2008. december 18., csütörtök

Spanyolviasz helyett (3)


Bádogpohár

"Egy szűk szorosban nem ismerünk se testvért, se barátot." 
(Angol közmondás)

Viszontagságos magashegyi vállalkozás résztvevője mesélte: útja legmegrázóbb élményében akkor volt része, amikor kiderült, hogy expedíciójuk vezetője egy idő óta rendszeresen dézsmálja a szigorúan beosztott, rohamosan fogyatkozó ivóvizet!

Pedig milyen tiszta elhatározással indultak útnak, fogadkozván, hogy mindenki tiszteletben tartja a kiszabott fejadagot, mint az önként vállalt kötelezettségek fontos részét!

Amikor lelepleződött, és társai azon melegében törvényt kívántak ülni fölötte, a "vezető" - maga is éhenkórász csikasz fiatalember, akár a többi - sírva fakadt, s elcsukló hangon bizonygatta: akasszák föl, vágják négybe, hajítsák le a sziklaoromról, de ő képtelen elviselni a szomjúságot!

A többiek tanácstalanul néztek össze: lehetséges volna, hogy igazat beszél? Hogy az ember biológiai szükségletei néha képesek végzetesen elnyomni az értelem és az erkölcs hangját, s olyankor nem vagyunk felelősek tetteinkért?

Az ítélkezők aztán arra gondoltak: szemet hunyhatnának a ballépés fölött, de akkor ők, az élő cáfolatok mire mennek a hozott áldozattal? Mit érnek vele, ha értelmét és szellemét amúgy is lehetetlen maradéktalanul érvényesíteni? Mit ér kínzó lemondásuk, kicserepesedett, lázas ajkuk összeszorított fegyelme, az önuralom emberformáló kényszere?

Így aztán dühösen, türelmetlenül törtek pálcát a vétkező fölött, aki megsemmisülten, maga elé meredve gubbasztott a mélységekre nyíló sziklapárkányon, s mintha mi sem történt volna, egyre hajtogatta: vizet... adjatok vizet... különben elpusztulok...

Ki tudja, talán tényleg erejének a végéhez ért, hiszen minden embert más-más anyagból gyúrtak. Ugyan, ki venné a lelkére a pusztulását, még ha vétett is a közösség ellen?

És akkor egyikük tétován, mintegy meggyőződése ellen, odanyújtotta a saját bádogpoharát.

Cseke Gábor

Illusztráció: Klárik László fotója

1 megjegyzés:

Elekes Ferenc írta...

Szép írás. Amikor fölbukkan valahol egy emberi dilemma,az ember lemerül valahová a bölcsesség vizébe, de aranyhalat ritkán talál.