Könyveink "fent" vannak?

Így zajlik egy elektronikus könyv bemutatója

Hét végén kérdezte tőlem Elekes Feri: na, hogyan volt a könyvtárban. Miként zajlott a Márton Árpáddal készített beszélgetőkönyv bemutatója? Különös tekintettel arra, hogy a könyvet nem lehet kézbevenni, csak egy kivetítőn, illetve a világhálón megszemlélni.


Mert a könyv "fent van" a Magyar Elektronikus Könyvtárban, Színek a palettán címmel.


Nekem is szándékomban állt beszámolni e blogban a történtekről, de mert a kérdésre néhány sietős mondatban és magánlevélben összefoglaltam az események lényegét, kiemelve, hogy igen hangulatos, vídám másfél órát töltöttünk együtt az érdeklődő közönséggel a Mikó-vár könyvtár-termeiben, halogattam az erre vonatjkozó blogbeírást, addig-addig, hogy a hétfői napon megelőztek a lapok (Hargita Népe, Csíki Hírlap, s nyomukban a szekelyhon.ro és az erdely.ma portálok), így a jelenlévő újságírók beszámolóival törlesztem az adósságot.

Bevált a Biblionet-program

Kozán István / Hargita Népe
2010.12.06. 10:22


Kettős ünnepet ültek a Kájoni János Megyei Könyvtár Mikó-várban található dokumentációs és történelmi részlegén pénteken: a könyvtár alkalmazottjai beszámoltak a Biblionet-program újabb sikereiről, majd bemutatták a Színek a palettán című elektronikus könyvet.


A Biblionet országos fejlesztési program Hargita megyei megbízottja, Bedő Melinda elmondta: eddig 34 községi és városi könyvtár csatlakozott a programhoz, összesen 138 számítógépet, 34 lapolvasót, nyomtatót és egyéb számítástechnikai felszerelést helyeztek üzembe, továbbá 33 könyvtárba vezették be a vezeték nélküli – wireless típusú – internetet.


„Félszáz vidéki könyvtáros olyan számítógép-kezelői tanfolyamon is részt vett, ahol technológiai ismeretek fejlesztésére, valamint a Biblionet szolgáltatásainak, működtetésének elsajátítására fektettünk hangsúlyt” – tette hozzá Bedő Melinda, a Biblionet-program megyei koordinátora.


A programba bekapcsolódott könyvtárak némelyikében helyi kezdeményezésre tanfolyamokat is indítottak: Gyergyócsomafalván, Csíkszentdomokoson és Gyergyószentmiklóson például nyugdíjasok, háziasszonyok és munkanélküliek számára számítógép-kezelői és internet-használati tanfolyamot szerveztek, Csíkkozmáson a helyi könyvtár fogadta be azt a folyamatot, amely során elkészült a község digitális fotóalbuma, Gyimesközéplokon pedig a könyvtárban rendezték be a Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség (APIA) kihelyezett irodáját.


A pénteki esemény második részében a résztvevők megismerkedhettek az elektronikus könyv fogalmával. Bemutatták a Színek a palettán című könyvet, amely egyelőre csak elektronikus formában jelent meg.





„Márton Árpád festőművész idén töltötte hetvenedik születésnapját. A vele készített beszélgetéseket, interjúkat egy kötetbe gyűjtöttem, de arra már nem volt idő, hogy a születésnapra könyv formájában meg is jelenjen az interjúkötet, ezért választottam az e-könyv formát. A művet bárki elolvashatja és letöltheti a www.mek.oszk.hu oldalról” – indokolta az e-könyv melletti döntését Cseke Gábor, a kötet szerzője, aki a helyszínen Márton Árpáddal beszélgetett a festő – a kötetben is említett – iskoláskori élményeiről.

Korszerű könyvbemutató korszerű könyvtárban

Szőcs Lóránt / Csíki Hírlap
21. december 6.


Cseke Gábor író, újságíró Márton Árpád képzőművésszel készített Színek a palettán című beszélgetőkönyvét mutatták be pénteken a Kájoni János Megyei Könyvtár, dokumentációs részlegének korszerűen felszerelt termében. A kötet sajátossága, hogy eddig kizárólag elektronikus formában jelent meg.


Hogy miért született ez az elektronikus könyv, azt Cseke Gábor az Új Magyar Szó országos napilaphoz készített interjújából kiemelt szövegrész indokolja. 


„Egyre jobban foglalkoztat az egykori iskolámhoz fűződő emlékek rögzítése. A marosvásárhelyi művészeti iskola döntő színhelye életemnek, ugyanakkor a jelenkori erdélyi festészet egyik meghatározó bölcsője, remek tanáraival együtt. Az itt végzettek, mai napig jó barátaim, teremtettek tulajdonképpen művészeti életet, ízlést és alkotó szellemet olyan városokban, mint Szászrégen, Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy, Székelykeresztúr, Segesvár, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós. A rájuk való emlékezés, a tanulságok átmentése sürgető parancs. Érzem, hogy ha jövő év végéig nem készülök el az írással, akkor végleg bennem reked. Nem dicsekszem, mások állítják: talán én emlékszem a legpontosabban, legrészletesebben mindarra, ami velünk történt. Ahányszor összeülünk, elismerik: tényleg, ez is úgy történt, meg az is, ahogy elmesélem. És csodálkoznak: hogy tudtam ennyi mindent észben tartani?” – vallotta az illető cikkben Márton Árpád.


Mivel a képzőművészek inkább a vizuális nyelvezetnél maradnak meg, így Cseke Gábor arra gondolt, hogy az alkotó segítségére siet, és néhány alkalommal a műtermében leültek és beszélgettek. Így jött létre a kötet, amely ebben a formában éppen a képzőművész 70. születésnapján jelenhetett meg. 


Megismerhetjük belőle a képzőművész egykori tanárait, kollégáit. A mélyreható elemzések mellett sokszor diákcsínyekkel, humoros történetekkel találkozunk, melyek ideális tanár-diák kapcsolatokra világítanak rá. Pedagógiai értékük mellett arra is magyarázatot kapunk, hogy miként születhetett meg a Székelyföldön az intenzív képzőművészeti élet.

Márton Árpád diákcsínyjeiről mesél, mellette Cseke Gábor
navigál az elektronikus könyvben

*


Hanem a téma ezzel csak nem merült ki, mert Elekes Feri megütközött a Kozán István által idézett kijelentésemen:


"Arra már nem volt idő, hogy a születésnapra könyv formájában meg is jelenjen az interjúkötet, ezért választottam az e-könyv formát..."


Ő azt remélte, majd valami forradalmi kijelentést teszek.


- Ha a "meg is" helyett azt mondod: "is megjelenjen", az valamivel jobb lett volna. Most már ott vagyunk, ahol voltunk: a világháló nem hivatalos hely, mint amiképpen egy kiadó hivatalos hely.Csak amolyan "pót" hely, ahová akkor folyamodhat az ember, ha nincs "idő"a nyomtatásra... Azt reméltem, ez lesz az első eset, hogy elismerjük a világhálót, s ami ott megjelenik, az meg van jelenve...


Mire én:


- A MEK-ben lévő könyv - könyvtári könyv. Oda bármi ellenőrizetlenül kikerül. Sokak szemében ezért nincs hitele. Pedig hát az írások mindig magukért beszélnek: ez jó, ez nem ér semmit, ez közömbös... A munkát olvasni lehet. De ha valakinek kézbe akarod adni, akkor ahhoz ki kell nyomtatni. Én Márton Árpinak kézbe kívántam adni. Jobb híján kinyomtattam a kéziratot egy példányban. Persze, illőbb lett volna, ha egy szép könyvvel ajándékozom meg.


Mire ő:


- Azt nem merném jósolni, hogy így lesz ezután is, ahogyan vélekedsz:"De ha valakinek kézbe akarod adni, akkor ahhoz ki kell nyomtatni." Most még ki kell. De nemsokára nem kell kinyomtatni, olyan nagy a műszaki iramodás!  Sőt, már most ott vagyunk a közeli jövendőben. Neked mondom, ki jobban tudod, miről beszélek. A lényeg ez: hittem, hogy bebizonyítod, kinyomtatás nélkül is jó helyen van a könyv ott fönt, a levegőben. Majd mások bebizonyítják, bemutatják nekünk.


Lehet valami igazság abban, amit mond, érzem én idebenn, miközben továbbra sem tudom eldönteni: azzal, hogy munkáink "fent" vannak a MEK-en, valóban mozdul-e a világ előrébb általuk, illőbb sorsra számíthatnak-e majd, mint nyomdákból, kiadói áldással és segédlettel kikerült, papírra nyomtatott társaik?


S amint így töprengek, Elekes Feri újabb, ma reggeli üzenettel a segítségemre sietett:


- Az Erdély Mában olvasom az udvarhelyi hírt : "Könyvek az udvaron, a folyosón, a látvány- és hangzóanyag részlegen - a Városi Könyvtárba december elsején érkezett, több ezer régi kötetből álló, mintegy 12 tonnányi, értékes olvasnivalót kínáló könyv egyelőre nagy kupacokban, lefóliázva, sorokba, oszlopokba rendezve vár arra, hogy az erdélyi magyar városi és vidéki könyvtárakban méltó otthonra találjon." A cikk végén fenyegetnek is, mintha veszélyes hulladékról lenne szó: "Sajnos a könyvtárban nincs lehetőség ezeket az antikvár könyveket tárolni, ezért, ami január végéig nem "fogy" el, az minden valószínűséggel a zúzdában végzi - mondta Szabó." 
... Mit kellene még kinyomtatni? A könyvesboltok tele vannak olvashatatlan könyvekkel. És eladhatatlanokkal."


Így Elekes Feri.


Ezzel pedig sehogy sem tudok vitába szállni...