2009. június 10., szerda

Kölcsönsorok 2/7


IOAN VIERU

Sz. 1953, Tg. Neamţ. Bukaresti újságíró, költő. Pályafutását az országos ifjúsági napilapnál kezdte, majd a romániai rendszerváltás után Contrapunct címmel avangard irodalmi lapot alapított, annak főszerkesztője. Kötetlen versforma, hangsúlyozott gondolatiság lírájának jellemzője. Hét verseskötete jelent meg, valamennyi a rendszerváltás után. Az első román költő, akinek egész fiatalon - 37 éves korában! - a rangos Eminescu kiadó kihozta válogatott versei gyűjteményét (Crinul regal - Királyliliom) a legkiemelkedőbb jelenkori román költőket illető sorozatában. Sütő Andrásnak ajánlott 1989-es versciklusát a Romániai Magyar Szó hozta 1990-ben, a tragikus marosvásárhelyi események után.


Karcsúság és kép

alig-alig bátorságból
az urániumhoz kiáltok?
szenvedélybe temetkezik az arc
madár
az éjjeli farakáson
az idő fennsége
régóta ámít

Chagall úr

a birodalom ablakára festi
allegorikus emberét
Lázár kézen fogja az asszonyt
közelkép a sivatagban
homályos nagyító alatt

a jószántukból vízbe fúltak üzenetét
a szárazság évében
testemre álmom rója

Az eső szárnya

nem ti fedeztétek föl a vétket
se az árpát se a gomba tönkjét
ti akik annyi levelet küldözgettek
egymásnak
a halál örökkön éhes csatornáin át
fehér papírlapok érkeznek
egy téli estén.
amikor a svéd játékok hazugságon fognak
táncolni akarok
és nem magamban
hogy becsapjam a szikkadt füvet
hogy vasárnap legyen a keresztútnál
hogy boldogasszony hangját halljam
az eső szárnya alatt.

Lámpahomályban

a bölények odahagyják az erdőt
az állatkertekért

a vers átváltozik
az aranypénz felévé
az erdő
a kiszáradt folyóval együtt elárul

még marad hely egy ablaknak
a roppant térben
egy ablaknak
és egy arab igének.

1989.


Tükrök mélyén Remény Asszonyság
Ady Endréhez

Havazik Berlin, Bukarest, Budapest, Moszkva felett
egy barátom aggasztó híreket üzen
Kisinyovból
az elöljárók Ştefan pecsétjét verik a pénzre
a porkolábok nyugdíjba vonultak
emlékirataikat rendezik sajtó alá
díszkiadásban

magukra maradva vedelik a sors mérgezett italát
továbbra is bort hamisítva
zugivókként
barátaim Remény Asszonysággal lejtik a táncot

félek e hótól
oly makulátlan
mint cikkanó villám mint az idő

havazik Berlin, Bukarest, Budapest, Moszkva felett
a világ minden fővárosában
míg teljesen belep a hó
míg az égre kiáltjuk:
Ámen!

1990.


levelezés
(corespondenţă)

a városi pánik elcsitult

az oroszlánok mindenütt legyűrték a dómok
árnyékait

szusszanásukat érzem ha változik az időzóna
az enciklopédiákban

a kezdeti félelem mindent felülír

a tárgyak szétválnak a láthatáron ahol a képtelenség
lépdel

a földrész most a csodálatos egyre vissza-
fogottabb szőlőtőt
ünnepli

a vidék szenvedését már tanítják

a klasszikusok reformja elmaradt
nem vitték túlzásba a liliomelhajlás tanulmányozását
a költészetben

senki se gyalogolt haza éjszaka

ha nőt követnél a parton az alkonyt csak a nyílt tengeren
észlelnéd
titkos színképe a sorsnak

házainkat feldúlták míg el nem enyésztek
a harangzúgásban

a föld szeretteink börtöne lett

a kézművesség felfut a tőzsdén talán a mi javunkra

üzeneteim érkeznek egy szövegekbe
fúló világban


a pusztaság öntözése
(irigarea pustiului)

az éjjel része csupán a nappali örömnek

lázálom a kiszáradt folyó partjának
fái közt

az útikönyvben rejtőző magas hegygerinceink
fölsebezte
fekete pillangó

egy maroknyi ezüst újrarendezi a földet
még egy nemzedéknek

az elszórt magvak megnyújtják a szobavirágok haláltusáját

a gépek elfoglalták már a félelem könyvtárát
és történelmi
emlékeit

figyelmes olvasás után
egyesek kioltották órájukban a mécsest

mások kivárnak miután összeütöttek pár sort
munkáról és egyenlőségről

hallom a pusztaság öntözése nagy árvizekkel közelít
felénk
alakokkal akik az elszigetelődést rombolják a mind elhibázottabb
világtérképen
a becsmérlések közül csak azokat választhatom amelyek
célt értek
kivándorlunk ez már biztos

már hallatszanak a léptek az antik sétányokon
az új arány szemünk láttára kibomlik
mint egy földalatti hárfa

az evezők és vitorlák között elismerjük a rikkantás
mentelmi jogát


az utazás
(călătoria)

ahol a vonalat meghúzták hangunk csakis a szegénység
teljében hallszik
a fanatizmus rejtelmes karátjai zálogául

egy más zsarnokság idejének esti ragyogása

a tegnap moraja egy erős ország
ege alatt kiszüremlik

aki nem horgonyoz le két korszak között
nem látja a szállongó füstöt
saját álmaiban

a törékeny szár hagyja behálózni magát a várható
titoktól

egy már-már görcsberánduló test ruhái közt
érezhető
az alkony heve

válogatott kellék egy a kiválasztottak nyújtotta
előadáshoz

mennyi orom a völgyben ahol nem mondják meg
mikor virágzanak a narancsfák a jelzett
romok közt
mikor zárnak a múzeumok a megszállt övezetben
mikor indul be ismét a rákok támadása

hogy miért szép errefelé elfeledtem megkérdezni
azokat akik fölfedezték
a déli tengereket
és az egyre virágzóbb emberkereskedelmet

meglehet az utolsó tél förgetege a lakosok
kiáltása lesz


a köztes tér
(spaţiul intermediar)

ha ajtót nyitsz (micsoda esély)
meglátod az utca sarában vergődő
fényt

saját évszaka által mérgezett virág
görcsbe rántja érzékeinket

a törvény amiről szüntelenül jár a szánk
vonuló hollócsapat a modern művészetek múzeuma fölött
a világ hasonlatosságai felé

szavak amelyek megosztanak
miként a halálraítéltek
vagy a bizottságok ködevői

mások megnevezik életünk tereit

a pénzüket számlálók
már hazaértek

két három reklám megteszi
az évszázadra szóló jóléthez
e számokkal s szentséggel terhes történelemben

e játékban csak a túlon is túl
cserélnek

ha ajtót nyitsz megérzed azok bukását
akik fájdalmuk visszatartják

az új nap nem véti el a szűk ösvényt

a kozmikus tekintet rajtaveszthet
pár esztétikus balfogáson

Foto: Wikipedia

Nincsenek megjegyzések: