Nem csak divat jövőképeket felvázolni: a holnap megvallatása létszükséglet, különösen ott, ahol jóideje csak áhitoznak az önállóságra, de pillanatnyilag nem igazán van mit kezdjenek az autonómiával. Székelyföld úgy készülhet a váltásra, hogy végignéz önmagán (Székelyföldi elitek jövőképe. Összeállította Biró A. Zoltán. Alutus Kiadó, Csíkszereda, 2007). A tudományos igényű tanulmánykötet végkicsengése: a székely régióban élő elit nem csak érzelmileg autonomista, de bízik életrevalóságában. Ami nem annyira hit, mint inkább konkrét fejlesztési tervek kérdése.
Étkezési tanácsokat, ötleteket, tippeket, recepteket kapni - történelmi személyiségtől, egyáltalán nem semmi! Pláne, ha a szerző irodalomtörténeti aurát is hord (Báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Karola: Kipróbált receptek. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2007, III., bővített kiadás), és könnyen fazonosítható Bánffy Miklós monumentális trilógiája hősnőjével, Adrienne-nel, aki a főhős végzetes szerelmeként a felvilágosult, sokoldalú főúri asszony képviselőjén túl annak jelképe is egyben. A sikeres receptkönyv, hasznosságán túl, valódi filológiai csemege.
Ady András egész kötetnyi verset szentel félig-meddig ismeretlen nagybátyjának (Privát mértan. Alutus, Csíkszereda, 2006), Ady Józsefnek, akinek gyertyáját idejekorán kioltotta ugyan az élet, másfelől viszont meggyújtotta a szerzőjét, aki egy festő világához is önmagán keresztül jut közelébb. A második kötetes szerző sejti: olykor az ember - nincsen menekvés! - némileg mások alkotása, „heverő köve”, akivel lesújthat, de akár építhet is. Ezért nagyon fontos azt menekítenie tovább, ami sajátos: „Önmagam sovány fia vagyok, / egyenesek és hullámok fura / egyvelege, mintha véletlenül / egymás mellé kerültünk volna: / érzelem és szimmetria.”
Banner Zoltánt alkotó szenvedélye hol képtárakba, műcsarnokokba, hol meg a pódiumra, s mindezt megvallani mégis az íróasztal mellé parancsolja. A versmondónak az egész életre kiterjedő műhelyvallomása (Banner Zoltán: Örvendjetek, némaság lovagjai! Pódiumnapló. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2007) egy fél évszázadot fog át, amelynek során a szerző betűkön s szövegen túli hangos tolmácsa lett élő és holt költőknek, s mindenek előtt Petőfinek, akit immár nem kell levennünk a polcról, mert a Minden Magyar Költők Drámáját bármikor meghallgathatjuk a naplóhoz mellékelt CD-ről, rajta Banner messzehangzó műsora: Petőfi a hídon.
Nem tudni, lesz-e még Romániai Magyar Évkönyv, de a 2006-os kiadás, amely csak az idén kelt útjára (kiadja a temesvári Szórvány Alapítvány, szerkesztő: Bodó Barna), privát vállalkozásban s történetiségében is eléggé komoly ahhoz, hogy közkincsként tartsuk és kérjük számon. Vérbeli tömött „annales” ez, ahogy klasszikus elődeink hátrahagyták, belésűrítve a letűnő évek gondjait, lényegét, törekvéseit, történéseit, hivatkozási dokumentumait, frázisait, látványos mutatványainak mögöttesét. Politika, társadalom, elemzés, kronológia, dokumentumtár, statisztikai értelmezések őrzik számunkra benne azt, amire nem árt emlékezni, de mert az emlékezet az idő teltével erősen kihagyásos, megszépítő, továbbá összeránt, sőt kuszál is, kellenek a memóriafrissítő és -pótló annalesek, amelyek könnyen elérhető polcról ránkidézik múltbeli lépéseinket, gesztusainkat, kimondásainkat, vagy éppen - elhallgatásainkat.
Bágyoni Szabó István valamikor naplót vezetett arról, hogyan sikerült hosszú hivatali packázások és reményteli közbenjárások árán itthagynia erdélyi otthonát, hogy a 89 előtti reménytelenség helyett az újrakezdéssel próbáljon kitörni az életünkre telepedett fásultságból. Feljegyzéseit most regényesített formában sajtó alá alakította (Elszabadult konténerek. Naplóregény. Kolozsvár, 1986-1989. Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2005), amit mindenki úgy olvashat, hogy összeveti a maga belső, le nem írt (vagy bátortalanul félbehagyott) naplójával. Hasonló utat járt meg, valamivel korábban, lelkiismeretével elszámolva Kenéz Ferenc is, A szabadulóművész-ben, amelyet a budapesti Zrínyi Kiadó jelentetett meg (1995). Kenéz és Bágyoni szinte egyidőben „dobbantottak”. Nem mentegetőzések ezek: fájó magyarázatok egy korra, változatok a menekülésre és az elmulasztott maradásra.
Bura László hetvenes éveiben gyűjti be korán durván megszakított, majd újrakezdett tudományos közírói munkássága termését. Nevek tanúsága, szakmák emléke (Nyelvészeti és néprajzi tanulmányok. Státus Kiadó, Csíkszereda, 2005) című kötetében a szerző a szűkebb pátria, Szatmár és vidéke nyelvjárásainak, szokásainak, mesterségeinek, névadási furcsaságainak és törvényszerűségeinek felfedője, lepallója, szószólója és egyben megmentője. A nyelvész olvasóra kacsintó, tanulságos ínyencsége: Utazás a családnevem körül...
Vetró András következik a Pallas-Akadémia Könyvkiadó Műterem sorozatának szépen gyarapodó idei sorában (a bevezetőt írta: Banner Zoltán), az a művész, akibe az élet édesapjától plántálta belé a kiugró tehetséget, s rendkívül szerteágazó nyilvánosságú alkotó munkássága: Vetró szobrok, domborművek, plakettek, portrék, körplasztikák és -szobrok sok-sok tucatja található Kézdivásárhelyen, Kovászna megyében, más romániai helységekben, Magyarországon és külföldön egyaránt. A könyv segít megtalálni a nyomot, amelyen haladva az életmű számba vehető és értelmezhető.
Páll Lajos válogatott verseit (A csodák házában. Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2007) a szemérmes költői fegyelem sem képes visszafogni: elembertelenítésre szánt életszakasza erkölcsi-művészi megérését előlegezi, de a szüret csak évtizedekkel később következik be: „S a fehér lap kettétűrve, / hogy el ne feledd, hol van a határ, / nem simul ki, akár a fagyos sár, / egy nyomon jársz mindörökre.” (Igen, eltelt...) Az a nyom a megkésett, de felvállalt öntisztulás maga.
A Székelyföld nem csak általában gazdag borvizekben (akár legendákban), de térképre vetíthető tényszerűség győzheti meg az olvasót affelől, hogy a kincs akkor is létezik, ha nem becsülik meg. Székelyföldi fürdők, gyógyhelyek címmel a Polgár-Társ Alapítvány, Csíkszereda, az Ars Topia Alapítvány, Budapest, a CSTTE és a szombathelyi BKL kiadó 2005-ben gazdagon illusztrált, adatolt kisenciklopédiáját adta ki a székely fürdőkultúrának. Ennek nyomán most már csak utol kell érnünk célszerűségből elébünk vágó elődeinket.
Bura László 75 éves születésnapját újabb életműkötettel tette emlékezetessé (Vizsgáljuk meg ezek okát! Státus Kiadó, Csíkszereda, 2007), a nyelvészet mellett eredeti művelődés- és szellemtörténeti elemzéseket, szintéziseket és egyháztörténeti adalékokat gyűjtött össze, ezúttal is szűkebb pátriájára összpontosítva, a lehető legszélesebb nemzeti összefüggésrendszerbe ágyazva. Bura tanár úr iskolán túli leckéi egész népéhez szólnak - állapítja meg az előszóíró pályatárs, Dávid Gyula.
Burján Emil ritka szavú, dús költészete a gondolatra apellál: rendszerint rövid, csattanós versei (Bűnbumeráng. Versek 2002/2003/2004. Státus Kiadó, Csíkszereda, 2005) az örök spekuláció tüzét élesztik kritikusban, olvasóban. Dísztelenségében is hangos szavú verseit szemelgetni érdemes, olykor gondolati bukfenceiben érdemes utána mennünk. Képszerű fogalomismeretért szívesen ütöm fel e könyvét.
Simó Márton trilógiát ír, amelyből két próbálkozása (bozgor avagy kísérlet egy szó értelmezésére. Első és második próbálkozás. Erdélyi Műhely Könyvek, Budapest, 2004, 2005) már olvasható. Ez azt is jelenti, hogy olvasmányos. Regény egy szöveges, ám történeteit vesztett világban, amely közép-európai múltunkra és jelenünkre hajaz a ténylátó és tényfüggő író tárgyilagosságával. Simó szívesen sztorizik, de eseményei nem buzognak túl kiváncsiságunk határán. A sorsértelmezés folytatódik.
Jakobovits Miklós festészetét - őt bemutató kritikusa, Józsa István szerint - képtárgyak jellemzik. Festett munkái tárgyszerűek, három dimenzióban élnek, mégis inkább lelki lenyomatok. A csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó Műterem-sorozata 2007-es kiadványainak egyike legutóbb őt helyezte el az erdélyi művészvilág palettáján értő és mindenre kiterjedő bibliográfiai apparátussal, reprodukciókkal.
Kristó Tibor legújabb verseskönyvéhez (Kaugarít-íjak. Alutus Kiadó, Csíkszereda, 2006) külön világot teremtett saját történelemmel, mitológiával, törvényszerűségekkel. Költői játékát azért kell komolyan venni, mert mindaz, ami Kaugaritijben megtörtént, az mifelénk sem ismeretlen: a saját történelméből és múltjából kiüldözött ember újraértelmezett tragédiája.
Ozsváth Judit hat szerzetes, négy pap, öt magasan képzett pedagógus, négy képzőművész, egy idősebb és egy egészen fiatal kutató, egy sajtószakember és egy „egyszerű” ember vallomását önti interjúba-riportba a kolozsvári Keresztény Szó-beli közlések nyomán (Fények a Fényből. Beszélgetések. Státus Kiadó, Csíkszereda, 2006). Valamennyinek veleje: arcuk, jellemük, életsorsuk kivétel nélkül fényt áraszt, akár a csillagok születése. Az interjúk állják az igényes szakmaiság próbáját.
Marosvásárhely reprezentatív antológiának szánt verskötettel rukkolt elő (Târgu Mureş - Trei decenii de poezie - Három évtized versei - Three Decades of Poetry. Primăria municipiului Tg. Mureş - Revista de cultură Vatra, 2007) három nyelvű - román, magyar, angol - megjelenítésben. Vásárhelyinek tartott, a városhoz kötődő román és magyar költők szólítják meg az olvasót eredetiben, illetve Molnár Judit, Kocsis Francisko és Ileana Sandu tolmácsolásai révén.
Müller Dezső következetesen szólal meg egy életérzés lehajló, szomorúfűz-sátra alól (Szomorúfűz. Versek 2003-2005. Hepe-hupa Rt.). Konzervatív is, meg nem is, halk szavú is, de a kellő helyeken megnyomja a hangsúlyokat, felcsillantja a rímeket, előbújik a dísztelenség álcája mögül. Van, mert szólal - az „évek préselésének” ellenére.
Sándor Szilárd egy nagy hiány felszámolásában teljesít szolgálatot könyvével (Csíkszenttamás. A Csonkatorony hagyatéka. Gyergyószentmiklós, 2005). Könyvbe rendezi faluja minden elérhető tényszerűségét, helytörténeti adalékát. Történelem, politika, néprajz, anyakönyvi adatok, fotók, statisztikák, neves személyek névsora s a közöttük lévő átjárások figyelmeztetnek a lassan összeérő erdélyi faluképek egységesítésének szükségére.
Hollai Hehs Ottó 101 magyar szellemi teljesítménnyel demonstrálja (Szent Istvántól Polgár Juditig. A magyar szellem 101 kiválósága. Olvasókönyv fiatalnak, öregnek. A szerző kiadása, Arad, 2004.), hogy ami a külső dimenzióiban talán csonka, talpalatnyi, világtérképek közepén megtűrt, a szellem világában nem ismer korlátot: történelem-politika, tudomány, zene, képzőművészet, film, irodalom, sport magyar nagyságaival ismertet meg a szerző - jobbára a XIX-XX. század derekáról.
Jakobovits Miklós nem csak erős karakterű, tudatos festőművész: a szavakat is jól forgatja, amikor vízióit, képbe vetítendő gondolatrendszerét verbálisan is felépíti (Jakobovits Miklós: Reflexiók. A szerző magánkiadása, Debrecen, é.n.). Megrendítő freskója, a gyökereiről tablóképbe kívánkozó Örményország a szóbeli képsűrítés megirigyelni való mintapéldánya. (Ha én ilyen szófestő lehetnék!)
Ungváry László Zsolt dsidai hangvételű indulása (A költő nesztelen ecsetje. Versek 2001-2006. Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2007) a festett képiségbe vágyódó költő, aki szavait szín- és fényjelző hangulatok sugárzásába helyezi, a szemnek szóló lírai hangulatok megteremtője, a gondolati dimenzió előszobájában.
Hevesi József interjúkban veszi birtokba a jelenkori magyar szellemnek az ő személyes sorsát és közügyi kötődéseit fölerősítő teljesítményeit, kiállásait (Magánúton. Interjúk. A Regionális Simonyi Társaság kiadványa, Arad, 2007). Megszólító válogatását az élet diktálja: a simonyi végek mindent vagy semmit fölvállaló hevületében az interjú a társra találás maszek-megközelítésű műfaja.
Balázs Tibor „székely zarándokversei” a vétetés helyére végzetesen visszatérő költői elme kutakodó játékai és jelentései. Bár a 21. században jelentek meg (Ábel tornya. Székely zarándokversek, 1974-1989. Accordia Kiadó, Budapest, 2003), a rendszerváltozás előtti léleklenyomatokat hozza. Jó tudni: a költő 1989-ben települt ki Erdélyből - azóta is mindegyre hazajár.
Négy vajdasági író - Burány Nándor, Dudás Károly, Németh István, Tari István - gyűjtötte egybe a Közép-Európára, annak magyarságára egyre jellemzőbb sors: a szórványban élés riporteri látleleteit (Szórványban. Riportok. Forum Könyvkiadó, 2004). Egyre többen és mind mélyebben jelzik szellemi őrhelyeinkről, hogy a morzsolódás folyamatban van, megállíthatatlan, de az elárvuló embereket nem szabad veszni hagyni. Legfőbb tanulság: minden a föld elidegenítésével kezdődik...
Tompa Gábor ötvenedik születésnapját gyermekverskötettel „ünnepelte” (A tatu hozománya. Ábel és Sára füzete. Mesevonat 12. Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2007). Gyermekek és állatok világa, hangulatátélés, szótobzódás, mesék és rímek képezik a hozomány lényegét, amelyben a fura nevű teremtmény csak egzotikus ürügy.
Fazakas István az erdélyi pedagógia gyökereit kutatva nemcsak távoli időkig, hanem időtálló forrásokig ás le: munkája (Erdély nagy pedagógusai. Neveléstörténeti antológia. Bibliotheca Transsylvanica, 54. Pallas-Akadémia, 2007) hét jeles erdélyi magyar pedagógus - Keresztúri Pál, Apáczai Csere János, Pápai Páriz Ferenc, Kovásznai Sándor, Köteles Sámuel, Bolyai Farkas, Brassai Sámuel - legjobb szakszövegeit gyűjti egybe, illetve elődeink tevékenységét értékeli.
Bede Erika az augusztusi Háromszéki Magyarok Világtalálkozójára több mint érdekes albumba gyűjtötte össze a sepsiszentgyörgy házakról és emlékhelyekről visszatekintő kő-, gipsz-, bronzarcokat, neves és névtelen szerzők teremtette világot, költőink hangulati üzeneteivel párosítva. A kiadvány (Sepsiszentgyörgyi arcok. Bede Erika fotográfiái. Megjelent a Sepsiszentgyörgyi Polgármesteri Hivatal támogatásával, 2007. Szerkesztette dr. Csata Zoltán) egyfajta képes várostörténelem is.
Balázs Tibor az 1977-es nagy földrengésben tragikusan elhunyt román költő lírájában búvárkodik román nyelvű elemzésében (Explorări în poezia lui A.E. Baconsky. Studiu afectiv. Biblioteca Revistei Familia, Oradea, 2002), amely tulajdonképpen a kultúrák párbeszédének, a kölcsönös megismerés gyakorlópályája is egyben. Oly közel jutott benne az erdélyi vétetésű, életét Bukarestben végző költő alkotói szelleméhez, ahogy csak testvérlelkek tudnak.
Dézsi Zoltán románul írt szakdolgozata a tehetséggondozásról - közkívánatra - jövőbelátó magyar nyelvű könyvként is jelen van a piacon (A tehetség nyomában, Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2007), ami rendkívül megnöveli hatóerejét, mindenek előtt azok körében, akik sorsának tapasztalatából a következtetések és módszerek leszűrődtek. Pedagógus és szülő hasznos tanácsadója lehet.
A Háromszéki Magyarok Világtalálkozója sok hasznos, a régiót termékeny önvizsgálatra késztető művet kényszerített ki szerzőkből, kiadókból. A Háromszékiek Háromszékről (Társadalomtudományi írások, Státus Kiadó, Sepsiszentgyörgy-Csíkszereda, 2007) c. tanulmánykötet a megyéért felelősséget érző szakemberek, kutatók, menedzserek jelen- és jövőképét hozza közel.
Nem mindennapi fotópályázat és tárlat eredménye a Mindennapi kenyerünk c. fotóalbum (Fotóügynökség Kft, Budapest, 2007), amely 37 magyar fotóművész 77 felvételén mondja el azt, mi minden tapad betevő falatunkhoz maghintéstől a kóstolásig. Közöttük három erdélyi alkotó is: Ádám Gyula (Csíkszereda - díjazott), Bálint Zsigmond (Marosvásárhely - díjazott), ifj. Hadnagy Sándor (Székelyudvarhely).
Ady Endre erdélyi verseit szemelgette ki az életműből Pomogáts Béla (Levél a végekről. Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2007), értő bevezetővel ellátva. A kikezdhetetlen magyar költőzseni egyik lehetséges olvasatához Márton Árpád festő több tucatnyi ihletett rajza társul.
Néhai Tóth István nagyszabású fordítói életművének egyik csúcsa a gyulafehérvári humanista költészet antológiája, a „Költők virágoskertje” (Accordia Kiadó, Budapest, 2001), amely tulajdonképpen mindenki számára elérhetővé teszi a magyar kultúra középkori szakaszának erdélyi humanista vonulatát - az eredeti latin helyett mai magyar nyelven, megfelelő filológiai apparátussal.
Bálint Zsigmond fotóművész hetvenedik születésnapjára saját kiadású, remek grafikai kiállítású katalógusban (szerkesztő: Ádám Gyula, nyomda: Tipographic Kft.) summázza főként néprajzi vétetésű pályafutásának eddigi állomásait. A mai erdélyi fotográfia egyik meghatározó alakjának stílusos „névjegyét” érdemes polcunkra helyezni.
Nagy István (1873-1937) festőről szóló, torzóban maradt monográfiát egészített ki Sümegi György művészettörténész (Lóránth László-Sümegi György: Nagy István. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2007) embert és művet megvilágító, értékes dokumentumokkal, s ebből egy átfogó puzzle állt össze a Székelyföld és a 20. századi magyarság egyik legmarkánsabb, egyetemes éretékű képzőművészéről. A könyv összeállításában és kivitelezésében a művészi szakma és intézmények egész sora részt vállalt.
Bede Erika szülőfaluja, a Kovászna megyei Papolc monográfiáját tette le az asztalra (Székely falvak sorozat 2. kötete, kiadja az Erdély-történeti Alapítvány, Debrecen, 2001), a szülőföldön társadalmi-művelődési kulcs-szerepet játszott családjának történelemalakító előzményeiből kiindulva. A sorozatszerkesztő Takács Péter értő előszava a tisztes vállalkozásokat megillető helyre teszi e példamutató összegzést.
Radu Balaş-Kocsis Francisko a dokumentumok iránti legnagyobb tisztelettes és becsületességgel tárják az olvasó elé (370 de zile de teroare. Fundaţia Cronos, Tg. Mureş, 2003) a marosvásárhelyi és környékbeli zsidóság deportálásának, majd szinte teljes kiirtásának visszafordíthatatlan és cáfolhatatlan eseményeit. Külön értékei a könyvnek az oral history módszerével visszaadott sorstörténetek, illetve a deportáltak rekonstruált, hitelesnek talált hivatalos névsora.
Borsodi L. László negyedik kötetét (Félemelet. Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2007) kínálja polcunkra, három korábbiból egy újat lényegítve. Szikár lírájában tisztán kirajzolódó gondolatokká válnak a sejtetések is: „De az utcán nagy csendek/de ott messze csak senkik./Mit mondanál, ha szólnál?”
Veress Mária Erdélyből Stockholmig kellett fusson, hogy az írással eljegyezze magát. Első novelláskötete (Üzenet egy úszó jéghegyről. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2007) olyan ember lelkivilágából sarjad, aki azért érzi szűknek az életére felpróbált Európát, mert nem ott él, ahol otthon érezné magát benne. Pedig minden erejével erre törekszik - így a novellák.
Szőcs Károly Németországból néz haza elméjének kukkerén (Messzelátó. Esszék, tanulmányok. Státus Kiadó, Csíkszereda, 2004), olykor gondolatban, máskor valóságosan is óriási távokat ránt egybe, barangol be, elárulva írásai eredeti közlési helyét. Ebből derül ki, hogy miközben orvosi tapasztalatából az elme művelését részesíti előnyben, miránk gondolva cselekszik.
Kuruczné György Zsuzsanna, a zsögödi festőfejedelem, Nagy Imre nevelt lánya annyi melegséggel és hálával emlékezik meg Imre bácsijáról, annak a nagy családban, a rokonságban elfoglalt helyéről, a rideg felszín alatti emberi melegségéről (Amikor Csíkba' megszülettem. Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2007), hogy könyve forrásértéke éppen eszköztelenségében és őszinteségében rejlik.
Páll Lajos hajlékony verszenéje gyermekverseiben mintha sokszorozódva felerősödne (Hódara. Gyermekversek. Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2003), megszokott költői darabossága lehámlana, mintha nagyapa korban maga is gyermekké válna - mindig örömben, sose bánatban.
Máthé Csaba újabb képviselője annak a fiatal nemzedéknek, akit a szülőfalu elereszt ugyan, de felelőséggel meg is jegyez, s addig nem nyugszanak, amíg az életet s annak értelmet adó közösségnek emléket nem állít (Homoródszentpéter monográfiája. Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2007). Jól felépített, adatgazdag dolgozata egy perifériára szorult, de feltörekvő, bizonyítani vágyó falu tükre.
Garay János, aki a magyar irodalmi köztudatba bevitte Háry Jánost, a rokonszenves magyar császári-királyi füllentőt, pompás grafikai kivitelezésű kötetben (Garay János: Az obsitos. Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2006), Léstyán Csaba szellemes illusztrációival gyermekolvasmányként jelentkezett a könyvpiacon.
Ferenczi Enikő regénybe szőtt vallomása a felcserélt hazáról (A kert. Erdélyi Műhely Könyvek, Budapest, 2007) egyre feszítőbb, szívhez szóló téma, amely egyéni sorsok alakulásán keresztül válik katartikus következtetéssé: légy hű önmagadhoz.
Hetedik alkalommal tekintik át, nemzetközi tárlat formájában a kortárs magyar fotóművészetet, amelynek az idei Magyar Fotográfia Napjára elegáns albuma is megjelent (Kortárs magyar fotóművészet 2007, kiadja a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus, Budapest, 2007), amely egy rendkívül pezsgő, emberközpontú, sokoldalú palettán hozza a magyar fotográfusok világlátását, köztük 28 erdélyi magyar fotós remeklését.
Magyar írók erdélyi úti élményeiből szerkesztett igen jó könyvet Nagy Pál („Megyünk és örülünk Erdélynek”. Névsorolvasás-sorozat, 5. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 2007). A 20. század jeles szerzői (Ady, Babits, Cs. Szabó, Illyés Gyula, Kosztolányi, Márai, Móricz, Németh László, Pomogáts, Szabó Lőrinc, Szabó Zoltán, Tamási Áron) vallanak a nemzetet megtartó szerelemről és az iránta való történelmi felelősségről.
Nagy István festőművész halálának 70. évfordulóján tartalmas szimpózium zajlott le Csíkszeredában, amelynek előadásai most mutatós, gazdagon illusztrált füzet formájában is megjelentek (Csíkszereda Kiadó, 2007). A megemlékezés elégséges volt ahhoz, hogy máris kismonográfia értékű szakirodalmi csokorral gazdagodjék az amúgy nem túlságosan elkényeztetett remek erdélyi festő utóélete.
Székely-Benczédi Endre első verseskönyvével jelentkezett (Kökényvár a senki földjén. Juventus Kiadó, 2007, Marosvásárhely), de már éretten, „elsőkötetes nagyapa”-ként. Hogy ez előny-e vagy hátrány? Ha abbahagyja: kár érte; ha folytatja, nyereség.
Nyirő József utolsó, életében még megjelent elbeszéléskötete (Az elszántak, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2007) került újra asztalunkra, Pomogáts Béla kor- és kontextusfestő utószavával. Eszerint „az író szinte elfeledett műve, egyszersmind a szülőföld közelgő elvesztésének előérzete: a búcsú könyve lett.”
Hermann Gusztáv Mihály a székely történelmet nem csupán érintő, hanem annak percepcióját befolyásoló hamisítások nyomába eredt oknyomozó tanulmánykötetével (Az eltérített múlt. Oklevél- és krónikahamisítványok a székelyek történetében. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2007). Rendhagyó művét nem vitairatnak, hanem tényfeltárásnak szánja, szerinte a történelmi igazságért és tényszerűségért nem pozícióharcokat kell folytatni, hanem helyükre kell rakni a dolgokat.
A Hargita Megyei Kulturális Központ XII. Fotótáborának válogatott anyagát rendezte kötetbe Ádám Gyula (Óda Gyergyóremetéhez. HMKK-könyvek, F&F International Kft, 2007), Bajna György költői előszavával. A 13 művészfotós kalákájából összeállt kötet kiadását - példaértékűen! - a gyergyóremetei önkomrányzat állta.
Gazda László sepsiszentgyörgyi tanár kitartó és átfogó csángóföldi, helytörténeti lustrája valóságos csángó lexikonná nőtte ki magát a folyamatos lapközlések nyomán. A Bibliotheca Moldaviensis sorozatban megjelent kétnyelvű munka (Codex. Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2005) hiteles adatokkal mutatja be a moldvai csángó települések gazdasági-társadalmi valóságát, hasznos eszköz a bármifajta ködösítés-hamisítás elleni harcban.
Varga Gabriella beszélgető könyve (Itthon és otthon. Vencser László 60 éve. Státus Kiadó, Csíkszereda, 2007) egy „hídverő” pap életútjának és tapasztalatának őszinte tükre. A Márton Áron által felszentelt gyergyóditrói dr. Vencser László a morálteológia kitűnő szakértője, a párbeszéd embere, aki a templomon kívül is szenvedélyesen keresi s meg is találja híveit.
Dézsi Zoltán gyermekversgyűjteménye (A Nap és a Hold mesélte. Illusztráció: Berszán Árus Bence. Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2007) kétszeres reveláció: az első kiadás pár hét alatt kifogyott a boltokból, a kisdiák illusztrátor született, nem mindennapi tehetsége pedig főnyeremény szerzőnek és szerkesztőnek egyaránt.
Garda Dezső történész a kommunista rendszerben elégetett várostörténeti könyvét (Gyergyószentmiklós története, I-II. kötet, Státus Kiadó, 2007) saját költségén jelentette meg a település várossá nyilvánításának centenáriumára. Munkája gazdag történelmi-társadalmi-demográfiai adatbázison nyugszik, módszerében és alaposságában példaértékű helytörténeti munka.
Bandinus Márk püspök 1644-ben érkezik Jászvásárra, átvenni a moldvai katolikus lelkek fölötti pásztorságot. Missziójában lengyel riválisa gáncsolja, éveken át harcol, hogy pápai bizonylattal tisztázhassa jogállását. Ezalatt bejárja és feltérképezi a csángó falvakat, templomokat. Feljegyzései Bandinus-kódexként váltak ismertté és forrásértékűvé, s román és magyar nyelvű kiadásban tanulmányozhatjuk (Bandinus, Bibliotheca Moldaviensis, Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2004).
Ion Budai Deleanu a XIX. sz. elején írta nagyszabású époszát, mely a romániai cigányság életéből és mítoszaiból merített dolgoz fel - ma már gyakorlatilag megközelíthetetlen, latinizált nyelvváltozatban. Serban Codrin költő kitartó kutatómunka révén mai nyelvezetre és prózába ültette át a művészileg értékes irodalmi „kövületet” (Tiganiada. Editura Lucman, Bucuresti), az olvasóközönség és a tanuló ifjúság hasznára.
Az Erdélyi és csángó költészet c. webantológia, amelyet készítői (Andrassew Iván, Cseke Gábor) még 1998-tól kezdtek el folyamatosan építeni, bár távol a teljességtől és a véglegességtől, jó pár éve éjjel-nappal elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban (). Közben a válogatott anyag fölött helyenként túllépett az idő, ugyanakkor újabb és újabb költői teljesítményekre irányult rá a szerkesztők figyelme. A hézagok pótlására a szerkesztők - akikhez önkéntes alapon csatlakozott Benő Attila, Bölöni Domokos és Bajna György is - pótkötetet indítottak, amely egyelőre a Káfé Stockholm () irodalmi és fotóművészeti webnapilapban kapott helyet. Az elmúlt hónapok során a hosszabb időre szóló, távlatos munka a kolozsvári Benő Attila bemutatásával indult, majd sorrendben a Csíkszeredában élő Fekete Vincét, a Sepsiszentgyörgyön élő Ungvári László Zsoltot, a Kolozsváron élő Gáll Attilát , a Csíkfalván élő Székely Benczédi Endrét a csíkszeredai Borsodi L. Lászlót, a Marosvásárhelyen élő Kuti Csongort, a kolozsvári Jánky Bélát, a marosvásárhelyi Elekes Ferencet és a gyergyószárhegyi Rafi Lajost és Bajna Györgyöt mutatta be a pótkötet. Legfrissebb közleménye a kolozsvári Balázs Imre József bemutatása. A szerkesztők szándékában áll a pótkötetet az eredeti antológiába integrálni.
Nathalie Kálnoky, francia jogászsága ellenére, ám háromszéki származású férje okán doktori értekezése tárgyául azt a székely jogalkotást választotta, az ún. székely kiváltságokkal egyetemben (A nemes székely nemzet konstitúciói és privilégiumai. Egy szokásrendszer meggyökerezése és fennmaradása a középkori Erdélyben. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2007), mely annyi hagyományt és mítoszt hagyott maga után a történelemben. Elemzése remekbe szabott értelmezés.
Marosi Barna sok-sok archív képpel illusztrált várostörténete (Bernády György városa. Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány, Marosvásárhely, 2006) a békeidők és mindenek előtt a legendás vásárhelyi polgármester teremtő igyekezetét helyezi be korba és társadalmi összefüggésbe, tiszteletadó szándékkal a nagy előd, Bernády városatya emléke iránt.
Gyarmati Zsolt a kolozsvári békeidők hétköznapjainak kiváncsi és részletező történésze (Nyilvánosság és magánélet a békeidők Kolozsvárán. Komp-Press, Kolozsvár, 2005), aki a korabeli sajtó, törvényes előírások és személyes följegyzések feltárásával is a széles történelmi összefüggések felé vág járható csapást.
Beder Tibor makacs nyomozásának jegyzőkönyve (Megidézett múlt, Pro Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008) elvezeti örmény származású dédnagyanyjáig. A későn feltámadt kiváncsiság az erdélyi sorsvállalás kiérlelt tanulságait bízza a szerző tollára. Vállalkozása a múlt megidéző megvallása egyben.
Major Gizella a soros képzőművész a Műteremben (a csíkszeredai Pallas-Akadémia képzőművészeti sorozata), akit pályatársa, Márton Árpád helyez el a kortárs erdélyi művészet fejlődésvonulatában. A jeles marosvásárhelyi festő hosszas művészetpedagógiai munkát is kifejtett.
A marosvásárhelyi Bernády-gyűjtemény hosszas rejtőzés és viszontagság után végre fényre talált: erdélyi, majd anyaországi bemutatása - újrafelfedezése - remek album összeállítására adott alkalmat (Határtalanul - a Kárpát medence múzeumai. Maros megyei múzeum: Bernády-gyűjtemény. MűvészetMalom, Szentendre, 2007). Mintha csak benne sétálnánk a huszadik század fordulójának magyar művészetében!
Reprint - hasonmás - kiadásban jelent meg a csíkszeredai Státus Kiadónál egy 1868-ból származó csángóföldi beszámoló gyűjtemény (Veszely, Imets és Kovács utazása Moldva-Oláhhonban). Az eredetileg Marosvásárhelyen 1870-ben megjelent munka úttörő módon ad hírt a csángók helyzetéről, s ez talán többet jelent, mint a könyv hátterében álló Szent László társulat konkrét csángó-mentési sok-sok gesztusa.
Baricz Lajos marosszentgyörgy plébános istenes verseit ajánlotta új kötetbe (Békesség nektek! Versek, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 2008) - a költő ötvenedik születésnapja alkalmából - az előszóíró Jancsik Pál. A hagyományőrző, tiszta líra szerencsésen kiegészül Xantus Géza festői illusztrációival.
Radu Rosetti román történész a huszadik század elején megjelent A moldvai magyarokról és katolikus püspökségekről akadémiai tanulmánya a maga korában nem sok vizet zavart, ám annál átütőbb volt fölfedezése és értékelése Domokos Pál Péter és Mikecs László által; csángó helyzetrajza korszerű látásmódra vall. A kétnyelvű kiadást (Rosetti. Bibliotheca Moldaviensis. Hargita Kiadóhivatal, 2006) Halász Péter tanulmánya és V. András János jegyzetei kísérik.
Ferencz Imre költő és publicista közírói könyvtermésének ötödik kötetével találkozhat az olvasó (Búcsúrepülés. Alutus Kiadó, Csíkszereda, 2007), mely szándéka szerint lezár egy újságírói pályát. A szerző nyilvános, hétről hétre jegyzett elszámolnivalóit tartalmazza a világgal, pálya- és sorstársaival, átmentve valamennyit a hagyományos, irodalomba oltott zsurnalizmus hímporából.
P. Benedek Fidélnek az egykori ferences kolostorokat számbavevő monografikus lustrája hagyatékban maradt, s a 2005-ben megjelent első kötethez most újabb társul (Ferences kolostorok és templomok II., Bibliotheca Transsylvanica 57, Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2008), amelyben csíksomlyói, kaplonyi, szászvárosi kolostorok és az erdélyi Szent Jakab-kápolnák sokoldalú leírása kap helyet.
Székely Zsolt a csernátoni völgyben található régészeti telepek monografikus bemutatására vállalkozott (Csernáton község régészeti monográfiája. Státus Kiadó, Csíkszereda, 2007). E telepek az őskortól az Árpád-korig érdekes kronológiai folytonosságot mutatnak - véli a szerző, s leírásukat a kutatások történetével, illetve a környezxő települések bemutatásával párosítja.
Nyirő József életműsorozatának egyik különösen kedves és népszerű darabja jelent meg (Havasok könyve. Elbeszélések. Nyirő József művei, 14. Pallas-Akadémia Kiadó, 2008), amely részleteiben a hajdani Keleti Újságban jelent meg először. A művet méltató Dsida Jenő szerint „olyan írásmű született, amilyen az egész világirodalomban kevés van, s a maga nemében páratlan.”
Hargita Emlékkönyv I - áll a negyven éves múltra visszatekintő csíkszeredai Hargita Népe c. napilap jubileumi, 2008-ban megjelent kiadványán. A remek grafikai kiállítású kötetben az 1968-ban alapított lap első hat évének időtállósággal kacérkodó, válogatott publicisztikai írásai, riportjai vallanak a megyeteremtés optimista korszakáról.
Holló László szerkesztésében az erdélyi egyháztörténeti kutatások egy igen jelentős tanulmánygyűjteménye látott napvilágot (Katolikus autonómia. Fejezetek az Erdélyi Római Katolikus Státus történetéből. Státus Kiadó, 2007.) a Státus-tanulmányok sorozatban. Az írások árnyalt fénybe vonják a katolikus egyház e sajátos, társadalmi ellenőrzését, ugyanakkor autonóm biztonságát szavatoló intézményének mélyebb megértését.
A Pro Scientia Administrativa Tudományos Társaság magyar és román nyelvű szaktanulmányaival (Közigazgatási tanulmányok 2007, Státus Kiadó) az alkalmazott vezetéstudomány önkormányzati problémáiban vág csapást fiatal kutatók vizsgálódásaira alapozva. A gyakorlat elméleti megalapozása fél siker.
A Csíki Székely Múzeum 2006-os évkönyve egyetlen közös kötetben mutatja föl a hatókörébe eső tudományosság spektrumát, a humán és természettudományok terén. A gazdag múzeumi annales sajátossága: problémalátásának életközelsége, a kutatói távlatok megteremtése.
A Hargita Megyei Tanács Befektetők katalógusa Hargita megyében (2007) című kiadványa, amely egy jóval korábbi igényre adott kor- és időszerű, de még mindig nem elkésett válasz, a befektetéseket szabályozó törvények és rendelkezések összegező ismertetése, a Hargita megyéről nyújtott átfogó ismeretek mellett a könyv legértékesebb törzsanyagában a megye valamennyi települését sorra véve ismerteti azok gazdasági-társadalmi-kulturális potenciálját, anyagi és humán erőforrásait, mintegy hosszú távú lehetőségeket és esélyeket kínálva a befektetni szándékozóknak. A CD-mellékletes román nyelvű változatot magyar és angol verzió követi.
Szávai Géza nagyívű, dokumentáris ihletésű munkája (Székely Jeruzsálem. Esszéregény az identitásról. Pont Kiadó, 2008.) most új kiadásban látott napvilágot, s egyúttal megjelent román nyelvű változata is,a mely a regény utóéletének új dimenziót ad, meghódítandó új közegében. Az értő-értelmező tolmácsolás Alexandru Skultéty munkája.
Szentes Gábor és Hunor Madéfalván fogták magukat és könyvvé szerkesztették a falu 19. századi családfáit (Madéfalva családfái. Támogatta a Csompoly Közbirtokosság. 2008.). A teljességre törekvő, dokumentarista precízség, a képi látlelettel kiegészített közösségi rokonságkeresés megrajzolja azt a történelmi bázist, melyen a mai Madéfalva nyugszik.
Váli Éva remek ötlettel beszéltette, egy könyv erejéig a háromszéki árkosi kastély örökösét, gróf Jankovich-Bésán Andrást, aki arisztokratának született, de - a második világháború viszontagságaiban és az után -Erdélytől Afrikáig Németországon, Anglián keresztül keményen megdolgozott betevő falatjáért, s idős korában újra Magyarországon telepedett le. Az Árkos üzenete egy világpolgárnak (Az Utak, tájak, emberek című sorozat legújabb köteteként) a Pallas-Akadémia Könyvkiadó 15 éves születésnapján látott a héten napvilágot.
Beke Sándor, a Székely Útkereső Kiadványok és az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó főszerkesztője megírta és könyvben kiadta (Székely Útkereső - szellemi műhely a XX. század végén Erdélyben. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2007) a rendszerváltással indult, majd tíz év múlva megszűnt, illetve kiadóvá tágult folyóirat történetét, bibliográfiáját és sajátos hozadékát a székelyföldi kultúrában.
Bangha Imre és a körülötte szerveződött indológus munkacsoport huszadik századi indiai novellák gyűjteményét és azok eredeti magyar fordítását tette asztalunkra (Tehén a barikádon. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 2008), ezzel is gazdagítva Kelet-kultúránk horizontjait és sajátos élményvilágát.
Gheorghe Păun matematikus/író Orwellt parafrazálja (1994 avagy a változás, amely nem változtat semmit. Regény, Pont Kiadó,2008), rémülten érezve, hogy az a diktatorikus falanszter, amit a jeles brit szerző szörnyű modellként a vesztébe rohanó világ elé tár, bármikor újrateremti önmagát, akkor is, ha ellene szóló jelszavakkal lépnek fel az örök „újítók”. A vízió víziója egyúttal önmaga kifordítottsága - az író szerint efelé tart a világ.
A 15 éves Pallas-Akadémia Könyvkiadó Műterem sorozata az erdélyi képzőművészek középgenerációját sorakoztatja fel. A seregszemlét nem csak ünnepi tárlatban, hanem beszédes katalógusban örökítette meg. Egy komplett tárlat a polcunkon, miközben a Műterem sorozat folytatódik.
Lászlóffy Csaba kitartóan építi műfajokon átnyúló ópuszát. Versben járja körül emlékeit, élményeit, élő vagy holt ismerőseit, alkotókat, alkotásokat, idézeteket, gondolatokat, egykori látványokat, hiteket (A maszk mögötti ájulat. Cédrus Művészeti Alapítvány-Napkút Kiadó, 2006), és nem jut megnyugvásra, hiszen „az élet egyre rövidebb, / már csak a hosszú nappalok...”
Mivel foglalkozik a HMKK - erről csinos albumocskát kiadni talán nem luxus, elvégre művelődésről van szó, amit nem csak általában, hanem sajátos irányokból és szemléletből közelít meg a Hargita Megyei Kulturális Központ. Hagyományőrzés, régizene, képző- és fotóművészet, oktatás, kutatás a kicsinyek és a felnőttek szintjén is - nem számokból, hanem felkínált lehetőségekből és sok-sok tényképből derül ki.
Lászlóffy Csaba nemrégiben megjelent kisregénye (Hiányzol-e magadnak? Rekviem harminc év után. Napkút Kiadó, Budapest, 2007) rezignált realitásérzékkel kihordott önvizsgálati modellt közelít a megismerés, a felidézés és az értelmezés mindig éppen kézenfekvő, változatos eszközeivel. Mozaiktechnikájához vendégszövegek garmadája kínálkozik, s minden gondolatnak a végén felsejlik a test és a szerelem közötti olthatatlan ívfény.
Sajtószemelvények és képek a csíkszeredai Pallas-Akadémia könyvkiadó 15 esztendős műhelyéből - két könyvborító között. Van mit szemlézni, van miből válogatni, bő a képgaléria is: könyvek, szerzők, események, színhelyek. Termés. Jelzések és értékelések. Köztünk az ÚMSZ, s korábban az RMSZ mértékadó odafigyelései is. Kiadói bibliográfia az időnek.
Simona Popescu „életenciklopédiája” regényes, ám nem könnyű olvasmány (Vedlések. Fordította Szonda Szabolcs. Pont Kiadó, 2008), ennek ellenére már négy kiadást ért meg Romániában, számos nyelvre lefordították. Mindenről szól, ami egy mai fiatal nő életében jelentésesség lehet. Ha akarom: napló, ha akarom: regény.
Nagy P. Zoltán Csíkszereda első hivatásos fotóriportere, a Hargita megyei fotómozgalom egyik alapembere. Több mint negyven évet átívelő munkásságának keresztmetszetét adja az a művészalbum (Címerem: fény és árnyék. HMKK-könyvek, Csíkszereda, 2008), mely a F&F International Kiadó és Nyomda gondozásában, s a pályatárs Ádám Gyula fotóművész és grafikus nívós kivitelezésében.
Csillag István idén április végi saját grafikai tárlatát a Gutenberg Műhelyben készült katalógussal tisztelte meg, amelyben a jeles grafikus munkásságának több rétegét - fontos hely jut benne a gyermekkönyvek illusztrálásának - mutatja be, elegáns grafikai köntösben, a leglényegesebb szakmai-életrajzi adatokkal.
Burján Emil legújabb verskötetét is (Fényszobor. Státus Kiadó, 2008) is a miniatürizálást célzó csíszolótechnika alakítja. Több száz vers egy közepesen vastag kötetben, rengeteg tűnődő gondolat tárháza, ahol lírai képekként, rendre kicsapódnak. Egyik ars poeticája a sok közül: „Hordom a magam üzenetét / - mint avart az őszök - szerteszét.” (Üzenet)
Fiatal társadalomkutatók, a Sapientia csíkszeredai kara és a KAM védőszárnyai alatt a székelyföldi térség kultúrájának korszerű érvényesítésében kísérelték meg az egyről a kettőre jutni felméréseikkel (Kultúra - térség - jövőkép. Székelyföldi kultúrkutatások. Szerkesztette Biró A. Zoltán-Csomortáni Erika. Alutus, 2008), tovább tágítva annak az önismereti érdeklődésnek a körét, amit a Hargita megyei tudományosság a székelyföldi jövőkép változatos és sokszempontú megközelítésének szentel.
A Dávid Gyula és Zöld Lajos szerkesztette Szekértábor a Szármány hegyén (Polis Könyvkiadó, 2008) című kötet tulajdonképpen a három, Szárhegyen megrendezett erdélyi írótalálkozó (1980, 1990, 2000) megmentett, illetve rekonstruált jegyzőkönyveinek gyűjteménye, a megfelelő kiegészítésekkel, kommentárokkal, visszaemlékezésekkel. E történelmi értékű jegyzőkönyvek nem csupán mítoszt, ködösítéseket és ferdítéseket rombolnak; egy egész eseménysort tesznek a maga helyére, amely meghatározó az erdélyi magyar irodalom szellemiségére.
Korondi Kovács András szerint az élet mindvégig egy kapaszkodó. Ez motiválja regénytrilógiáját (Kapaszkodó. Infoprint Kiadó, Székelyudvarhely, 2007), amelyben életből merített igaz története(ke)t dolgoz fel, rendszerváltás előttről és utánról. Vázlatosan ugyan, de lényegre tapintóan kínál sorsregényt - fordulatosan, helyenként ízes dialektusban.
A Hargita megyei önkormányzat megboldogult Vofkori László tollából képeskönyvet jelentetett meg (Hargita megye képekben. Csíkszereda, 2008), amely a szemnek szóló információkkal látja el az embert egy változatos, festői és történelmi tájegységről, kitűnő grafikai kivitelezésben. A szerzőt nemrégiben post mortem a Hargita Megyéért-díjjal tüntették ki.
Demse Márton somoskai kötődésű csángó író a nyolcvanas évekből átmentett naplójegyzeteiből szenvedélyes vallomássá kerekedő életkönyv lett (Somoskai tél. Zelegor Kiadó, 2007), benne a bajok és jajok kimondásáért felelősséget érző, megalkudni nem tudó, akár a szülőhelyétől távolra menekülés viszontagságait is vállaló szerző önvizsgálatával.
István Lajos korondi fazekas - egyben „néprajzi író és költő”, ahogy az őt bemutató és kiadó Korondi Kovács Ferenc titulálja - tréfás elbeszélései, anekdotái és versei jelentek meg szerény, ám ízléses magánkiadásban (Igaz-e Gyuri? 2007). Az ízesen előadott és rögzített történetek, a mulatságos fordulatok és kiszólások nem konkurálnak a szépirodalommal; belesimulnak annak már-már parttalan sodrába.
Sárpátki Zoltán csíkszeredai szobrász április végi saját tárlatát a Gutenberg Műhelyben készült mini-katalógussal hosszabbította meg, hogy amikor már a „díszleteket lebontják”, legyen mivel emlékezni és elemezni egy karakteresen kiteljesedő munkásságot.
Székelyudvarhelyi művelődési központ 2002-2007 közötti, néprajzi fotótáborainak (válogatott) anyaga egyetlen albumban (Orbán Balázs szemével... Udvarhelyszék Kulturális Egyesület, Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, 2008) - a régi adósságon túl a lehető legtávolabbra jutó üzenet Udvarhelyszék, Homoród-mente, Keresztúr és vidéke öreg, végső napjait élő falvaiból.
Elek Tibor magyarországi irodalmár-szerkesztő jelenkori és közelmúltbeli erdélyi írókat olvas és elemez szívesen (Magatartások és formák. Magyar irodalomban Erdélyben tegnap és ma. Bibliotheca Transsylvanica 59, Pallas-Akadémia, 2008), tanulmányai egy majdani átfogó erdélyi irodalomtörténet megkerülhetetlen háttéranyagaiként szolgálnak.
Albert Ildikó egyazon évben (nemrég) bekövetkezett görög-, majd törökországi társasutazása élményeit fűzi egybe (Egy görög, egy török... Utak, tájak, emberek 6, Pallas-Akadémia, 2008), a sűrített tapasztalat jegyében. A görög út egy rövidebb változata először lapunkban jelent meg.
Szerény külsejű, annál becsesebb a tizenöt éve napvilágot látott finnugor költészeti antológia (Megyek élő testvéremhez - Menen elavan veljeni luo - Idu k zsivotu bratu. Magyar Írószövetség, 1993), mely a III. Finnugor írótalálkozóra készült s azóta is a polcokon, illetve szakemberek sufnijában lapul. Nagyszerű versek, rácsodálkozások testvéri tárháza!
A Xantus László és Juliánna szerzőpáros következetesen folytatják az erdélyi régió hegyeit bemutató könyvsorozatba illő kismonográfiáik közlését. Újabb könyvük (Besztercei havasok. Erdély hegyei sorozat, 30, Pallas-Akadémia, 2008) korszerű térképekkel, adatbázissal frissítik fel a mindenek előtt gyalogos túráinkhoz szükséges tudnivalókat.
Balázs Ödön, az udvarhelyi hagyományőrzési forrásközpont fotóreferense a Hargita megyei fotótáborokban készült több évi gazdag terméséből válogatott egy tárlatra valót, amelynek képeit ízléses katalógusban is közzétette (Vidéki találkozások. Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont - Hargita Megye Tanácsa, 2008). Fotó és könyvkiadás párosítása mind elterjedtebb, dicséretes hagyomány tájainkon is.
Babits Mihály örökszép verseiből válogatott s látott el bevezetővel Pomogáts Béla (Ezeregyéjem: Erdély. Versek Erdélyről. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 2008), munkája értékét emeli az a 24 darab grafika, amivel Márton Árpád kimondottan a versek ízlelésének hangulatában, Babits-élményét képbe fogalmazva megajándékozta az olvasót.
Ambrus Zoltán tankönyvnek is beillő szociológiai munkája (A deviancia szociológiája. Státus Kiadó - Csíkszereda, 2008) nem csak a társadalomtudománnyal foglalkozók kézikönyve lehet, hanem mindenkié, aki szeretné megérteni a bűnözés napjainkban tapasztalt térnyerésének okát-fokát. Külön kiemelkednek azok a tanulményi feladatok, melyek révén minden fejezet lényegéhez könnyebben eljut a stúdiumot folytató.
A Sapientia Tudományegyetem csíkszeredai egységén készülődő szociológusok és antropológusok kutatásaiból, első erőpróbáiból - diplomadolgozataiból - állt össze az a tanulmánykötet (Vidék és fejlesztés. Szociológiai és antropológiai elemzések. Alutus Kiadó, 2007), mely a székelyföldi társadalmi önismeretben és térségfejlesztésben, kiegészítő jellege mellett is programtisztázó szerepet játszhat.
Oláh Sándor múltfeltárásunkat elősegítő, eddigi társadalomkutató tanulmányait összegyűjtve (Kivizsgálás. Írások az állam és a társadalom viszonyáról a Székelyföldön, 1940-1989. Pro-Print Könyvkiadó, 2008) a huszadik század második felének eddig inkább csak tézisekből ismert, dokumentumokra épített valóságát és mozgásvilágát ismerjük meg, a szakértő értékelésében.
Móser Zoltán fotóművész, -esztéta és művelődéstörténész, több tucat album és könyv szerzője ezúttal az év hónapjaihoz fűződő névünnepeket, dalokat, verseket, szokásokat gyűjtötte egybe s rendszerezte több kötetben (Névviseletek. Pro-Print Könyvkiadó, 2008. Borítóterv, címlapfotó: Ádám Gyula). A nagylélegzetű munkát „a nevek viselőin túl minden óvónőnek, tanítónak, hittan oktatónak, valamint a magyar történelmet és irodalmat tanító tanárnak” ajánlja.
Bodó Julianna sokszínű antropológiai elemzéseiből nyújtott ízelítőt újabb kötetében (A terep, ahol élünk. Antropológiai elemzések. Státus Kiadó, 2007), amelyek révén mintát és módszert kínál fel tanítványainak, akik a Sapientia EMTE társadalomtudományi karán vagy azon kívül is szenvedélyesen érdeklődnek a kutatások konkrét, problémaelemző és következtetésekbe ágyazott világa iránt. Számukra mutatja föl, hogy a problémákat az élet veti föl, a szakember viszont értelmezi azokat.
Kányádi Sándor két színművét és egy filmforgatókönyvét tartalmazza az a kötet (Ünnepek háza. Magyar Napló, Budapest, 2004), mely évtizedekkel a művek megszületése után első ízben teszi azokat elérhetővé. Így aztán könnyen eldönthetjük, hogy Kányádi nem csupán remek költő és műfordító, de a színpadról is képes jelentőset és maradandót szólni - amennyiben játsszák is azokat a darabokat.
Az elmagyarosodott Jungel Zoltán valójában akkor döbbent rá németségére, amikor a második világháború végén, neve alapján a nagyváradi utcáról a deportáltak oszlopába tuszkolták és jóvátételi kényszermunkára a doni szénmedencébe került. Visszaemlékezésében (Hol tanul németül a német? Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2005) fogsága öt kemény esztendejének embert próbáló eseményeiről számol be, illetve arról, hogy a vége felé a lágerben sikerült megtanulnia németül is!
Dr. Janitsek Jenő és Farkas Aladár jó szolgálatot tettek egyik leghíresebb fürdőhelyünknek, hogy a Havas Vendégház szorgalmazására megírták monográfiáját (Borszék története és névanyaga. Státus Kiadó-Havas Vendégház, 2008). Megvan ebben minden szükséges adat múltról és jelenről, kis irodalmi antológia Borszékről, térképek, villák elnevezései, eseménykrónika és jelenkori magyar családnév-lustra.
India fő szellemi kincsei bemutatására vállalkozott sorozat második kötete (Upanisadok. Státus Kiadó, Csíkszereda, 2008) jelent meg Vekerdi József professzor válogatásában és fordításában. E korai születésű vallásos szövegek, melyek szájhagyományozással maradtak fenn s kerültek át az írásbeliségbe, az indiai irodalom meghatározó kezdeteit jelzik.
Bogdán László az évek teltével egyre gazdagítja prózai termésének palettáját. A kritika majd eldönti, hogy prózája vagy lírája nyom maradandóbban a latban, legújabb kötete (A felesleges utazás. Pallas-Akadémia Kiadó, 2008) a fáradhatatlan mesélőt és történetalakítót mutatja.
Kákonyi Csilla marosvásárhelyi festőnő közel húsz festményével és a művészetéről leírt két esszenciális kritikai elemzéssel, gazdag életrajzi adatokkal ellátott tárlatalbummal (A Fény Madarai. Grafikai szerkesztő: Ádám Gyula. Fotók: Bálint Zsigmond. F&F International Kft, 2008) lepte meg a művészetkedvelőket. E hasznos füzetek a lassú iramú művészeti könyvkiadás fürge hézagtömőinek számítanak.
Müller Dezső szívós következetességgel társalog a fennvalóval - akárha legfőbb olvasójával. (Nem csupán ihletőjével.) Legújabb verseskönyve (Fénylő arcú isten. Versek templomi ünnepélyekre. Királyhágómelléki Református Egyházkerület, Nagyvárad, 2008) azokat a verseit gyűjti egybe, melyek a költő hitét erősítik, minden körülmények között.
Szávai Géza matematikai paradoxonokon és mutatványokon át bizonyítja be, önmaga előtt is (Valaki átment a havon. Kisregények és nagyregények. Pont Kiadó, Budapest, 2008), hogy a regényírás szemlélet és opció függvénye. Miközben több tucatnyi változatot is megkóstoltat az olvasóval, a múló állandóság hálóját tárja elénk: hó és szerelem...
Simó Márton évekkel ezelőtt beígért trilógiájának harmadik kötete is a kezünkben (Bozgor, avagy kísérlet egy szó értelmezésére. Harmadik próbálkozás. Erdélyi Műhely Könyvek, Budapest, 2007) , a sok szálú történet sodra a távolba visz ugyan, de az értelmezés végül is ránk marad. Bozgor-sorsunkhoz mindenkinek megvan a saját kulcsa.
Pomogáts Béla szerkesztésében tartalmas, összefoglaló jellegű emlékkönyv jelent meg a huszadik századi magyar költészet egyik élvonalbeli alakjáról (Dsida Jenő emlékkönyv. Kisebbségkutatás Könyvek, Lucidus Kiadó, 2007), képet adva a költő költészetéről, esszéíró és újságírói munkásságáról, költészetének korabeli fogadtatásáról, illetve arról, hogy manapság a magyar nyelvterületen miként őrzi emlékét és hagyatékát az irodalomtörténetírás, beleértve kiemelkedő versei esztétikai-szövegközpontú elemzéseit is.
Székely Zsolt történész, több régészeti tárgyú könyv szerzője, régészhallgatókból álló kutatócsoport élén a hazai magyar tudományosságban úttörő munkával dolgozta fel s foglalta dolgozatba az Olt sepsiszéki szakasza mentén található térség településfejlődésének keresztmetszetét (Településfejődés az Olt sepsiszéki szakaszán. Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008), mind terepbejárások, mind a korábban feltárt régészeti adatok alapján.
Gál Elemérnek volt bátorsága fikciósan életre kelteni a rabonbánok legendás korát és világát a Héthavas (Hargita) vidékén. A pogány hitű székely ősök nagyregénye jelenik meg második kiadásban (Héthavas. Őstörténeti hitregény. Csíkszereda, 2008 - a Pallas-Akadémia és az Alutus nyomda gondozásában), amit úgy kell olvasni, ahogyan írták: lélekkel és szabad fantáziával.
René BeBeau amerikai diplomata, aki Magyarországon teljesített szolgálatot, szenvedélyes múltrajongó lévén, szabad hétvégéin felfedezte magának a vendégország középkori várait, a legnagyobbaktól kezdve a legkisebb várromokig. Búvárkodásának eredménye az az útikönyv (Középkori magyar várak és várromok. Glória Kiadó, Budapest, 2007), ami nem csak az országba érkező turistáknak, hanem minden érdeklődőnek hasznos eligazítást jelent.
Kenéz Ferenc nem hangsúlyozza ugyan, de szigorúan válogatott verseit adja közre (Nagyregény. Válogatott versek 1968-2008. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 2008) példaértékű igényességgel. Az önvizsgálatból mindig is példát mutató költő értékteremtő munkásságának kvintesszenciáját nyújtja.
Brauch Magda a magyar költészet kiemelkedő képviselőinek múzsáiról és a hozzájuk intézett alkotásokból szerkesztett vonzó kiadványt (Szeretlek, kedvesem. Híres magyar múzsák. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2008). A sor különben Balassitól Szilágyi Domokosig terjed.
Bíró Béla jó ideje készülődik az Eszmélet (József Attila) irodalmi-esztétikai elemzésén túlmutató filozófiai teljességét és korszakalkotó jelentőségét igazolni. Tanulmánykötete (Eszmélet és körkörösség. Bibliotheca Transsylvanica 61. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 2008) merész és meggyőző adalék nagy költőnk született zsenialitásához, új ösvényeket nyitva értékeléséhez.
Sütő András cikkeiből és naplójegyzeteiből kapott válogatást Ablonczy László jóvoltából az erdélyi olvasó (Sikaszói fenyőforgácsok. Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 2007), amelyek szinte mindenre kiterjednek, amivel írónk életében kapcsolatba került: kortársakra, írói gondokra, műhelytitkokra, útiélményekre, nyelvőrségre. Karcsúságában is tartalmas szintézis.
Váli Éva újabb munkával gazdagította a Pallas-Akadémia Könyvkiadó útirajz-sorozatát (Harangok és hangulatok. Svájc-Észak-Olaszország. Útijegyzetek. 2008), amelyben az élmények és a megtapasztalt művelődéstörténeti tudnivalók szerencsésen ötvöződnek.
Tankóné Péter Mária-Terézia szülőfaluja, Csíkmadaras szubjektív szemléletű monográfiáját írta meg (Csíkmadaras. A bölcsőtől a sírig. Csíkszereda, 2008): ahogyan ő, a gyermekeket és felnőtteket egyaránt okító „tanító néni” azt átélte. Nem igen találni a madarasi ember életének, viszonyainak olyan vonatkozását, amiről ne olvashatnánk eligazítást, vallomást, helytálló jellemzést. Még a régen használatos, ma már múzeuminak tudott, divatja múlt tárgyak is ott vannak leírva, bemutatva a könyv lapjain, tovább gazdagítva a faluról szóló irodalmat.
Paál Árpád székelyföldi kisebbségpolitikus nagy nehézségek árán megmentett szellemi hagyatékát adták ki most Csíkszeredában (A kisebbségi lét tanulóévei Erdélyben I-II. Bibliotheca Transsylvanica, 60. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 2008), válogatás formájában. A szerző írásaiból és naplójából vett bő részletek a huszadik századi erdélyi történelem olyan mozzanataira derül fény, melyekről nem is volt tudomásunk.
Berecz Edgár fáradhatatlan utazóként járja a világot Saját kiadású újabb útinaplója (Anitól Musa Dagh-ig. Fórika Endre fényképeivel. Magánkiadás. Székelyudvarhely, 2007) egy 2005-ös vándorlását írja le, napi részletezésben és igen jó megfigyelőképességgel. Berecz az a fajta ember, aki sokszor helyettünk jut el valahová és ott mindent elraktároz, majd élményeit testvériesen megosztja velünk.
Ráduly János kis füzete történelmi székely szokásjog dokumentált bemutatása (Székely békességlevelek, 1803-1837. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2008) három békességlevél közlése és elemzése révén. A hajdani falvak közötti viszályok elsimítására és a társadalmi békesség megteremtésére szolgáló eljárás írásos nyomainak elemzése ma is haszonnal járhat, s nem csupán nyelvi szempontból!
Miklós Márton zenetanár és karvezető gyönyörű könyvbe gyűjtötte össze Csíkmadaras népdalait (Édesanyám rózsafája. Csíkmadarasi népdalok. 1965-2000. Peter Music, 2007.), tanítványai pedig, gyönyörű kottákkal s a falu zenei-művelődési életének sok jelentesées fotójával illusztrálva a további generációk okulására közreadták. Dicséret érte!
Fekete Vince is felült a mesevonatra (Csigabánat. Gyermekversek. Mesevonat-sorozat, 14, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 2008), s vígan pergő olvasmánnyal gazdagította a gyerekszobák könyves kínálatát. Látszik, hogy nem csak hozzáértő költő, de jó apuka is; tudja, amit tud!
A Székely Útkereső Antológia 1990-1999 nem más, mint a székelyudvarhelyi, tíz éven át megjelent folyóiratban megjelent legjobb írások rovatosított gyűjteménye, Brauch Magda válogatásában és szerkesztésében (kiadja az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, 2008). A gyűjtemény nem csupán dokumentálja, de némileg fel is éleszti a volt-at...
Horváth Istvánnak negyed százada nem jelent meg verskiadványa. A bölcselő költőként is jelentős alkotótVallasek Júlia értékeli (Tiszta vizek sodrában. Versek. Pallas-Akadémia, 2008) mind kritikailag, mind válogatásban, az otthontalanság lírikusát találva meg benne.
Csire Gabriella nehezen olvasható-megközelíthető alkotásokból gyúr, immár programszerűen, értően preparált olvasmányélményt. Ezúttal Gvadányi József Rontó Palija jut el hozzánk (Egy magyar kalandor ifjúsága. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, 2008) tömören, emészthető jelenkori prózanyelven.
Bocskay Vince különös, emberarcú terrakotta szobrászatát hozza közel a művész kismonográfiáját (Bocskay Vince. Műterem-sorozat. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 2008) előszavazó Nagy Miklós Kund. Az adattár és a reprodukciók pedig egy alkotói stílus és műfaj szakszerű átvilágítását adják.
A Székely Útkereső irodalmi és művelődési folyóirat módszeresen térképezi fel és gyűjti egybe egy évtizedes fennállásának hozadékát. Most a lap gyermekirodalmi antológiáját (Becsüld a népet! Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, 2008.) tartjuk a kezünkben Brauch Magda szerkesztésében és kritikai jegyzetanyagával.
Berecz Edgár szerzősége következetesen azt tűzi ki célul, hogy tovább adja az emberiségnek, amit ő maga közvetlenül tapasztal - mind utazás közben, mind a szakma elsajátításában. Gyakorlati, minden részletre kiterjedő vendéglátóipari eligazítói közül figyelemreméltó a japáni tapasztalatokat tartalmazó (Restaurant & Service. Tapasztalataim Japánban. Magánkiadás) két kötetes munka.
Vörösmarty János azért érdekes az olvasó embernek (Vörösmarty János családi iratai. 1850-1874. Árgus Kiadó-Vörösmarty Társaság. 2001), mert a dokumentumok Vörösmarty Mihályunk családjára vonatkoznak, János lévén nagy költőnk testvéröccse. Így még egy fátylat látunk fellebbeni klasszikusunk hátországáról.
Ráduly János szorgosan fejtegeti a székely(magyar) rovásemlékeket (Az isztambuli székely/magyar rovásemlék. Kismonográfia. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely,2007) kibédi elvonultságában. Megnyugtatóbb a témáról könyvben olvasni, mint településjelző táblán...
Kocsis Francisko a magyar irodalomból készült fordításainak második nagy vállalkozását mutatta be a XIV. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron (Avangarda maghiara in texte si portrete. Editura Ardealul, 2008). A kötet maga 450 oldalon, bevezető tanulmánnyal, életrajzi lexikonnal, vers, próza és esszégyűjtemény fordítással nyújt keresztmetszetet a román olvasónak arrol a huszadik századbeli irodalmi mozgalomról, melynek termékei nekünk, magyaroknak is nyögvenyelő galuska. Gratulálunk!
Kedei Zoltán festőművész munkássága is művészeti albumba kérezkedett (Nagy Miklós Kund: Kedei Zoltán. Mentor Kiadó, 2004), színvilága és közönségközelsége, művészetének nyitott szépsége víziókban és reáliákban gazdag festészeti örökséggel kecsegtetnek.
A Székely Útkereső Kiadványok, amelyek 1991-2006 közötti téridőben helyezkednek el, most antológia formájában egybeterelődtek (Magyar, székely és csángó örökség. Szerkesztette Beke Sándor. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2008), egyazon fedelek között, kritikailag is mérlegre kerülnek dr. Brauch Magda jóvoltából.
Tamás Tímea A Hétben az elmúlt évtizedek során megjelent kanadai úti leveleiből állt össze az a peregrinációs kötet (Egy kelet-európai Torontóban. Utak, tájak, emberek 9. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008), mely nem csak benyomásokról mesél, hanem az idegenben való huzamosabb tartózkodáshoz kulcsot is ad: az átélés szakaszos mélységét.
Beke Sándor a versben nem ismer megtorpanást, majd minden évben összeállít egy kötetet. Legújabb versei (Szerelem orgonája. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2008) a sok irányba figyelő, érzékeny lírikus bensőséges műhelyéből kerültek ki.
Szonda Szabolcs hungarológia szakos (jobbára román anyanyelvű) hallgatók számára írta meg zsugorított erdélyi magyar irodalomtörténetét (Literatura maghiară din România. Aspecte cronologice şi noţiuni de bază. RHT Kiadó, Bukarest-Sepsiszentgyörgy, 2008), amely vázlatoságga ellenére is annyira gazdag adattár, hogy rendszerezéshez, eligazításhoz a legkorszerűbb igényekre is válaszol.
Gál Éva Emese új verseskötete (Lélekvesztő. Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2008) a kiteljesedő költői teljesítmény újabb stációja. A Gyergyószentmiklóson élő költőnő szüntelen önépítkezésben. Az otthonossá idomított kötött versformák gondolatiságát mindegyre képiségbe oltják.
Antológia készült a legnagyobb erdélyi keresztény zarándoklat szellemiségének ébrentartásához (Csíksomlyó hazavár. Válogatta és összeállította dr. Brauch Magda. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2008) - himnuszokból, tematikus versekből, vonatkozó vallási szövegekből, történelmi és néprajzi vonatkozásokból. Egyesek közülük nemzetiségi létünk alapdokumentumai is.
Egyed Emesének a gyereklélekre hangolt „doboló versei” teszik ki a Mesevonat sorozat 15. kötetét (Ötven csillag. Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2008), a kevés szó és azok hosszan rezonáló hullámkörei zeneileg hiteles hangulatköltészetet teremtenek.
Tapodi Zsuzsa tanulmányokba foglalt könyvmegközelítése és -elemzése azért példamutató (A soha el nem vesző könyv nyomában. Bibliotheca Transsylvanica, 62. Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2008), mert nem divatos könyveszményeket állít a jól manipulálható olvasó elé, hanem fölfedi a művek értékpiacát mozgató és sűrűn átrendező korszeszély gyökereit.
Vinczeffy László sepsiszentgyörgyi festő a Műterem-sorozat legújabb „vendége” (A bemutató tanulmányt Kántor Lajos írta. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 2008), a gazdag terméséből nyújtott válogatás kitűnően érvényesül a Gutenberg nyomda korszerű, igényes nyomástechnikájával.
Csire Gabriella és Csire Gábor második, bővített kiadásban rendszerezik a csillagok keletkezéstörténetét és mitológiáját (Csillagregék. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2007). A zodiákusok ismertetése a tudományos tájékoztatást szolgálja, amibe bőven belefér a legenda és a hitvilág is.
Herczeg Ágnes tájépítész kultúrákon, kerteken és szépségeken át nyúló szemléletét hordozza magán az a pompázatos könyv („Szép és kies kertek”. A kora reneszánsz kertek Itáliában és Magyarországon. Pro-Print Kiadó, Csíkszereda, 2008), ami a szakember igényességével szól mindenkihez, aki a tájban nem csak külső dekorációt, hanem filozófiát is lát. A kiadvány megnyerte az idei marosvásárhelyi nemzetközi könyvvásár Szép Könyv 2008 versenyének második díját.
Dr. Niczinger László olyasmire vállalkozik a könyvében (Kis magyar démonológia. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 2008), amire korábban ördögűzők szoktak: megkeresi az életünkben fejét itt is, ott is felütő Gonoszt, amely lépten-nyomon megkísérti az embert. De a szerző kutatása mégis több és másabb: a keresési mező nem külterjes, hanem nagyon is befelé tekintő. Ezért „varázslatai” is hitelesebbek.
Magyar írók és költők karácsonyi műveiből nyújt friss válogatást Nagy Pál (Szép karácsony szép zöld fája. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, 2008), aki az előszót is jegyzi. A 48 szerző névsora Arany Jánostól Szabó T. Annáig terjed, ez az az időív, amelynek karácsonyi emlékei, hangulatai és gondolatai egyetlen könyvbe foglalva megérinthetik az olvasót.
(csg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése