![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8oXQt9zwTN1NU1pXhIW8ktzYoQ73cdyEmtAlv5alOnwtzM47idisC-lw1Dcw_sp_vHedBlUBPME9iwdZlhMxo1kwttObAVb7D4z7EJreDf_nXbIl9c105Yerv1NLJm-Diai9iHJHkSFUd/s320/Victor_Tarina_m.jpg)
VICTOR ŢARINĂ
A szerző (sz 1960, Kolozsvár) geológus mérnök a kolozsvári geológiai kutatóintézetnél, számos irodalmi díjat kapott, és 10 kötet szerzője. Válogatott versei elérhetők a LiterNet irodalmi-kulturális honlapon, ahonnan ingyenesen letölthetők.
A híd végén
(La capătul podului)
A híd végén: a halál,
A legszebb nő. Felismerem
Gyermekkorom egyik szerelmesem
Megnőttél, szólok, szép vagy
Nem hallgattál rám, mondja nekem
Megvénültél te nagy kölyök
Mögöttem a híd leszakad, a halál
Átöleli a térdem
A mellszobor megkísértése
(Încercare de bust)
Sok-sok madár érkezik
Fejemben énekelnek
Égre hessentem őket
Ők megriadnak
Szárnyuk kilátszik
Füleimből
Verdesnek: suhognak
Mondják az emberek:
Ni csak, angyalfej
Lennék legalább mellszobor
Másokért
Ügyködöm én
Míg lábam
Folyóvízben ázik
Jön a sárkány és odaszól:
Nyílt viadalban?
Én meg: igen
Fölnyalábol és belevág
a földbe nyakig
Majd ismét
De a fejem búbjáig
Konyhában
(În bucătărie)
A lapon itt
Egy olajfolt
Lennebb
Egy kávéfolt
A lapszélen lyuk
Cigaretta-
Parázstól
Tiszta lap
Merev tekintetek
Üres szemek
Horzsolásai
Egy pohár fény
(Un pahar de lumină)
A leszálló est jelzés lehet
Itt hol a napfény nehezen boldogul
Minek ámítsalak? Valamikor magasztosabb
Érzéseim voltak. Egy délután az ikon alatt
Térdepelve, elkoccintottam egy pohárnyi fényt
A Jóistennel. Ő barátom s gazdám volt
Míg én fia, kelyhe és rabja voltam
Minek ámítsalak? Valamikor magasztosabb
Érzéseim voltak, mint rabszolga s jóbarát.
Kolozsvár, 1993
Illusztráció: a költő kéziratlapja a kolozsvári írótársaság honlapján
1 megjegyzés:
Nagyon tetszenek a versfordítások.
Megjegyzés küldése