 |
| Balról jobbra: Kánya, Neurath, Darányi... |
A spanyol polgárháború
1936 augusztus
Párizs, augusztus 16.
Sir Georg Clark angol nagykövet szombaton megjelent Delbos külügyminiszternél és jegyzéket nyujtott át, amely közli, hogy Nagybritannia hozzájárul a spanyol polgárháborúba való be nem avatkozásra irányuló francia javaslathoz, de ezt az elhatározását a többi érdekelt kormány magatartásától teszi függővé. Megérkezett a portugál, a bolgár, az ír és a görög kormány kedvező válasza is, úgyhogy most már csupán az olasz, német és orosz nyilatkozat hiányzik.
Letartóztatták Barriot volt miniszterelnököt
Burgos, augusztus 16.
Franco tábornok repülőgépei ismét megjelentek Madrid felett, ezúttal azonban nem bombázták a kormánycsapatok hadállásait, hanem röpcédulákat szórtak le a fővárosra. A röpcédulák Franco tábornok kiáltványát tartalmazzák, amely így végződik: reméljük, hogy nagyon hamar felszabadítunk benneteket a kommunista hordák uralma alól. Éljen Spanyolország! Éljen a spanyol nép becsülete!
Martinez Barriot, a képviselőház eddigi elnökét, aki a madridi kormány képviseletében Valenciában tartózkodott, ottani kommunisták letartóztatták. A felkelő csapatok agyonlőtték Cuhol katalán képviselőt.
Bajadoz elfoglalásával a Portugáliával határos területek mind a felkelők kezén vannak. A guipuzcoai harcvonalon vasárnap reggel megindult a támadás. A nemzeti csapatok három oszlopban vonulnak Audoin, Hernani és Irun ellen. Ugy tudják, hogy a felkelők ma még nem tesznek kísérletet San Sebastian elfoglalására. Madrid irányában az arcvonal csendes.
Katonai körökben azt beszélik, hogy a felkelők Badajosban többszáz kormányhű katonát agyonlőttek és ezer katonát bebörtönöztek. A kormánycsapatok által fogságba vetett embereket kiszabadították. Kormányhű rerepülőgépek bombázták Bajadozt, de a bombázás hatástalan volt.
Alfonz király levele a restaurációról
Madrid, augusztus 16.
A hatóságok letartóztatták a Ramon Madariagot. A lakásán tartott házkutatás során megtalálták Alfonz volt király levelét, amelyben bejelenti, hogy a királyság visszaállítása után az austriai herceg foglalná el a trónt.
Franco tábornok: Az irgalmas Krisztus kereszteshadjáratát vívjuk!...
Párizs, augusztus 16.
Franco tábornok Boldogasszony napján hadiparancsot adott ki a felkelő tábor tisztjeinek és legénységének. Az irgalmas Krisztus kereszteshadjáratát vívjuk a vörös antikrisztus ellen, - így kezdi - amely nemzetünk multját és jelenét vérbe és szennybe tiporja. Parancsba adja, hogy a tisztek és altisztek Szűz Mária-jelvényt viseljenek, minden felkelő formáció legénysége pedig saját vidéke védőszentjének jelvényét. Franco tiltakozik hadiparancsában a vörös rágalmakkal szemben: honszerelem, halál-megvetés, emberiesség, lovagiasság a nemzeti front jelszava. Fajok, egyistenhívő felekezetek iránt keresztényi szeretettel viseltetnek. A kereszteshadjáratnak nincs más célja, mint a vörös métely gyökeres kiirtása.
Francia lapvélemények a kormányzó utazásáról
1936 augusztus
Párizs, augusztus 23.
A francia sajtó vasárnapi szenzációja: Horthy Miklós kormányzó ausztriai útja és találkozása Hitler kancellárral, amiről az összes lapok kivétel és pártállásra való tekintet nélkül az első oldalon számolnak be. Egyöntetű az a véleményük, hogy a magyar államfő utazása nem magánjellegű, hanem nagyjelentőségű diplomáciai esemény és hogy célja nem a közismerten szilárd osztrák-magyar barátság megerősítése, hanem ezen túlterjed, amit szerintük a berchtesgadeni látogatás látszik igazolni.
A Temps vezércikkben foglalkozik ezzel az eseménnyel, a cikk címe: Horthy admirális Hitler kancellárnál. A mindenkori francia kormány külpolitikai szócsöve kifejti, hogy a berchtesgadeni találkozó éppen idejében figyelmeztet arra, hogy az a játszma, amely eldönti a háború és béke problémáját, éppen Közép-Európában játszódik le és a játszma tétje a Duna medence maga. Éppen ezért a magyar kormányzó útját a Berlin és Róma által vezetett középeurópai diplomáciai fejlődés új jelentős állomásának kell tekinteni.
A Le Temps feltételezi, hogy a hivatalos kommünikékben megjelölteken kívül esetleg más személyek is elkísérték útjára a magyar államfőt. Részt vett szerinte a tárgyalásokban Von Papen nagykövet és Boris bolgár király is. A Le Temps vezércikke kifejti, hogy e tárgyalások mögött végeredményben a németek és olaszok között megosztott dunavölgyi hegemónia terve húzodik meg. Sokan beszélnek mostanában - írja a lap - egy német-olasz-magyar-osztrák-lengyel blokkról, amelynek megteremtését Berlin könnyen összefüggésbe hozhatja a maga szovjetellenes terveivel. Erre a célra pedig nagyon jól felhasználhatja Magyarországot, amely átélte már Kun Béla bolsevista uralmának borzalmait.
Nagyjelentőségű diplomáciai eseménynek állítja be a kormányzó utazását a La Republique a kormányon levő radikális párt szélső jobbszárnyának lapja is. Horthy kormányzó - írja a lap - tizenhat év óta nem hagyta el országát. Kizárt dolog, hogy a Habsburg kérdés képezte volna a kormányzó és Schuschnigg kancellár beszélgetésének tárgyát, inkább ezt kell feltételeznünk, hogy az olasz-némt közeledés által adott lehetőségekről volt szó, miután Magyarországot a két nagyhatalomhoz egyformán szoros szálak fűzik.
Az Excelsior szerint a magyar diplomácia úgy véli, hogy a német-osztrák kibékülés jó alkalom a dunai kérdés elintézésére. Ennek az elintézésnek Bécs és Budapest lennének a mozgatói. Egy másik lehetőségről is ír az Excelsior és ez: a központi hatalmak blokkja, amelynek szerinte igen sok híve van úgy Bécsben, mint Budapesten.
A délben megjelenő Paris Midi az első oldal első hasábján közöl cikket a kormányzó útjáról. A cikk címe: A titokzatos berchtesgadeni összejövetel. A lap értesülése szerint a tárgyalásokba okvetlenül belekapcsolódik Mussolini is. A Paris Midi berlini telefonjelentése szerint rövidesen német-magyar deklaráció követi az osztrák-német kiegyezést. A lap nem tartja kizártnak, hogy a német diplomácia a háborúelőtti hármas szövetség helyén egy új négyes szövetség kialakulását szorgalmazza.
A szélső jobboldali Le Jour első oldala számol be a kormányzó utazásáról és megemlíti, hogy hírei szerint a jelenleg Bécsben tartózkodó Bethlen István gróf is bekapcsolódott a tárgyalásokba.
A királypárti Action Francaise szerint a kormányzó útja új korszakot nyit az osztrák-magyar-olasz-német viszonylatban és a magyar kormányzó Hitlerrel főleg a szovjetkérdésről beszélgetett.
A középpárti Quotidienne Bulgária bekapcsolódásával, egy öthatalmi szövetség kialakulását várja.
Az egyébként jobboldali, de a külpolitikában Blumékat alátámasztó L’Ordre szerint nemcsak Boris bolgár király, hanem von Papen bécsi német nagykövet is részt vett a berchtesgadeni tanácskozásokon és megbízható forrásokra (?!) támaszkodva azt írja, hogy Horthy kormányzó rövidesen a Karinthiában tartandó osztrák hadgyakorlatok alkalmával találkozni fog Mussolinivel is.
Ezeknél a fantasztikus kombinációknál, amelyeknek nyilvánvalóan semmi alapja sincs, sokkal óvatosabb a Matin, amely szintén beszámol a berchtesgadeni tanácskozásokról és feltűnő formában figyelmezteti a francia közönséget, hogy elhamarkodott következtetéseket ne fűzzön a magyar államfő utazásához.
Gonda Jenő
Horthy Miklós látogatása Hitlernél
1936 augusztus
Bécs, augusztus 28.
Horthy Miklós kormányzó és Hitler kancellár találkozásának híre szombaton a délutáni órákban terjedt el az osztrák fővárosban a budapesti déli lapok jelentése alapján.
A hír politikai körökben élénk feltűnést keltett és érdeklődéssel várták a találkozásról szóló hivatalos jelentést, amely este tíz óra után érkezett meg Berchtesgadenből. A hivatalos közlemény rámutat arra, hogy a két államfő találkozása magánjellegű volt. Ezt a magyarázatot elfogadva, az osztrák politikai körökben nem fűznek politikai kommentárokat az eseményhez, hanem azt úgy tekintik, mint nemzetközi udvariassági tényt.
Rámutatnak azonban arra, hogy miként Horthy kormányzó ausztriai utazásában Magyarország és Ausztria barátsága és szomszédi jóviszonya hangsúlyozódik a berchtesgadeni látogatás a Magyarország és Németország között fennálló szívélyes viszonyt juttatja kifejezésre.
A kormányzó Németország iránti lojalitásáról írnak a berlini lapok
1936 augusztus
Berlin, augusztus 28.
A berlini lapok részletesen foglalkoznak Horthy Miklós kormányzó útjával. A Berliner Börsenzeitung budapesti tudósítója többek között a következőket jelenti:
A kormányzó külföldi útja meglepetésszerűen érte a magyar közvéleményt. Az utazás során nem kerülnek szóba külpolitikai kérdések, mindamellett magyar politikai körökben nagy érdeklődéssel fogadták azt a hírt, hogy Magyarország kormányzója a hinter-rissi vadászterületre való útján bajor területet is érint. Horthy kormányzó, aki szenvedélyes vadász már régóta szeretett volna résztvenni zergevadászaton, de ausztriai látogatását nyilvánvalóan külpolitikai meggondolások, a német-osztrák megbékélés következtében elsimult ellentétek tényével adott új helyzet miatt csak most tette lehetővé.
A Volkischer Beobachter budapesti tudósítója ugyancsak hosszabb cikk keretében foglalkozott a kormányzó útjával s többek között ezeket mondja: Horthy Miklós kormányzó magas hivatalát elejétől kezdve a legteljesebb lojalitás szellemében töltötte be. Ezt a lojalitást tanusítja különösképpen a Német Birodalom iránt is. A német-osztrák megbékélés lehetővé tette Horthy kormányzónak, hogy látogatást tegyen a Magyarországgal baráti viszonyban lévő szomszédos államban.
Titulescu bukása
1936 augusztus
Bukarest, augusztus 30.
A huszonnégy órán belül megoldott kormányválságnak két szenzációja van: az egyik Titulescu az örökös külügyminiszter kimaradása a kormányból, a másik az új Tatarescu-kormány határozott eltolódása jobbfelé.
Titulescu rövid megszakításokkal tizenhét évig volt Románia szinte mindenható külügyminisztere, kormányokat buktatott a külföldről és nemcsak a román külpolitika franciabarát iránya mellett tartott ki szokatlan céltudatossággal és határozottsággal, hanem élesen szembefordult minden olyan román belpolitikai mozgalommal is, amely céljaiban vagy eszközeiben a német nemzeti szocializmussal mutatott hasonlóságot vagy tartott fenn kapcsolatot. Legutóbb, miközben Titulescu résztvett a monteux-i Dardanella-konferencián, azért mondott le a királyhoz intézett táviratban a külügyminiszterségről, mert helytelenítette a Tatarescu-kormány enyhességét a vasgárdisták üzelmeivel szemben.
Titulescu azt követelte, hogy Romániában erős kézzel kell véget vetni minden szélsőjobboldali kilengésnek, mert ezek veszélyeztetik az ország külpolitikai érdekeit. Amikor újból külügyminiszteri tárcát vállalt a Tatarescu kormányban, ezt azzal a határozott kikötéssel tette, hogy a kormány kíméletlenül el fogja nyomni a vasgárdisták és a hozzá hasonló alakulatok minden kilengését. Inculetz belügyminiszter azonban egyáltalában nem mutatta a Titulescu által kívánt erélyt és míg Inculetz az új Tatarescu kormány helyettes miniszterelnöke lett, addig Titulescu búcsút vett a román külügyminiszteri széktől. Ez a szék az ő minisztersége alatt nem a bukaresti külügyminisztériumban állott, hanem a genfi, párizsi, londoni hotelekben, mert Titulescu mindig úton volt és az évnek alig néhány hetét töltötte Bukarestben.
Amikor egyideig mint követ Londonban képviselte Romániát, szinte közmondássá vált, hogy a román külügyminisztérium a londoni követségen van és hogy Titulescu sajátmagának a főnöke.
Az új román kormányban helyet kaptak a liberális párt fiatal tagjai is, akik nem százszázalékos rajongói a franciabarát orientációnak és a belpolitika terén megértést tanusítanak a szélsőjobboldal német nemzeti szocialista jelszavak alatt rejtőző törekvései iránt.
Mi lesz ezek után az új kormány külpolitikája?
Szegedi ünnepi játékok
1936 augusztus
Szegeden az idén már a harmadik rendező mutatta be Az ember tragédiája dómtéri előadását, Hont Ferenc és gróf Bánffy Miklós után Janovics Jenő. A komplikált színpadot Janovics elődjétől örökölte, illetőleg annak kitünő segítőjétől, Oláh Gusztávtól. Az új rendező, akinek nagy érdemeit megörökítette a magyar színpadtörténelem, a vetítésre fektette a főhangsúlyt, vagyis olyasvalamire, ami nem fér össze a szabadtéri játék lényegével.
A kevés próbához mérten jók voltak ezek a Madách-előadások, bár Lehotay Árpád Ádámja most kevésbé tetszett. Lánczy Margit Évája különösen az angol és a falanszter-jelenetben volt művészi; de alakítása még korántsem éri el Tőkés Anna tavalyi Évájának színvonalát. Kiss Ferenc Lucifere egészen más volt, mint Csortos Gyuláé, meseszerűen kénköves, barátkozó.
A szegedi Tragédia-előadásoknak az a bajuk, hogy nincsen tradiciójuk, ahogy például tradíciója van a salzburgi Jedermann-nak. Minden rendező mást akar csinálni, mint az elődje. Csak a nagy statisztéria felhasználása maradt hasonló Hont Ferenc óta. Az ember tragédiája nem való szabadtérre, sok színtere és gondolati eleme miatt, mindazonáltal el kell játszani szabadtéren irodalompropagandai okokból. Eddig másfélszázezer ember látta Szegeden, hacsak minden negyedik veszi megint kézbe a remek művet és olvassa, akkor máris érdemes volt a szegedi mindenévi próbálkozás.
Sikerült és igen hatásos volt Herczeg Ferenc Bizánc-ának dóm-téri megelevenítése. E műnek dekoratív szépségeit régóta szeretem. Az egyetlen színtér, amelyet Szegeden Varga Mátyás képzett ki igen szépen, természetessé teszi a históriai történést a grandiózus téren. Némely részletnek, így magának a dómhomlokzatnak érzékeink által történő negligálása, némely jelzésnek képzeletünkben történő kivirágzása Konstantin bizánci császár tragédiájának részesévé tesz bennünket.
Janovics Jenő a némileg halvány első felvonás után óriási crescendóba szökteti a hangulatot, amely az utolsó jelenetekben, amikor hozzák a császár és női kísérője holttestét és a halálra szánt udvaroncok nyája beszakad a templom bejáratán, megrázó. Ránky György kísérő muzsikája kitünő. Táray Ferenc Konstantinja, Kiss Ferenc genovai zsoldosa nagyméretű. De óriásivá nő Tőkés Anna Iréne császárnéja. Meglepően szenvedélyes Földényi László Achmed hercege.
A János vitéz-t nem láttam. Tudom, anyagi sikere nagy. De az ilyesfajta produkció művészi csődbe kergeti a dóm-téri játékokat. Tévedés volt a tavalyi Parasztbecsület is. Szívesen látjuk, bizonyos művészi fenntartással, Az ember tragédiájá-t, helyeseljük a Bizánc-ot.
Bár egészen kielégítő, a hely szellemének megfelelő eddig csak a legelső szegedi előadás, 1931-ben, Voinovich Géza Magyar Passió-jának előadása volt Hevesi Sándor rendezésében. A János vitéz értékes mű, szegedi bemutatása bizonyára attrakció, huszárszázadával, juhaival. De minek ezt a dóm előtt. Megismétlem tavalyi propozíciómat. Tessék a tér ellenkező oldalán, szemben a dómmal felépíteni a színpadot, tessék a nézőket háttal ültetni a dómhoz. Akkor aztán elő lehet adni daljátékot is és komédiát.
Mistral és Babits
1936 augusztus
A lapok közlik az Interparlamentáris Unió ülésein elhangzott beszédeket. A francia delegáció feje, Mario Roustan szenátor, a Laval-kormány volt minisztere - aki provánszi származású - az Ujság tudósitója szerint bemutatkozó szónoklatában többek közt ezeket mondta:
"...engedjék meg, hogy örömömnek adjak kifejezést, hogy itt Magyarországon az én szükebb hazám nagy költője, Mistral, oly nagy szeretetnek örvend. Ő a legnagyobb elragadtatással beszélt a magyar irodalomról nekem, és többek között Babits Mihályról, akit Homeros utolsó utódának nevezett..." stb. stb.
Mindenesetre feltűnő szavak; büszkék lehetnénk a provánszi költészet klasszikusának ily nagy véleményére a mi költőnkről. De nem fojthatunk el némi kételyt és csodálkozást. Mistral hetvenedik évén túl volt már, mikor Babits még az iskola padjain ült. Vénségére ismerte volna meg a magyar költőt, azokban az években, amikor még hazájában is alig ismerték? Homeros emlegetését is furcsáljuk egy kicsit Babitssal kapcsolatban.
Érthetőbb volna ez az asszociáció Mistralra vonatkoztatva; s a dologban az a csattanó, hogy ép Babits is Homeros utolsó utódjának nevezte Mistralt egy kis cikkben, melyet a provánszi költő halálakor a Nyugat-ba írt! Mármost ő adta-e vissza a halottnak a bókot, vagy ellenkezőleg, a halott Mistral adja-e vissza a bókot az élő magyar poétának az udvarias Roustan szenátor ajkaival? Kettő közül alighanem a harmadik az igaz: s a homerosi koszorút, amely a nagy provánszinak kijár, a magyar költő fejére egyszerűen a magyar ujságíró hiányos francia nyelvtudása helyezte át...
Öt világrész magyar vándorai
Halász Gyula könyve
1936 augusztus
Nem vagyunk gyarmatosító nép. Valójában utazó nép sem vagyunk. Szárazföldi nép vagyunk s a szárazföldi ember mindig röghözkötöttebb, mint a tengeri ember. A tenger adja a nagy perspektívákat s a korlátlan lehetőségeket. A tengerpartról messzebbre lehet gondolni, mint a magas helyről vagy a síkságról. S míg a hegy és síkság marasztal, a tenger hív és vonz és csábít.
Nagyon kevés részünk van a föld felfedezésében. Néhány részletkérdés megvilágosítása - számba sem jön a nagy felfedezések mellett. Nem voltak Marco Polóink, Livingstonejaink, Nordenskjöldjeink. Aki magyar ember a legnagyobb jelentőségű felfedezéseket tette, Stein Aurél is angol eszközökkel, az angol tudomány javára dolgozik.
Mégis, egy évszázadnál hosszabb idő óta mindig voltak magyarok, akiket valami belső kényszerűség, talán kíváncsiság, talán kalandvágy arra vitt, hogy elinduljanak messze világrészekbe, melyekhez nekünk magyaroknak semmi közünk, új világokat, új tájakat, új népeket megismerni. Voltak köztük kalandorok - a szó jobb értelmében -, mint gróf Benyovszky Móric és Magyar László, a Kelet felé irányuló ősi nosztalgia, az őshaza és rokonság felkutatására irányuló vágy megszállottjai, mint Kőrösi Csoma Sándor, szenvedélyes kíváncsiak, mint Vámbéry Ármin. Volt, akit a szabadságharc vetett ki hazájából, mint Xántus Jánost, volt, akit a természetrajzi gyüjtés vonzott és a természeti népek iránti idilli érzés tartott kinn sokáig trópusi tájon, mint Biró Lajost. Stein Aurélt az elmúlt műveltségek iránti szenvedélyes érdeklődés, Déchy Mórt az alpinista szenvedély vitte fel a Kaukázus félelmes csúcsaira.
Gróf Teleki Samut, gróf Széchenyi Bélát, gróf Zichy Jenőt a nagyúri amatőrség késztette expedíciók szervezésére és vezetésére. Végeredményben azonban valamennyinek elhatározása mögött ott volt az emberi kalandvágy csillapításának ösztöne. Kimondott céljaik különbözők voltak, tudományosok, gyakorlatiak, sportszerűek, de többé-kevésbé megbecsülendő szolgálatot mindegyik tett a Föld megismerésére való tudománynak. A felfedezések hosszú sorozatában ott van, szerényen bár, néhány magyar név is.
Halász Gyula, a földrajzi irodalom kiváló érdemű népszerűsítője, könyvet írt ezekről a magyar világutazókról. Sorra elmondja, szeretettel, valami közösség-érzet félével, életüket, a körülményeket, melyek között útjaikra elszánták magukat, viszontagságaikat és eredményeiket. Írása egyszerű, mértéktartó, túlzás és frázis nélküli, de valami csendes vágyakozás van szavai mögött: benne is van valami a világutazók szelleméből s bizonyára nemcsak rajta múlt, hogy nem állt közéjük a sorba.
Az ember csodálja, hogy eddig nem volt ilyen magyar könyvünk. Annyi fölösleges és közömbös könyv jelenik meg, - ez a könyv szükséges volt. Okos, érdekes, szép, a maga igénytelenségében minden igényt kielégítő. Különösen a fiatalok számára élvezetes olvasmány.
Ötezer fénykép másodpercenként
1936 augusztus
Bármilyen különösen hangzik is, a Föld szénkészletének állandó és rohamos csökkenése késztette MacBochann amerikai mérnököt arra, hogy a gyorsfényképezés legcsodálatosabb gépét feltalálja. A világgazdaság késhegyig menő harcot folytat a föld mélyében rejlő energiákért: a szénért és újabban az olajért.
Fogy mind a kettő, s rohamléptekben fejlődő technika évről-évre nagyobb tömegeket emészt fel belőlük s ma már olyan számítások is rendelkezésre állanak, amelyek, közelítő pontossággal megmondják, hogy a szén és olajkészletek már csak rövid ideig elegendők. Gondoskodni kell tehát előre olyan erőkről, amelyek pótolni tudják majd az utolsó cseppig elhasznált olajat és szenet.
A víz, a szél és a napfény energiáján kivül az anyagban rejlő kötött erők felé fordult az utolsó évtizedben a tudományos világ figyelme. A híres angol fizikus, Sir Oliver Lodge kiszámította, hogy egyetlen atomban lekötött energia elegendő lenne arra, hogy egy elsüllyedt német hadihajót a skót hegyek tetejére emelje fel.
Nem sokkal később már azt is tudták, hogy néhány atom szétrobbantásából felszabaduló írtózatos erők egy óceánjárót hetekig tudnának vontatni. Ilyen jólhangzó és elméletileg helyes számítások természetesen nemcsak a laikusok fantáziáját gyujtották fel, hanem a szakemberekét is. Azóta tart a harc és kutatják az anyag titkát.
Mérhetetlen mennyiségű pénzt és időt áldoztak már erre a célra a tudomány harcosai. A titok azonban még mindig megfejthetetlen, az atomenergia egyelőre nem akar felszabadulni és gépeket hajtani a szén és az olaj helyett. A titok nyitjának hajszolása közben azonban ezer és egy érdekes, hasznos felfedezésre bukkantak, aminek áldáson hatásait élvezi az emberiség a közhasznú találmányokban, így például a rádiólámpában is, ugyanakkor pedig rettegi is a haditechnika ezer újabb szörnyűséges felfedezése és fenyegetése miatt.
Az anyag titkáról lassan-lassan lehullik a lepel. Elképesztő erőkre van szükség, hogy közelebb férkőzhessenek a makacs atomerőkhöz. Sokmillió voltos feszültségnél igyekeznek szétrobbantani az atomot, segítségül hívják a villámcsapás mérhetetlen erejét, máshol pedig százezer atmoszférás nyomással, többszázezer fokos hővel támadják.
Uj gépek és új találmányok szakadatlan sora tette lehetővé ezt a gigantikus munkát. Az atom egyes alkotórészeit, az elektronokat már sikerült külön tanulmányozni. Csak éppen az hiányzót hogy villámgyors útjukról, röppályájukról hiteles képet kapjanak. Nem volt olyan fényképezőgép, amely a nagy gyorsasággal haladó anyagrészecskék útját követni tudta volna.
Mac-Bachann mérnök végül is sikerrel fejezte be sorozatos kísérleteit és az amerikai tudományos körök nagy ünneplése közben mutatta be az új csodagépet, amely másodpercenként ötezer felvételt készít. Ezzel újabb fegyvert adott a technikusok kezébe. Most már az anyag elemi részeinek szemmel nem követhető gyorsaságát is sikerült „megfogni”, képre rögzíteni és ebből utólag kiszámítani sok olyan részletet, amelyet eddig sűrű homály takart.
Max Eyth mérnökfilozófus állapította meg, hogy „minden nagy gondolat az idők folyamán legalább tízszer felmerül, mielőtt életerős találmány lesz belőle”. Ez az igazság ezúttal is bebizonyosodott. MacBachann előtt ugyanis már igen sokszor felmerült a gyorsfényképezés eszméje, de csak hosszas kutató munka után sikerült életképes alakban testet adni neki.
MacBachann gépén tizenkét lencse van egy szédítő sebességgel forgó henger-kamra oldalán elhelyezve. A fényképezőgép zárját itt egy ellenkező irányban forgó rácsos szerkezet pótolja és ezzel lehetővé teszi a gyors munkát. Külön felfedezést igényelt a fényképezéshez használt fényérzékeny anyag összetételének kikutatása. Ebben is sikere volt a mérnöknek, aki a fényképezésnél használt filmet nedves állapotban tartja a felvétel alatt. Igy az érzékenységet az eddiginek többszörösére tudta felemelni.
Hajszolják a tudósok és technikusok a kőszén és az olaj pótlásának új erőforrását, szétszedik az anyagot apró atomjaira s hogy ezt jobban és főleg gyorsabban végezhessék, feltalálják az új fényképezőgépet. Ezek után már nem hangzik különösen, hogy a szén csökkenése volt az oka az új fényképezőgép megszületésének.
Budán cipészkedik Kalmár Elza a szegedi Madách-szobor alkotója
1936 augusztus
Szombaton a főkapitányság bűnügyi osztályának folyosóin választékosan öltözött úrinő jelent meg.
Feljelentést szeretnék tenni ismeretlen tettes ellen, aki Maros uccai lakásomból antik ékszereket és többszáz pengő készpénz lopott el - mondotta az eléje siető rendőrtisztnek. Megmondta nevét és foglalkozását is: Kalmár Elza cipész
A bejelentés után detektívek siettek ki a helyszínre, ahol különös meglepetésben volt részük.
A cipészműhelyben felhalmozott orthopéd-holmik és gipszöntvények között pompás szobrászművészeti alkotásokat fedeztek fel.
Jobban utána néztek a dolgoknak és akkor kiderült, hogy az üzem tulajdonosa kövesházi Kalmár Elza, az országos nevű magyar szobrászművésznő, aki Vágyakozás című szobrával állami díjat is nyert. A művésznő édesapja a monarchia egykori hadikikötőjének, Polának volt admirális-parancsoka.
Kalmár Elza művészi útjának München, Párizs, Róma és Firenze voltak az állomáshelyei. Firenzében Erdős Renével töltött hosszabb időt és ő a hősnője az írónő Beérkezett utak és Firenzei nyár című regényének. Mindez természetesen még a háború előtt történt.
A nagy világégés felperzselte Kalmár Elza szép pályafutását is.
Az olasz-osztrák határon egy járványkórházban teljesített nehéz szolgálatot a legsúlyosabb betegek mellett. Elnyerte a legmagasabb kitüntetéseket és ott volt egészen a háború végéig. Később hazajött, suszterinas lett, s közben megbízást kapott a szegedi Dóm-tér Madách-szobrának megmintázására. Most pedig, mialatt fáradt budai polgárok beteg lábainak gipszmintáit készíti, lázas munkakedvvel készül az idei nagy Madách pályázatra!
Érdemes néha egy ilyen egyszerű rendőri bejelentés kulisszái mögé pillantani...
Két magyar úriasszony izgalmas menekülése
A ,,Reulse” angol csatahajón a véres palma di maiorca-i nyaralásból
1936 augusztus
Most érkezett vissza a legborzalmasabb és egyben legszebb nyaralásból az a két pesti dáma, Gaál Andorné Jákó Amy és Bosnyik Istvánné, akiket a spanyol forradalom a világ egyik legfestőibb szigetén, Palma di Maiorcában ért.
Július 15-én utaztak el Barcelonáig vonattal, s onnét hajóval folytatták útjukat. Gaál Andornén ugyancsak nem látszanak meg azok a véres események, amelyeknek heteken át szemtanúja volt. A történelmi nyár izgalmas spanyol eseményeit így mondja el:
- Barcelonában tíz napig voltunk, ott is voltak már uccai összeütközések, csata, halottak és lövöldözések, de ott még minden olyan oparettszerű volt. Az utolsó napon mégis figyelmezettek: jobb,, ha elmegyünk! Erre elhajóztunk Palma di Maiorcába, amelynek Terreno nevű fürdőnegyedében szálltunk meg. Első két napon nyugalom volt ott, élveztük, hogy hatemeletes szállodánk földszintjén lakunk és erkélyünkről beléphetünk a tengerbe. Harmadik napon bikaviadalra készültünk, még pedig heccből, spanyol nemzeti ruhában és a palmai kereskedőnél vettünk mantillát, csipkekendőt, fésűt, délre vártuk haza az arénajegyeket és a ruhacsomagot. Nem jött. Megkérdeztük a portást, nem kellene e megsürgetni a jegyeket s a csomagot. A portás erre azt felelte, nem tudjuk-e, hogy az üzleteket bezárták és bikaviadal nem lesz, mert kitört a forradalom.
Mi csak mosolyogtunk, azt hittük, itt is csak olyan operett lesz belőle, mint amilyen Barcelonában volt.
Jöttek a repülőgépek - kommunista pilóták - és elkezdték a fasiszta-kormánypárti Palma középületeit bombázni. Mi talán ötpercnyire laktunk ettől a tűzvonaltól. Az első szörnyű bombázás napján elbúcsúztunk egymástól, azt hittük ott pusztulunk. Azután megszoktuk és kezdtünk vakmerőek lenni. Követelők s hogy úgy mondjam: bombaszemtelenek..Kimentünk reggelire az erkélyünkre és vártuk - a bombákat. Bombadörrenés, tűz és csatazaj nélkül már nem is ízlett a tea..
A forradalmárok maguk hihetetlenül kíméletesek voltak. Történt, hogy át akartunk menni az uccán és intettünk, hogy nem merünk. Ők nevettek, abbahagyták a lövöldözést és jelt adtak, hogy nyugodtam átmehetünk.
Egyetlen magyar ember volt Palmában, egy Mezei Ferenc nevű fiatalember, aki Párizsban él, az naponként telefonált nekünk és közölte velünk a fontos politikai híreket. Egy nap jelezték nekünk, hogy pár órán belül francia hajó indul, pakoljunk és meneküljünk. Úgy reszkettünk és izgultunk - éppen bombázás volt - barátnőmmel a szobában, hogy nem tudtunk felkészülni és lemaradtunk.
Azután jelezték, hogy másnap angol csatahajó jön értünk, ezerötszáz palmai idegenért. De senkinek sem szabad nagy kofert vinnie, csak egy kis kézitáskát. - Bosnyáknénak és nekem pedig nyolc hétre való rengeteg ruhánk bundánk és egyéb holmink volt. Mit tegyünk? Minden asszony szereti jó ruháit: felvittünk mindent a hajóra.
Elmondhatatlan, milyen előzékenyek voltak mindenkihez az angolok.Amint kiültünk a fedélzetre: kigyulladt a hotelünk - hír szerint a fasiszta-kormány menekült oda és félórán belül összedűlt.
Ezt még láttuk, a parton minden égett... De az angolok vigasztaltak bennünket, egy tiszt odaült a rossz zongorához, sört hozattak, bál kerekedett a vendégszerető hajón, amelyen 1500 nemzetközi polgárember igyekezett a halál szigetéről békésebb partok felé...
A berlini olimpia első magyar bajnokai
1936 augusztus
Öt világrész tekint páratlan érdeklődéssel Berlin felé, ahol a világ ötezer versenyzője vívja minden idők legnagyobb sportversenyét, a XI-ik modern olimpiát. A nagy mérkőzésen több mint kétszáz magyar versenyző küzd az olimpiai babérért.
Az első napokban két világklasszisú magyar birkózó: Kárpáti Károly és Zombori Ödön izgalmas birkózócsatában legyőzte ellenfeleit és megszerezte az olimpiabajnoki címet.
Nem sokkal később S. Elek Ilona, a többszörös Európa-bajnok tőrvívónő kényszerítette maga mögé a világ legjobb vívónőit és ezzel ő lett az első magyar versenyzőnő, aki olimpiai bajnokságot nyert, mert erre még nem volt eset az olimpiai játékok történetében.
A három versenyző világraszóló győzelmének híre percek alatt terjedt szét az egész Földön és buzdító példájuktól serkentve a többi magyar olimpikon is fokozottabb erővel vetette bele magát a nagy küzdelembe.
Csík Ferenc a 100 méteres gyorsúszás olimpiai bajnoka!
57.6 mp olimpiai rekorddal győzte le a japán csodaúszókat és az amerikai világrekordert
1936 augusztus
100-as gyorsúszás
Világrekord: 56.6 mp.
olimpiai rekord: 58 mp.
Los angelesi idő: 58 mp.
A 100 méteres női gyorsúszás második középfutama után került sor a 100 méteres férfi gyorsúszás döntőjére. Még a második középfutam megkezdése előtt az ugrótorony elé szólították a 100-as férfi gyorsúszás résztvevőit és megadták nekik a startra vonatkozó instrukciókat. A starter fél 3 órakor szólította a versenyzőket:
A első pályán a japán Arai, a másodikon a japán Yusa, a harmadikon az amerikai Lindeggreen, a negyediken az amerikai Fick, az ötödiken a német Fischer, hatodikon a japán Tagushi, hetediken a magyar Csík indult.
Csík köpenyébe burkolózva nyugodtan állt a start előtt, Fick fehér gyapjútakaróban ülve várakozott, mialatt kihirdették az indulókat. Amikor Csík nevére került a sor, a magyarok lelkes „huj-huj-hajrá” - val biztatták. Az eredményhirdető csendre intette a közönséget és 3 óra 32 perckor starthoz állt a mezőny.
Az első start jól sikerült. Csík jól jött el. Elsőnek Fick úszott, közvetlen nyomában Csík. 25 méternél már majdnem negyed méterrel vezetett Csík. A fordulóban majdnem együtt volt Fick, Yusa és Csík. Közvetlenül utánuk volt Fischer, akit a német közönség erősen biztatott.
A forduló után Yusa előretört s 70 méternél több mint fél testhosszal úszott a mezőny előtt. Ekkor Csík óriási finisbe kezdett s nemcsak befogta a japán Yusát, de mintegy fél méterrel meg is előzte. 90 méternél már tisztán látszott Csík elsősége s bár Yusa erősített, Csík jobb benyúlással győzött.
3 óra 33 perc 30 mp: Csík olimpiai bajnok!
A közönség abból vette észre Csík győzelmét, hogy a fotóriporterek mind hozzárohantak. A magyar úszók s a vezetők is elhagyták helyüket, Csíkhez rohantak, a boldogságtól sugárzó arccal emelték ki a medencéből. Kelemen Kornél és Tárcsay-Felicides Román össze-vissza csókolta Csíket örömében.
Az amerikai úszóvezetők is lelkesen gratuláltak Csíknek, aki alig tudott szabadulni a fotoriporterek gyűrűjéből. A csarnok visszhangzott a magyarok boldog huj, huj, hajrá kiáltásától és a német közönség is a magyarokkal örvendezett. Bravo Csík! Bravó Ungarn! kiáltották mindenünnen, a német közönség is láthatóan örült annak, hogy európai úszó nyerte a mérkőzést.
Az olimpiász legnagyobb magyar és európai úszóeredménye: Csík győzelme
100 m gyorsúszás: Olimpia bajnok: Csík (Magyarország) 57.6 mp.
2. Yusa 57.9 mp. (Japán)
3. Arai (japán) 58 mp.
4. Tauchi Japán 58.1 mp.
5. Fischer (Németország) 59.3 mp.
6. Fick (USA) 59.7 mp.
7. Lindegreen 59.9 mp.
Hármas holtverseny után nyerte 162 cm-es ugrással az olimpiai bajnokságot
1936 augusztus
Berlin, augusztus 9.
Vasárnap délután háromnegyed 5 órakor jutottak el a női magasugrás döntőjéig. A 58 cm-et öten ugrották át, úgymint a német Kaun, az angol Odam, a német Ratien, a francia Nicolas és a magyar Csák Ibolya.
A 160 cm-et elsőre csak Odam ugrotta, Csák Ibolya elaprózta a lépését és a derekával ütötte le a lécet. Amikor ismét rákerült a sor, felcsattant a tribünön a huj-huj, hajrá.
Erre a magyar bajnok érintés nélkül suhant át a léc fölött. Egymásután számítgatták a nézők, hogy kinek van nagyobb esélye az elsőségre. A német Kaun csak harmadikra tudott megbirkózni a magassággal. A 160 cm-en tehát hárman voltak holtversenyre. Feltették a lécet tehát 162-re.
Közben ötperces szünetet tartottak, mert a tornászok vonultak fel a pálya közepére. A 162 cm-el sem a német, sem az angol hölgy nem boldogult. a több mint 100 ezer főnyi tömeg halálos csendben várta a lassan nekikészülődő Csák Ibolya kísérletét.
Mindenki tudta, hogy a legnyugodtabban versenyző magyar asszonynak van a legnagyobb reménye a sikerre, ami egyúttal olimpiai győzelmet is jelent. Kádárné Csák Ibolya érintés nélkül siklott át a 162 cm-re feltett léc fölött.
Mindenki tudta már ekkor a stadionban Csík Ferenc világraszóló győzelmét, aminek hatása alatt fokozottabb mértékben robbant ki a boldogság a sokat csalódott magyarokból. Csák Ibolya a holtversenyben 160 cm-et ért el, ezzel hirdetik ki olimpiai bajnokságát is, mert a 162 cm csak a holtverseny eldöntésében szerepelt.
A női magasugrás eredménye a következő:
Olimpiai bajnok K. Csák Ibolya Magyarország 160 cm (holtversenyben 162 cm), 2. Odam Anglia 160 cm. 3. Kaun Németország 160 cm. 4. Ratien Németország 158 cm. 5. Nikolas Franciaország 158 cm.
Kádárné Csák Ibolya alig tud szabadulni az ünneplők karjaiból.
A fényképészek és mozisok addig kérlelték amíg ismét nekiszaladt a 150 cm-re feltett lécnek és többször átsurrant fölötte. Közben fényképezték, sőt még hangosfilmet is készítettek róla.
Lent a pályán tartózkodott Sztankovics Szilárd, a MASz elnöke, Misángyi Ottó dr., mint a nemzetközi időmérők vezetője. Mind a ketten boldogan gratuláltak a még boldogabb magyar asszonynak.
Amikor Csák Ibolya a díszpáholy előtt megállt, hogy megvárja a magasugrók ünneplését, lesietett hozzá Kelemen Kornél dr. az OTT elnöke és úgy köszönte meg azt a dicsőséget, amit elsőségével szerzett Magyarországnak.
Hősies küzdelem után született meg a vízipóló-bajnokság
1936 augusztus
Pénteken mindenki matematikussá változott. Gólarányt számított ki, hogy mi lesz a vízipólótorna sorsa a döntetlen csata után. Megható volt az a szeretet és aggódás, amellyel a magyar közönség kísérte a vízipólózók útját és álmatlan éjszakán számolgatta a lehetőségeket.
Ezalatt Berlinben győzelmes csatát vívott a magyar úszók vezérkara a rendezőbizottsággal, amely a sorsdöntő német-belga és magyar-francia meccsek sorrendjét állapította meg.
A rendezőbizottság önkényesen a németek mérkőzését tette későbbre, hogy az otthoni csapat már tudja, hogy miképpen végeztek a magyarok. Donáth Leó tiltakozott az ellen és a sorsolás elrendelését kérte.
Ez meg is történt, a szerencse, talán először, a magyarok felé mosolygott. Németországnak kellett először játszania a belgák ellen. Már 4:0-ra vezettek, amikor a belgák gólt dobtak és a végeredményt 4:1-re állították be.
Most már a magyaroknak csak arra kellett vigyázni, hogy gólt ne kapjanak. A nagy erőbedobással küzdő franciák ellen már a félidőben 4:0-ra vezetett a magyar csapat Brandi egy és Németh három góljával, amikor a bíró lesállás miatt kiállította a magyar csapat gólzsákját. Válságos pillanatok kezdődtek ekkor.
A csonka magyar csapat határtalan önfeláldozással akadályozta meg a francia törekvéseket, ügyes taktikával játszották Brandit, aki a francia hátvéd szabálytalansága miatt négymétereshez jutott és az ötödik gólt szerezte.
Ezt az eredményt tartotta a magyar csapat és arra vigyázott, hogy gólt ne kapjon. Ez sikerült is. A magyar csapat 5:0 arányú győzelmével megszerezte az olimpiai bajnokságot.
A játékosok egytől-egyig szívvel és lélekkel harcoltak a nagy célért és méltán jutott ki nekik az a nagy ünneplés, amelyben részesültek. Nehezen, de mégis sikerült megvédeniük a Los-Angelesben szerzett bajnokságot.
Olimpiai bajnok: Magyarország 5 pont, 10:2 gólarány, 2. Németország 5 pont, 14:4 gólarány, 3. Belgium 2 pont, 4:8 gólarány, 4. Franciaország pont nélkül 2:16 gólarány.
Aranyérmet szerzett a vérző Harangi
1936 augusztus
Deutschlandhalle-ben került sor az ökölvívó-döntőkre. Magyarországot az első helyért folytatott küzdelemben csak Harangi Imre képviselte, aki pénteki mérkőzésén súlyosan megsérült. Az orvosi vizsgálaton is csak nehezen jutott át, végül mégis kiállhatott.
Előzőleg Frigyes a pehelysúly harmadik helyéért mérkőzött a német Minerrel, de attól vereséget szenvedve, nem jutott éremdíjazáshoz. Harangi a könnyűsúly döntőjében az észt Stepulov ellen állt ki és sérülése ellenére végig lelkesen támadott. Az észt versenyző többször belefejelt az arcába, ami által a kötések leszakadtak szemhéjáról.
A vérző magyar versenyző küzdőkedvét ez nem lohasztotta le és biztos fölénnyel győzött. a magyar Nagy csípősérülése miatt nem állhatott ki további mérkőzésére és ezzel éppen úgy, mint Frigyes csak negyedik lett.
Az olimpiai ökölvívótorna részletes eredménye a következő:
Légsúly: bajnok: Kaiser német, 2. Matea olasz, 3. Lauris USA, 4. Carlomagno argentin.
Pehelysúly: Casanovas argentin, 2. Catteral dél-afrikai, 3. Miner német, 4. Frigyes magyar.
Bantamsúly: Sergo olasz, 2. Wilson USA, 3. Ortiz mexikói, 4. Cederberg svéd.
Könnyűsúly: Harangi magyar, 2. Stepulos észt, 3. Agren svéd, 4. Kops dán.
Középsúly: Despeaux francia, 2. Tiller norvég, 3. Villareel argentin, 4. Schmialewsky lengyel.
Weltersúly: 1. Suvio finn, 2. Mursch német, 3. Petterson dán, 4. Tritz francia.
Félnehézsúly: Michelot francia, 2. Vogt német, 3. Risiglione argentin, 4. Leibbrandt dél-afrikai.
Nehézsúly: Runge német, 2. Lowell argentin, 3. Nilsen dán, 4. Nagy magyar.
Ragyogó küzdelem után Kabos lett a kardbajnok
1936 augusztus
A vízipóló mérkőzéssel egy időben folyt le az egyéni kardvívóbajnokság döntője. Három magyar, három olasz, egy lengyel, egy osztrák és egy belga versenyző került a döntőbe. Az egy nemzetből való vívók egymás elleni mérkőzései után a magyarok közül Kabos Endre, az olaszok közül pedig Marzi került ki veretlenül.
Kabos Endre ezután Marzival került össze és attól vereséget szenvedett. Ekkor már csak az olasz volt veretlen, de nem sokáig, mert Gerevich Aladár 5:4-re őt is legyőzte.
Az olasz versenyző idegei úgy látszik nem bírták el a vereséget, mert a lengyel Sobiktól is simán kikapott. Közben Kabos és Rajcsányi egy-egy vereséggel az élen maradtak.
Kabos legyőzte az óriás Gaudinit is, de veszélyes volt az olasz Pinton is, akinek szintén csak egy veresége volt eddig, amíg Kabossal össze nem került. Itt vereséget szenvedett 5:3 arányban és ezzel kiesett az első helyért küzdők közül.
Kabos most már feltartóztathatatlanul haladt a győzelem felé és utolsó asszójában a belga Neuckertet legyőzve, megnyerte az olimpiai bajnokságot.
A vele egy ideig holtversenyben vezető Rajcsányi Marzitól és Pintontól vereséget szenvedett és a harmadik helyre esett vissza. Gerevich asszóit állandóan nyerve előretört.
Végeredmény:
Olimpiai bajnok: Kabos Endre Magyarország, 7 győzelem. 2. Marzi Olaszország, 6 győzelem, jobb tusarány, 3. Gerevich Aladár Magyarország, 5 győzelem, 4. Rajcsányi Magyarország, 5. Pinton Olaszország, 5 győzelem, 6. Gaudini Olaszország, 2 győzelem, 7. Sobik Lengyelország, 2 győzelem, 8. Losert Ausztria, 2 győzelem, 9. Neuckert Belgium, győzelem nélkül.
A magyar nézők és versenyzők a Himnuszt énekelték el és amikor a vízipóló győzelem híre megérkezett, az öröm a tetőpontra hágott.
A magyar kard megvédte világuralmát, Kabos Endre pedig beírta nevét abba a fényes névsorba, amelyben eddig Fuchs Jenő, Posta Sándor, vitéz Tersztyánszky Ödön és Piller György szerepeltek.
Plathy százados is szerzett egy bronzérmet
1936 augusztus
Berlin, augusztus 16.
Az olimpiai lovas mérkőzéseket szombaton folytatták. Ezen a napon a tereplovaglás került sorra. Egybehangzó volt a vélemény, hogy a világ legnehezebb pályáját csinálták meg a németek a düberritzi gyakorlótéren.
A magyarok közül Visy István főhadnagy indult először Legény nevű lován. A harmadik akadályt hibátlanul átugrotta, utána egy pocsolya következett. Itt azután szomorú sors érte a főhadnagy lovát. Legény megcsúszott a pocsolyában és bokája eltörött. A főhadnagy nem akarta látni, hogy lova szenvedjen. A közeli rendőrtől elkérte revolverét és agyonlőtte kedvenc paripáját.
Vasárnap díjugratással folytatódtak a lovas mérkőzések. Itt Endrődy Ágoston százados, aki már előző nap hibapont nélkül végezte el feladatát, ismét jól megállotta helyét, úgyhogy végeredményben. az ötödik helyre került. Olimpiai bajnok Stubbendorf százados (Németország) lett.
Délután került sor a vadászugratásra, itt meglepően jól szerepelt Plathy József százados, aki Gömbös Gyula miniszterelnök Sellő nevű lován indult és harmadik helyezést sikerült elérnie. Plathy százados így újabb bronzérmet szerzett úgyszólván az utolsó pillanatokban Magyarországnak.
Neurath német külügyminiszter vasárnap két óra hosszat tanácskozott Kánya külügyminiszterrel
1936 szeptember
Budapest, szeptember 21.
A hosszas és kimerítő beszélgetés magyarázata, hogy Magyarország és Németország között nincsen olyan szövetségi viszony, de a két állam között olyan benső baráti kapcsolatok állanak fenn, amelyek természetessé teszik, hogy a két állam külpolitikájának felelős vezetői időről-időre személyesen megtárgyalják a legfontosabb politikai kérdéseket.
Figyelembe kell venni továbbá azt is, hogy Kánya külügyminiszter ma, hétfőn Genfbe utazik és így nem lesz módjában, hogy Neurath báróval budapesti tartózkodása alatt még egyszer behatóan beszélgessen.
A két államférfit régi baráti szálak fűzik egymáshoz. Neurath bárót 1932-ben - még a nemzeti szocializmus uralomrajutása előtt - nevezték ki londoni nagykövetből birodalmi külügyminiszterré, amikor is Kánya külügyminiszter még Magyarország berlini követe volt s így több mint egy féléven keresztül sűrűn érintkezett a birodalmi külügyminiszterrel.
Külön jelentőséget kölcsönöz a mai tanácskozásnak az a tény is, hogy úgy Neurath báró, mint Kánya nem a politika köréből került a külügyminisztérium élére, ami biztosíték arra, hogy a döntő jelentőségű politikai kérdéseket megfelelő tárgyilagossággal és szakszerűséggel beszélték meg.
Kétségtelen, hogy a hosszú, kétórás tárgyalás során a két államférfi behatóan megbeszélte mindazokat a politikai kérdéseket, amelyek e pillanatban az érdeklődés első sorában állanak. Ezek között a kérdések között különös fontossággal bír úgy Németországnak, mint Magyarországnak a kisantanthoz való viszonya, a dunai helyzet mai alakulása, továbbá az a kérdés, hogy Németország viszonya a római blokk három tagjához, Ausztriához, Magyarországhoz és Olaszországhoz miképpen fog a jövőben alakulni.
Minden ok megvan feltenni azt, hogy a német-osztrák egyezmény aláírása óta sok surlódási felület, sok ellentétre és aggodalomra alkalmat adó ok kikapcsoltatott a magyar-német viszonyból és így a jövőben a diplomáciai együttműködés Budapest és Berlin között előreláthatólag még simább lehet, mint eddig volt.
Hess Rudolf Hitler helyettese meglátogatta Gömbös Gyulát
1936 szeptember
München, szeptember 6.
Hess Rudolf, Hitler birodalmi vezér és kancellár állandó helyettese, szombaton felkereste a szanatóriumban Gömbös Gyula miniszterelnököt. Hitler nevében és megbízásából a birodalmi vezér üdvözletét és jókívánságait tolmácsolta és egy pompás rózsacsokrot adott át a magyar miniszterelnöknek.
Hogy él Gömbös miniszterelnök Schittenhelm tanár szanatóriumában?
Szombaton este félhétkor érkezett vissza Münchenből a Kiss József repülőgép, amely Gömbös miniszterelnököt, feleségét, Boross tanárt, Szakváry alezredest és Sajgó törzsorvost vitte a bajor fővárosba. A repülőgépen annak vezetőjén és személyzetén kívül csupán Szakváry alezredes, Boross magántanár és Gömbös Ernő, a miniszterelnök ludovikás fia ültek. Gömbös Gyuláné Münchenben maradt, hogy hetenként egyszer felkeresse férjét.
Többszöri látogatást az orvosok nem tartanak észszerűnek, mert a cél az, hogy Gömbös otthonról elkerülve, minél kevesebb érintkezést tartson fenn környezetével és minél kevesebbet foglalkozzon a hazai eseményekkel. Gömbös Gyulánén kívül a miniszterelnököt csupán a müncheni magyar főkonzul és Boross tanár fogja a wittelsbachi szanatóriumban időnként felkeresni. Arra a kérdésünkre, hogyan folyik a miniszterelnök gyógykezelése és utókúrája, a miniszterelnök környezetéből a következő választ kaptuk:
- A szanatóriumban, amelynek igazgatója Schittenhelm professzor, ugyanazt a gyógykezelést folytatják, amelyet az orvosok itthon végeztek, a lényeges különbség azonban az, hogy a minisztrelenök teljesen el van zárva az egészségét megterhelő elfoglaltságtól és sem politikai, sem adminisztratív teendői nincsenek. Talán különösen hangzik, de a főcél az, hogy a miniszterelnök unatkozzék, mert nála az unalom a gyógyulást jelenti.
Még olvasással sem foglalkoztatják, sem könyv, sem újság, nem kerül hozzá. Schittenhelm tanár, akinek klinikája is van Münchenben, Gömbös előtt első perctől kezdve rokonszenves volt, ami ugyancsak hozzájárul ahhoz, hogy a miniszterelnök a szanatóriumi kezelés eredményét türelemmel és bizakodással várja.
Gömbös Gyula a szanatóriumban máris visszanyerte egészséges arcszínét és jó hangulatát. Amikor kísérőitől elbúcsúzott, kijelentette, úgy érzi, máris jobban van és reméli, mielőbb teljesen felgyógyul...
Matuska drámai találkozása lányával a pestvidéki fogházban
1936 szeptember
,,Ne félj kislányom, még minden jóra fordul!”
Sötétkék ruhás, hatalmas fekete körszakállat viselő férfi lépett át az este tíz óra tájban a pestvidéki fogház vaskapuján: Matuska Szilveszter, a halálraítélt biatorbágyi tömeggyilkos. Matuska félórahosszat izgatottan szaladgált föl és alá a cellájában, azután kiabálni kezdett, fogházőrt hívott.
- Az igazgató úrral akarok azonnal beszélni! - mondotta az elősiető fogházőrnek.
A fogházőr értésére adta Matuskának, hogy a fogházigazgatóval ilyenkor nem beszélhet, később beadták a vacsoráját, szalonnára és főként hagymásra lett volna gusztusa! Ezután még vagy egy órahosszat fel és alá sétált a cellájában, majd lefeküdt és reggelig nyugodtan aludt.
Vasárnap reggel megjelent a fogházban Lévay Tibor ügyvéd, aki engedélyt kért és kapott, hogy Matuska Szilvesztert meglátogathassa III-ik polgárista leánya, Gabriella. Oldalfegyveres fogházőr kísérte a beszélgető szobába a tömeggyilkost. Matuska percekig merően nézte gyermekét, míg a tizenötéves Gabriellából feltört a zokogás apja felé rohant, átölelte a nyakát. Matuska könnyes szemmel babusgatta leánya fejét. Öt percig beszélgettek egymással, azután a fogházőr intett: lejárt az engedélyezett idő. Matuska elbúcsúzott Gabriellától, aki már nem az ő nevét viseli, és harsány hangon kiabálva mondta neki:
- Ne félj semmit kislányom, még minden jóra fordul!...
A pestvidéki törvényszék Marton-tanácsa, amely tudvalevőleg első fokon ítélkezett a biatorbágyi tömeggyilkos bűnügyében szerdán vagy csütörtökön hirdeti ki Matuska előtt a Kúria halálos ítéletét és közli vele azt is, mi lett kegyelmi kérvényének sorsa. Hogy ezután mi vár Matuskára, arról még vitatkoznak a jogászok...
Magyarország 2:1 arányban győzött Románia ellen
Az első félidőben Románia 1:0 arányban vezetett, Lázár kiegyenlített, Toldi lőtte a győztes gólt
1936 október
Bukarest, október 4.
Az osztrák magyar válogatott mérkőzés után vasárnap Bukarestben tartották az első román-magyar nemzetek közötti válogatott mérkőzést. A legjobban fémjelzett osztrák futballcsapat után Európa legfiatalabb futballválogatottja volt Magyarország együttesének az ellenfele.
A bukaresti főiskolai stadionban már délben megindult a népvándorlás. A mérkőzés kezdete előtt minden hely megtelt: 50.000 néző foglalt helyet.
A rendőrség a csendőrséggel és a katonasággal egyetértve, példás rendet tartott fenn. Amikor 1/2 4-kor megjelent a magyar csapat a pályán, Románia minden részéről összesereglett különvonatok utasai nagy ünneplésben részesítették játékosainkat.
Dörgő éljenzéssel fogadták a román válogatottat, akik világoskék dresszben futottak ki a pályára. Eredetileg úgy tervezték, hogy a himnuszok eljátszása után kezdik meg a meccset, ehelyett azonban a katonazenekar pattogó indulókat játszott, majd kölcsönös üdvözlések után a belga Landenus bíráskodása mellett megkezdődött az első román-magyar mérkőzés.
A göröngyös pályán idegesen kezdtek a magyarok. Román támadások keletkeztek és a 4. percben Schilerin bombalövését Pálinkás biztosan kivédte. Utána Titkos lefutása hozta veszélybe a román kaput. A 8. percben Vincze tiszta helyzetbe került, de a labdát a kapu fölé lőtte.
Toldi bombája is ott sistergett el a román kapu mellett, Polgár és Fekete utasította vissza az ellenfél csatárainak ostromát. A 11. percben Toldi átadta a labdát a jó helyzetben levő Vinczének, a kapus eléje futott és Vincze a labdát a kapu mellé helyezte.
A 25. percben erősen támadtak a románok, a labda ide-oda pattogott a magyar kapu előtt, Dobai hirtelen Bindeához továbbította a labdát, aki közvetlen közelről gólt szerzett.
Tombolt a nézőtér! Erre nem számítottak. Románia 1:0 arányban vezetett. A váratlan gól felrázta a magyar csapatot. Különösen Toldi dolgozott a kiegyenlítő gólért, de ő sem tudta eltalálni a román kaput.
A második félidőben kicserélték a román kapust. Dávid helyére Pavlovicsot, a Ripensia kapusát állították be. A magyar csapat állandó ostromba kezdett. Tíz percen keresztül szakadatlanul bombázták a román kaput.
Sas megint pompásan futott le, de beadását nem tudták értékesíteni. Bindea, majd Dobai próbálkozását Polgár és Fekete akadályozta meg. A 12. percben Bindea lefutását Szűcs kornerre szerelte.
Ezután megint tízperces magyar ostrom következett, míg végre a 20. percben megszületett a kiegyenlítő gól. Ez úgy történt, hogy Cseh kicselezte a román védőjátékosokat és aztán a kapu közelébe állva, holtbiztos helyzetbe került, de Cseh a labdát a kapufának vágta, amely onnan kipattant a húszméternyire álló Lázárhoz.
A magyar fedezetjátékos előrerohant, a románok azt várták, hogy leadja a csatároknak a labdát, de Lázár védhetetlen góllal kiegyenlített 1:1
A magyar csapat is nagy tapsot kapott a gólért. Most megindult a harc a győzelemért. Schileria szöktette Bindeát, lövését Pálinkás fogta, aztán a Bodola-Dobai jobbszárny tört előre.
A románok ezzel ellövöldözték puskaporukat, egymás után fulladtak ki a játékosok, már nem bírták a tempót, most aztán végérvényesen fölénybe került a magyar csapat. A győzelmet jelentő gólt mégis egyéni bravúr hozta meg.
A 39. percben Toldi a félpályánál kapta meg a labdát, egymásután rázta le magáról a védőjátékosokat, pompás driblikkel ment előre és aztán 18-20 méterről irtózatos erővel küldte a labdát a román kapura. A kapus megfogta, de benne érezte Toldi irtózatos erejét, a labda kicsúszott a kezéből és berepült a kapuba. 2:1.
Ezután már nem változott az eredmény. Még egy Toldi bomba szórakoztatta a közönséget, aztán Pálinkásnak nyílt alkalma bravúros védésre.
Forrás: huszadikszazad.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése