2009. június 11., csütörtök

Kölcsönsorok 2/8


LETIŢIA ILEA

1967-ben született Kolozsvárott. Bölcsészkaron végzett, költői befutásánál a Steaua (Csillag) folyóirat bábáskodott. Első kötete (Eufemisme - Eufémizmusok, 1997, Ideea) írószövetségi díjat, illetve a Contrapunct irodalmi folyóirat költői díját nyerte el. Második kötete (Viaţa însăşi - Az élet maga, 1999, Paralela 45) még inkább felkeltette iránta a szakma figyelmét. Több nemzetközi irodalmi rendezvény meghívottja. 2005 őszén 11 román írótársa mellett részt vett a franciaországi Belles Étrangeres elnevezésű fesztiválon, amelyet évente egy-egy külföldi ország irodalma bemutatásának szentelnek.


ne kérdezzetek
(nu mă întrebaţi)

hogy vagyok
ne aggódjatok
ne telefonálgassatok
elégedetten itt vagyok ragyogok
mindent elértem amit akartam
sok az elképzelésem
minden megy mint a karikacsapás
régóta megfeledkeztem
a bánatról a magányról a hiábavalóságról
épp csak azt nem értem honnan
ez a szögesdrótból való ing
amit képtelen vagyok levetni


üres
(pustiu)

későn kezdtem én is a dalba
látottakról és látatlanokról
mint tücsök az üres házban

mit se hallanak ők ösvényt vágnak a sívó homokba
parcelláznak mérnek szélcsapdát állítanak
elfoglaltan valamit hátra hagyni
egy házat egy fát egy csiga nyálas nyomát

így dalolok én tiszta hiába
az esti győzelmekről és a reggeli legyőzetésről
odalett barátságokról vagy a málna cigi utáni ízéről

nem emlékszem a gyerekkorra a vénségre
nem ijeszt meg a halálom
csak a mások halála
a középkorúság csupán

hajnalra hálóval mindent besző
az üres házban zenélő tücsök


címtelen vers
(poem fără titlu)

napok amiken lélegzeni is nyűg
oly gyötrődve teszem
az út feléhez értem
immár se előre se hátra
a templomi gyertyák
háromnegyede a holtakért világol
telefonhívás amire többé már nem válaszolnak
soha se létezett az a barátság
mentősziréna rendőrsziréna az éjben
szólítom a hideget járna át
vérem sötétlő ösvényein nyomulva
míg mosolyt próbálok gyöngéd szavakat ölelni
mintha jöhetne még valami
senki semmi soha
körös körül mind gyakrabban szállnak a mélybe
halnak halnak meghalnak
hallom egyre közelebb nyomul
aki énrám vadászik
könnyedén lépdel a harmat szőnyegén
„legyen már vége tövig azzal a tőrrel” szólok
ő meg távolodik semmi kis zsákmány vagyok
filléres trófea
egyre távolabb mindentől magamtól
egyszerűen semmit se értek
remény és reménytelenség között sehol egy hang
magyarázná már meg valaki mit sem értek
életem kutyavonítás
a holdra újév éjjelén
egy üveg olcsó italba
hirtelen belefojtok
emléket arcokat szavakat
amiket kimondhattak leírhattak megélhettek volna
az üveg undorral sodródik
a túlsó partnak
a halál mohón belekortyol


fedélzeti napló - 2005 augusztusa
(jurnalul de bord - august 2005)

ujjé de szépek is voltunk
szakács-költők fotós-költők horgász-költők
ioana gabriel és én
száműzöttek a Csatornánál
ötven év túlságosan késő
mindegyre összetéveszteni
a börtönt a kocsmával
Peripravát Velencével
kiárusítva az illúziókat
vodkát cigarettát és egyéb érzelmeket
oana gabriel és én
a többi asztaltárs egy szálig románok tehát költők
világra lököttek nem megszültek
egyáltalán szóba se jöttek
ujjé de szépek is voltunk
amikor minden áron
a bálna gyomrában megkapaszkodtunk


kiadóimnak
(editorilor mei)

miről szól az ön könyve?
- érdeklődött kiadó őkelme -
gondolja hogy eladható?
Tudja a vers kockázat tervezett veszteség
nézzen csak végig magán
a festett haj tövén előbújt ősz csomók
ráncok pusztuló derma nyavalyák
az ördög se kér majd autogramot öntől
az ördög öreganyja - talán
mi a 90-60-90 méretű költőnőket pártoljuk
ez a mi kiadói politikánk ön nem illik bele
próbálkozzon inkább az orvosi intézetnél
azt mondják az autonómia katedra jól fizet
- irodámban tilos a dohányzás -
jó pénzt adnának a város energiaközpontjára
kapcsolt sorvadó agyvelejéért
eredendően torz szívéért
ama szív ha szeret odahagy otthagy mindent amit szeret
egy tudós egész komoly könyvet írhatna
önről vérbeli sikerkönyvet
vagy próbálkozzon a hullaházban
szerveznének ők egy vetélkedőt
azzal, hogy „ki a szerző”?
A díjakat akár mi is adhatnánk
könyveket a sikeres életről
vagy a szexről népszerű stílusban
a résztvevőknek a szomszédos fiókokból osztogathatnánk
italt sapkákat mozgósító pólókat szigorú költőnőket
ne is fárassza tovább magát
elmondom miről szól
a könyve
a vers eladhatatlan állítom
próbálkozzék másutt
a hullaházban a szemeteseknél az őskori temetőben
viszlát és vissza se térjen
egyedül is megtalálja kifelé az utat
halló takarítónéni
szellőztessen már ki
sikáljon fel mindent klórral
porszívózzon ki de alaposan
és vigyázat a kárpitozásra
még megjárhatjuk
hogy e szerencsétlen kit költőnőnek mondanak tetvektől hemzsegő


az élet maga
(chiar viaţa)

a reggel világraszóló összeesküvés
emlékeztet rá hogy valaki befalazott minden kijáratot -
és ha a győzők közé tartoznál
egyre szomorúbban ébrednél -
várakozás gépies balett hallgatag beleegyezés
meleg vidékekre vágyva
másodosztályú fülkék
kényelmes önkiszolgáló éttermek
régi viccek viseltes utópiák
maga az élet fülére nem aggat cseresznyét
elviselhető napszemüveggel szétszaggatott test
a négy égtáj felé
eltékozolt versek és ki hallaná meg
véredet dedikációval egy hulla a végtelenségig
megcsodálják az autósztrádán
egy alagsor ahonnan meglépsz
a minden bizonyyal középszerű színjátékokban
úgy teszel mintha élnél
azt álmodva hogy lélegzel kamaszkori tetoválások
amikre ráunsz törvények tapasztalatok amikből
semmit sem tanultál és ki volt
a hibás maga az élet egy elhagyott barak
a városszélen
ahonnan a csillagok állását figyeled
a távolságokat próbálod legyőzni
örökké en train de ám mi sem történik
sáskahadak felfalta délután
egy a végtelenségig hallgatott dallam
magány amihez sose tartozik semmi
zúzott folyami kő gördülő
zuhanása maga az élet
amiből szeretnél kijutni mint egy páncélból
óvodás korod idejéből
néhány dadogó elsuttogott verssor
riadalmasan még hiszed
hogy nem pártoltál át hozzájuk

és ha a győzőkhöz tartoznál egyre szomorúbban ébrednél
és ha másként lenne nem a te életed volna


távozásokról
(despre plecări)

hirtelen mintha beesteledne és szörnyű hideg lenne
a visszautat többé nem leled

(egy unalmas könyv egy film amit már láttál

kedved támad hasonlóságokat találni
mindazzal ami megesik veled
viták a felelősségről és annak hiányáról
még egy cigarettára gyújtasz jelezni hogy ott vagy
azon vagy hogy részt vegyél valami benned
ellenzi hogy beszélj hogy igazold magad későn
reagálsz mint az utcán ha valaki rákérdez
mennyi az idő a füstpamacsokból boldog
alig megesett történetek állnak össze pompás találkozások)

az érzés hogy kézen fogva vezetnek
mesterkélt kierőszakolt készenlét
árnyékok neonok taxik részegek
még egy telefonérmét keresel veszettül feltámadó kedv
a nagy szavakhoz és végzetes gesztusokhoz
távozz maradj
mintha hirtelen beesteledne
a vonal túlsó végén pedig megvirradna

Foto: Ziua * Letitia Ilea és Jaques Chirac

1 megjegyzés:

Elekes Ferenc írta...

Milyen jó érzés fölfedezni, hogy akadnak még jó versek is a világon !