Az első örömöt Teodor Borz marosvásárhelyi költő okozta azáltal, hogy megajándékozott legújabb verskötetével (Colivii. Editura Ardealul, Tg. Mures, 2011). Ez már olyan családi szokás közöttünk: nem az első eset, hogy megtisztel műveivel, s érdekes módon, azonnal lázba is hoz velük, mert úgy lapozok belé könyveibe, hogy már próbálgatom is egyúttal a hirtelen felderengő magyar változatot is. Jó olvasgatni, ízlelgetni leheletfinom lírai-gondolati rezdüléseit. Külön szerettem annak idején Robinson mester Péntekjéről írt ciklusát , s nem nyughattam, amíg nem magyarítottam az egészet.
A mai ajándékból is elkészült négy gyorsfordítás, teszem ide máris mai bejegyzésként, az eredetiekkel együtt, tovább gazdagítani azt a még mindig csak kéiratban lévő, véglegesítés előtt álló antológiát, amelynek alapjait 2009 nyarán raktam le az urszu2-n.
Teodor Borz
Don Miguel de Cervantes Saavedra
Úgy tűnik, Sancho Panza,
megelégelve hitegetést és lazsnakot,
így szólhatott Don Quijotéhoz
hogy jobb lett volna inkvizítornak lennie
II. Fülöp védőszárnyai alatt,
mint kóbor lovagnak.
Ekként, gazdája hatalmat szerzett volna,
neki, Sanchonak állás kerül
segédjeként a vétkezőket
tűzzel-vassal megváltani.
Ezeket mondta neki az erdőszélen
ahol megéjszakáztak
és Don Quijote gondolkodóba esett
Ezen közben,
Don Miguel de Cervantes Saavedra
egy fatörzs mögül követve őket
mindent hallott és látott,
s feldúlt szívvel és elmével
ekként szólt:
drága gyermekeim,
hát elfelejtettétek amire tanítottalak,
ti álmok kergetői?
Mert az ügybuzgóktól megszabadítottalak.
Ezzel szülőatyjuk és mesterük
könyvborítók közé zárta őket
és csak ő tudja
merre vette útját.
1616 április 22-e volt amikor
odaért
69 évesen.
Se pare că Sancho Panza,
sătul de promisiuni şi ciomăgeli,
i-ar fi spus lui Don Quijote
că mai bine s-ar fi făcut inchizitor
sub oblăduirea cucernicului Filip al II-lea
decât cavaler rătăcitor.
Astfel, stăpânul ar fi dobândit putere,
iar el. Sancho, o slujbă
numai bună să-1 ajute
în mântuirea prin foc a păcătoşilor.
Acestea i le spuse la marginea pădurii
unde înnoptaseră
şi Don Quijote rămase pe gânduri.
Întru acestea,
Don Miguel de Cervantes Saavedra,
supraveghindu-i de după un trunchi,
auzi şi văzu
şi i se zbătu mintea şi sufletul
şi grăi:
dragii mei copii,
oare aţi uitat ce v-am învăţat,
zburdalnicilor întru vise?
Că de cuvioşii de ei eu v-am scăpat.
Apoi tatăl şi maestrul lor,
îi închise între nişte coperte
şi porni spre o destinaţie
numai de el cunoscută.
Ajunse acolo
la data de 22 aprilie 1616
şi avea 69 de ani.
Váltságdíj
(Rascumparare)
bármennyit megadnék annak a szűznek
aki megmenti az elítéltet
ki áldozata lenne a máglyatűznek
Újra és újra visszatérő álmom
hisz az elítélt én vagyok -
a halálom.
Plătesc oricât acelei fecioare
care îl va scăpa pe cel
condamnat la spânzurătoare.
Şi visul acesta îmi apare mereu.
Poate cel condamnat
sunt eu.
Az ég
(Cerul)
Ó, hogy hasít a kés az eleven húsba
a vágóhídon
s hogy siratja illatát
az ibolya
mikor az ekevas mint
éhes kutya
a nyöszörgő földet harapja.
Szerettem volna feledni
azt az elszivárgást.
Némán
borul fölénk az ég.
O, cum taie cuţitul în carne vie
la abator
şi cum îşi plânge parfumul
vioreaua
când plugul intră
ca un câine flămând
în pământul ce geme.
Aş fi vrut să uit însângerarea aceea.
Ne acoperă cerul în tăcere.
Emlék
(Amintire)
Furcsa egy eb.
Nem ugatta meg a holdat éjjel,
de még az égboltra se néz fel.
Nem vadászatra termett:
Se a fürjekkel nem törődött
és nyulakat se kerget
Furcsa egy eb.
A sintérek se vették hasznát,
mert szőre akár az ember bőre
és ugyan ki viselt volna
gallérprémet őbelőle?
Valóban furcsa eb vala
se vadra nem fájt a foga
úgy élt mint egy mihaszna
és akkor (mondják egyesek)
mindenből elege lett
holdsugáron függ felakasztva
Ce câine ciudat.
Nu lătra noaptea la lună.
Nici nu privea spre bolta lor cerească.
Nu era bun nici la vânătoare.
Pe iepuri îi făcea scăpaţi
şi lăsa prepeliţele să zboare.
Ce câine ciudat.
Nici hingherilor nu le-a fost de folos
căci blana lui semăna a piele de om
şi cine ar fi fost dispus
să-şi facă din ea guler de palton.
A fost un câine cu adevărat ciudat
nici bun de vânătoare
nici bun de îngropat
şi-atunci (spun unii)
sătul de toţi
s-a spânzurat cu raza lunii.
Cseke Gábor fordításai
*
A másik mai öröm abban áll, hogy Kocsis Francisko végre elküldte nekem Ady Endre Fekete zongora című sokat idézett versének román fordítását. Tudtommal mostanig e versről román változat nem készült. Örömöm nem csak a bizalomnak szól, amennyiben megosztotta velem a nem mindennapi fegyvertény hírét és a tettet magát, hanem a remek teljesítménynek. Egyelőre annyit mondok, hogy a fordítás konzseniális! De erről majd holnap, miután megkapom hozzá Francisko barátom egyetértését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése