Erdélyi és csángó költészet: KISS ANDRÁS

Kiss András (sz. 1950, Végvár) középiskoláit Temesváron végezte, majd a kolozsvári Babes-Bolyai egyetem biológia szakának végzettje lesz. Múzeumi munkakörökbe kerül, fő kutatási területe a fehér gólyák életének tanilmányozása. Versekkel 1968-tól jelentkezik, különböző antológiákban, folyóiratokban szerepel. Önálló kötetei: Nagy-Narancs-Hold (Facla, Temesvár, 1980), Tücsköknek szól (Facla, Temesvár, 1985). Kritikusa így jellemzi az Igaz szóban: "megkésett, visszafogott hangú beat-költő ő, leplezetlenül nyers, hétköznapi, akiből kihalt viszont a 60-as évek teli torkú pátosza."




Vonuló madarak furcsa éjszakája


ülünk a küszöbön
az éjszaka legfrissebb
járatára várva


felettünk
keresztre feszített madarak
víjjogása


csillagporral keveredik 
kedvünk bronz 
homokja


vacogó táncot 
járnak fogaink


fordul a föld
bennünk
nyikorogva




Tessék csak


tessék
a nyitott gondolat
mint kaszálás után ha a füvek
tövéig lát az ember
a szomszéd srác
tótágast áll a szemetesvödrön
lám nem töri ki a nyakát
ő kérem
nem töri ki a nyakát Jozef
pánsípon furulyált
s a vadgalamb éppen a tv-re
piszkolt
csöppnyi humorérzéke sincs
nahát éppen a tv-re
piszkolt nagymama
krákogott
tán el is ájul
ha el nem kapom




Csak így csak úgy I.


hangya alakban 
lépkedek csendben 
a porzó porhó 
tetején


talpam alattam 
fénylik a  nyelvem 
égbekiáltó 
esemény




Zöldeket   beszélek


Négy szép fenyő tartja az eget 
és én egyedül vagyok a szobába 
bába bába holt gyermek sírása 
kéri az esőt 
a begyem —


Még egy bölényt fél bölényt
ha adnál
hogy döfni tudjak ha fárad a kedvem
az akváriumból buborék — mentőöv száll
fel -







Olyan legyen


Legyen
olyan mint a Nagy utca
ahová a lányok
csak vasárnap jönnek ki


Legyen
egyszerűen utca 
ha eső esik 
ázzon el


Legyen
utca
ahol az éjjeliőr jár
hogy az utcát
el ne lopja senki




Egyveleg virágnevekkel


Tavaszi tözike bontja a kontyát 
Hólyagpáfrány zöld mohán lovagol 
Mezei zsurló zúzza a korpát 
Nyílfű iramlik békatutaj honol


Sárga tyúktaréj a hamukára rászáll 
Májusi májvirág rigószegfűt bámul 
Hólyagos habszegfű szappanfűvel járkál 
Medvehagyma enyvecske cammognak hátul


Leánykökörcsin kipödri a bajszát 
Piros mécsvirág fényeit kioltja 
Borzas füzike megunja a hajszát 
Henye boroszlán holt avar foltja


Aranyeső kuporog magában 
Tövises gilice fitogtatja fáját 
Piros gólyaorr lefetyel a lápban 
Kék ibolya lengeti a szárnyát


Karcsú sisakvirág martilaput árnyal 
Pirosló hunyor hunja a pillát 
Réti aggófű ékes vasvirággal 
Kárpáti zörgőfű zörög egy trillát


Merev szemvidító pupillát tágít 
Csörgő kakascímer lebbenti taréját 
Hangyabogáncs héjjakútnak ásít 
S tavaszi tőzike bontja a kontyát




Csak így csak úgy   II.


Csak állunk, csak állunk az Ég Tenyerében, 
Hajlott háttal, büszkén.   (Nem látom, nem kérdem.)
Hüllő pikkelyeket szemünkre tapasztván. 
Az világi érdem  —


Csak talpig fehérben, állig feketében. 
Csak állunk, csak, állunk az Ég Tenyerében. 
Magányos farkasok foga-xilofonján 
Hang dördül keményen  —

Szerkesztette: Cseke Gábor