Kölcsönsorok 2/48

ROBERT ŞERBAN

Sz. 1970, Turnu Severin. Költõ, lap- és kiadói szerkesztõ, tévés személyiség. 1994-ben megjelent elsõ kötetét (Fireste cã exagerez - Persze, hogy túlzok) díjazza a Romániai Írószövetség. Azóta számos vers-, próza-, interjú- és esszékötete látott napvilágot, egész sor irodalmi és újságírói díjat kapott. Temesváron él.

Tükörmese

(Poveste în oglindă)

annyira fáj a fogad

hogy eszedbe jut tanárnõd az ötödikbõl

aki azt mondta van rá egy szó

románul de lefordíthatatlan

röhejes

de arcod minden rándulásától nõ a fájdalom

nézed magad a tükörben

visszafogottan

pedig úgy festesz akár egy pojáca

ahogy kinézel

a szemed vérmes arcod dagadt fülcimpáid vörösek

arra gondolsz hogy azt a tanárnõt

a petefészekrák vitte el

de nem azért mert te és a hasonszõrû lókötõk

tükörrel kukkoltatok a szoknyája alá

remélve mást is láthattok ott egy daganatnál

hanem mert évek óta senki nem illette

se szemével se kezével

csak egyetlen férfi: orvosa

mikor megvizsgálta s nevén nevezte a kórt

neked és a többi hasonszõrû lókötõnek

lelkifurdalása volt halála miatt

az osztálybeli lányok szemetekre hányták hogy a tükör-

sugarak okozták azt a rákot

mint gyilkosokra mutogattak rátok

és ti biztosan végeztek is velük

de akkor hirtelen sok lett volna a hulla

egy külvárosi iskolához képest

inkább a hajukat cibáltátok

és a paszulykarónyi lánynak

a hátsó padból

fogad közt te sziszegted a fülébe hogy megtükrözöd

ha még egy szót szól

akkortájt

a rákot maréknyi apró, fehér féregnek tudták

miket a sugárzás keltett életre és belülről

kezdték ki

a májat a gyomrot hasnyálmirigyet beleket velõt

petefészket

akinek az is volt

mind felfalták

és amit meghagytak belõlük benned rohadt

és kipurcantál

ezért bûzlöttek annyira a holtak

nem is mentél közelükbe csak szünidõben

mikor gyászmenet kígyózott a faluszéli

temetõbe

és útközben

aprópénzt szórtak amit összeszedtél

azok lábai alól akik resteltek

lehajolni

egyes halottak boldoggá tettek

mert százasával röpdöstek az érmék mint holmi fém-

pillangók

amelyek elkísérték őket a mennybe

volt amit röptében kaptál el

másokat a földön

valamennyit a karamellából nápolyiból csokiból

és rahátból épült édenedért

a tanárnõ nem szaglott

és városon nincs pénzhajigálás

különben is a menet végén álltatok

a felsőbb osztályosok mögött

te és a hasonszőrű lókötők

utolsók voltatok

szomorúak

de örvendezve

hogy elmaradtak az órák

mosolyogsz

széles szájjal mosolyogsz

és a tükör is boldogan visszafelel

Füst

(Fum)

egy anya kézfejével

letörli fia állát aki eszik

egy öregasszony

haja kovakő színű

keze oly szikkadt

hogy miután

fia csókkal illeti

lassan

elkezd

füstölögni

Ami az életbõl marad

(Ce rămîne din viaţă)

az emberek meg vannak gyõzõdve

hogy a versben nem történik semmi

hogy csak a halál után

kell olvasni őket

amikor már nem gyötör se étvágy

se gondolat

az emberek nem nyitják ki a vékony könyveket

vagy ha mégis

mindjárt feltűnik nekik hogy odabent

kevés szó van egy sorban

kevés szó van egy lapon

különben

csupa fehér sok-sok fehér

és gyorsan összecsukják

anélkül hogy valaki mmondaná nekik

az emberek tudják hogy

a vers az ami az életből megmarad

miután leélted