2011. július 21., csütörtök

Erdélyi és csángó költészet: PALOTÁS DEZSŐ

Palotás Dezső (Kolozsvár, 1951. március 11. – Budapest, 1999. március 7.) erdélyi magyar költő, író, grafikus. Szülővárosában érettségizett, utána a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán végzett. Rajztanár volt Kolozsváron, Călăraşiban, majd Gyulakután. 1990-től Magyarországon élt, ahol újságíróként és parlamenti tudósítóként dolgozott, illetve karikatúrái jelentek meg különöző lapokban. Művei: Negyedik kívánság (versek, Kriterion, Bukarest, 1979); Incidens (versek, Kriterion, Bukarest, 1982); A ház (novellák, Dacia, Kolozsvár, 1983); Ég veled, pokol leánya (novellák, Kriterion, Bukarest, 1985).




In memoriam


a rojtos kendő csak anyádé
csizmát is visel csak a dádé
uramisten hát mi van rajt — ó
jég hátán is megél a rajkó
minekutána és evégett
szereti csak a nemzetséget
(emlékezzetek fűrefára
vitéz józsef attilára)




Földszinti dialektika


Tudják, hol lakom.
Ha akarják, benéznek az ablakon.


Nem tudom, hol laknak.


Tudom, hol lakom.
Ha akarom, kinézek az ablakon.




Noé diadalma


(makáma   1)


az eredeti terv szerint a halak bekerültek
volna mind, a bárkába bé, valamint teknőcök,
polipok, egyebek; hol nem lévén mit egyenek
s hol kopoltyújok is kiszárad — meghalt
vón minden vízi állat;
az eredeti terv szerint isa kihaltak volna
mind, de a központi leiratot elkeverték a
fiak ott a szörnyen titkos irattárban, amit
azok kezeltek hárman: a Khám, a Jáfet és a
Sém, az özönvíznek a kelletős közepén;
elveszett hát a leirat és a hanyag özönfiak
el is feledték hamar: s így adatott, hogy
mind a hal, medúza, rája s egyebek, mind
csak a maga neme szerént, a vízi állatok:
legyenek,
biza —




(özönfiak verse)


O, tutáliber, máliber,
az öregünk a nagylíder,
az egyetlen, a remek ős,
a sokszáz éves hegy vízrajzi felelős.


Már ilyen a mi nemzetségünk,
mi is hatszáz éveket élünk:
a Sém, a Jáfet és a Khám.
Az öreg hatszáz. Igazán.


Ő Jáhvéval is társalog
és nagy a befolyása ott
és mindenhez ért a papa
és be is válik minden ügyben jóslata.


Már ilyen a mi nemzetségünk,
mi is mindent tudunk és értünk:
a Khám, a Jáfet és a Sém,
az igazságos más-halálok tengerén,




(a tohók)


nagyon kevesen voltak,
de hát nem is lehetett volna másként:
lényege szerint életképtelen,
kihalásra ítélt fajzat volt ez.
Látták, tudták ők is, miről van szó.
Úgy véltek segíteni magukon, hogy
a Nagy Özönt például így hívták:
Átmeneti Nehézség,
a Szigetet meg:
Sokasági Lét.
Egyéb varázsszavaik is voltak,
ezeket sűrűn váltogatták,
kevés idejük lévén:
Akkor és Most,
Most és Majd,
Majd és Azután,
meg
a Tohóság Jelenidejűsége,
ilyenek.
És komolyan hitték,
hogy ezek jelentenek is valamit,
szegények.




(tohó vers)


A tohók nem írnak verseket.
Ők annál komolyabb emberek.




(a  csak volt  növényekről)


ritkán tétetik említés,
pedig  hát  azoknak  is  ott  kellett lenniük,  nem?


Kihalt például
(feledékenység vagy felületes ápolás miatt)
egy bizonyos fikuszfajta.
Állítólag.
Ez, úgy mondják, egészen másként viselkedett,
mint mai fikuszaink.


Hogyan viselkedik egy mai fikusz?


Nyilván azokra az egyedekre gondolok,
melyek bezárva élnek és csupán egyetlen irányból
kapnak némi fényt.
Így a növény szára az ablak felé hajlik,
következésképpen az új levelek
elfogják a világot az öregek elől.
És ilyenkor az elaggott, tapasztalt levelek
megviselt nyeleiken
addig fészkelődnek, míg nékik is jut
egy kevéske nap.
A kölyöklevélnek viszont eszébe se jut,
hogy izmosabb, ruganyosabb létére
félrehúzódjék kissé; a hálátlan!


Mondják:
a Noé-kihalatta fikusznál
ez egészen másként, éppen fordítva történt.


De hát akkor
azóta amúgy is kihalt volna,
ehhez kétség sem fér.


A szabadon tenyésző fikusz esetében viszont,
talán,
újra végig lehetne gondolni a dolgot.
Talán.





(Noé verse)


A legfelső, harmadik padoláson
félszenderben töltöm napjaim.
Legfelül, hogy mindenki lásson,
hogy eljött igazam napja, ím.


Nos, ennek már így kellett lenni.
Gófer-hajóm ring az ár felett
és nincs is már fölötte semmi,
csak gamalygó, szelíd fellegek.




(makáma  2)


hogy az ideje éppen letelt, érezte,
hogy eljött az óra, de máglyafára
sehogyan se lelt — piszkos vizeken
tért hát nyugovóra — —
a bárkán csak pórok tollászkodtak
s nyugtalankodott a sok madár, ezek
nyilván azon tanakodtak, jaj hány
döglött főnixet sodor az ár — — —


(hülyegyerekek)


Ess, eső, ess,
szelet hozz és felleget,
öntözd meg a szívemet,
ess, eső, ess!


Ess, eső, ess,
gyémántcsöppös aranyággal,
patakkal és szivárvánnyal,
ess, eső, ess!


Ess, eső, ess,
jól megmosd a bari gyapját,
apukának új kalapját,
ess, eső, ess!


Ess, eső, esstb!




Miért nem repülnek nálunk a majmok?


és puszta lesz itt minden város
irigy sóskafák megremegnek
ha érdemes lesz visszatérünk
nevezzük ezt honszerelemnek


pirulj s fogadj be levegőég
kis égi ródli csúszkálj benne
kis égi ródlin sok kismajom
istenke ez is beh szép lenne


tágul rózsaszín horizontunk;
csoda ez vagy igazság vagy mi
kollégák minek magyarázzam
szóval kár volna abbahagyni




Lakáskultúra


olvasólámpám
redves gerendákból ácsolt
vadonatúj (használatlan) bitó
a villanydrót-hurokból
meztelen körte lóg
világít


írógépem szürke
íróasztalom vörös
műanyag


könyvespolcom fémállvány
hosszú vékony deszkákkal
meghajlanak
nincsen sok könyvem


újságaimat összegyűjtöm
dokumentum
lepedővel letakarom


az erkélyen furfangos cinkecsapda
ki is lehet jönni belőle
de nagyon nehéz
tivegből van
figyelek


a faliórát
fejjel   lefelé   fordítottam
a számlapot átfestettem
most fordítva jár (?)
én tudom hány óra




A kritikáról


Szép zöld, kissé már koszos házikabátom egy hir-
telen, heves mozdulatra elhasadt. Hosszú, bonyolult
rajzú hasadás a vállamon, nézem, nagyon érdekes,
ilyen érdekes szakadást még nem is láttam, alig
hiszem, hogy én magam műveltem, én, egészen
egyedül. Szinte büszke vagyok magamra.


Széles a válla —
mondja a feleségem.
Kihízta —
mondja az anyósom.




Tervezet


1§. Ha minden manó összefogna
      s jutnának manó-uralomra:
      örülnének az emberek.


2§. Minden sóbányánk övék lenne,
      minden erdőnk s a vadak benne
      és eltörölnők a telet.


3§. Most is három vaddisznót öltünk;
      vadkolbászunk és vadtöpörtyünk
      megosztjuk velük. Igazán!


4§. A laklit emberszámba vesszük,
      a kisebbeket kinevezzük
      vicemanónak is. Talán.


5§. Örülnek majd az emberek
      Remek.




Pasztell


Az Uralkodó kiment a konyhakertjébe, talán az
utolsó szép későőszi napon. Körülnézett, mi tenni-
valója volna még. De nem akadt sok munkája. A
szélső ágyasban a napraforgók már lefejezve mere-
deztek; a kukorica megtörve. Néhány fokhagymát,
murkot, petrezselymet otthagyott magnak, nyakig a
földbe ásva. A futóbab, karóba húzva, már csak fonnyadozott. A paradicsomtövek is ernyedten lóg-
tak a drótokon, egy-két rothadt gyümölcsöt himbál-
va. Az előtte csúszó-mászó uborkaindákon átgázol-
va, a karalábé-ágyasokhoz ment. Egyet felnégyelt,
fás volt, eldobta. Mindent rendben talált. Távozott.
A feltámadó enyhe szélben bágyadtán integetett
utána a madárijesztő, egy keresztrefeszített, ócska
lódenkabát. Szeretettel várunk majd tavasszal, Gaz-
di, ha új élet sarjadand,
ezt integette.




48


rabok legyünk vagy szabadok
szépen sorban szavazzatok


itt a nyilam hova lőjem
istenem mi lesz belőlem


szabadság kéne szerelem
lesz még talán történelem




Elképzelem a vigyorát


Lehetne gonosz vagy beteg,
esetleg, mint egy zápfog, vásott.
A nyál szivárog vagy csepeg.
A fogrések: fekete rácsok.


Nem félek, nem árthat sokat.
Tán bántja egy kilazult plomba,
nyelvével lyukat tapogat —
az volna baj, ha mosolyogna.




Feljelentés


Barátom jobb költő, mint én.
Nem szeretik a lányok.




A szekér alatt


Mé zsáv, má vasakon molál —
khé megyek s szaladok, ha kell,
négy kerék közt mindig, nem vesznek
romáék a szekérre fel


zsugáló grosztá — két hitvány lova
csonkó gazdámnak lokálé1 halad,
vurdoná cságé, kergetem, futok
négy kerék között, a szekér alatt


busó mé zsukálá, csonkó dádé,
csorda ha ellop khányé madarat,
tré csór mudárné, nékem is löknek
csirkebelet és csontot, ha marad


füstös mánusá, váj csóró népség
jak roma gazdám s három zsulaja
mén tekhé bulá, horpad horpaszom
már jefté napja almás a kaja


lásó2, mól kutya, szaladok tovább,
csjémádá ha jut néhány rossz falat,
rúgnak a romák — dili dög, futok
négy kerék között, a szekér alatt —


1  lassú, esetleg helyi járat
2  szelíd,   jó,   gyenge,   gyáva   —   a   cigányban   egyaránt:   lásó,   (Az adatok  fenntartással   kezelendők:    mesterem,   szótáram   és   nyelvtankönyvem,  egy  roma  kisfiú  ugyanis  még   /már?/  csak törve  beszéli   a különben  is  szinte  teljesen  elrománosodott  cigány  nyelvjárást.)




Kis hősi emlékvers két énekben


A fénykép


Ott van a festő: jó Madarassy, sajna kopacka;
Csortán hejjbajuszát nézi keservvel a Papp;
Naphegyi, Köntés kajla vigyázzban néz csak előre,
s kettő csak kimaradt: szittya, de hosszú nevét
versibe nem teszi már versfaragó Palotás.


A  hajdankori esemény


Lencse elé állt ritka kupacka marcona hadfi.
Néhány hétig elébb éltek a más kenyerén,
barna kenyéren, csajka teákon, ókaki mezben —
észre se vették mások, úgy eltelt az idő.
Most, hogy a Mester rendezi rendbe nyolcukat egyre
— mert hát bamba e nyáj, csárcsere álkatonák —
jobbra, de balra, hátra-előre: tűri a banda,
sebtibe bajszokat ápol, megszüli tág mosolyát,
egyre vigyáz csak, mint nagyapáik a békeidőkben:
el ne takarják, úgy biza, látsszon a bóvli karóra.




Például szerelmes vers


Zöldeket kímélek okos gólyalábon,
hozhatsz új szabályt is, én majd végét várom —


Tenyereddel véded hamuibasült számat,
biztonság kellene       megszolgált alázat —


ígyen élesedik szépszívünk a harcon,
te nehezen békülsz, én gyakran haragszom — —




Helyszín, csak úgy


Egy hosszú tűzfalon, egy
nagyon-nagyon hosszú és
igen-igen magas tűzfalon felirat:
TRAIASCA 13 IUNIE.
ÉLJEN JÚNIUS 13.
A tűzfalat minden ismerősnek meg lehet mutatni.
Az ismerősök megnézik és nem értik,
mi néznivaló van rajta.
Talán nem idegen tőlük sem a higgadt lelkesedés.
De egészen más magyarázata is lehetne e jelenségnek.
És  valószínűleg   örülnöm  kellene,   hogy   olyan   ismerőseim
vannak, akik nem tesznek különbséget
pont és felkiáltójel között.
Vagy.
— — —
Az iskola írógépét délután lehetne használni, de
ilyenkor le van lakatolva.
Rosszul: a kocsi elmozdulhat annyira, hogy
kilenc jelet le lehet ütni.
Nagyon feszes, rövid sorú verseket írhatni csak
ebben a faluban.
Mi lesz, jaj, a hazai prózával?
— — —
Újabb felirat.
Ezúttal falvédőn.
Albérleti, nem éppen földes szoba
a konyhára nyílik, a konyhában vízcsap, kagylóval.
A vízcsap mellett van a falvédő. Szövege:
KÉZ KEZET MOS
A falvédőn látható továbbá
egy másik vízcsap, piros cérnával varrva;
a piros vízcsapból piros víz folyik.
A piros vízben két piros kéz,
amint éppen mossa egyik a másikat.
A házigazdát, saját érdekében,
nem ajánlatos felvilágosítani a tévedésről,
hanem, igenis,
reggeli előtt kezet kell mosni.
Ez a rend.




Bőcsködés


A sötétzárka
— mondjam, ne mondjam —
sohasem lehet egészen tökéletes,
Majdnem biztosan
mindig   akad   rajta   egy  parányi   lyuk,   hasadék —
csaknem teljes bizonyossággal állítható tehát:
egy sötétzárka-lakó
találta fel legelőször
a laterna magicát.


Természetszerűleg a fenti állítás
dokumentumokkal nem bizonyítható:
 ki figyel oda egy sötétzárka-lakóra?


A nagy felfedezések
mindenesetre
igen ritkák.


Darabok az Új bestiáriumból




MACSKA
Atyám mindig morog és rám sóz,
ha kiscicát hozok a házhoz.
Azt mondogatják a nagyok,
Nem hozzánk hűséges: a házhoz.
Istenem, én is így vagyok.


OROSZLÁN
Csudát — mondták, és én ráhagytam,
Pedig tudtam, hogy nincs ez így.
Él oroszlán a sivatagban,
Csak szomorú és éhezik.


VADNYÚL
A pörkölt s a paprikás végett
Pusztítják e nemzetiséget.
Anyukám, el fogunk fogyni —
Apu szól — nyomás szaporodni!


HÁZINYÚL
Vadnyúl ez is, akár a többi,
Attól lesz kezes, hogy bezárják.
És mivel így nem tud kijönni,
Még gyakrabban hágja a párját.


EGÉR
Macska piszkál, bagoly elkap,
Kutya is megkerget, ha lát.
A jobb állások mind foglaltak.
Patkány lehetnék legalább!


ELEFÁNT
Keksszel etetlek, böhöm, látod?
Neked csemege, nékem öröm.
Hogy gyakrabban nyújtsd az ormányod.
Azt a kicsit is kettétöröm.


MEDÚZA
Kerek, puha és csupa nyálka.
Medúza-fejes. Vagy fő.
A kéziből kisiklik. A csápja
Állítólag mérgező.


BOLHA
Minek ugráljon, aki nagy?
Akkor ugrálsz, ha kicsi vagy.
E faj, hitemre, példakép:
Nincs olyan bolha, aki lép.


GALAMB
Szentléleki-csoda, Ararát
Hírnöke, hűség, béke jelkép.
Szükségszerű volt: a gatyát
Végül is rátenyésztették.


SELLŐ                                                
Szépséged csodás, csábító, égi,
Utániad mennék, ha megéri.
Utánad, de csak derékig látlak,
Sellő; hol kezdődik a farkad?


BAGOLY
Megkergetik, mert rossz a híre:
Azt mondják, bölcs. Ez erény
Meg is van benne. Bölcsessége:
Kihányja, ami túl kemény.


SÁSKA
Gyáva lehetek. Félve lesem
Az új szöcskerajt: hátha felnő
S lesz belőle egy ütemesen
Imádkozgató sáskafelhő?




Lovak


A lovászmester (vagy micsoda is)
mindig maga az igazgató.
Az igazgatónak korbács van a kezében.
De nem használja. Csak éppen ott van a kezében.
Néha cserdít vele egyet-egyet, ennyi az egész.


A mutatványok. Mit művelnek a lovak?


Letérdelnek.
Bókolnak.
Szolgálnak.
Táncolnak, ahogy a banda húzza.
Fenékre ülnek.
Taps.


Szerkesztette: Cseke Gábor

2 megjegyzés:

AZH - photographer in írta...

Köszi a bejegyzést. Jó volt újraolvasni... vagy csak a stílus ismerős?

(Nem tudtam, hogy elment...)

AZH-foto írta...

Hiába próbálkozom a fotótanuhoz megjegyzést írni, kivág a blogspot. Ezért írom ide:

http://fototanu.blogspot.com/2011/07/eji-akt.html

Határozottan jó aktfotó. Igaz, hogy először berzenkedtem a vágás miatt - túl sok lepedő, a sarok vetélkedik a popsival - aztán beláttam, hogy jó így (is) ahogy van.

Skandi

http://skandikamera.blog.hu

(A blogmegjegyzés írását megnehezíti az, hogy nem szerepel a választékban a Név / URL cím. Hiába jelentkezem be mint Skandikamera, mert csak Névtelen leszek. Utána kéri a Google kontó jelszavát. Újra és újra.)

2011. július 24. 11:41