 |
| Egy plakátterv a sok közül az RMSZ népszerűsítéséhez |
Ez a fura (nyelvi) képződmény 1994-ben lopta be magát az akkor még javában prosperáló bukaresti Romániai Magyar Szó mindennapjaiba. A szerkesztőségben sok irodalmár dolgozott, hiszen a korábbi évtizedekben nem létezett professzionális újságíróképzés Romániában, s a szakmai feltételeknek a leginkább a bölcsészetet végzők tudtak megfelelni. Az erdélyi sajtó irodalmi "elferdülése" amennyire előnyére vált, annyira csökkentette is annak professzionális hitelét, mert a tájékoztatástól némiképpen az irodalmiaskodás felé térítette el a szakmai elvárásokat és mintákat. Az is igaz, hogy ez a törekvés lophatott némi színt és olvasnivalót az 1989 előtti amúgy nagyobb részt olvashatatlan, gyalázatos favágómunkával fenntartott és összetákolt lapokban.
E törekvés, hagyományként, az 1989 utáni új, szabadabb sajtóviszonyok között is tovább élt még egy ideig, így a Romániai Magyar Szónál is azon voltunk, hogy a napi hírek, események, tudósítások mellett ne hagyjuk kialudni a nagyközönség művelésének tüzét, igyekezzünk behozni azt a lemaradást, amitől korábban a cenzúra szabályosan megfosztotta a médiát. Egyre-másra hívtuk életre azokat a rovatainkat, melyek a hiányt hivatottak enyhíteni. Egyik ilyen rovat éppen a Hiátus elnevezésű volt, melyben a magyar irodalom azon alkotásait hoztuk olvasóközelbe, melyek meghatározóak a jelenkori magyar tudat erősítésében, ám tiltott irodalomként csak titokban, állandó kockázatot vállalva, kerülőutakon lehetett csak hozzájuk jutni. De említhetném a Verskereső című rovatot is, mely olvasói kéréseknek próbált eleget tenni azzal, hogy egy-egy nehezebben hozzáférhető, elfeledett vagy csak emlékezetből felidézett költeményt ne csak a közvetlenül érdeklődőnek, hanem valamennyi olvasónak visszaadjon.
Ilyen és ehhez hasonló törekvések árnyékában született az az elképzelés, hogy a lap legutolsó oldalán helyet kapó napi hírrovat (Macskaszem volt a címe - a kerékpár hátulján díszelgő piros jelzőlámpácskáról, Éltes Enikő ötlete nyomán) rövid és kopogó hírei közé lehetőleg naponta lopjunk be egy-egy lírai miniatűrt a magyar és a világirodalom klasszikusnak számító, régebbi és jelenkori költőitől. A kezdeti gyűjtőmunka azt jelezte ugyanis számunkra, hogy a vadászterület eléggé gazdag ahhoz, hogy akár évekig éltethessen egy ilyen rovatot. Az ötlet szorgalmazója, Éltes Enikő, aki a hírrovat szerkesztője is volt, már nem érhette meg a lapnál a Zsebvers beindulását, mert időközben a bukaresti rádió riportere lett, a rovat pedig ideig-óráig (jobb híján) átkerült az én kezembe. A válogatást is magam végeztem jó ideig, így 1994. június elsején megjelenhetett az első keretes vers a prózai betűtengerben: Áprily Lajos Ágyások c. négysorosa. A rovat 1996. február 7-ével bezárólag futott a Macskaszem-ben, a klasszikus szerzők után idővel felbukkantak a mai szerzők is, beleértve a fiatal kezdőket is. A rovat kezdett műfajt teremteni, számos gyakorló költő küldött be kimondottan a Zsebvers részére írt új alkotást. Ezáltal természetesen, a rovatban megjelent versek minősége is felhígult, hullámzóvá vált, s egyre inkább függővé vált a konjunktúrától, a szigorú válogatás helyett mindinkább a szerzőkkel való kapcsolatok ápolására kellett fordítanunk energiánkat. Azt hiszem, ez a meghasonlás vezetett oda, hogy felmondjuk az olvasók között amúgy népszerű rovatot, s néhány év kihagyás ("vetésforgó") után 1999 decemberében, egy újabb elképzelés jegyében, más elnevezéssel és immár a Záróra rovat keretében, Mai rigmus címmel a rövid vers ismét megjelent a napi híranyag színezőjeként...
A történtekre így emlékezett vissza a minap Szonda Szabolcs barátom, aki tőlem a hírrovat szerkesztését átvette és a Mai rigmus szorgalmazója, majd kivitelezője lett:
Kedves bátyám,
visszagondolva rémlik, hogyan is kezdődött el az a "verstenisz", amiből a Periszkóp-Bakter kötet lett. Az RMSZ Macskaszem oldalán volt a Zsebvers rovat, benne lírai miniatűrökkel, általában klasszikusoktól, ismert modern szerzőktől, kevésbé kortársaktól. Volt egy nagyobb szünet a rovat jelentkezésében, közben átvettem az oldal szerkesztését, s bár a klasszikusok és társaik újraközlését nem nagyon szorgalmaztam, ha jól visszagondolok, vitáztunk is ezen, hogy mi legyen, azért az a rovat valahogyan hiányzott a hasábokról, amennyiben nem csal a memóriám, olvasói levelekben is volt érdeklődés ez ügyben...
És akkor egy napon, miközben futottak a hírek az MTI-gépen, s Te épp ott ültél, én meg háttal, az ajtó melletti gépen, valamilyen hírről beugrott, teljesen játékosan, hogy ezt rímben is kitűnően el lehetne mondani. Akkor ott, helyben, meg is gyártottam egy rigmusféleséget az illető, köznapi témáról, aztán azt felfejlesztettem (mintha) egy hat-nyolc soros verssé, s azt javasoltam, indítsuk ezzel újra a Zsebverset, Periszkóp Pál szerzői névvel ellátott, naponta cserélődő versikékkel, amelyek a napi hírek és a köznapi valóság világát viszik át lírába, bizonyos mértékben, napló vagy eseménykrónika gyanánt, mindig valamilyen spíllel azért a verszárlatban. Helyeselted (pláné arra az érvre, hogy mindez egy záróra-jellegű hír- és eseményoldalon történik!), s aztán én tényleg naponta megírtam, majd jött a versválasz egy idő után részedről (Bakter Bálint), s így tovább...
De ez már egy másik történet, amire később még visszatérek. Egyelőre azt tartottam fontosnak, hogy külön oldalon összegyűjtsem az RMSZ-ben megjelent zsebverseket. A sok száz darabot számláló versantológiát a megjelenés sorrendjében, fentről lefelé lehet böngészni, az anyagot hétről hétre bővítem. Az első feltöltéskor 1994 november végéig jutottam. A blogban jelezni fogom, valahányszor újabb verscsokrot sikerül digitalizálni. Kellemes böngészést mindenkinek - Mikulás fejében is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése