2010. szeptember 30., csütörtök

Erdélyi és csángó költészet: Fülöp Kálmán

A költő legfrissebb  kötete

Sz. 1948-ban, Marosvásárhelyen. Erdőszentgyörgyön érettségizett. Teológiai tanulmányait abbahagyta, kétkezi munkás, Maros megyei Nagykenden él. Versei Magyarországon,Kanadában  és Erdélyben jelennek meg. A Népújság Múzsa című mellékletében közöl rendszeresen. Verskötetei: Egyedül a parton (2000), Élek tüzek lobogásán (2008), Elégia a Megváltóhoz (2010). 




Kilátástalanság


Kint álmosan 
nyüszít fel 
kiskutyám, s 
nehéz bakancs 
csattog a didergő 
útszegélyen. 
A mély-sötétben 
olyanok ezek a 
kisérteties hangok, 
mintha a hajnalt 
gyilkolná a reggel - 
úgy érzem én, 
hogy ma már 
nem kelek fel 







Esti dal


Mint kóbor farkas 
sovány, lapos az este. 
Fent vén hold strázsál 
kikenve, megmeredve. 


Vért szomjazó kutya 
perel az öreg csenddel. 
Egy csillag álmosan 
tele kupával rendel. 


A sűrű csend-ködébe 
csak lelkem huhog bele. 
Vár hamvas pirkadásra 
bús bagoly éneke. 




Paraméter változások


Amerikában jó az élet, 
mondják Párizsban szép a nő. 
Nekem már egyik sem hiányzik, 
fejemre nőtt a zord idő. 


Londonban ködös alkonyok, 
Berlinben szajha prostik. 
Minden már úgy van jól, ahogy, 
fejem fölé magaslik. 


Csak azt szeretném, mielôbb 
folyna a Nilus… restben. 
S a Kisküküllő boldogan 
hömpölyögne át Pesten. 




Egyedül

Csábít a csend. Csupasz magány
cseveg a lombos almafán.
Csigaházba zárt félelem.
Ma önmagamat érlelem.


Dilemma

Az egész részekre osztható.
A részben az egész benne van.
Valami mégsem törvényszerű:
én meddig oszthatom magam?




Remény


Te a szikrázó 
napot becézed.


Én a szépülő 
felhőt faggatom.


Ők mindkettőnket 
megbecsülnek.


Esőben áldás -
fényben élek.


Remény kopog
 az ablakon.




Boldog kamasz


Magam vagyok 
- konok felnőtt.


Sokan
azt mondják:
túl szerény -


boldog kamasz, 
ki félve lépked 
a Múzsa 
nyitott tenyerén.




Séta


Pereltem
néma
hóhullással,


véremben 
avas csend 
dalolt.


Koldusra várt 
az utcasarkon 
a macskakő -
már zárt a bolt.




Bíbor


Szikratűz
lobog
az estben,
leheletünk
páratánca -
bodorított
füstfüzérek
esnek bódult
ájulásba
- bíbor lelkem
bársonyán


a csend 
csillagfátyolán.




Édesapám


Arcán 
az árnyék 
elbóbiskolt


- csak suttogása 
riogat:


dorgál vagy 
éppen
simogat -


a reves
hamvas
képkeretben


kettétörik 
a pillanat.




Tűzkereszt


Tűzkereszt, 
vér,


boldog tekintet


nem rágja
moly
a
büszke éjt.


Tíz aranypénz 
a bakó bére -


megduplázzák 
a szenvedélyt...




Őzek csapásán


Őzek csapásán 
erdők hangján


véremben 
forró 
nyári hajnal


lángot karcol 
a barna égre, 
és el viharzik 
vad robajjal...




A nyár lába


Mosolygó ég bordó 
sátrán kátrányízű pillanat, 
szőke mozdonyfüttyök 
árnyán ücsörög a csorba nap -


varjú száll egy vak karóra 
s állingál a délibáb, 
sántán menetel az óra, 
mánus csücskén a világ


úgy kongatja víz-harangját, 
mintha balga kis halak 
édes nászát, zsolozsmáját 
zengené a víz alatt,


s míg a szél függönyén 
körbe hálót sző egy pöffedt pók, 
fűszál székén büszkén ülve 
a nyár lába vízbe lóg.




Sors


B. D. barátomnak


- és sánta lábú rímek 
kínjából pattan szikra,


szavakra szakadó út: 
tíz láb odáig s vissza.


Fülöp Kálmán
Szerkesztette: Cseke Gábor

Nincsenek megjegyzések: